Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-26 / 272. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 26. www.ujszo.com SZEMPONT ___SS a ■ . SZEMSZÖG Plakátmosoly A „G” csoportok A mosoly életünk része, kapu a lélekhez, biztatás a jó cselekedetre. S ingyen van, mint Isten kegyelme, amelyet gyakran akkor is megkapunk, ha nem érdemeljük meg. Ahogy fejlődik a világ, a mosolynak kitalálták egy jellegzetes fajtáját, a plakátmosolyt is. A plakátmosoly olyan embereké, akik valamilyen nagy és nemes feladatra készülnek, például polgármesteri poszt betöltésére, emberek képviselésére önkormányzatokban. Ők mosolyukkal üzenik a választópolgároknak, hogy jók arra, amit csinálni szeretnének. Egyébként sírva nem készül az ember semmilyen feladatra, hacsak nem segít a cél elérésében. Sajnos nekünk, akik polgári minőségben eltöltött évtizedeinkben jelentősen elhasználódtunk és nemegyszer eltévelyedtünk a választási labirintusokban, már lassan csak a plakátmosolyból kell megítélnünk, ki az, aki a legméltóbb, legfelkészültebb a feladatra, a közszolgálatra. Hogy aztán az lesz-e belőle, általában kiderül. A szlovákiai választópolgár a választások előtt a plakátmosoly teljes repertoárjával találkozhat. Ugyanis különböző változatai vannak. A jó szemű választók meg tudják különböztetni, melyik a természetes, melyiket állította be a fotós, melyik az érett, éretlen, netán idétlen. Vannak továbbá zárt szájjal és fogsorkivillantással kreált mosolyok is. Ez utóbbiak a leggyakoribbak, de vigyázat, ebben lehet ravaszság is. Az őszinte üzenet, az emberi melegség a természetes mosolyban van, mert az sejteti, hogy a jelölt lelkiismeretesen készült és fel is készült a feladatra, tudja, mit akar és a polgár remélheti, hogy a plakátmosolyt viszontláthatja a polgármesteri hivatalban egy apró ügy elintézésénél, a járdán néhány udvarias kérdés kíséretében, vagy egy jól sikerült árvízvédelmi beavatkozás után gumicsizmában a Tisza, a Duna, vagy a Nyitra gátján. A plakátmosolyok tulajdonosainak komoly feladatoknak kell eleget tenniük. Meg kell jelenniük a választópolgárok tömegei előtt életnagyságban, sőt, hangjuknak is igazolnia kell, hogy a mosoly belülről jön, amellyel meggyőzően és hitelesen el kell mondani egy szokásos szöveget, a választási programot. Ezt nagyon sok helyen, nagyon sok embernek kell a karikázásig elmondania. Ezek az alkalmak nagyon jók arra, hogy a plakátmosolyt a jelöltek gyakorolják, összehangolják alkatukkal, egyéniségükkel, teljesítőképességükkel és programjuk tartalmával. A - remélem! - nagyra becsült választópolgároknak pedig, el kell tudniuk dönteni, melyik jelölt érdemes a feladat betöltésére. Jóba Mihály 1975-ben a francia kisváros, Rambouillet kastélyában találkoztak először hat nyugati állam vezetői, hogy „meghitt környezetben” beszéljék meg a „világ dolgait”. Az ötlet az akkori német kancellártól, Helmut Schmidttől eredt, aki Ford amerikai, H. Wilson angol, Giscard d’Estaing francia, Aldo Moro olasz és Takeo Miki japán vezetőt hívta meg atalálkozóra. Később Kanadais csatlakozott, így alakult meg a G7-es csoport, majd 1998-ban Oroszországot is meghívták, azóta nevük a nyolcak csoportja (G 8). A G8 az azóta eltelt évtizedekben évente megtartotta találkozóját, szorgalmasan tárgyaltak a világ sorsáról. Lehetne helyesbíteni és inkább azt mondani, megtárgyalták a világ pénzügyi helyzetét, és ami a legfontosabb: „egy megállapodási teret biztosítottak a nagy gazdasági világhatalmaknak”. A bírálók véleménye szerint a G8 elég gyorsan „felfejlődött”, szinte már világkormányként kezdett működni, és a nagy gazdasági szervezetek, mint pl. a Világbank, vagy a Nemzetközi Valutaalap „ötleteit” igyekezett a jelenlévő államvezetőkre rákényszeríteni. így kerültek igen fontos határozatok az illetékes parlamentek elé, gazdasági döntések születtek, anélkül, hogy ezekre demokratikus felhatalmazást kaptak volna. 1999 óta már G20 is létezik. Ennek tagjai képviselik a világ kétharmadát és a világ kereskedelmi forgalmának 90%-át. A találkozásokat eleinte évente, 2008-tól már kétszer egy évben hívják össze. Idén is kétszer volt „nagy találkozás”, júniusban Torontóban és most néhány napja Dél-Korea fővárosában, Szöulban. Nincs értelme a G-csoportok találkozásait analizálni, a médiák részletesen beszámolnak, és akit a téma érdekel, tengernyi anyagot tud összegyűjteni és olvashatja reggeltől estig. Egy biztos, az átlag polgárt nem érdeklik az ilyen találkozások, már torkig van azzal, hogy az adófizetők pénzéből a „fejesek” állandóan összeülnek, persze luxus környezetben, jól érzik magukat, csevegnek egy kicsit, aztán minden marad arégiben. Bizonyoscivüszervezetek régóta követelik a G-találkozók feloszlatását, de akormányokés főleg a hátuk mögött álló „erők”, azt teszik, amit akarnak, a hatalom az ő kezükben van. A globalizációt bíráló média megírja véleményét, de ez sajnos, egyelőre, nem elég, a helyzet változatlan marad. Elgondolkoztató, hogy a demokrácia látszata alatt mi minden történik, amihez a népnek semmi köze. Világunkban általában hármas tagolódást lehetett megfigyelni a hatalmi és szervezési funkciók elosztásánál. A királyság képviselte a legfelsőbb hatalmat és a katonai funkciókat, mellette ott volt az egyház mint lelki és erkölcsi irányító és végül a nagy tömeg, a parasztok, kézművesek, kerekedők, mai szóhasználattal a civil társadalom, akik „csak” dolgoztak. Igazi hatalma ennek a hatalmas rétegnek sohasem volt, pedig nélkülük a társadalom elpusztult volna, hiszen ők termeltek, ők alkottak. A felvilágosodás korszaka és a polgári forradalom végre meghozta a változást, az új polgári társadalom ideológiát kapott, a liberalizmust és a világ átalakult. Az utóbbi két évszázad újabb és újabb ideológiákat szült, óriási változásokon mentünk keresztül, végre leráztuk az egyeduralmakat, a veszélyes diktatúrákat, és most büszkén játszadozunk” egy ún. demokratikus államrendszerrel, amelyben - elméletileg - a civil társadalomnak, a dolgozóknak, termelőknek, szellemi újítóknakjutnaafőszerep. Ez jutott eszemben, a G 20 csúcs után! De hol rejtőzik valójában az igazi hatalom, kiknek a kezében van sorsunk irányítása? Semmi esetre sem a civil társadalom kezében. A szellem nagyjai, írók, művészek, tudósok, hangoztathatják ugyan véleményüket, de a világ nem hallgat rájuk. Rejtély, ami velünk történik. Az összeesküvés-elméletek magyarázzák ugyan, hogy valójában mi történik a hátunk mögött, de ezt sokan tagadják, misztériumnak tartják, hiszen semmi sem bizonyítható. Maradjunk tehát annál, amit látunk. A régi hármas tagolódás ma már érvénytelen. Apapok, a vallás szerepe elenyésző, senki nem veszi őket komolyan, (pedig néha nekik is juthatna szó), királyok helyett ma kormányok „ igazgatnak”, de nagy hatalmuk nincs. A dolgozó, alkotó réteg választhat, szavazhat, tiltakozhat, tüntethet, ennyi és nem több. Az igazi hatalom a pénz hatalma, a pénz- impérium hatalma, ami bár új „fogalom”, illetve új valóság, de valójában mindig ott volt a háttérben. Ebben a hatalmi rendszerben ma is létezik egy tagolódás, mely szerint a gazdasági élet rugói elsősorban a nemzetközi mamutvállalatok, ezeknek ellenőrzése bizonyos intézményrendszerek feladata (Világbank. IFM, WTO stb.), végül létezik egy széles bankrendszer, mely behálózza az egész világot és a pénz „sikeres forgalmáért” felel. Kevés mozgástér és hatalom marad a nemzeti kormányoknak, és jóformán semmi beleszólási joguk nincs a „rendszeri’ szenvedő alanyainak, a civüpolgároknak. A világ teljesen megváltozott, vagy visszaváltozott? És ez nem volna más, mint egy „modern, új középkor”?! Napjainkban sok jelenség alátámasztja az „új középkor” elméletet, (1. Umberto Eco) de ahogy akkor is sok volt a jó és sok volt a rossz, ma is lehetne választani a végletek között. A mai globalizációs szisztéma eddig azt bizonyította, hogy több bajt okozott, mint hasznot hozott. A háttérben megbújó hatalmasoktól, akik pénzük segítségével irányítják a dolgok menetét, el kell venni a korlátlan uralkodás jogát és átadni szellemi életünk kiválóságainak. Ahogyan ezt már többen is szépen fogalmazták: egy pénzközpontú világrend helyett, jöjjön végre egy emberközpontú világrend. A középkornak a humanista élet- felfogás vetett végett, a jelenkorban, a megtorpant, megroggyant emberséges gondolkodást kell új erőre ébresztem. A G-csúcsok helyett várjuk szellemi életünk nagyjainak csúcstalálkozóját! Hollai Hehs Ottó, Németország A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Perm Rozprávku, ktoré si zamifuje každá generácia CELÚ SÉRIU piatich DVD ZA ZVÝHODNENÚ CENU 17,50 € v zberateľskom kartónovom balení SI MÔŽETE ZAKÚPIŤ ALEBO OBJEDNAŤ PRIAMO VO VYDAVATEĽSTVE PETIT PRESS, a. s., Lazaretská 12, 811 08 Bratislava. Call centrum: 02/32 37 77 77. Informácie o edícii nájdete aj na internetových stránkach: www.petitshop.sme.sk a www.sfu.sk HH ■<ÍPá C" v- ■ ■ - t&'Pň> r 1 4 WV*^»**,' ,'ľebmm MíWL IM 'D edícia denní fia SME a Sfovettsliéúo fdmovéúo ústavu Od piatka 26.11. v predaji celý týždeň ^ v novinových stánkoch len za 5 € DVD + origináli , s!® k ylata Q^i\pťekt \fotmnski)c l^ozprái :hu 1 H)k A k M Zábavná hororová rozprávka Juraja Jakubiska parodujúca frankensteinovské historky. Príbeh chlapca - siroty, ktorý sa očitá na hrade plnom strašidiel túžiacich po láske. 29.10. Perinbaba H. 11. -\ falni liena zlatá panna 12. 11. b^áľ Drozdia brada 19. 11. $oľ nad zlato 26. 11. Pehám) Max a strašidlá 29. K). ľerinňaôa 8. II.-MáĎuliena xfatá panna 12. II. is^aľ Drozdia ftrada 19. II. 26. II. Soľ j ‘■PeĎavý Max naďzfato a strašidlá
