Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-23 / 245. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 23. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KOMMERSZANT Dmitrij Medvegyev orosz elnök nem vesz részt a következő Müncheni Biztonsági Konferencián, a hivatalos indoklás szerint egyéb irányú elfoglaltságai miatt, diplomáciai forrásokszerint azonban azért, mert Grúzia lesz a fő téma, és a résztvevők között lesz Miheil Szaakasvili grúz államfő - írta a Kommerszant című orosz lap. Medvegyev Gorkiban levő rezidenciáján fogadta a müncheni konferencia Moszkvában, zárt ajtók mögött tartott, kihelyezett ülésének néhány résztvevőjét, előttük mondta el „müncheni beszédét”, melyben főként a Nyugathoz fűződő új orosz viszonyról szólt. Kijelentette: változóban van Oroszország pozíciója Európában, az orosz külpolitika egyik fő vektora az észak-atlanti irány. (MTI)- Nem is olyan rég még a focimérkőzések hoztak lázba ősszel, ma már csak a libapecsenye. (Peter Gossányi rajza) Valójában azt támogatja, hogy ne vizsgálják ki a Hedvig elleni támadást Dzurinda Trnkája Tudják, ki a magyarok ellensége Szlovákiában? Nem csupán Slota vagy Fi- co. Az is, aki nem akarja, hogy elfogulatlanul kivizsgálják a Maiina Hedvig elleni támadást. ŠTEFAN HRÍB És tudják, hogy ki az, aki nem akarja, hogy objektiven kivizsgálják a védtelen lány elleni erőszakot? Nem csak Fico vagy Slota. Dzurinda sem. Az a Dzurinda, aki részt vesz Budapesten a maratoni futáson, és azt játssza, hogy Szlovákiának és Magyarországnak barátoknak kell lenniük. Valójában azonban azt támogatja, hogy ne vizsgálják ki a Hedvig elleni támadást. Nem hiszik? Akkor vegyék tudomásul, hogy Dzurinda emberei a következő választási időszakra Trnkát javasolták főügyésznek. Azt a Trnkát, akinek hivatala négy éve nem akarja kivizsgálni, ki és miért verte meg az ártatlan magyar diáklányt. Nem lep meg. Dzurinda sohasem volt az önök barátja. Amikor itt - Mečiar iszapja után 1998-ban tisztességesebb kormány alakult, Dzurinda koalíciójában nem Bugár MKP-ját választotta legközelebbi szövetségesének, amely mindig megtartotta a szavát, hanem Migaš kommunistáit, akiknek csak a Devin bank volt fontos. És amikor ugyanaz a kormány megreformálta Szlovákia területi felosztását, Dzurinda nem harcolt olyan megyék létrehozásáért, amelyek összhangban lettek volna az önök, szlovákiai magyarok érdekeivel, ellenkezőleg, olyan megyéket hagyott jóvá, amelyekben önök a legkevesebben vannak. Más szóval: Dzu- rinda inkább a szlovák nacionalisták igényei alapján osztotta fel Dél-Szlovákiát, mintsem a tisztességes magyarok elképzeléseit valósította volna meg. Dzurinda második kormányzása idején, 2002 után sem változott. Az MKP jó volt Dzurin- dának, amikor a szavazataira volt szükség, de nem volt egyenértékű partnere, ami úgy elfajult, hogy Bugár nem volt hajlandó négyszemközt tárgyalni Dzurindával, mert az SDKÚ főnöke többször becsapta és elárulta. És ez a mai napig így megy. Persze, Dzurinda nem azért támogatja Trnkát, hogy egy szégyenletes üggyel - amellyel ez az állam Hedviget kínozza - ártson a magyaroknak. Nem. Dzurinda azért támogatja Trnkát, mert ez személy szerint előnyös számára. Ha Trnka továbbra is a legfőbb ügyész lesz, az SDKÚ nyugodtan alhat, nem kell arra ébrednie, hogyan végződik a pártfinanszírozás vagy a Branisko-alagút ügye. Hogy ez katasztrófa lesz az igazságra nézve egész Szlovákiában, az SDKÚ főnökének mindegy. Épp úgy, mint valamilyen magyar lány és drámája, amelyben az egyik főszereplő Tmka. Épp úgy, mint az önök, magyarok érzései. Valójában ilyen az a férfi, aki úgy tett, mintha az önök barátja lenne. Ezt már sohasem felejtik el. A szerző a.týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője Nevetséges a pártelnök kijelentése is, mely szerint a döntés a képviselők kezében van Trnka megoszt, avagy a sötét múlt árnyéka MÓZES SZABOLCS Néhány héttel azután, hogy egy kompromisszumos megegyezésnek köszönhetően elültek a Hayek- ügy miatt felkorbácsolt koalíciós hullámok, s úgy tűnt, minden visszatér a normális mederbe - már amennyire normálisnak nevezhető az állandó kapkodás és az egynapos javaslatok módosítgatása, folyamatos megkérdőjelezése a partnerek által - a főügyész november elején esedékes megválasztása ismét elérhető közelségbe hozta a kormánykoalíció szétesésének rémét. Paradox módon ezúttal nem a kormánypártok közötti nézet- és érdekkülönbségek miatt, ez esetben ugyanis az SDKÚ saját magával áll vitában. Ez pedig az egész koalí- ciójövőjétveszélyezteti. A főügyész megválasztása a legerősebb kormánypárton belüli törésvonalakra és a miniszterelnök gyenge pozíciójára mutatott rá. Ez utóbbira ismételten. Míg a többi párt huzavona nélkül meg tudott egyezni egy közös jelöltben, sót, állítólag az SDKÚ jelöltjét is hajlandók lettek volna támogatni - ha lett volna ilyen s nem Dobroslav Tm- kának hívnák -, Mikuláš Dzurinda pártja nem tud dönteni. Látszólag. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy a viszonylag jól szervezett legerősebb kormánypárt ne látná, mennyire fontos a hét évre választandó főügyész személye. S ha nagyon akarna, ne tudna megegyezni egy közösjelöltben. Nevetségeseka pártelnök kijelentései is, melyek szerint a döntés a képviselők kezében van, ő pedig nem értékeli nyilvánosan Tmka hét évét. Vagy nem is gondol róla semmit. A szabad képviselői akarat mögé általában akkor bújnak a politikusok, ha nem szeretnék véleményüket a választók orrára kötni. Kizárt, hogy a Trnkát jelölő Stanislav Janiš - az SDKÚ egyik legrégebbi harcosa, frakcióvezető - csak úgy, szabad akaratát érvényesítve állt volna elő javaslatával. Amikor Dzurinda úgy akarja, akkor a párt egy emberként tud felsorakozni bármilyen ügy mögé, nincs „szétszavazás” - ha pedig ilyen van készülőben, akkor ez csak egyet jelenthet: ez Dzurinda érdeke. Hogy miért? A legvalószínűbb ok túlságosan is már-már gyanúsan - kézenfekvő: Trnka hétéves megbízatási ideje alatt szinte egyszer sem bolygatta meg komolyan a pártok korrupciós ügyeit. A bonyolult múltú SDKÚ régi vezetői nagyon örülnének neki, ha a következő főügyész is hasonlóan járna el. Ha pedig Tmka ebből a szempontból bevált, akkor miért kellene a bizonytalan jövőt választani? Természetesen az sem zárható ki, hogy ebben a játékban a hosszabbításban érdekelt főügyész is aktív volt: elég lett volna néhány, vizsgálati anyag formáját még magára nem öltött kellemetlen tényt a régi pártemberek orra alá dörgölni, hogy azok tudják, kit kell novemberben támogatniuk. A főügyészjelölt-állítás is megmutatta, mennyire gyenge a kormányfő pozíciója, aki nemhogy a koalícióban, saját pártjában sem tudja átvinni akaratát. Tény, hogy ez nem is annyira habitusa, mint inkább a pártján belüli viszonyok következménye. Ha Iveta Radičová egy nagyon merészet kívánna lépni, akkor ebben a helyzetben a következőt mondaná a koalíciós (de leginkább a pártjabeli) képviselőknek: ha Tmka marad a főügyész, még aznap elviszem lemondólevelemet a Grassalkovich-palotába. Az ügy az SDKÚ-n belüli törésvonalakat is kirakatba tette. Jól látható, hogy a párt két, gondolkodását és értékvilágát tekintve elkülönülő szárnyra oszlik (mely viszont számos fontos kérdésben, reformban meg tud egyezni): a régi harcosok (Dzurinda, Miklós, Hóm, Janiš, a sor bőven folytatható), illetve a feltörekvő új arcok (Radičová, Žitňanská, Beblavý). Látszólag ez utóbbiak - lévén ők az újak - testesítik meg a jövőt, ám ez korántsem ilyen biztos, ugyanis szinte mindannyian kívülről érkeztek a pártba, ahol ezért nem is lehet olyan befolyásuk, mint az alapító atyáknak, valamint a politikai szamárlétrát megmászó vezetőknek. Az SDKÚ két hét múlva sorra kerülő kongresszusa talán többet elárul arról, milyenek az erőviszonyok a pártban - Dzurinda az egyedüli elnökjelölt, ám érdemes lesz az alelnökök közötti versenyt figyelni. A főügyészválasztás pedig arra a kérdésre is választ adhat, erősödött-e valamelyest Radičová pozíciója. KOMMENTÁR Éljen a SZU! KISS TIBOR NOÉ Nincs könnyű dolga a kommentárírónak, ha a magyar politikai élet eseményeiről kíván frappáns kis cikket írni. A kommentáríró például belemárthatná tollát a kormánypártokba. Erre minden oka meg is lenne, elég, ha csak a médiatanács megalakulásának körülményeire gondolunk. Az ORTT utódj aként működő testület tagj ai kilenc (!) évre kaptak megbízatást, s a tanácstagok mindegyike a Fidesz delegáltja. Ehhez vajon kell-e kommentár? Nem kell. Úgyhogy inkább éljen a kormány, éljen a médiatanács! Készülünkajövőre. A Magyar Szocialista Párt is készül a jövőre. Nagy a mozgolódás a szocialista táboron belül, itt vannak mindjárt Szili Katalin bakugrásai. Az exházelnök asszony az önkormányzati választások másnapján bejelentette, hogy kilép az MSZP parlamenti frakciójából. Az MSZP kormányzása során nem teljesítette a vele szemben támasztott társadalmi elvárásokat, nem törődött eléggé a vidék problémáival, a párton belül csak a liberális bal dominált - Szili jogosan mant- rázott. Néhány nappal később aztán a Magyar Nemzetben bértoll- noknak nevezte a Gyurcsány Ferencről könyvet író Debreczeni Józsefet, majd bejelentette, hogy nem mond le parlamenti mandátumáról - holott azt nem egyéni választókörzetben, hanem az MSZP listáján való részvételének köszönhetően nyerte el. Kedves Szili Katalin, a pártra már nincs szükség, a parlamenti helyre viszont igen? Nem kétséges tehát, hogy Magyarországon egy újabb elegáns, nagyformátumú, bátor baloldali politikus született. Már pártj a is van, a Szociális Unió, amelyet a Szili által elnökölt Szövetség a Jövőért mozgalom hozott létre. Szilit a tagság egyhangú döntéssel választotta a Szociális Unió elnökévé. Szóval, baloldali polgártársaink, éljen a SZU! S akinek a SZU sem elég, az bizonyára kitörő örömmel fogadta, hogy Gyurcsány Ferenc létrehozta az MSZP-n belül a Demokratikus Koalíció nevű platformot. Kiváló kezdeményezés, Vitányi Iván a Szociáldemokrata Társulás alapítójaként rögtön át is igazolt a Gyurcsány-féle csoportosuláshoz, s hírlik, hogy a Progresszív Platform tagjai is csatlakoznak a Demokratikus Koalícióhoz. Szocialista Kánaán alakul a szemünk láttára, platformok, pártok, bölcs politikusok garmadája próbálja megszólítani a baloldali szavazókat, a politológusok „olajfásodásról” és a „politikai mező átalakulásáról” hadováinak. Csak egyvalamit nem ismer be senki közülük: nevezhetik bármilyen hangzatos néven újdonsült gittegyleteiket, a baloldali politika jelenlegi garnitúrája mindörökké megbukott. JEGYZET Kisebbség és kisebbség KÖVESDl KÁROLY Jövőre népszámlálás lesz. Eredményének valószínűleg nem fogunk örülni, a szlovákiai magyarság száma bizonyára nem éri el a félmilliót sem, szemben az évtizedekig „sarokszámmal” ahatszázezerrel. 2001-re egy közepes városnyi (ötvenezer) magyar tűnt el Szlovákiában, kisebb részben a csökkenő népszaporulat (a szlovákság számanemcsökkent), főként az asszimiláció miatt. Amásik nyugtalanító adat az lehet, hogy Magyarország lélekszáma tízmillió alá esik. Míg Magyarországon átgondolt és jó kormányzati politikával - melynek első lépéseitmárvázolták-talánle- het mérsékelni, esetleg fordítani anegatívtendencián, aszlováki- ai (romániai, ukrajnai, szerbiai) magyarság számbeli csökkenése Európa kezében is van. És ez elég nyugtalanító, ismerve a vén kontinens kisebbségpolitikáját. Az európai tendenciákat nézve, amelyek ott lüktetnek az utcai harcokban, elgondolkodtató, hogyan fokozódik az idegenel- lenesség. Az EurópaiUnió zászlóshajói (Franciaország, Németország, részben Nagy-Britannia) mostdöbbennekrá, mennyire elhibázott voltamodem „rabszolgapiac” elképzelése. Még néhány éve volt olyan terv, mely húszmillió, a munkaerőpiacot „feltöltő” bevándorlóval számolt. Ezt most, látva a következményeket (a húszmillió szolga az uniós családegyesítési gyakorlattal legalább nyolcvan-száz millió bevándorlótjelentene), valószínűleggyorsan a fiókmé- lyére süllyesztik. Félő, hogy az őshonos kisebbségek témája is a sufniba kerülhet, mert az EU nem kezeli külön kategóriaként a több évszázada - esetünkben ezer éve - a szülőföldjükön élő népcsoportok, nemzetrészekjo- gait. Amelyeket alanyi jogon szereztünk meg, s nem mellesleg, a vérünkethullajtottukérte, akárcsak az öreg kontinensért. Európai uniós képviselőink legfontosabb feladata tehát, hogy ösztönözzék: az unió fogadjon el olyan jogszabályt, amely különbséget tesz az őshonos és a bevándorló kisebbség között. A kisebbségek védelmét szorgalmazó rendeletek, ajánlások ugyanis falra hányt borsónál is gyengébb fegyverek az utódállamok burkolt beolvasztási törekvéseivel szemben. Amíg Európa egy kategóriaként kezeli a bevándorló arabok, törökök, perzsák, kínaiak egyéni jogait az Európa szívében született népekével, mi sem várhatunk pozitív változást. Ám nem vár- hatjukel Brüsszeltől, hogy helyettünk szorgalmazza a nem- zetrésznekjáró autonómiát, ha mi magunk nem akarjuk, vagy a rosszul értelmezett társadalmi béke leple alatt nem vagyunk képesekmegfogalmazni és követelni. Egy-két évtizede (s még ma is) sokan abban a tévhitben ringatták magukat, hogy az EU- tagság automatikusan megoldja minden problémánkat. Mint látjuk, nem oldja meg.
