Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-05 / 229. szám, kedd
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 5. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A tavalyinál kevesebb va- gyonosodási vizsgálatot folytat le idén az APEH, a hatóság új módszerekkel derítené fel az adóelkerülőket, a luxuséletvitelt folytató, drága vagyontárgyakkal rendelkezőket vehetik górcső alá - írta a Népszabadság. Ezentúl a magas kockázattal bíró értékes vagyontárgyakkal rendelkező, luxuséletvitelt folytató, de ezzel arányban nem álló adófizetési kötelezettséget valló magán- személyeknél végeznek ellenőrzéseket. Arról nem tudott tájékoztatást adni az APEH, hogy idén hány vagyonosodási vizsgálat indult, mert azt nem tudják különválasztani az egyéb, jövedelemadó típusú vizsgálattól. Az elmúlt négy évben több mint 95 milliárd forintos adókülönbözetet tártak fel, ehhez 46 milliárdos bírság és 33 milliárdos késedelmi pótlékkapcsolódott. (MTI) (Peter Gossónyi rajza)- Szagold ki, hova tűnt az állami erdők eladásából befolyt pénz! Ezentúl egy-egy népszerűtlen intézkedés kapcsán nem lehet a soron következő választásokkal védekezni Nyertek, mehetnek kormányozni Hétvégén narancssárgába borult Magyarország - ismét, mondhatnánk-, de ami a legmeglepőbb ezen, az az, hogy ebben a tényben semmi meglepő sincs. Papírforma eredmény született - a kérdés csak az volt, hogy egy vagy két megyei jogú várost tart-e meg az ellenzék, két vagy három fővárosi kerületben nyemek-e a szocialisták. A dolgok lényegén mindez semmit sem változtat. MÓZES SZABOLCS A dolgok lényege ugyanis nem az, hogy x vagy y számú helyi képviselője és polgármestere lett-e a Fidesznek, nem is az, mennyire narancssárga az ország, alig-alig vagy rettentően. Hanem az, hogy mit tesz Orbán Viktor második kormánya a következő három, választásoktól garantáltan mentes évben. Ebben a történetben nem október 3. (a választások napja) volt a lényeges, hanem október 4. és mindaz, ami utána következik. Eddig ugyanis mindent a következő sikeres választásnak „kellett” alárendelni. Magyarországon (is) eddig az volt a szokás, hogy a kormányok első hónapjukban csak népszerű és jól eladható intézkedéseket foganatosítottak és jelentettek be, majd az őszi önkormányzati választások után nagyjából elkezdtek kormányozni. Ez alól a kivételt csak az őszödi beszéd miatt ellehetetlenült második Gyurcsány- kormány jelentette, mely friss és1 kényelmes többségű kormánypozícióból bukta el a négy évvel ezelőtti helyhatósági választásokat - emellett még csak nagyjából sem kezdett el kormányozni. A hétvégén ez a - részben önként felvett, részben a „rendszer” által diktált - kényszer megszűnt, ezentúl egy-egy népszerűtlen intézkedés kapcsán nem lehet a soron következő választásokkal védekezni. Mert választás legközelebb csak 2014-ben lesz - igaz, akkor három is (európai parlamenti, országgyűlési, önkormányzati). Eddig ebből a szempontból a nemzetközi piacok és elemzők is viszonylag megértőnek bizonyultak, elismervén, a „választási szokásjog” miatt szükség van még pár hónap mutyura - ezt szinte valamennyi külföldi lapkommentár kiemelte az Orbán- kormány eddigi kába lépéseit elemezve. Most viszont már elő kell állni a farbával, innentől kezdve a kormánytöbbségnek valóban kormányoznia kell, hem pedig egymásnak ellentmondó jelzéseket küldenie a hazai nyilvánosságnak, valamint a külföldi döntéshozónak. Ellenkező esetben hosszú távon saját maga alatt kezdi vágni a fát. Orbánéknak még egy tényezővel számolniuk kell: most vannak a csúcson, innen feljebb már nincs. Figyelembe kell venniük, hogy a jelenleginél nagyobb választási győzelmet és népszerűséget demokratikus körülmények között már nem tudnak elérni - se négy év múlva, se később. (Sőt, kicsi az esélye, hogy ezt még egy párt a következő évtizedekben megismételje.) Éppen ezért innentől kezdve markánsabb politikát valósíthatnak meg, tudatosítva ugyanakkor, hogy ezzel kiváltják bizonyos választói csoportok csalódását. Ám ha nem tesznek semmit, akkor nagy az esélye, hogy nem néhány, de szinte az összes választói csoport csalódik bennük. Emellett abban sem bízhatnak, hogy 2014-ben is ilyen bágyadt ellenzékkel állnak szemben, ennyire alternatíva híján lesz a magyar közélet. Summa .summarum: nyertetek fiúk, de most irány kormányozni! Esztergom fideszes polgármestere minden előjel és kedvező körülmény ellenére súlyos vereséget szenvedett A nép szava dönt TOKÁR GÉZA Meggyőző Fidesz-győzelem- mel végződtek a magyarországi önkormányzati választások. Túlságosan sok szót nem érdemes pazarolni a történtekre, papírforma eredmény született: kormánypárti hátszéllel távolítottak el a települések éléről egy levitéz- lett generációt. Csak kevés meglepetés született, abból viszont eggyel érdemes behatóbban is foglalkozni, mivel szlovákiai viszonylatban is komoly üzenete van: Meggyes Tamás, Esztergom hírhedt fideszes polgármestere minden előjel és kedvező körülmény ellenére súlyos vereséget szenvedett a független, de egy széleskörű nagykoalíció támogatását élvező Tétényi Évával szemben (36:64arányban). Meggyes 1999-ben került a város élére ügyvezető polgármesterként, három év múlva a szavazatok 54,7 százalékával győzött, 2006-ban pedig hatvanszázalékos eredménnyel tarolt: úgy, hogy egyre szaporodtak a haragosai, akik elsősorban a városvezetés mutyijait és diktatórikus intézkedéseit kritizálták. Az interneten terjesztett videók megmutatták, miként is működnek a képviselő- testület ülései: az ellenzéld képviselők nem kaptak szót, vagy a legprimitívebb módszerekkel hallgattatták el őket, a legtöbbször személyesen Meggyes. Á városvezetés önkényesen leváltotta a Szent István Gimnázium igazgatóját, a tiltakozó pedagógusokat kirúgta, a tanulókat retorziókkal fenyegette meg, a szülőket szintén rendre utasította. Közben a polgármester magánélete is viharosan alakult: két éve felgyújtották a kocsiját és a házát, valamint összetűzésbe került feleségével, akit állítólag többször is bántalmazott, s a sajtón keresztül üzengettek egymásnak. A város vezetését övező sorozatos botrányok ellenére Meggyes pozíciója megingathatatlannak látszott. Esztergomot nem kerülték el a fejlesztések, pártja pedig nem hozott rossz eredményeket a hagyományosan jobboldali irányultságú városban. Tulajdonképpen alig utalt rá valami, hogy az öntörvényű városvezető megbukik, a választások azonban megmutatták, hogy az utóbbi négy év során Meggyesnek sokkal több személyes haragost sikerült összegyűjtenie, mint gondolta volna (a Fidesz-jelölt veresége ellenére pártja kényelmes többségben van a városvezetésben). Mi lehet Meggyes kudarcának üzenete? Talán az, hogy a változás nem lehetetlen, még akkor sem, ha sokszor úgy érezzük. Az esztergomi városvezetés példája nem kirívó. Rengeteg olyan település van Szlovákiában is, melyet alkalmatlan személyek vezetnek, a visszásságokról sokan tudnak, mégsem merülnek fel alternatívák, nem fognak össze az érintettek - pedig lenne esélyük. Még nem késő tudatosítani, hogy a helyi ügyek menetébe négyévente egyszer lehet beleszólni: november végén. A szlovákiai helyhatósági választásokon sok helyütt tíz, húsz vagy száz voksoló és szavazat dönt a végkifejletről. Ha novemberig sikerül megegyezésre jutnia a helyi elégedetlenkedőknek, akkor a helyi Meggyes Tamások nagyon jó eséllyel megbuknak. Ellenkező esetben nem marad más, mint további hosszú éveken át csóválni a fejünket, hallva, mi történik az önkormányzati üléseken. KOMMENTÁR Orbán Viktor megüzente NAGYANDRÁS Magyarországot vasárnap végleg magáévá tette aFidesz. Tavasszal, a parlamenti választások után még lehetett fanyalogni, hogy a kétharmados parlamenti többséget valójában ötvenegynéhány százalékos támogatottsággal értékel, így nem teljesen jogos nemzeti egységről és összefogásról beszélni. Mától már ez sem igaz. Az önkormányzati választáson olyan elsöprő győzelmet aratott a Fidesz, melyre a nyugati demokráciákban hasonló, nem többségi választási rendszerben nincs is nagýon példa. Ilyen eredményeket vagy a magukat valamilyen demokráciának beállító diktatúrákban (például Kína), vagy irányított demokráciákban (például Oroszország) látunk. De ezekben az országokban a demokratikus jogállam vagy a szavazati jog sérül valamelyest, illetve a média függetlensége és a polgárok információhoz való jutásánakjoga sérül. Magyarországon a Fidesz a hétvégén úgy söpörte el ellenfeleit, hogy közben a fentebb említett jogok még nem sérültek. Azért még, mert Magyarországon is már vannak jelzései annak, hogyan akarja a jelenlegi hatalom - legális módon - saját uralkodását az időben kiterjeszteni. A hétvégi választásokat talán nem is a Fidesz nyerte meg, hanem a többiek veszítették el. A szocialisták zombikként tántorognak ide- oda, nem tudni, ki az igazi vezetőjük, mi az igazi víziójuk, van-e még egyáltalán jövője a pártnak. A Jobbik kezéből kivették a játékszerét, a parlamentben valóban dolgozni kell, ők sem érnek már rá fel-alá menetelgetni az országban. Az LMP pedig a mai napig nem igazán ocsúdott fel abból a meglepetéséből, hogy bejutott a parlamentbe. így ezek ellen a pártok ellen nem volt túlságosan nehéz önkormányzati választást nyerni. Magyarországon már nincs kit megverni, Orbán Viktornak és pártjának gyakorlatilag minden sikerült. Őszintén gratulálunk! A hatalom minden ága már az övék, amely pedig még nem, az is az övék lesz, megvan rá az erejük és felhatalmazásuk. Akkor talán komolyan neki kellene látni, és rendbe tenni az országot. Anyagilag, erkölcsileg, szellemileg. Betemetni az árkokat, és valódi várat építeni helyettük, de olyat, amelybe mindenki befér, nem csak azok, akik eddig velük voltak. Vannak olyan ismerőseim, akik nem érzikjól magukat Magyarországon. Őket nem elüldözni és megfélemlíteni kellene, hanem éppen ellenkezőleg, megtartani, megnyugtatni. Most már nem kell senkit kizárni. Orbán Viktor vasárnap azt mondta, Magyarország tegnap visszaszerezte fővárosát. Bár a magyar miniszterelnök akkor is - mint oly gyakran - szimbólumokban beszélt, talán mégsem kellett volna újra azt üzenni ezzel; hogy az, aki nem a Fideszre szavazott, az nem Magyarországgal van. Egy igazán bölcs vezető kezében egy ekkora hatalom mellé már megértés is járul. Legalábbis a demokráciában. A ló másik oldala HOBULÁK ZSOLT Az Európai Bizottság úgy döntött, itt az ideje gátat szabni a pénzügyi fegyelmezetlenségnek. Az euró bő évtizedes létezése alatt számos tagország szegte meg a Stabilitási Paktumot, ezen belül kiemelten a 3%-os maximális költségvetési hiányt. Csak emlékeztetőül: az előírt szintet 2007-ig, a krízis kirobbanásáig Hollandia egyszer, Németország és Franciaország háromszor, Portugália négyszer, Olaszország ötször, Görögország pedig mindig, azaz kilencszer lépte túl. Most szinte valamennyi tag - Szlovákiát is beleértve - jócskán felette van az engedélyezett plafonnak. Amikor még kon- junktúra volt, szemet lehetett hunyni e fölött, a mai válságos időkben, amikor a tékozló államok közös segítség nélkül nem tudnak kilábalni a bajból, már megvan az akarat a szabályok betartatására. Az Európai Bizottság viszont most csavart ott is, ahol ezt korábban nem tette: az ellátórendszerek hatékonyágát növelő, az unió által is szorgalmazott, nyugdíjreform kiadásait nem lehet automatikusan beszámítani a költségvetési hiányba. Ez a megszorítás kilenc keleteurópai államnak, köztük Szlovákiának és Magyarországnak, hátrányos. Ezek az országok belefogtak egy középtávon költséges és komoly társadalmi áldozatvállalást kívánó átalakításba, amelyet az új szabályozás megakaszthat. A 2011-től életbe lépő szabályok szerint minden országnak ötéves periódus áll majd a rendelkezésére, hogy az állami nyugdíjrendszerből, így a központi költségvetésből kieső pénzeket elszámolja. A 3%-os hiányba ellenben csak akkor lehet beleszámítani, ha a deficit csökkenő tendenciát mutat vagy kevéssé lépi túl a meghatározott szintet. Hasonló kitétel vonatkozik az ezzel szorosan összefüggő 60% államadósságra is. Ha a tagállam mutatói ennél jobbak, a hiány gond nélkül elszámolható. A teljes beszámításra viszont akkor is van lehetőség, ha túlzottdeficit-eljá- rás indul az ország ellen. Örvendetes, hogyabizottság egy évtized után végre igyekszikkomo- lyan venni a saját maga által felállított szabályokat. Mégis kérdéses, hogy ezt a megfelelő módon teszi-e? Az igazán átfogó nyugdíjrefor- motjellemzően az új tagországokvalósítjákmeg.Arégiekáltalánosan magasabb fejlettségi és jóléti szintjén nincs akkora késztetés, hogy ennyire radikális formában fogjanak bele. A javuló tendencia” vagy „3, illetve 60%-hoz közelítő hiány, illetve államadósság” pedig olyan megfogalmazások, amelyek az éppen aktuális politikai széljárás alapján lesznek értelmezhetőek. Óvatosan ki lehet jelenteni, hogy az új szabályozás magában hordja az igazságtalanság és kétértelműség lehetőségét, vagyis azt, hogy írott malaszt marad.
