Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-26 / 272. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 26. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET A 2004-ben bezárt taszári légibázis az állami vagyon ke­zelésének legdurvább, legpa- zarlóbb példája - mondta Ka­posvár fideszes polgármeste­re a Magyar Nemzetnek. Szita Károly szerint millárdos érté­kek mentek tönkre, a repteret felverte a gaz, a laktanyát széthordták. A polgármester reagált a Progresszív Intézet vizsgálatára is, amely szerint Kaposvár az öt legekdósodot- tabb megyei jogú város közé tartozik, az önkormányzat ál­tal kibocsátott kötvények és fejlesztési hitelek a 13 milliárd forintot is meghaladják. Szita leszögezte: hitelt csak annak adnak, aki erős vagyoni­pénzügyi háttérrel rendelke­zik, és akiről tudják, hogy vissza is fizeti. Úgy vélte, Ka­posvár mindkét tulajdonság­gal rendelkezik. (MTI)- A vállalatot csődbe vittük, kioszthatjuk a busás jutalmakat! (Peter Gossónyi rajza) A Fidesz a magán-nyugdíjszámlák államosításával nagyrészt saját törzsválasztóit vágja át Orbán pofonja Orbán Viktor tegnapelőtt kiosztotta következő mére­tes pofonját. Nem, ezúttal nem a gonosz multik vagy a milliós lelépőket felszedő szocialisták a szenvedő fél. Orbán most saját választó­it, a Fidesz leghűségesebb és legbiztosabb szavazóit bünteti. MÓZES SZABOLCS Mi az, hogy bünteti, ha nem ri­adunk vissza az erős szavaktól - s a kommentár műfaja ezt ilyen esetben szinte megköveteli -, ak­kor azt kell mondanunk: saját szavazóit lopja meg. A pofon nagysága előrevetíti, hogy ebben az esetben nem ez lesz az egyetlen - a következőt a fal adja. Ezt vi­szont már nem Orbánék törzssza­vazói kapják, hanem maga a Fi­desz. Legfőképp ezért érthetetlen cselekedetük. Tegnapelőtt a magyar gazda­ságügyi miniszter bejelentette, hogy de facto államosítják a ma­gán-nyugdíjpénztárakat. Olyan szabályokat hoznak, melyek kö­vetkeztében szinte mindenki ­eddigi megtakarításaival együtt - visszakullog az állami rendszerbe, máskülönben nagyon rosszul jár- nem azért, mert a mifelénk II. pü- lér néven ismert rendszer rosszul működne vagy nem fialná a pénzt, hanem mert a makacsko- dók nyugdíjasként az I. (állami) pillérből egy fillérre sem számít­hatnak. Ugyan járulékaik nagy ré­szét a jövőben is ide kellene utal­niuk. Ha egy kasszába fizetnem kell, ám befizetéseim fejében semmit sem látok viszont, azt csakis kisemmizésként lehet defi­niálni. Kisemmizett nyugdíjasnak lenni pedig nem jó, ezért minden­ki váltani fog. Innen, Szlovákiából nézve ne­héz megítélni, mi vezetett ehhez a lépéshez. A teljes ötlettelenség - pedig évekig készülhettek a kor­mányzásra -, a kétharmados többség ellenére érzett zsigeri fé­lelem a nehéz reformoktól - me­lyekbe az elmúlt évtizedekben számos magyarországi politikus belebukott -, vagy a kétharmados többség elvakító hatása? Esetleg arról van szó, hogy a párt át sze­retné magát pozícionálni egy má­sik választói csoport felé? Ha ez utóbbi a döntő ok, akkor a mosta­ni lépés rossz kezdet volt: ezután ugyanis nehéz lesz a visszaút, ha közben mégis meggondolnák ma­gukat. Az biztos, hogy a Fidesz az ál­lamosítással saját választóit vágta át. Mindenféle kimutatás szerint Orbánék eddig a 25 és 50 év kö­zöttiek, az átlagnál kicsit módo­sabb középosztálybeliek szavaza­taira számíthattak a leginkább - s ezzel ők is tisztában voltak. Eddig. Ennek a társadalmi csoportnak a többsége alkotta azt a magot, melyhez ad hoc más társadalmi rétegek egy része is csatlakozott. Például a segélyekből élők, a munkanélküliek, a nyugdíjasok vagy a kádári gulyásrendszert visszasírok - ha a szocialista párt éppenséggel nem volt nekik szim­patikus. A magánnyugdíjak álla­mosításával viszont Orbánék pont az őket legkitartóbban támogató fiatalabb középosztályt vágták pofon. A 3 millió magyarországi pénztártag 70 százalékát ugyanis a 20 és 40 év közöttiek teszik ki, s ha reális választási lehetőségük lett volna, többségük nem kér az átlépésből. Mint ahogy nem kért Szlovákiában sem, hiába nyito- gatta meg Robert Fico az átlépés kapuit többször is. A politikában nehéz olyan dön­téseket hozni, melyek mindenki­nek tetszenek. Pláne, ha azt akar­juk, hogy hasznosak is legyenek. A kormányoknak számtalanszor - válságidőkben különösen - szembe kell menniük bizonyos, jól körülírható társadalmi réte­gek érdekeivel. A történelem vi­szont kevés olyan kormányt is­mer, mely a saját választóinak garmadát adó társadalmi csopor­tot döfi hátba, ráadásul a kor­mányzati időszak egyik legfonto­sabb és legnagyobb visszhangot kiváltó ügyében. Orbán Viktor természetesen holnap nem bukik meg. Se hol­napután, de még csak egy év múlva sem. Az a méreg, melyet a nyugdíj államosítással adott vá­lasztóinak, csak lassan öl. Lassan öli a párt és a szavazók közti bi­zalmi viszonyt, vágja át az eddigi erős politikai köteléket. A csaló­dott törzsválasztók nem vonul­nak nagy hirtelen az utcára - pláne amíg a megmozdulásokat Gyurcsány Ferenc és a hozzá ha­sonló hiteltelen „demokrácia­féltők” szervezik-, ám egy részük csak „muszájból” marad Fidesz- szavazó. Addig, amíg fel nem bukkan egy hiteles jobboldali al­ternatíva. JEGYZET Az igazi veszély LŐR1NCZ ADRIÁN Van ez a gazdasági tömörülés, az eSzeNeSz Kft., mely évtizedek óta abból profitál - mégpedig nem is akárhogyan -, hogy foly­ton ellenségeket keres és talál. Jelesül bennünket, Szlovákia határain belül élő magyarokat, ami azért nem olyan nagy művészet, mivel minden fogyat­kozás ellenére is vagyunk páran. Sarkítva fogalmazva és a neve­zett cég retorikáját alkalmazva: valójában minden tizedik szlo­vák magyar, ami elég ok arra, hogy az ügyvezető igazgatók ne­vén nevezzék a gyereket: Szlo­vákiában igenis lappangó ma­gyarosítás folyik! S ez olyan mé­reteket ölt, hogy a vállalat egyik vezérét, bizonyos Rafajt idézve szabadon, ha meg nem állítják, a szlovákoknak emigrálniuk kell saját hazájukból. Messzebb megy a jövőbelátás te­rén a cégtulajdonos Ján Slota, aki Jozef Čentéš főügyészjelölt­ben (akit bevallása szerint nem is ismer) ugyanúgy ott látja szunnyadni a magyart, mint Ja­roslav Spišiak országos rendőr- főkapitányban. „Még likvidálják Harabint, aztán a szlovákok köl­tözhetnek az Antarktiszra” - hangzik ide vágó aranyköpése, s rögtön mondja az okot is: „.. .nálunk, szlovákoknál ugyanis a Patagóniában élő pingvin is nagyobb hazafi”. S hogy hű ma­radjon a cég marketingfilozófiá­jához, hozzáteszi: „Ha egyszer a Magyar Gárda nekifut, s átkel az Ipoly-hidakon, tagjai sapkával levernek mindannyiunkat”. Nem kis veszélyt rejteget a ki­sebbségi nyelvhasználati küszöb Rudolf Chmel által előterjesztett csökkentése húszról tíz százalék­ra, vélik a cégvezérek; ha a javas­lat átmegy, olyan borzalmak es­hetnek meg e honban, hogy pél­dául Losoncon, Léván és Vág- sellyén, de - ami még felháborí- tóbb - Pozsony egyes városrésze­iben, így Dunacsúnyban, Horvát- járfalun, Oroszváron és Verek- nyén is anyanyelvükön intézhet­nék a magyarok ügyes-bajos dol­gaikat. Mindez így, együtt már tényleg komoly aggodalomra ad okot- kiváltképp, ha az ember reggel nem figyel oda eléggé, a gyógyszere meg elgurul... Jóllehet, a fent nevezett korlá­tolt felelősségű társaság ugyan­csak rajta van a „magyarveszélyen”, az idei ősz kulcsfontosságú mozzanata, ne­vezetesen, hogy Szlovákiából megindult a pálinkafőző turiz­mus Magyarországra, elkerülte a figyelmüket. Mivel augusztus­tól odaát ötven literig nem kell jövedéki adót fizetni a saját fo­gyasztásra szánt pálesz után, sok felvidéki polgártársunk már magyarországi testvéreinél fő­zeti le cefréjét. Mi lesz, ha egy­szer úgy alakul, hogy egy csöp­pet sem hoznak belőle vissza az országba? íme, nemzetmentő urak, az igazi veszély... KOMMENTÁR Radičová realitásérzéke MOLNÁR IVÁN Iveta Radičová az amerikai Glamour magazin Év asszonya díjának két héttel ezelőtti átvételét követően e héten újabb megtisztelte­tésben részesült. A koreai Samsung őt nevezte ki alkalmi reklám­emberének, a szerdán tett galántai látogatása során ő jelenthette be az örömhírt, hogy az LCD televíziókat gyártó társaság újabb ezer alkalmazott felvételével számol. Nos, Radičová is csak egy egyszerű ember, pontosabban: egyszerű politikus, nem szabadna őt megfosztanunk az élet ilyen apró örömeitől, hiszen a gazdasági válság idején nincs sok lehetőség az effajta tündöklésre. A kor­mányfő, kihasználva az alkalmat, ráadásul rögtön fel is mérte, mit tehetne a kormány annak érdekében, hogy még több munkahely létesülhessen. Mit kifogásolnak leginkább a cég koreai vezetői? A válasz korántsem meglepő: természetesen ők is azt szeretnék, ha a kormány „rugalmasabbá” tenné a Munka Törvénykönyvet, vagyis még jobban letörné a már ma is fogatlan szakszervezeteket, az al­kalmazottakat teljes mértékben kitéve a munkáltató kényének- kedvének. Aki ismeri a nálunk letelepedett koreai cégek munka- módszereit, talán meglepődik a cégvezetés megjegyzésein, hiszen ők eddig sem a skandináv munkamodell élharcosainak számítot­tak. Radičovát azonban minden jel szerint még le lehet venni a lá­báról az ilyen nyilatkozatokkal, hiszen teljes mértékben egyetért a munkáltatók követeléseivel. A kormányfő szerint a szakszerveze­tek elvesztették realitásérzéküket, ezért tanulmányi kiránduláso­kat szervezne számukra a hazai vállalatokba, hogy lássák, mi gá­tolja leginkább a foglalkoztatottság növekedését. A valóságérzék azonban elsősorban épp a munkáltatók által una­lomig ismételgetett frázisokat pufogtató kormányfőre férne rá, akkor talán rájönne, a vállalkozói környezeten elsősorban nem az­zal javíthat, ha a munkavállalók jogait kurtítja meg. A Pricewater- houseCoopers tanácsadó társaság és a Világbank e héten közzétett elemzése szerint Szlovákia az adófizetés egyszerűségét tekintve a világ 183 országa közül a 122. helyen áll. Az állam az adók és járu­lékok formájában nálunk csaknem a megtermelt javak felére teszi rá a kezét, a cégeket sújtó adóterhek a világ 130 országában ala­csonyabbak, mint nálunk. Mivel a jelenlegi kormánypárti politiku­sok jelentős része a korábbi Dzurinda-kabinetben is aktív szerepet játszott, az adórendszerrel kapcsolatban még műidig az egyenadó 2003-as bevezetéséről áradozik, megfeledkezve arról, hogy azóta sok víz lefolyt a Dunán. Ha Szlovákia versenyképes szeretne ma­radni, elsősorban az adó- és járulékrendszerünket kellene hozzá­idomítani a legújabb elvárásokhoz, vagyis az adóbevallás egyszerűsítése mellett el kellene gondolkodni azon is, mely adófaj­ták kulcsait csökkenthetnék. Ehhez azonban az államnak is vissza kellene fognia a kiadásait, ami szinte egyetlen politikusnak sincs ínyére. Sokkal könnyebb a munkapiac rugalmasságát szajkózni, hiszen a politikusok is jól tudják, a munkahelyük elvesztésétől félő alkalmazottakkal bárki azt tehet, amit csak akar. TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ A magyar kormánynak azok­nak a romániai magyar szerve­zeteknek a véleményét kell fi­gyelembe vennie, amelyeket az erdélyi magyarság támogat - je­lentette ki Markó Béla, a Romá­niai Magyar Demokrata Szövet­ség (RMDSZ) elnöke egy lapin- teíjúban. Az Új Magyar Szó (ÚMSZ) című bukaresti napilap tegnap közölt interjút az RMDSZ elnökével, aki kijelentette, a ma­gyar kormánynak azokat az erdé­lyi szervezeteket kell támogatnia morálisan és politikailag, ame­lyeket az erdélyi magyarság is támogat. Rámutatott: a romániai magyarok túlnyomó része az RMDSZ-t támogatja a legutóbbi választások eredményét figye­lembe véve, beleértve a legutób­bi, 2008-as önkormányzati vá­lasztásokat is. Hozzátette: más­nak is volt támogatottsága, de kimutatható, hogy az sokkal ki­sebb volt, mint az RMDSZ-é. „Egy távlatos magyarországi politiká­nak erre kellene figyelnie, én más mércét ezzel kapcsolatosan nem tudok elképzelni. Ha itt kliens­pártokat képzel el valaki, akkor a határon túli magyar politika tönkremegy” - mondta Markó Béla. A politikus a kedvezményes honosításra vonatkozó újságírói kérdésre elmondta: a román poli­tika aligha tudna túllépni azón, hogy Bukarest is hasonló mód­szerrel ad állampolgárságot a ha­táron túli románoknak, ahogyan Budapest a magyaroknak. Hozzá­tette: ez nem jelenti azt, hogy nem találhatna a román politika ürügyet arra, hogy feszegesse ezt a kérdést, de jelenleg nem érdeke vitába keveredni. Markó szerint az erdélyi magyarság számára a magyar állampolgárság felvétele fontos gyakorlati következmé­nyekkel nem járna, főleg, ha Ro­mánia is csadakozik a schengeni övezethez. Megkönnyíthetné vi­szont egyeseknek a Magyaror­szágra való áttelepülést - folytat­ta az RMDSZ elnöke az ottani elhelyezkedést, ami lehet jó is, de lehet rossz is. „Nekünk alapvető­en nem érdekünk, hogy Románi­ából sok magyar elmenjen, és kérdésesnek látom, lesz-e ilyen elszívó vagy itthon marasztaló hatása a kettős állampolgárság­nak, de ez kiderül” - mondta Markó Béla. Az RMDSZ elnöke szerint a romániai magyaroknak elsősorban arra kell figyelniük, ami Romániában van, hiszen ők Romániából kapják a kisebb vagy nagyobb fizetést, a kisebb vagy nagyobb nyugdíjat, a román költségvetésből vezethetik be vagy sem a vizet, építhetnek vagy sem utakat. „Nekünk a ro­mániai döntésekbe kell bele­szólnunk” - mondta Markó Béla az ÚMSZ-nek. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom