Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-17 / 290. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 17. Vélemény És háttér 7 Orbánéknak nem a magánnyugdíjpénztárakkal volt gondjuk, csak ezt nem mondhatták el Álindokok A magyar Országgyűlés a napokban hagyta jóvá a II. nyugdíjpillér ellehetetlenítéséről szóló törvényt. Miközben a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint az Orbán- kormány népszerűsége - ennek a döntésnek is köszönhetően - érezhetően csökkent, az ügy eddig a kormányzat jelentős kommunikációs győzelmét hozta. A nyugdíjvita ugyanis nagyrészt nem arról szól, amiről kellene. MÓZES SZABOLCS Természetesen érthető, hogy a magyar kormány nem volt érdekelt a nyugdíj-államosítás körüli érdemi vita kialakulásában. Egyáltalán nem számít magyar unikumnak, hogy a politikusok egy-egy rázósabb ügyben álindokokkal próbálják megnyerni a közvéleményt tervük keresztülviteléhez. Nem volt ez másként a II. nyugdíjpillér szlovákiai bevezetésekor sem, az akkori kormányzat - s főleg az induló magánnyugdíj- pénztárak- főként azzal az ígérettel próbálták a lakosságot a döntés mellé állítani, hogy a reformnak köszönhetően magasabbak - a korabeli reklámszlogenek szerint svájci szintűek - lesznek a jövőbeli nyugdíjak. Holott tudhatták - látva a reformot korábban bevezető államok nyugdíjszámláit -, hogy a II. pillérben egyéni számlákon vezetett megtakarítások évi reálhozama alig pár százalékos lesz. Ebből pedig nem futja svájci nyugdíjra. A reform lényege ezzel szemben az volt, hogy egyáltalán legyen miből nyugdíjat fizetni 20-30 év múlva, de ezzel a választó sokkal nehezebben nyerhető meg, ezért kellett mást, sokkal többet ígérni. Nyugdíjügyben Magyarországon is - elsősorban a kormányzati kommunikációnak köszönhetően - álvita főijük. Melyik a jobb, a biztosabb, a magán-, vagy az állami? - teszik fel a kérdést politikusok, elemzők, blogírók. És dőlnek az érvek pro és kontra. A lényeg ugyanakkor teljesen más. Csak elosztó-kirovó vagy elosztó és egyéni számlás tőkefedezeti vegyes rendszer? - így néz ki a helyesen feltett, a laikusok számára ugyanakkor nehezebben értelmezhető kérdés. Miközben a kormány a rendszert tünteti el, a közvita nagyrészt a két rendszer formájáról szól. Az elosztó-kirovónak nevezett szisztéma lényege röviden annyi: a jelenlegi járulékbefizetésekből fizetik a jelenlegi nyugdíjakat. Ez nagyon jól működik mindaddig, amíg sok munkavállaló tart el befizetéseivel kevés nyugdíjast. Ez már jelenleg sincs így, sőt, 20-30 év múlva minden nyugdíjasra már csak két-három járulékfizető alkalmazott fog jutni. Ami vagy nagyon alacsony nyugdíjat, vagy nagyon magas elvonásokat, vagy nagyon magas nyugdíjkorhatárt fog jelenteni - vagy ezek kombinációját. Egyik sem népszerű. Ezért találták ki a tőkefedezeti rendszert, melynek lényege, hogy a munkavállalók külön számlára küldik járulékaik egy részét, mely fial, és mikor elérik a nyugdíj- korhatárt, innen is kapják járadékukat. Is, ugyanis a II. mellett továbbra is megmarad az I. pillér. Az Orbán-kormány most ezt a vegyes rendszert tüntette el, miközben nagyrészt arról beszél, milyen veszélyesek a magánnyugdíjpénztárak. Ha valóban a magánpénztárakkal lett volna gondja, akkor nem az elosztó-kirovó rendszerbe terelte volna vissza a pénztártagokat, hanem létrehozott volna egy állami nyugdíjpénztárt, és a magánpénztárakból törvényi erővel ide terelte volna át a II. pillérben levőket. A rendszer így nem változott volna meg, csupán a formája. S ez relatíve nem is lett volna akkora gond. Ám a kormánynak nem a pénztárakkal volt, van baja, hanem a költségvetési lyukak betömése végett az itt felgyülemlett pénzre fájt a foga - illetve nem kívánja fizetni a II. pillér bevezetésének költségeit. Csak ezt nem mondták el őszintén, ehelyett a magánpénzintézeteket szapulták. A II. pillér kiiktatásával néhány évre elegendő költségvetési forráshoz jutottak, a kérdés csak az, mi lesz 20-30 év múlva? Sokkal kisebb nyugdíj, sokkal magasabb járulékok, 70-75 éves nyugdíjkorhatár? Erre a kellemetlen kérdésre senki sem akar válaszolni. Bezzeg a költségvetés lyuka sose fagy be.. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) TALLÓZÓ NÉPSZAVA Az iszapkárosultak javára összegyűjtött 1,6 milliárd forintnak eddig csak jelentéktelen hányadátjuttatták el a rászorultaknak - írja a Népszava. Az összegből 1,2 milliárd forintot lekötöttek, mert abból ingóságokat, egyebek közt bútorokat akarnak venni a rászorultaknak, de csak azután, ha azok már ingatlanhoz jutottak. Devecser polgármestere, a kármentő bizottság tagja szerint tévednek, akik azt gondolják, hogy az állam telepedett rá az adományokra, mert a hattagú bizottságból hárman a károsult három település polgár- mesterei. A pénz rendeltetéséről a károsultak egyetértésével döntött a bizottság - mondta. Hasonlóan vélekedett Somlóvásárhely polgármestere is, aki szerint a két hónapra lekötött összeg kamatozik, így tavasszal még több pénzt tudnak juttatni a rászorulóknak. Csenki Géza devecseri vállalkozó ugyanakkor azt állítja, senkivel sem beszéltek meg semmit, a nép csak rábólint arra, amit mondanak - közli a Népszava. ÚJ MAGYAR SZÓ Furcsállja az RMDSZ, hogy Budapest szerint „Erdélyben csak és kizárólag a demokráciaközpontok rendelkeznek naprakész, pontos információkkal” a honosítási eljárásról. Ezt a magyar nemzetpolitikai államtitkárság közleményben tudatta. „Csodálkozunk a közlemény megfogalmazásán, de meggyőződésünk: nem arra vonatkozik, hogy az RMDSZ-t kizárnák az egyszerűsített honosítási eljárásról történő tájékoztatásból” - nyilatkozta Kovács Péter. Az RMDSZ ügyvezető alelnökét annak kapcsán kérdezte a romániai magyar országos közéleti napilap, hogy a magyar nemzetpolitikai államtitkárság közleményében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett demokráciaközpontok kizárólagos jogáról értekezett, ami a magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos erdélyi tájékoztatást illeti. Az újságnak többszöri próbálkozása ellenére sem sikerült szóra bírnia ez ügyben Répás Zsuzsannát, a nemzetpolitikai államtitkárság éppen Erdélyben tartózkodó vezetőjét, (mti, ú) KOMMENTAR Machynáció MOLNÁR IVÁN Hatvan ember- nagyjából ennyi tüntetőt sikerült tegnap a munkaügyi tárca épülete elé csődítenie a szlovákiai szakszervezeti mozgalom egyik gurujának, Emil Machynának. Ez súlyos leégésnek számít, hiszen néhanapján a minisztérium épülete melletti villamosmegállón is többen verődnek össze. A kamaratüntetéssel természetesen ezúttal is amunkatörvénykönyvmódosításaellenkívántákfel- emelni a szavukat. Machyna szerint ezzel száz évet lépünk visszaamunkajogterén, aközeljövőben ezért az útlezárásoktól és egyéb nyomásgyakorló akcióktól sem riadnak vissza. Még mielőtt berezelnénk, és lelki szemeink előtt a görög és francia tüntetésekperegnénekle, égő autókkal, barikádokkal és több tucat súlyos sebesülttel, nem árt visszazökkenni a valóságba, pontosabban Szlovákiába, ahol az efféle „bulikra” legfeljebb a neonáci csőcseléket lehetne rávenni, ők azonban a balos szakszervezetekkel nem állnak szóba. így ha végül sikerül is pár embert rávenniük a tüntetésekre, ezek ugyanolyan langyosra sikerednek majd, mint minden eddigi. Mindez persze korántsemjelenti azt, hogy az emberek többsége elégedett volna a munkaügyi tárca és a munkáltatók által előterjesztett javaslatokkal, amelyek tovább szűkítik az alkal- mazottakjogait. Egyszerűen csak tisztában vannakvele, hogy a jelenlegi szakszervezeti vezetőkegyjelentős része úgy táncol, ahogy az előző kormánypárt, a most ellenzékben levő Smer vezére, Robert Fico fütyül. így míg az elmúlt négy évben akkor is hallgattak, amikor teli torokból kellett volna kiabálniuk a Fico- kormány elhibázott, milliárdos károkat okozó lépései ellen, manapság már akkor is tolvajt kiáltanak, ha valamelyikük rosszul aludta ki magát. Tegnap csak azért csapták rá az ajtót Jozef Mihál munkaügyi miniszterre, mert a tárca nem egy konkrét, minden pontban kidolgozott törvényjavaslatot tett le eléjük, hanem egy vitairatot, amit a paragrafusokba szedés előtt a munkáltatókkal és a szakszervezetekkel is megkívántak tárgyalni. Apárbeszéd azonban veszélyes dolog, hiszen ennek során könnyen közeledhet a két fél álláspontja, és végül akár meg is egyezhetnek. Ez az, amitől a szakszervezetekíélnek, hiszen ők az elkövetkező hónapokban elégedetlen embereket, tüntető tömegeket szeretnének látni az utcákon, megkönnyítve ezzel Fico visszatérését a kormányfői székbe. Az előttünk álló időszakban a szakszervezetek részéről épp ezért újabbnál újabb politikai cselszövésekre, átláthatatlan machinációkra számíthatunk, amelyekhez az alkalmazottakjogainak a védelme csak álcaként fog szolgálni. JEGYZET Nyugdíjból szifilisz LŐRINCZ ADRIÁN Több mint hét éve annak, hogy Keletről jelentjük: nincs baj, csak terjed a vérbaj... címmel lapunkha- sábjain közreadtam a tőkete- rebesi romatelepen tett látogatásom eredményeit. A2003 derekán észlelt szifiliszjárvány „csábított” akkorakies keleti végekre. Kollégámmal olyan helyeket jártunk be akkor, ahová a helyi roma képviselő is csak rendőri kísérettel merészkedett; a tőketerebesi romatelepnél lepukkantabb helyet, az ott élőknél mélyebb kilátástalanságba süllyedt emberekét azóta sem láttam. Ahullámpléh lemezekkel letakart, földbe vájt lyukakban legalább három nemzedék élt, szaporodott és halt-ster- jesztette a Csehországot Németországgal összekötő E55- ös út mezei liliomai által be- hurcoltvérbajt. A puruttya nyavalyával hősies küzdelmet vívó Bobík doktor a napokban újfent üzenetet küldött a világ civilizáltabb szegleteibe, hogy a megbetegedések ismét j árványos méretet öltöttek; az év elejétől harminchétúj esetet észleltek, afertőzöttekszámameg- haladja az ötvenet. Az ügy érdekessége, hogy a betegség túllépte a romatelep határait, s már nem csak a fiatalok, tehát a tizen- és huszonévesek körében terjed; gócpontjai azokanők, akikutakmentén, szállodákban, újabban pedig call girlként, a megrendelő lakásán nyújtanak szexuális szolgáltatásokat. Ténykedésüknek köszönhetően a vérbaj mára nyugdíjasok körében is előfordul; a főorvos legalább hat-nyolc olyan idősebb paciensről tud, akikállítólagúgy jutottak” hozzá, hogynyug- díjuk kézhezvételét követően lakásukra rendeltéka szexuális szolgáltatást. Bár az orvostudomány a leírt tényeket mérsékelt lelkese- désselkezeli, népjóléti szempontból azért hordoz némi pozitívüzenetet. Például azt, hogy idősebb polgártársaink ott a keleti végeken nem teljes örömtelenségben tengetik nyugdíjas napjaikat, s minden megszorítás ellenére is viszonylagosjólétben élnek.
