Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-07 / 206. szám, kedd
f A AGRÁRKÖRKÉP 2010. szeptember 7., kedd 14. évfolyam 9. szám 16. oldal Költséghatékony és takarékos A parcellák kidolgozott tápanyagtérképe alapján adagolják a műtrágyát 17. oldal Minőségi magágykészítés a jé vetés alapfeltétele Későn lekerülő növények után gabonák alá a szántás csak indokolt esetekben ajánlott A biotej ára is csökkent A biotej és a közönséges tej ára közötti különbség meg is szűnhet 18. oldal A terméshozamok 20-25 százalékkal alacsonyabbak Takarmányhiánytól tartanak a déli járásokban A szakemberek szerint nyilvánvaló, hogy a 2007-es rekord árakat az idei piaci kereslet nem generálhatja újra Az árak és a szerződések tisztességes betartásának ideje Még mielőtt a nemzetközi gabonapiacokon tapasztalható ármozgások túlságosan nagy reményeket keltenének egyesekben, rögtön az elején le kell szögezni, hogy a világ búzakészletei a 2007-es szinthez képest csaknem a dupláján állnak, ugyanakkor az ismert kiesések és terméscsökkenések ellenére az idei búzatermés a világ történelmileg harmadik legmagasabb szintjét is elérheti. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ S noha a piaci mozgások a 2007-es időszakhoz hasonló tendenciákat mutatnak, a szakemberek szerint már most nyilvánvaló, hogy az akkori rekord árakat az idei piaci kereslet nem generálhatja újra. Főleg a bevezetőben említett okok miatt, s remélhetően sokan tanultak az akkori boom utáni áresésből is. Az árak ugyan még tovább is emelkedhetnek, de ez a növekedés valójában a tavalyi rendkívül leszorított árszinthez képest tűnhet csak magasnak. Nálunk annak ellenére, hogy az ország déli részén a mezőgazda- sági termelőket az elmúlt időszakban komoly csapások sújtották, s ennek következtében egyes helyeken jelentős terméskiesést voltak kénytelenek elkönyvelni, az idei kalászos gabonafélék termése országos szinten egyelőre nem marad el számottevő mértékben az előző évek áúagaitól. Ugyanakkor nem tagadható, hogy a gabonafélék piacán a feltételezett hiány nyomán már nálunk is 140-170 eurót kínálnak a kenyérgabona tonnájáért. A termelők közül sokan kivárnak (már aki megteheti, ha van eladó terménye), még jobb árban bízva, s úgy tűnik, hogy egyelőre beválik a számításuk. A kérdés meddig, bár a hazai szerződéses viszonyok betartásának ismeretében még megjósolni is nehéz, hogy a bajban levő termelők számára mi az a határ, amit még hajlandók átlépni. Habár az előző évi tapasztalatok alapján a partnereik számára szintén a piaci ár szabta meg a szerződéses tisztesség határait, s bizony nemegyszer csak egy eldobható darab papír volt a két fél által előzetesen megkötött egyezség. Most, mikor a kereslet felfelé srófolja az árakat, a feldolgozókon is múlik, hogyan reagálnak a jelenlegi helyzetre, mert az már nyilvánvaló, hogy a kereskedők által jó áron felvásárolt gabonamennyiség vélhetően a külföldi piacokon fog landolni. Hogy aztán onnan kellő felárral jusson vissza akár a hazai malmok és takarmánygyártók raktáraiba. S ha egyes feldolgozók még azzal áltatják magukat, hogy a statisztikai adatok alapján az ország élelmiszer-szükségleteinek kielégítéséhez elegendő gabona termett az idén, fel kell tenniük azt a kérdést is, hogy tudnak-e olyan árat és olyan szerződéses kapcsolatokat kínálni érte, hogy a termelőnek elsősorban hosszú távon megérje. Az olajnövények piacán már megtörténtek az első lépések, a feldolgozó módosított az árain, a sörárpa körül is megmozdultak az állóvizek. Ebből a terményből ugyanis valóban hiány mutatkozik az idén, az utóbbi évtized legalacsonyabb termésmennyiségét takarították be a termelők, ráadásul az árpa minősége sem az igazi. Nos, most van itt az ideje annak, hogy a piaci szegmens szereplői kölcsönösen bebizonyítsák egymásnak, tudatában vannak annak, hogy egymásra vannak utalva, s ennek alapján képesek döntéseket hozni, (sz) ISMERTETŐ Az ide nyáron az ország déli részén nagy károkat okozó ár- és belvizek nyomán az egyes gazdaságok terméskiesései nemcsak a bevételektől fosztották meg a gazdálkodókat, hanem sok helyen az állattenyésztési ágazat sorsának alakulására is kihatással vannak. A gabonafélék terméshozamai ezekben a térségekben átlagosan 20-25 százalékkal lettek alacsonyabbak a vártnál, de egyes terményekből volt, ahol csak egyharmadnyi mennyiséget sikerült betakarítani az átlagoshoz képest. Nagyon sok gazdaságban a takarmánynövényeket is elárasztotta a víz, így nemcsak a szemesek, hanem a tömegtakarmányok idei mérlegében is jelentős hiányok várhatók. A Dunaszerdahelyi járásban például a gabonafélék termőterületének negyedéről nem tudták betakarítani a termést, hasonló, sőt talán még nagyobb kiesések keletkeztek az ország egyéb térségeiben is. A Komáromi járásban volt olyan gazdaság, ahol a termőterület háromnegyed része víz alatt volt, aminek következtében ott tartanak, hogy az állatállományuk fenntartásához idén várhatóan annyi takarmány- gabonát lesznek kénytelenek vásárolni, amennyit az előző években általában eladtak. Egyelőre nem lehet tudni, milyen lesz a kukorica terméshozama, a gazdaságok már csak abban bízhatnak, hogy ezzel az őszi növénnyel sikerült némileg pótolni a hiányt. Azok viszont, akik az állatállományuk számára vásárolni kénytelenek a takarmány- keverékeket, komoly gondoknak néznek elébe, hiszen az alacsonyabb terméshozamok következtében már most jelentősen megugrottak a gabonaárak, ami minden bizonnyal a takarmány- keverékek áraiban is lecsapódik majd. (sz) (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) A közös agrárpolitika reformja keretében 2013-tól egy újabb költségvetési időszak következik, amelytől egyesek alapvető változtatásokat várnak Milyen legyen az Európai Unió 2013 utáni közös agrárpolitikája? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Amikor 2004-ben az Európai Unió tagjai lettünk, a hazai mezőgazdaság számára nem volt más választási lehetőség, mint hogy a közösség által megszabott belépési követelményeket és a csatlakozási tárgyalásokon kialkudott feltételeket elfogadja, hogy ez által az unió közös agrárpolitikájának részese lehessen. Az azóta eltelt több mint fél évtized alatt már részesei, de néhány esetben inkább elszenvedői lettünk e politika tervezett reformja keretében végrehajtott intézkedéseknek, amelyekre szintén inkább csak utólag tudtunk reagálni, miközben ezek az intézkedések többnyire hátrányosan érintették a hazai termelőket. 2013-tól egy újabb költségvetési időszak következik a közös agrárpolitika további reformja keretében, amelytől egyesek alapvető változtatásokat várnak. Hogy ez mennyire valósulhat meg, az attól is függ, hogy az elkövetkező alig több mint egyéves időszakban milyen elképzelések mentén próbáljuk meg érvényesíteni a hazai agrártermelők és az egész ágazat legfontosabb érdekeit. Ismeretes, hogy az Európai Unió mezőgazdasági bizottsága már elindított egy olyan internetes véleményezési kampányt, amelyben a résztvevők a közös agrárpolitika további működtetésének legfontosabb szempontjairól mondhatták el a véleményüket, s erről már egy összefoglaló jelentés is született. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a tényleges politikai érdekérvényesítésben az egyes tagországok még nem terítették ki a lapjaikat. Abban azonban egészen biztosak lehetünk, hogy az elkövetkező költségvetési időszakban érvényesítendő gazdaságpolitikai elvekről és konkrét tételekről nagyon kemény „partiban” születik majd döntés. Arról, hogy müyen legyen az Európai Unió közös agrárpolitikája a 2013 után következő újabb hétéves időszakban már nálunk is vannak, azonban egyelőre csak esetenként megfogalmazott elképzelések. Ezek felvetésében az agrárkamara képviselői járnak az élen, akik a visegrádi országok csoportosulása keretében a szomszédos agrárkamarákkal együttműködve szeretnék elérni a közveden kifizetések fenntartását, miközben a hektárok után folyósított területalapú kifizetéseket tartják inkább elfogadhatónak. Az újonnan belépett tagországok régi fájdalma, a régi és új tagországok kifizetései közötti különbségek eltörlése továbbra is az egyik fontos téma, azonban egyelőre úgy tűnik, kevés a valószínűsége annak, hogy ezt módosítsák. Hacsak nem egy teljesen új támogatási rendszert vezetnek be. Támogatni kívánják olyan piac- szervezési intézkedések bevezetését, amelyekkel hatékonyan kezelni lehet, illetve kézben lehet tartani a szélsőséges piaci kilengéseket. Ehhez nagyban hozzájárulna, ha közösségi szabályozás keretében rendeznék, illetve kiegyensúlyozottá tennék a teljes mezőgazdasági-élelmiszeripari vertikumban az egyes résztvevők közötti kapcsolat- rendszert. A hazai agrárszakemberek véleménye szerint a következő költségvetési időszakban a hatékony és gazdaságos mezőgazdasági termelést kellene fokozottabb mértékben támogatni, ami meglehetősen ellentétben áll az unió vidékfejlesztési politikájának elveivel, amely a termelés intenzitásának növelése helyett inkább a környezetvédelmi szempontokra he- lyezi-a hangsúlyt. Hogy ezt valójában hogyan sikerül majd összehangolni, az a tagországok érdekeinek érvényesítése során kiderül, az azonban bizonyos, hogy az elmúlt időszak piaci kilengéseinek ellensúlyozására ebben az ágazatban is mindenképpen szükség lesz egy olyan garanciális rendszerre, másnéven „biztonsági övre”, amely a piac turbulenciák után keletkező örvényektől is távol tudja tartani a gazdálkodókat. Felmerülhet a kérdés az agrártámogatások elosztásának módozatait illetően is, erre az új költségvetési politika keretében kell majd megkeresni a válaszokat, elsősorban annak eldöntésével, hogy az agrárágazatnak szüksége van-e arra, hogy minden gazdálkodónak folyósítsanak támogatást, vagy például egy hatékonynak minősített birtokméret felett járjon a támogatás. A közösség agrárágazatának versenyképessége szempontjából ez egy fontos terület lehet. Mindenesetre az idő rövidsége miatt és egy szélesebb körű ágazati eszmecsere mielőbbi kibontakoztatása érdekében célszerű lenne, ha a tárcavezetés is előállna azokkal az elképzelésekkel, amelyekkel a hazai mezőgazdaság érdekeit Brüsszelben képviselni kívánja. (szil)
