Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-05 / 255. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 5. Vélemény és háttér 7- Elütött egy autó, és most úgy nézek ki, mint a koalíció a legfőbb ügyész választása után. (Peter Gossányi rajza) Bármi volt is a találkozó tárgya, sokkal fontosabb volt, hogy beszéljenek róla Mečiar állampolgár TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ A vasárnapi ukrajnai hely- hatósági választások bebizo­nyították, hogy Kárpátalján szavazat formájában a ma­gyarság is árucikk lett - írta az Ungváron kiadott Kárpáti Igaz Szó. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez kö­zel álló újság írása megálla­pítja, hogy a kilencven évvel ezelőtt egyfajta emigrációba kényszerített egyharmadnyi magyarságon belül ott jelent­keztek és jelentkeznek a gon­dok, ahol kicsi a közösség. Még nagyobb a probléma ott, ahol e közösség átvette a többség mentalitását, szokás­rendjét, és már rég nem ma­gyarul gondolkodik, ahol „a teljes önfeladás alattomos kórja a lelkeket támadta meg, méghozzá eredményesen” - olvasható a cikkben, amely szerint innen „nem méterek, centiméterek, hanem milli­méterek választanak el min­denkit attól, hogy a lélek után a nemzettest is kapituláljon”. Ukrajna a világ legkorrum- páltabb országai közé tarto­zik, s az országban uralkodó állapotok a magyarokat is rá­kényszerítik arra, hogy e „rend” alapján éljenek. „Mind ez idáig azonban azt hittük, hogy bár minden eladó és minden megvehető, a ma­gyarságunk talán mégsem”, ám a választások bebizonyí­tották, szavazat formájában immár az is árucikké vált - mutatott rá a szerző. „Nem adjuk ugyan oda egy féldeci­ért, mint a velünk együtt élő egyik-másik nemzetiség tag­jai, de négy üveg pálinka, vagy két kilogramm hús, vagy tizenhárom liter benzin, vagy tíz kilogramm rizs áráért, az­az száz hrivnyáért (csaknem 11 euró) dalolva kótyavetyél­jük el a kárpátaljai magyarság jövőjét. Közösségünk lelke még nem aludt ki. De már csak pislákol...” - zárta írását az ungvári magyar lap. (MTI) FÁZ Az Európai Uniónak foglal­koznia kell a roma kisebbség­gel, a romák gazdasági és tár­sadalmi integrációja európai stratégiát kíván - hangsúlyoz­ta a magyar külügyminiszter egy német lapnak adott inter­júban. Martonyi János a Frankfurter Allgemeine Zei­tungnak kifejtette: az európai felelősség hangsúlyozása tá­volról sem jelenti azt, hogy az EU-nak le kellene vennie a fe­lelősséget a tagállamok vállá­ról. A megoldást azonban kö­zös európai stratégiának kell felvázolnia. A magyar cigány­ság - nem úgy, mint a francia­országi, spanyolországi vagy romániai - állandó lakhellyel rendelkezik, nem vándorol - mutatott rá Martonyi. Mégis ez a kisebbség képezi Ma­gyarország legsúlyosabb tár­sadalmi problémáját. Ezért a kormány a prioritások közé sorolja ennek megoldását, a cél a fejlesztés, a foglalkozta­tás növelése és a beilleszke­dés. A cigányság fölemelésé­nek útja az oktatáson, a tanu­láson át vezet - hangsúlyozta a külügyminiszter, kiemelve az óvoda- és iskolalátogatás fontosságát. (MTI) Vajon miről tárgyalt Bugár Bélával, a Most-Híd elnö­kével és a parlament alel- nökével Vladimír Mečiar, a parlamenten kívüli De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke? - bizo­nyosan sokan teszik fel ezt a kérdést. KOCUR LÁSZLÓ Még ha elhisszük is Bugárnak, hogy Mečiar személyes ügyben kereste fel, furdalhatja az olda­lunkat a kíváncsiság: a titkos- szolgálatot saját céljaira felhasz­náló, bűnözőknek amnesztiát adó, a kisebbségi oktatási rend­szert az SNS kénye-kedvének ki- szolgáltató véresszájú magyarfa­ló veterán politikusnak, a nyug­díjas asszonyok egykori bálvá­nyának milyen személyes dolga lehet a korrekt, együttműködő MT1-HÁTTÉR Levélbombák robbantak ked­den a görög fővárosban, a ható­ságok gyanúja szerint ugyanaz a szélsőséges csoport állhat a háttérben. Az utóbbi években Görögországban alapvetően há­rom szélsőbaloldali gerillacso­port követett el támadásokat. A levélbombákkal összefüg­gésben hétfőn őrizetbe vett két férfi gyaníthatóan a Tűz Össze­esküvés Sejtjei nevű csoport tagja. A szervezet 2009 májusában robbantott fel egy-egy kisebb pokolgépet új rendőrőrsök építkezésén. 2009 szeptembe­rében azt közölték, hogy ők áll­nak egy szaloniki kormányzati épület előtti robbantás mögött. Idén januárban vállalták egy ki­sebb pokolgépes támadás elkö­vetését az athéni parlament kö­zelében. Márciusban 30 órán belül három robbantást hajtott politikus szerepében tetszelegni szerető Lebo Bélával. Nem mintha Mečiarral találkozni bűn lenne. Mindenki azt gondolhat róla, amit akar, ám ettől ő még ugyanolyan állampolgár, mint bármelyikünk, s bár sok dolog miatt elítéljük őt, elítélve még­sem volt. Pedig lehet, hogy rá­férne. Ami ebben az egész találko­zásügyben a legzavaróbb, az a megszervezettsége, teatralitása. Mečiar éppen akkor ment a par­lamentbe, amikor az egy négy­zetméterre eső tudósítók száma vetekedett a biztonságiakéval. Átcsörtetett az újságírók gyű­rűjén, talán még pironkodott is, hogy az intézménybe, melybe szinte az elmúlt húsz évben sza­bad bejárása volt, most ugyan­olyan látogatói kártyával kellett bemennie, mint egy bátorkeszi vagy nagymácsédi iskolás vagy nyugdíjas látogatócsoport tagjá­végre a csoport: egy fogház kö­zelében, a helyi pakisztáni kö­zösség egyik vezetőjének házá­nál, valamint egy szélsőjobbol­dali csoport épületénél. A görög rendőrség idén a csoport 17 tagját állította elő. A Forradalmi Harc 2003 szeptemberében bukkant fel, nagyjából egy évvel azután, hogy a hatóságok felszámolták a November 17. nevű gerilla­csoportot, amely 27 éves tevé­kenysége során több mint húsz embert - görög és külföldi dip­lomatákat, üzletembereket, po­litikusokat - ölt meg. A Forradalmi Harc tagjai 2006- ban megpróbáltak meg­gyilkolni egy minisztert, 2007- ben pedig vállról indítha­tó rakétagránáttal támadást hajtottak végre az Egyesült Ál­lamok athéni nagykövetségének épülete ellen. A csoport 2009 elején rendőrökre nyitott tüzet a kulturális minisztérium előtt, nak, majd elnyelte őt a lift. Ha Bugár szeretett volna valamit Mečiartól, elautózhatott volna az Elektra villához, ha éppen nem kapják el azt a pillanatot, amikor behajt a távműködte­tésű kapun, sosem derül ki a ta­lálkozó ténye. Ha pedig Mečiar kereste Bugárt - a hivatalos verzió szerint -, Somorja leg­előkelőbb szállodájának külön­termében is megihattak volna egy kávét, s csak az őket kiszol­gáló pincér tudta volna. Bármi volt is a találkozó tárgya, annál sokkal fontosabb volt, hogy be­széljenek róla, hogy benne le­gyen az esti híradókban, a más­napi lapokban. Tán’ ennyire hi­ányzik a parlamenti csaták agg hadfijának a kamerák pontfé­nye és a fényképezőgépek kat­togása, vagy ez csak mestersé­gesen keltett zaj a kommuniká­ciós térben, gumicsont a sajtó­nak és a népnek? egy 21 éves rendőrt súlyosan megsebesítettek. 2009 márciu­sában vállalták a Citibank két athéni fiókja elleni merényletet, illetve szeptemberben ' újabb pokolgépet robbantottak az athéni tőzsde épületénél. A hatóságok eddig a szerve­zet hat tagja ellen emeltek vá­dat a pokolgépes merényletso­rozat miatt. A Forradalmárok Szektája nevű csoport tagjai 2009 febru­árjában kézigránátot dobtak egy rendőrőrs épületére Athén külvárosában. Néhány héttel később egy té­véállomás épületére nyitottak tüzet a görög főváros délnyuga­ti részén. 2009 júniusában a csoport tagjai közvetlen közel­ről lelőttek egy civil ruhás rendőrt. A Forradalmárok Szektája ál­talában CD-ket küld a sajtónak, és ezeken vállalja magára a tá­madások elkövetését. A Forradalmi Harc tagjai 2006-ban megpróbáltak meggyilkolni egy minisztert Szélsőbaloldali csoportok az athéni levélbombák hátterében GL0SSZA Az öreg tölgy látogatása VERES ISTVÁN Vladimír Mečiar szerda délután a parlamentben járt. Fogadta őt az egyik alelnök is, név szerint Bugár Béla. Hogy miről tárgyaltak, egyikük sem kötötte az újságírók orrára. „Csak kipróbáltam a liftet” - hessegette el a dermedt sajtósokat viccesen a nyugdíjas bokszoló. Vajon miért éppen Bugárt választotta, hiszen a parla­mentnek rajta kívül még három alelnöke van. Állítólag a mező- gazdasági minisztériumról beszéltek, és Meqiar magánemberként fordult a hidasokhoz. Ez már egyébként a második villantása a hé­ten, néhány napja megüzente, hogy pártja megújul, és tavaszra úgy támad fel hamvaiból, mint a mátrix, bocsánat, a főnix. Ha ezt ilyen biztosan tudja, Bugárnál tett látogatása tényleg csekély je­lentőséggel bír. Az is lehet, hogy a HZDS életfogytiglani elnöke csak egy szülinapi gulyásfőzésre akarta meginvitálni Bugárt, a Híd észak- és kelet-szlovákiai kampányának része volt ugyanis a gu­lyásfőzés. A szlovák járásokban szerzett Híd-szavazatokat tekintve ez a gulyás nem volt ehetetlen, valahol talán még Mečiar is beállt a sorba, természetesen álruhában. Nemrég a kezembe került egy 1994-es Nový Čas, melynek az egész hátoldalán ez áll: lapunk szerkesztősége sok sikert kíván Vladimír Mečiarnak a választásokhoz. Ott volt természetesen egy kép is, ki­ről másról, mint Kardos Elemérről. Ez az ember egyébként még mindig azt hiszi magáról, hogy ő maga a független Szlovákia. Ezért nem is lehet hibáztatni, ahogy hatalomra jutott, és megte­remtette ezt az államot, az (rém)mesébe illő. A belügyminiszter posztjára 1990-ben kiírt álláshirdetés győztese, a nemšovái szö­vetkezet ügyvédje azonnal elnyerte a szlovákság bizalmát. „Éppen azért, mert olyan mamlasz” - mondta nemrég Fedor Gál, aki azóta megbánta, hogy kiírta az említett álláshirdetést. Mečiar volt a füg- geden Szlovákia jelképe, a hatalmas és erős tölgyfa, amelyet Ján Kollár emlegetett versében, bár ő akkor még az orosz testvérektől remélte a segítséget. Egyébként ha akkor nem szakadunk el a cse- hektől, ez megtörtént volna később. De miért van az, hogy a szlo­vák függetíenség harcosaiként (jogosan vagy jogtalanul) ünnepelt egyének kétes hírrel vannak megáldva? Szvatopluk tőrbe csalta Rastislavot, Jánošík bandita volt, Tiso elvitette a zsidókat, Mečiar meg Michal Kováč fiát. A történelemkönyvekbe pedig néhány évtized múlva talán bekerül egy mondat: Mečiar 2010. november 3-án visszament a parla­mentbe, hogy kipróbálja a liftet. JEGYZET íf.'»>.’-wrs:á'*-­atiggaaÉDt; Önkormányzati csikicsuki LŐR1NCZ ADRIÁN Értékelt a Robert Fico szerint egy hete „tisztán politikai intézménynek” nevezett Transparency International Slovensko. A mérlegvonás fó­kuszában az ország száz legna­gyobb települési önkormányza­tának tevékenysége, pontosab­ban annak átláthatósága állt. Sarkítva fogalmazva megvizs­gálták, mennyire nyitott egy- egy önkormányzat. Lokálpatrióta szívemet mérhe­tetlen örömmel tölti el, hogy a város, melyben születtem - áll­jon itt a neve: Rozsnyó -, az ötödik helyen végzett. Nagy dolog ez, mivel az első tíz közé az egykori bányavároson kívül csupán egyetlen kelet-szlová­kiai település, Kassa került be. Ráadásul a legjobban teljesítő Vágsellye és Rozsnyó által el­ért eredmény közötti különbö­zet csekélyke tíz százalék (az egyik 71, a másik 61%-ot ért el). Hírlapíróként persze nem állhattam meg, hogy azonnal le ne teszteljem e nyitottság mibenlétét, s hirtelen felindu­lásból konkrét kérdések töm­kelegét intéztem a városi hiva­tal egyik osztályvezetőjéhez. Teljesen korrekt válaszokat kaptam; remélem, a jó rozs- nyói polgárok is hasonló ta­pasztalatokról tudnak beszá­molni. Lényegesen gyengébben szere­peltek a felmérés szerint Dél­Szlovákia további települései - a már említett Vágsellye, Rozs­nyó, Kassa, valamint Szepsi, Nagykapos, Rimaszombat, Ér­sekújvár, Léva, Szene és Gúta kivételével mind a százas lista második felében végzett; Ko­márom például az 57., Duna- szerdahely a 62., Nagymegyer a 67., Losonc a 70., Nagykürtös meg a 90. helyen. Bevallom, a „futottak még” kategóriában nemegy olyan település nevét fedeztem fel, melynek hivatalos szerveitől békeidőben - tehát amikor nem állnak küszöbön a helyhatósági választások - kész művészet hivatalos információt kicsikarni. Ugyanis a titkosítást sok helyen továbbra is munka- módszerként alkalmazzák. Azt azért sajnálom, hogy a TIS felmérése nem teijedt ki a ki­sebb önkormányzatokra - pél­dául azokra, melyek vezetése előre közli az újságíróval, mi­lyen jellegű kérdésekre hajlan­dó válaszolni, vagy azokra, me­lyek nyilvános képviselő-testü- leti ülésére csak a jogi követ­kezményekkel fenyegetőző toll- forgatót engedik be. Kíváncsi volnék arra is, milyen ered­ményt mutatna a felmérés ab­ban a községben, melyben a polgármester együtt szavaz a képviselőkkel (juszt sem írom ide a nevét, pedig nehéz meg- állnom), s ott, ahol a szakmájá­ban veteránnak számító, a kép­viselő-testületet évek óta igno- ráló polgármester annyira hitel­telenné vált, hogy nincs politi­kai tömörülés széles e honban, mely kiállna a jelölése mellett. Szóval: az átláthatóságban van mit behoznunk, bőven.

Next

/
Oldalképek
Tartalom