Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-18 / 291. szám, szombat
16 AKIRŐL BESZÉLÜNK PRESSZÓ ■ 2010. DECEMBER 18. www.ujszo.com Magyar hagyományok, szlovák szokások egy családban Petra Nagyová-Džerengová. írónőként ő volt az ismertebb, most ő lett a miniszter felesége. Egyelőre a család élete nem sokat változott, s feleségként, négygyermekes anyaként ugyanúgy az ő dolga, hogy ünnepi hangulatot varázsoljon szeretteinek. Ráadásul a volt légikisasszony és műsorvezető, aki megszokta, hogy körülötte mindig történik valami, élvezi a dolgot. Klárikával, a kis Mikulás-lánnyal L egkisebb lánya, Klárika Mikulás táján volt kétéves, a másik három gyerek - Teó, Leó és Lóra (13, 12, 9 és fél) - már sokat segít a mamának. „Nagyszerű gyerekek, soha nem féltékenykedtek egymásra. Szép sorban jöttek a világra, egyikük sem élte meg azt az érzést, hogy egyke. A kis Kláriért is lelkesednek, nagyon szeretik. Mindig vele vannak, szórakoztatják, el vannak ragadtatva tőle. Sokszor kérdezgetik, hogy »mami, mi is ilyen okosak, aranyosak voltunk?« Imádják, és tudnak gondoskodni is róla, jobb dadust nem is találnék. Ha a férjemmel valahová elmegyünk, nyugodtan rájuk hagyhatom Klárit, pizsamába öltöztetik, elkészítik a tejet, elaltatják. Be van osztva, kinek mi a feladata, mit csinálnak a fiúk, mit Lorika.” Meg kellett mindent tanulniuk, enélkül nem ment - teszi hozzá a mama. Négy gyerek mellett Petra öt regényt írt, utóbb meg egy gyerekkönyvet (ez még nem jelent meg), a papának vállalkozóként is sok volt a dolga, most, amióta miniszter sem lett kevesebb. Sőt. December elején nagy volt a rumli, Petra húga, aki kilenc évig várt a gyermekáldásra, megjött Németországból, és a kis Hanne Marie-t, akinek ő a keresztmamája, szintén magával hozta. Mielőtt a baba megszületett, érthetően gyakrabban jöttek, most már csak kéthavonta látogatnak Pozsonyba. Nagyék gyerekei a szünidőket mindig Németországban töltötték, még nem beszélnek tökéletesen németül, de már nem lehet őket eladni, egyébként is négyéves koruk óta tanulják a nyelvet az osztrák intézetben. „Egyrészt azért akartam, hogy németül tanuljanak, mert német a sógorom, másrészt pedig meggyőződésem, hogy itt, Közép-Európában mindig jó, ha ezt a nyelvet bírja valaki, elvégre Ausztria itt van egy kő- hajításnyira. Én azt ajánlanám, hogy a gyermekek a némettel kezdjenek, aztán vegyék hozzá az angolt. A gyerekek egyébként is nagyon gyorsan elsajátítják az idegen nyelveket. Lorinka két és fél éves volt, amikor értük jöttem Németországba, egy hétig voltak a húgomnál, s az udvaron úgy mondogatta a többieknek, hogy »guck mal, komm, spielen« . Vasalás közben magyar tévét néz Petra, aki Kassán nőtt fel szlovák családban, időközben nagyon jól megtanult magyarul. A pozsonyi Duna utcai iskolában, ahová a három nagyobbik gyerek jár, ösz- szebarátkozott egyik iskolatársuk mamájával, s az hetente egyszer eljárt hozzájuk - magyarra tanította Petrát, viszonzásul pedig angol nyelvleckét vett. Aztán mind- |M ketten franciára váltottak. „Ha találkozunk, magya- ul csevegünk, itthon, vasalás közben is tévét ézek-egyébként ritkán n Mindig imádta a karácsonyt, kicsi kora óta türelmetlenül várja. A tél a kedvenc évszaka, novembertől örül az ünnepeknek. ülök le a képernyő elé -, no meg a gyerekekkel is én tanulok, s mindig sikerül egy-egy új szót ellesni. Egyszer honismeretet tanultunk együtt, igen jól szórakoztam, mert épp a szlovák nemzeti ébredés volt a téma. Elismételtem, hogy ki volt Stúr, mi volt az a kodifikáció, s volt ott egy szó - segíts, most nem is jut eszembe... inteligencia, mi az magyarul?”- Mondom: értelmiség. Közben csörög a telefon, otthon probléma van a fűtéssel. Petra elmagyarázza a szerelőnek, hol a hiba. Magyarul. A hosszú „é” ugyan nem tiszta, az „á”, az „ü” nem gond, egy-egy végződés néha félresikeredik, de ez legyen az ember legnagyobb gondja. „Nem tudtam, hogy mi lehet az értelmiség, nem ismertem ezt a szót, hívtam a legnagyobb fiamat, ő mindjárt rávágta, s így tanultam én is egy új szót.” A baráti körben nagyon sok a magyar, velük igyekszik magyarul beszélni. „Néha ugyan érzem, hogy hiányos a szókincsem. Részt vettem például egy konferencián Nagymegyeren, ahol néhány társammal együtt megbékélési nyilatkozatot írtunk alá, ott csak magyarul kommunikáltam. Igaz, amikor már komolyabb szakmai dolgokról beszéltem, gádásaim voltak, mert nem úgy jöttek a szavak, mint az anyanyelvemen. Ilyenkor átváltottam szlovákra, mert volt ott tolmács is, és megoldottuk”. A férjének maga hímezte a papucsot Mindig imádta a karácsonyt, kicsi kora óta türelmetlenül várja. A tél a kedvenc évszaka, novembertől örül az ünnepeknek. „Előre megveszem az ajándékokat, mindent előkészítek. Amíg még nem voltak a gyerekek, több mindenre jutott időm, a díszítésre, még a térítőkét is magam varrtam. A férjemnek egy papucsot is hímeztem, három évig tartott, mert közben jöttek a lurkók, s nem tudtam befejezni”. Ahogy mondja, huncutul villan a szeme, de meglehet, hogy csak az én fantáziám szülötte az egész, elvégre mi más jutna eszébe az embernek annak hallatán, hogy a férj egy papucsot kap ajándékba. Vevő a viccre, annál is inkább, mert maga is szeret ékelődni. Pár nappal találkozásunk előtt a miniszter- elnök asszonyt tréfálta meg azzal a mondattal, hogy „egy férfinak vagyunk a főnökei. Én otthon, ön a kormányban”. A kormányfőnek is van humora — nem hiába volt humorista a férje -, nem jött zavarba, azt mondta, „majd tapasztalatot cserélünk...” A karácsonyi előkészületeket teljes egészében Petra vállalja. Már Mikulás táján becsomagolt mindent, amit megvett, és összeírta, mi hiányzik még. „Föl kell írnom, mert rájöttem, hogy főleg a könyveknél elfelejtem, mit gyűjtöttem össze. November elején van a könyvvásár, én rengeteg könyvet veszek, idén is összeszámoltam, s mindenkinek legalább hetet csomagoltam be. Lassan már nem férnek el a lakásban.” Az ünnepeket általában együtt töltötte a család - Nagyék, Petra szülei, húga, az anyósék. Hugáék idén a férj idős szüleihez utaznak, így Nagyék úgy döntöttek, hogy a hegyekben karácsonyoznak. Dévaion (Donovaly), a víkend- házban. Igaz, az utolsó pillanatig nem volt teljesen biztos a dolog, minden attól függött, hogy a családfőnek nem jön-e közbe valami. Egy alkalommal szállodában élték meg az év legszebb napjait, úgy hat éve Ausztriába mentek síelni. „József találta ki, hogy ne legyen semmi gondom. S bár előtte húztam a számat, mondván, a karácsony csak otthon karácsony, végül nagyon jól sikerült. Kellemes volt a légkör, átadtuk az ajándéko-
