Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-18 / 291. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2010. DECEMBER 18. AKIRŐL BESZÉLÜNK 17 » Névjegykártya Petra Nagyová-Džerengová (38). 1972. március 3-án Kassán született. Volt légikisasszony és műsorvezető. Közgazdasági egyetemet végzett, de mindig író szeretett volna lenni. Első elbeszélését 13 évesen írta, de első regénye csak 33 éves korában jelent meg (Chcem len tvoje dobro, 2005). Azóta négy regényt adott ki: Zato mi zaplatíš, 2006, Pozri sa na seba, 2007, Nepýtaj sa, kde som, 2007, Ženy nášho rodu, 2010. Férje Nagy József környezet- védelmi miniszter, négy gyermekük van - Teó (13), Leó (12), Lóra (9) és Klára (2). kát, mindenki kapott egy kis énekeskönyvet, s elénekeltük a Stille Nachtot, a gyerekeknek pedig óriási élmény volt, hogy szánkózni vitték őket pónilovas szánokon. Szép volt, jó volt, de az otthon, az otthon. Az az igazi.” Összekeveredtek a szokások, hagyományok Petra kassai származású, és szlovák családban nőtt fel. A férj csallóközi és magyar. A szlovák és a magyar hagyományok békésen megférnek egymás mellett, pontosabban szépen összekeveredtek. „Kezdettől fogva két tradíció jegyében készül a vacsora szentestére, egyébként is szeretjük, ha mindenből bőven van az asztalon. József halászlét főz, és ő készíti el az ecetes, hagymás krumplissalátát, én a majonézest, és én főzöm a káposztalevest, saját receptem szerint. Édesanyám egy kicsit diétásán készítette, én meg tejföllel, nyers és füstölt húst is teszek bele, meg gombát, aszalt szilvát. Aki eddig megkóstolta, mindig elkérte a receptjét. Nálunk otthon tengeri halfiié volt, mi pontyot veszünk. Ami a többi hagyományt illeti: az én családom nagyon vallásos, mindig elmentünk a templomba, s bárhol vagyunk, ezt soha nem hagyom ki a gyerekekkel. Dóvalon katolikus templom van, s mi ugyan protestánsok vagyunk, de ez csöppet sem zavar.” Az évek során soha nem okozott gondot, hogy összehangolják a szokásokat. Ez mindig csak az emberektől függ, jegyzi meg Petra. „Minden arról szól, hogy valaki hajlandó-e kompromisszumokra. Mivel mi nem vagyunk elrontói semmi jónak, szeretünk megismerni új dolgokat, soha nem merült fel semmi probléma”. A gyerekeket soha nem hitegették azzal, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. „Ezt az apósom kezdetben a szememre is vetette. Én megmondtam nekik, hogy karácsonykor az emberek ajándékozzák meg egymást, és nekik is kell készíteniük valamilyen meglepetést, legyen az rajz vagy bármi, ami eszükbe jut. Most, hogy már nagyobbak, lustábbak lettek, inA férjemnek nincs ideje az ajándékvdsárldsra, én vagyok a beszerző, de azért engem is mindig meglep valamivel kább a megspórolt pénzüket költik el, néha azért a fantáziájukat is megmozgatják. Azt pedig, hogy ők mit szeretnének, elég sokszor elmondják, nem lehet nem meghallani. Mégis mindig sikerül még valami ráadással meglepni őket. A férjemnek nem nagyon van ideje az ajándékvásárlásra, én vagyok a beszerző, de azért engem is mindig meglep valamivel.” Egyszer egy folyóiratban Chanel- teszterekre bukkant, épp a fürdőszobában próbálgatta őket, amikor a férje belépett, s Petra csak úgy megjegyezte: no, ilyet se veszek magamnak. A férje észrevédenül kihalászta a szemétkosárba dobott üres tubust, s megkérte az anyósát, szerezze be a terméket. .Amikor kibontottam a csomagot a fa alatt, majd elájultam, nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán figyelt rám, arra, hogy reggel mit morogtam magamban a tükör előtt.” Karácsonyi díszben pompázik a ház Vállalkozóként Nagy József, úgymond, a maga ura volt, karácsony táján az egész szünidőt a hegyekben tölthették a gyerekekkel. Most, hogy politikára adta a fejét, nem tudja, mi vár rá, ez az első „ilyen” karácsonya. A kollégák ugyan biztatták, ilyenkor a politikában is szünet van, s Petra is reménykedett, hogy legalább két hétre visszakapják a fiúk és a lányok az apjukat. „Egyébként nem zúgolódnak, legföljebb megkérdezik, hogy apu itthon lesz-e. Megvan a maga előnye, ha nincs, mert én többet megengedek nekik, József a szigorúbb szülő. Én megengedem nekik, hogy hétvégén egy kicsit lazsáljanak, tovább nézhetik a tévét, használhatják a számítógépet, a papa inkább programot szervez nekik”. Advent első vasárnapján ünnepi díszbe öltöztetik a házat, idén a lakást, mert a házat épp felújítják. „Csodálatos volt a ház, sokszor magam készítettem a díszeket a gyerekekkel - öreg képeslapokat fogtunk össze csipesszel, s hosszú lánc lett belőlük. A korlátra fagyöngyből készítettünk girlandot, s arra piros meg aranyalmákat és más díszeket aggattunk. Dóvalon inkább népies a karácsonyi díszítés, karácsonyfát meg útközben veszünk.” Maratonra készül Beszélgetésünk közben megszólal a telefon: „ezt föl kell vennem”, mentegetőzik, s mutatja a mobilját. Egy hölgy látható piros barettsapkában. ,A mamám - mondja - épp Mikulás-ajándékot vásárol a gyerekeknek, s ő minden apróságot szeret tisztázni. A mamám imád vásárolni. Reggel, mire felhívom, már két üzletközpontot végigjárt, az egyikben ezt érdemes, a másikban azt, mindent tud. Ezzel rengeteget segít, mert én utálok boltról boltra járni. A szüleim öt éve költöztek át Kassáról, a pozsonyi Károlyiakban laknak, nem messze tőlünk. Most, hogy a legutóbbi könyvemet írtam, a mieink hordták ki Klárikát a babakocsiban egy kis sétára. Be akartam fejezni az írást a szülésig, de nem érkeztem, utána meg, ha ők nincsenek, megint nehéz lett volna időt szakítani az írásra.” Két újabb témát tartogat, mindkettőt az életből meríti, s egy kicsit humorosabb lesz, mert valaki a szemére vetette, hogy a hazai írónők túl komolyak. Terv van bőven, csak időt is adnának hozzá. Ráadásul Petra Nagyová- Džerengová a fejébe vette, hogy lefutja a kassai maratom. Ez pedig csak úgy magától nem megy - mindennap (csak néha hagyja ki) lefut tíz kilométert. Megígértem, hogy erről majd hírt adok... Urbán Klára
