Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-18 / 291. szám, szombat

16 AKIRŐL BESZÉLÜNK PRESSZÓ ■ 2010. DECEMBER 18. www.ujszo.com Magyar hagyományok, szlovák szokások egy családban Petra Nagyová-Džerengová. írónőként ő volt az ismertebb, most ő lett a miniszter felesége. Egyelőre a család élete nem sokat változott, s feleségként, négygyermekes anyaként ugyanúgy az ő dolga, hogy ünnepi hangulatot varázsoljon szeretteinek. Ráadásul a volt légikisasszony és műsorvezető, aki megszokta, hogy körülötte mindig történik valami, élvezi a dolgot. Klárikával, a kis Mikulás-lánnyal L egkisebb lánya, Klári­ka Mikulás táján volt kétéves, a másik három gyerek - Teó, Leó és Lóra (13, 12, 9 és fél) - már sokat segít a mamának. „Nagyszerű gyerekek, soha nem féltékenykedtek egymásra. Szép sorban jöttek a világra, egyikük sem élte meg azt az érzést, hogy egyke. A kis Kláriért is lelkesed­nek, nagyon szeretik. Mindig vele vannak, szórakoztatják, el vannak ragadtatva tőle. Sokszor kérdezgetik, hogy »mami, mi is ilyen okosak, aranyosak vol­tunk?« Imádják, és tudnak gon­doskodni is róla, jobb dadust nem is találnék. Ha a férjemmel valahová elmegyünk, nyugod­tan rájuk hagyhatom Klárit, pi­zsamába öltöztetik, elkészítik a tejet, elaltatják. Be van osztva, kinek mi a feladata, mit csinál­nak a fiúk, mit Lorika.” Meg kel­lett mindent tanulniuk, enélkül nem ment - teszi hozzá a mama. Négy gyerek mellett Petra öt regényt írt, utóbb meg egy gye­rekkönyvet (ez még nem jelent meg), a papának vállalkozóként is sok volt a dolga, most, amió­ta miniszter sem lett kevesebb. Sőt. December elején nagy volt a rumli, Petra húga, aki kilenc évig várt a gyermekáldásra, megjött Németországból, és a kis Hanne Marie-t, akinek ő a keresztma­mája, szintén magával hozta. Mielőtt a baba megszületett, ért­hetően gyakrabban jöttek, most már csak kéthavonta látogatnak Pozsonyba. Nagyék gyerekei a szünidőket mindig Német­országban töltötték, még nem beszélnek tökéletesen németül, de már nem lehet őket eladni, egyébként is négyéves koruk óta tanulják a nyelvet az osztrák intézetben. „Egyrészt azért akartam, hogy németül tanuljanak, mert né­met a sógorom, másrészt pe­dig meggyőződésem, hogy itt, Közép-Európában mindig jó, ha ezt a nyelvet bírja valaki, elvégre Ausztria itt van egy kő- hajításnyira. Én azt ajánlanám, hogy a gyermekek a némettel kezdjenek, aztán vegyék hozzá az angolt. A gyerekek egyébként is nagyon gyorsan elsajátítják az idegen nyelveket. Lorinka két és fél éves volt, amikor értük jöt­tem Németországba, egy hétig voltak a húgomnál, s az udva­ron úgy mondogatta a többi­eknek, hogy »guck mal, komm, spielen« . Vasalás közben magyar tévét néz Petra, aki Kassán nőtt fel szlovák családban, időközben nagyon jól megtanult magyarul. A pozsonyi Duna utcai iskolában, ahová a három nagyobbik gyerek jár, ösz- szebarátkozott egyik iskolatársuk mamájával, s az hetente egyszer eljárt hozzájuk - magyarra taní­totta Petrát, viszonzásul pedig an­gol nyelvleckét vett. Aztán mind- |M ketten franciára váltottak. „Ha találkozunk, magya- ul csevegünk, itthon, vasa­lás közben is tévét ézek-egyéb­ként ritkán n Mindig imádta a karácsonyt, kicsi kora óta türelmetlenül várja. A tél a kedvenc évszaka, novembertől örül az ünnepeknek. ülök le a képernyő elé -, no meg a gyerekekkel is én tanulok, s mindig sikerül egy-egy új szót ellesni. Egyszer honismeretet tanultunk együtt, igen jól szó­rakoztam, mert épp a szlovák nemzeti ébredés volt a téma. Elismételtem, hogy ki volt Stúr, mi volt az a kodifikáció, s volt ott egy szó - segíts, most nem is jut eszembe... inteligencia, mi az magyarul?”- Mondom: értelmiség. Közben csörög a telefon, ott­hon probléma van a fűtéssel. Petra elmagyarázza a szerelőnek, hol a hiba. Magyarul. A hosszú „é” ugyan nem tiszta, az „á”, az „ü” nem gond, egy-egy végződés néha félresikeredik, de ez legyen az ember legnagyobb gondja. „Nem tudtam, hogy mi lehet az értelmiség, nem ismertem ezt a szót, hívtam a legnagyobb fiamat, ő mindjárt rávágta, s így tanultam én is egy új szót.” A baráti körben nagyon sok a magyar, velük igyekszik magya­rul beszélni. „Néha ugyan érzem, hogy hiányos a szókincsem. Részt vettem például egy konferenci­án Nagymegyeren, ahol néhány társammal együtt megbékélési nyilatkozatot írtunk alá, ott csak magyarul kommunikáltam. Igaz, amikor már komolyabb szakmai dolgokról beszéltem, gádásaim vol­tak, mert nem úgy jöttek a szavak, mint az anyanyelvemen. Ilyenkor átváltottam szlovákra, mert volt ott tolmács is, és megoldottuk”. A férjének maga hímezte a papucsot Mindig imádta a karácsonyt, kicsi kora óta türelmetlenül várja. A tél a kedvenc évszaka, novembertől örül az ünnepeknek. „Előre megveszem az ajándéko­kat, mindent előkészítek. Amíg még nem voltak a gyerekek, több mindenre jutott időm, a díszítés­re, még a térítőkét is magam varr­tam. A férjemnek egy papucsot is hímeztem, három évig tartott, mert közben jöttek a lurkók, s nem tudtam befejezni”. Ahogy mondja, huncutul villan a szeme, de meglehet, hogy csak az én fan­táziám szülötte az egész, elvégre mi más jutna eszébe az embernek annak hallatán, hogy a férj egy papucsot kap ajándékba. Vevő a viccre, annál is inkább, mert maga is szeret ékelődni. Pár nappal találkozásunk előtt a miniszter- elnök asszonyt tréfálta meg azzal a mondattal, hogy „egy férfinak vagyunk a főnökei. Én otthon, ön a kormányban”. A kormányfőnek is van humora — nem hiába volt humorista a férje -, nem jött za­varba, azt mondta, „majd tapasz­talatot cserélünk...” A karácsonyi előkészületeket teljes egészében Petra vállalja. Már Mi­kulás táján becsomagolt mindent, amit megvett, és összeírta, mi hi­ányzik még. „Föl kell írnom, mert rájöttem, hogy főleg a könyveknél elfelej­tem, mit gyűjtöttem össze. No­vember elején van a könyvvásár, én rengeteg könyvet veszek, idén is összeszámoltam, s mindenki­nek legalább hetet csomagoltam be. Lassan már nem férnek el a lakásban.” Az ünnepeket általában együtt töltötte a család - Nagyék, Petra szülei, húga, az anyósék. Hugáék idén a férj idős szüleihez utaznak, így Nagyék úgy döntöttek, hogy a hegyekben karácsonyoznak. Dévaion (Donovaly), a víkend- házban. Igaz, az utolsó pillanatig nem volt teljesen biztos a dolog, minden attól függött, hogy a csa­ládfőnek nem jön-e közbe valami. Egy alkalommal szállodában élték meg az év legszebb napjait, úgy hat éve Ausztriába mentek síelni. „József találta ki, hogy ne legyen semmi gondom. S bár előtte húz­tam a számat, mondván, a kará­csony csak otthon karácsony, vé­gül nagyon jól sikerült. Kellemes volt a légkör, átadtuk az ajándéko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom