Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-02 / 252. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 2. Kultúra 7 Csiki Gergely színműve a Komáromi Jókai Színházban, Valló Péter rendezésében Lumpok - katarzis nélkül Holocsy Krisztina (Szederváry Kamilla), Fabó Tibor (Mosolygó Menyhért) és Tar Renáta (Irén) A Kossuth-díjas Valló Péter rendezői munkája vitathatatlanul tiszteletet érdemel, noha a rendezői szándék és igyekezet - ahogy manapság mondani szokás - ezúttal nem mindig jött át. Mégis, a véget érni nehezen akaró és tudó előadást a magabiztos kézzel irányított szakmaiság, a szerző iránti - talán helyenként a feszesség rovására menő - szeretet és szakmai alázat jellemezte. KISS PÉNTEK JÓZSEF Érvényes mindez annak ellenére is, hogy a rendező bőségesen szolgált a stílusparódia, a vígjátéki játékmód és a (meló) dráma hatáselemeivel is. Megítélésem szerint a fentieknek tudható be, hogy a Valló-rendezések megtekintése alkalmával joggal várható katarzis ezúttal elmaradt. Mégsem érzem úgy, hogy felesleges lett volna végigülnöm a három és fél órányi játékidőt. Láttam egy mindvégig illúziókeltóen funkcionáló, leporelló- vagy ké- peslapgyűjtemény-szerűen működő színpadképet (ugyancsak Valló munkája), nagyszerűen kitalált kosztümöket (Gadus Erika) és olyan kimunkált színészvezetést, amely valóban példaértékű lehet minden kortárs teátrum rendezője számára. A szövegtudásbeli nagyobb biztonság idővel minden alakítást sokkal hitelesebbé tesz. Mese nincs, a súgót „lehallani” ma már több mint kínos pillanatnak számít a hivatásos színjátszásban. Mokos Attiláról szólva nem újdonság, ha leírom, hogy a jelenlegi társulat egyik legerősebb színésze. Zátonyi Bencét alakítva is bizonyítja, hitelessége kivételes. Humora magával ragadóan elegáns, intellektuális, önvizsgáló szerepformálása viszont neki is csak teljes szövegbiztonsággal párosulva tud kibontakozni igazán. A Holocsy Krisztina által lenyűgözően megformált Szederváry Kamilla, „a legdicsőbb vérta- núné” olyan, mintha egy „disz- tingváltabb kiadású” Übü mamát látnánk szorgos ténykedése közben egy másik előadásban. Amolyan megélhetési véglényszerűség, a zsarnokok és szélhámosok minden tulajdonságával felvértezve. Kiváló alakítás; nem létezik, hogy ezt ne vegye észre a szakma arra érdemes/ldjelölt küldötte, ha véletlenül megtekinti ezt az előadást valami válogatás alkalmával. Timót Pál szerepében Olasz Istvánt a kitűnő maszkja és a kosztüm is nagyban segítette. Ismét bizonyította kiváló karakterformáló képességét. Hiányzott azonban a váltás árnyaltsága, amikor az eddig mindössze együgyűségét mutató birkatenyésztőről kiderül, hogy egy birkatürelmű, ám galamblelkű, mélyen érző ember, aki hirtelen rájön arra, hogy Irénben nem is feleségét, hanem inkább a lányát keresi... Óllé Erik az a művészegyéniség, aki birtokolja a „mindig ugyan- olyanság/mindig másság” mágikus csodáját. Sokszor látott ujjfel- emelése, előrebökése például hiányozna, ha kirendezné valaki. Hanghordozásának jellegzetességei mindig hozzásimulnak a megformálandó karakterhez. Olyan, mint aki nagyon könnyen játszik, holott aki ismeri, tudja, mennyire alaposan megharcol minden rábízott alakítással/figurával. Molnár Xéniáról meg már alig mertem elhinni, hogy tud megint másmilyen lenni a már szinte rá- fércelt szerepkörökben, amelyek során ezúttal Borcsa, a szakácsnő jutott neki. A Prah című stúdióelőadásban vitathatatlanul bizonyította, hogy más, sokoldalúbb karakterek megformálására is alkalmas. A nézőkre is ráférne már, hogy mást is lássanak ebben a szerepkörben a társulat tagjai közül. Molnár Xénia pedig a nagyszínpadon is megjutalmazhatna már bennünket más színészi arcával is. Van neki olyan bőven. Fabó Tibor Mosolygó Menyhért szerepében szeretnivalóan kedves. Talán ő az, akire ráillik a lump kifejezés, bár annak is a kivénhedt változatát mutatja meg szakmai biztonsággal. A szereposztásban Tar Renátával, Holocsy Katalinnal, Majorfalvi Bálinttal, Varsányi Marival és Németh Istvánnal találkozunk még egy-egy alakítás erejéig. A rendező egy interjúban arra utal, hogy „miközben most Harangozó Eszter dramaturggal dolgoztunk a darabon, hogy mai verziója legyen, felmerült az a cím is, hogy Lumpok, ami egy kicsit ütősebb, mint az Ingyenélők, ami már kezd kikopni az aktív szókészletből, meg az egész egy kicsit komplikáltabb, s nem annyira vígjátéki, mint mondjuk a Lumpok”. Lehet, én viszont azt gondolom, a lump szó nem fedi olyan pontosan a darabban megjelenő karaktereket, mint az ingyenélő kifejezés. Állításomat az értelmező szótárakban fellelhető különféle szómagyarázatok egyik legjellegzetesebbjével bátorkodom alátámasztani: „Mulatozó, kocsmázó, korhely. Lump társaságba keveredett, minden éjjel részegen került haza. Főnévként is: Nagy lump volt az öreg. Ivott, és itatott boldog-boldogtalant.” Mellesleg, jegyzem meg, a fent említett dramaturg, Harangozó Eszter neve nem található a színlapon. Lehet, hogy egy másik előadás alkalmával találta ki/java- solta ezt az új darabcímet? Nem lehet tudni. Mindenesetre ehhez a szöveghez mindenképpen elkelt volna egy, a szöveggondozást hozzáértően „kegyetlen” módon értelmező dramaturg. Ugyanakkor az is eszünkbe jut, hogy ha lehántjuk róla, kivesszük belőle a túlmon- dottnak/túlírtnak tűnő részeket, akkor mi marad, ami eljátszhatóvá teszi a szöveget, illetve ami indokolja a színpadra állításának szándékát? A legfőbb gond - véleményem szerint - persze nem ez, hanem az egész darab, nyelvezetének és dramaturgiai felépítésének korszerűtlensége, amelyet nem menthet meg az sem, hogy néhány érvényes politikai utalás időszerűsége az esedékes helyhatósági választások küszöbén elvitathatatlan. Ha nem szeretném annyira az előadást át- meg átszövő, nagyon finom és mértéktartó stílusparódiára irányuló rendezői leleményt, akkor olyan érzésem volna, mintha egy korabeli színdarab játékszíni rekonstrukciójára tett kísérletet látnék, stilizáltan korhű díszletben. Nagyon sok olyan replika és helyzet is eljátszattatik ebben az előadásban, amelyeknek mellőzése sokkal pergőbbé és sokkal befo- gadhatóbbá tenné a produkciót. Azt mindenesetre le kell szögeznünk, hogy ha valamennyi előadás ilyen körültekintő műgonddal és szakmaisággal készülne, akkor a színházművészet tájainkon is szinte maradéktalanul betöltené azt a szerepét, amely után oly gyakran áhítozunk. Hiszen nem a műfaji sokszínűségre való törekvéssel van a gond, hanem a gyakran felületes, nívótlan vagy a hozzáértéssel kísért alázatot nélkülöző színpadi megvalósítással. A Komáromi Jókai Színház művészei szerencsére egyre ritkábban állítanak ki ilyen előadást. Bizakodva, de - megvallom, az alkotók névsorát látva - kissé gyanakvóan várom az évad további bemutatóit. RÖVIDEN Hogy éltünk Pozsonyban 1940-től... Pozsony. Frideczky János, a Pozsonyi Casino elnöke tart előadást Hogy éltünk Pozsonyban 1940-től... címmel. Időpont: 2010. november 4. (csütörtök), 18.00; helyszín: a Casino székháza-Kla- rissza u. 7. (p) Kelet-Nyugati Átjáró Pécsett Pécs. November 3. és 6. között már negyedik éve rendezik meg Pécsett a rangos rendezvényt, amelynek két markáns ívét a Balkán Világzenei Fesztivál és a Találkozó a Balkán Kapujában nemzetközi konferencia programjai alkotják, (mti) Kortárs Kórusfesztivál Csábon Hajnalok Völgye 3 ÚJ SZÓ-HÍR Csáb. A Csemadok mellett működő Csábi Szeder Fábián Dalegylet immár harmadik alkalommal várja a modem zene rajongóit hazánk egyetlen kortárs zenei fesztiváljára, az együttes otthonába, a Hajnalok Völgye 3 - Kortárs Kórusfesztivál Csábon nevű rendezvényre november 6-án, szombaton, 16 órai kezdettel a csábi római katolikus templomba. A csábi fiatalok által életre hívott rendezvényen a meghívott együttesek a 20. és a 21. század kórusrepertoárjából meríthetnek, egyetlen megkötés, hogy minden együttesnek el kell énekelnie egy addig még soha sehol fel nem csendült művet is. Az így elhangzott ősbemutatók közül a szakmai zsűri és a közönség is kiválasztja kedvencét: előbbi a fesztivál nagydíját, a másik pedig közönségdíját nyeri el. Idén olyan neves énekkarok vállalták a fellépést, mint a Kölcsey Kóms Debrecenből, a Csermely Kórus Kassáról vagy a Solymári Férfikórus. A szervező Csábi Szeder Fábián Dalegylet szeretettel vár minden kedves érdeklődőt ezen a Szlovákiában egyedülálló rendezvényen, bízva abban, hogy ezáltal is közelebb kerülhet mindenki a modern kómszene különleges, varázslatos világához. Bővebb információ a dalegylet honlapján található. (hg) A szerzői esten Nagy Erika, Feliinger Károly és Kulcsár Ferenc (Archívum) Kedves ördögfiókák Feliinger Károly kötetében Csevegő patakok és állatok NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Estek sorozat legújabb rendezvényén Feliinger Károly közelmúltban megjelent, gyermekeknek szóló, Dióbölcső, mák- fejcsörgő című kötetét mutatták be. A Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában megjelent kiadványt Kulcsár Ferenc költő méltatta a telt házas Budapest Kávéházban. Arról beszélt, hogy a „nyelv a lét háza, s a költő számára, esetünkben a magyar költő számára a létnek e házát az ezerszer áldott magyar nyelv jelenti. Mondtam már, minden költő szentegyházat épít, a gyermekverseket író Feliinger Károly is erre törekszik, olyan katedrálist emelni a gyerekek számára, melynek roppant üvegkupolája alatt bocskoros és mezítlábas kölykök: lurkók, mákvirágok, csirkefogók, gézengúzok, csibészek, egyszóval kedves és szeretette méltó és szeretni vágyó, szépségre éhes ördögfiókák kalandoznak, mókáznak, bolondoznak - egymást ugratva, ékelődve, évődve. S teszi mindezt a költő zeneüeg kimunkált, egyszerre hagyományos, népdalszerű, ugyanakkor modern versekben, maga is gyermekké válva, mintegy társául fogadva az apróságokat. Mint minden költő, Feliinger Károly is tudja, hogy nyelvédesanyánk valamennyiünket gondviselő módon etet és éltet, bepólyál és elringat a lélek énekével, azzal a dúdolóval, mely világosságot és szépséget teremt bennünk, körülöttünk és közöttünk, felnőttek és gyerekek között”. Kulcsár szerint a szerzőnek ez az eddigi legnemesebb vonású, legvonzóbb könyve. Meglepetéssel is készült, ugyanis ajándékba hozott Feliinger Károlynak egy valódi dióbölcsőt, és elhozta magával azt a csörgő mákfejet, amelyet évekkel ezelőtt az unokájának nevelt ki a saját kertjében.
