Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-22 / 268. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 22. Interjú-hirdetés 11 A tekintélyes gazdasági fejlődés érdekében a szingapúriak évtizedek óta hozzászoktak, hogy a világ minden tájáról érkező külföldi szakemberekkel dolgozzanak Egy édesvízi halbiológus a tengermelléken Dr. Orbán László és felesége, Dr. Szeverényi Ildikó 1998-ban érkezett Szinga­púrba. Mindketten kutatók, a családfő a halak szaporodás- biológiájával, házastársa pe­dig bőrbetegségekkel foglal­kozik. Egykor családjukkal érkeztek, mára ketten ma­radtak, mert fiaik az érettségi után hazatértek. CSERMÁK ZOLTÁN Ön elismert kutató, Szinga­púr életszínvonala, a kereseti lehetőségek irigylésre méltók. Mennyire él mégis a honvágy a lelkében? A munka szempontjából sze­rencsés embernek mondhatjuk magunkat, azt csináljuk, amit sze­retünk, ráadásul ideális körülmé­nyek között. A honvágy viszont már a kezdetektől mindennapja­ink része, elfojthatatlan, mindig velünk van, átszövi gondolatain­kat. Az érzést csak csillapítani le­het: magyar könyvekkel, interne­tes levelezéssel, telefonálással, a helyi magyar közösséggel kiépített kapcsolatok ápolásával, évi egy­szeri-kétszeri hazautazással. Munkahelyünkön és az iskolában mindenki angolul beszél, így ott­hon és a közösségben a magyar szó egy szelet otthont teremt szá­munkra. Magyarországon mivel fogla­kozott? Kutatási területem otthon is ha­sonló volt: a halak szaporodásbio­lógiáját tanulmányoztam. Itt is azt vizsgáljuk, milyen molekuláris fo­lyamatok és mechanizmusok sza­bályozzák azt, hogy a megtermé­kenyített ikrából hím vagy nőivarú egyed fejlődjön ki. Az eredmé­nyeknek megvan a potenciális gazdasági haszna is, hiszen a segít­ségükkel egyszer megváltoztathat­juk a tenyésztett halpopulációk ivararányát. Mivel számos halfaj van, amelyeknél a két nem növe­kedése és ivarérése között nagy a különbség, az ilyen manipulációk­kal a húshozamban komoly növe­kedést lehet elérni anélkül, hogy belenyúlnánk a technológiába. Magyarországon tavi és fo­lyami halak vannak, egy ten­gerparti országban mennyire kellett átálb'tani tudását, isme­reteit? A tengeri és az édesvízi halak biológiája között számos jelentős különbség van, így először meg kellett ismernünk az itteni fajok sa­játosságait. A megközelítések és az eljárások viszont hasonlóak. Egyébként itt is kísérletezünk édesvízi fajokkal, például a dísz­hal-tenyésztés egyik legnevezete­sebb példányával, a méregdrága sárkányhallal, amelynek kutatá­sában az otthonihoz hasonló mód­szereket is alkalmazhatunk. Mi az eltérés egy szingapúri és egy otthoni kutatóbázis működése között? A kutatás már nem ugyanaz, mint Szent-Györgyi Albert korá­ban, amikor a nagy ötleteket bár­hol meg lehetett valósítani. Az el­múlt évtizedek során az egyéni kezdeményezés sok területen egy­re inkább háttérbe szorult, s a je­lentős anyagi bázison nyugvó csa­patmunka vette át a helyét. A leg­lényegesebb különbség az anyagi­akban keresendő, itt jóval több pénzzel gazdálkodhatunk, mint Magyarországon, és mivel a mi te­rületünk, a genomika nagyon pénzfüggő, így ez tetemes előnyt jelent. A másik lényeges különbség a széleskörű nemzetközi team munka. A Temasek Life Sciences Laboratory közepes kutatóinté­zetnek számít, 25 országból mint­egy háromszázan dolgoznak falai között. A mi csoportunkban jelen­leg négy nemzet: India, Kína, Szingapúr és Magyarország tudó­sai kutatnak, de korábban voltak ír, spanyol, svéd, orosz, szlovén, maláj és bangladesi kollégáink is. Hogyan fogadták Önt be kol­légái? Szingapúr történelmét mindig több kultúra formálta, így a tole­rancia egyben a fennmaradás zá­loga is. A tekintélyes gazdasági fej­lődés érdekében pedig a szingapú­riak évtizedek óta hozzászoktak, hogy a világ minden tájáról érkező külföldi szakemberekkel dolgoz­zanak. Van egy úgynevezett „fore­ign talent”, azaz külföldi tehetsé­geket letelepítő programjuk, mivel tisztában vannak azzal, hogy az ország jelen szintű fejlődését saját erőből nem biztosíthatják. Ezért célzottan keresnek a preferált te­rületekre szakembereket. Amikor mi idejöttünk, minket is szívesen láttak, minden segítséget megad­tak nemcsak a szakmai beilleszke­déshez, hanem az otthonterem­téshez is. Az angol, mint közvetí­tőnyelv is hozzájárul az egyenlő­séghez, mindenki ezen a nyelven kommunikál, ha véletlenül még­sem, akkor rögtön figyelmeztetik a rendre. A munkatársi kapcsolat az in­tézet kapujáig tart, vagy a ma­gánéletben is szövődnek barát­ságok? Sajnos erre a régi közmondás a válasz: „amit az ember megnyer a réven, elveszti a vámon”. Nagyon izgalmas és szép feladat egy nem­zetközi csapatban dolgozni, de a kulturális különbségek miatt sok­kal nehezebb szorosabb kapcsola­tokat kiépíteni. Sok kedves mun­katársunk van, akikkel szívesen megyünk vacsorázni, össze is já­runk, de olyan mély barátságok, amilyeneket Magyarországon hagytunk, s azóta is gondosan ápo­lunk, Szingapúrban nincsenek. Orbán László a laboratóriumban Említette a kulturális különb­séget. Hogyan tudná jellemezni a helyi lakosok lelkivilágát? A lehetetlent kéri, mivel indiai, kínai, angol és maláj lelkek közös többszörösét kéne modelleznem. Ami például nekem nagyon hiány­zik, az otthoni humor. Az általunk kedvelt háromcsavaros pesti vicc az itteniek számára teljesen értel­mezhetetlen, ezért teljesen leszok­tam, hogy kollégáimat új vicce­immel szórakoztassam. Ők csak a Stan és Pan típusú humoron ne­vetnek, amikor valaki elcsúszik és nagyot esik, vagy ha a kutya meg­kergeti a postást. Milyennek látja az itteni ma­gyarközösséget? Néhány honfitársunk az ötve­nes, hatvanas években telepedett le Szingapúrban, rajtuk kívül a második legrégebben itt élő ma­gyar família vagyunk. Felesé­gemmel fontos feladatunknak te­kintjük a kolónia összefogását, je­lenleg közel 140 név szerepel a le­velezési listánkon, amelynek hossza mintegy háromszorosa az öt évvel ezelőttinek. A növekedés­ben fontos szerepet játszik az egyetemek közötti csereprogra­mok beindulása, s a gazdasági kapcsolatok bővülése. A legtöbb­jük igényli honfitársaik társaságát, közösségi összefogással nemrégen beindult egy oldalunk a Faceboo- kon is. Az itteni magyarság számá­ra a legnagyobb ünnepek március 15. és október 23. Amíg az előbbit mi szervezzük a magyar-szin­gapúri barátság fájánál Szingapúr zöldövezetében, addig az utóbbi alkalmával a nagykövetség min­den itt élő honfitársunkat meghív az ünnepi fogadásra, és kéthar­maduk él is a lehetőséggel. Neves élvonalbeli szakembe­rekkel dolgozhatott együtt, minden bizonnyal teli szellemi tarisznyával tér haza. Mit tud az itt szerzett tapasztalatokból majd otthon hasznosítani? Büszkén mondhatom, nem sza­kadtam el a hazai kutatóktól, élő kapcsolatom van számos otthoni kollégával. Hetente levelezünk, (Képarchívum) több korábbi kollégám járt már itt tanulmányúton, s több közös pub­likációnk is megjelent. 2009-ben az a megtiszteltetés ért, hogy a Pannon Egyetem Georgikon Kara címzetes egyetemi tanárnak vá­lasztott. A közös kutatómunka mellett több előadást és egy kur­zust is tartottam az intézményben, így a cím részben oktatói munkám elismerése is. Ha munka után leül és a hal­késhez nyúl, melyik kedvenc ha­lával csillapítja éhét? Régóta vágyom roston sült fo­gasra, de ez elérhetetlen álom, itt nem kapható. Ha kimegyek a piac­ra, akkor legszívesebben egy cre­am snapper nevű halat veszek. Ezt nagyon szeretjük, finom, omlós, magunk készítjük el otthon. Ha ét­terembe megyünk, akkor tarisz­nyarákot eszünk, mivel ezt a konyhában kissé bonyolult meg­főzni. Az itteni séfek feketeborssal vagy chilivel készítik, s nem taka­rékoskodnak a fűszerrel. Első rá­nézésre ijesztően hat, de az íze fe­jedelmi. Amikor ide érkeztünk, ta­lán honvágyból, de mindig keres­tük a hazai ízeket. Nem is ered­ménytelenül, a különböző kony­hakultúrákban igen sok hasonló ételt fedeztünk fel. Ilyen a szinga­púri fish head curry, ami ránézésre ugyanolyan, mint a szegedi halász­lé. Atálközepébe egy nagyhalfejet tesznek, s bár az ízesítése némileg eltér a magyar hallétől, de színé­ben, karakterében hasonló. Nyugdíjas éveit is Szingapúr­ban képzeli el? Semmiképpen sem. Nagyon jól érezzük magunkat, s nagyon sze­retünk itt élni, de már kacsinga­tunk hazafelé. A kérdés nem az, hogy hazamegyünk-e, hanem az, hogy mikor. Ezt még nem tudjuk ebben a pillanatban. Annak idején két évre jöttünk, s mára egy tucat lett belőle. A hazatérési vágy egyre erősödik, gyermekeink lassan csa­ládot alapítanak, s nem szeret­nénk, ha unokáink, mint kedves idegenre tekintenének ránk. Szü­léink is egyre jobban ránk szorul­nak, így remélem, hogy pár év múlva otthon egy roston sült fo­gas, s hozzá egy pohár balatoni bor mellett folytathatjuk az itt meg­kezdett beszélgetést. Bécs Élvezze a város karácsonyi hangulatát! Pozsony - Bécs környéktérkép • Kirándulni minden évszakban érdemes! FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS Komárom, Dunaszerdahely és Nagymegyer polgárainak! Érdekli Önt városa jelene és jövője? Szeretné elmon­dani ezzel kapcsolatos véleményét városa polgármes­terjelöltjének? Mindezt megteheti, ha Ön is bekapcsolódik abba az élő telefonos fórumba, amelyre november 23-án kerül sor. Dunaszerdahely polgárai 16.00 órától kérdezhetik polgármesterjelöltjüket, Hájos Zoltánt, a nagymegyeri- ek 17.00 órától Néveri Sándort, a komáromi lakosok pedig 18.00 órától tehetnek fel kérdéseket Stubendek László polgármesterjelöltnek az élő telefonos beszélge­tés során. Várja hívásunkat, mond­jon véleményt, szóljon be­le Ön is városa jövőjének alakításába1 ▼ magyar koalíció partja STRANA MAĎARSKEJ KOALÍCIE November 25-én ismét térképek az Uj Szóban! Keresse az újságárusoknál! ÚJ SZÓ ; ..í L-’."' i 4 Poason?-*1^8 V ■- , <r> “----____________ü m ej- 5--'jv . • Íj m- \;S =3 J S? IgS - I , > \ *( f * m ■ MP911280

Next

/
Oldalképek
Tartalom