Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-07 / 206. szám, kedd
16 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 7. www.ujszo.com A humuszban gazdag talaj a felszínen marad Megmunkálatlan talajba kerül a vetőmag ÖSSZEFOGLALÓ A precíziós gazdálkodás keretében a parcellák kidolgozott tápanyagtérképe alapján adagolják a műtrágyát Költséghatékony és takarékos A mezőgazdaságban végbeA valaha kifejezetten mélyszántást igénylő cukorrépát is ezzel a szántás nélküli minimalizációs módszerrel termesztik (A szerző felvétele) A direktvetéssel a magot olyan talajba vetik, amelyet az előző növény betakarításától a vetésig nem munkáltak meg, s ezen idő alatt a területen legfeljebb csak kémiai védekezést (gyomirtószer- kijuttatást) végeztek. Vetéskor speciális nyitócsoroszlyás direkt- vető géppel a csoroszlya által nyitott keskeny, sekély magárokba, vagy talajrésbe (hasítékba) helyezik a magvakat. A művelet során a talaj felszínének csak mintegy 10-15 %-át mozgatják. A vetőmagvak kivetése, talajba helyezése után, a nyitócsoroszlyák és a takarókerekek közé (soronként) nyomókerekek vannak beépítve, amelyek feladata, hogy a magvakat kellő mértékben a talajba nyomja, megteremtve ezzel a mag és a talaj közötti jó kontaktust, a biztonságos és gyors csírázás, kelés elősegítése érdekében. Ugyancsak igen fontos szerepet töltenek be a direktvető gépeknél a magta- karó-tömörítő kerekek, melyek a takaráson, talajfelszín tömörítésen kívül gyakran a vetőelemek mélységszabályozására is szolgálnak. A direktvetés talajvédelmi szempontból is előnyös, mert a talajfelszínen felaprított szármaradványok fedettséget biztosítanak, csökkentve a felszín párolgási veszteségét, megakadályozzák a talajszerkezet károsodását. A minimális talajmozgatás következtében a humuszban, növényi gyökerekben leggazdagabb, biológiailag legaktívabb talajréteg felszínen marad, és növeli a talaj felső rétegének szervesanyag-tartal- mát. Nem elhanyagolható szempont, hogy az élőmunka-, energia-, idő- és költségráfordítások is jelentősen csökkenthetők. A hagyományos módon végzett gabonavetéssel szemben - amikor a vetést megelőző különböző talajműveletek után puha, laza magágyba kerül a vetőmag -, a direktvetés esetén kemény, tömörö- dött (egyes helyeken még a betakarító gépek és szállító járművek kerekei által is megnyomott, „agyontaposott”) talajba kell a vetőmagot elhelyezni. A vetőbarázdába megfelelően adagolt vetőmag és a kemény talaj közötti kapcsolatot - a mag-talaj kontaktust - a vetőcsoroszlyák mögött soronként elhelyezett magnyomó kerekekkel biztosítják. Ilyenkor a magárok felülről még nyitott, s a magvakat a körülötte lévő (általában) kemény földdel még be kell takarni. Erre a célra a gépeken különböző kivitelű tömörítő kerekeket építenek be, amelyek a magvak környezetében tömör, míg a magvak felett puha, morzsalékos talajréteget alakítanak ki. A különböző vetőgépek vetési mélysége mechanikus, vagy kombinált (mechanikus és hidraulikus) módon állítható be. Az egyes gépeknél a vetőmag talajba nyomása, betakarása, a vetősor tömörítése és a talajfelszín elmunkálása különböző szerkezeti egységekkel valósítható meg. A legtöbb gabo- na-direktvető gép a vetéssel egy- menetben alkalmas a szükséges tápanyagok, a különböző műtrágyák kijuttatására is. (agronap) ment műszaki és technológiai fejlődés az elmúlt két évtized alatt jelentősen megváltoztatta az ágazat arculatát. Ma már nemcsak egyre erősebb és fejlettebb gépek állnak a termelők rendelkezésére, hanem immár a modem kommunikációs és adatfeldolgozási rendszerek használata is nagyon sok helyen szinte mindennapos gyakorlattá vált. ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ A gazdálkodás hatékonysági és költségtakarékossági követelményei ma már kihagyhatatlanná teszik a legmodernebb számító- gépes és kommunikációs eszközök használatát. Sőt, néhány helyen ezek alkalmazásában már egy magasabb szintre léptek, a számítógépes adatgyűjtő és feldolgozó rendszereket a fejlett irányítási eszközökkel rendszerbe foglalva komplett vállalatirányítási rendszert hoztak létre, amely a rendelkezésére álló adatok birtokában olyan információkkal képes ellátni a vállalatvezetést, amelyek alapján a lehető legoptimálisabb döntést hozhatja meg egy-egy tevékenység végrehajtásához. Miközben a számítás- technikában kihasználható auto- matizációs módszerekkel mentesíti a vezetőket a túlzott adminisztráció terhei alól is. A sókszelőci Progres Mezőgazdasági Szövetkezetei a mezőgazdaságban kihasználható tudományos és műszaki ismeretek alkalmazásában évtizedek óta az élenjárók között szerepel. A gazdaság folyamatosan együttműködik az agrárágazatban tevékenykedő tudományos és műszaki intézményekkel, gyakran vesz részt különböző szakmai programokban, vizsgálatokban, amelyek eredményeit igyekszik a lehető leghatékonyabban a saját tevékenységi körében is kihasználni. Az agrárágazatban uralkodó viszonyok és követelmények alapjában véve megkövetelik, hogy a gazdaságok az új módszerek alkalmazásában bátran kezdeményezzenek, állítja Mészáros József, a szövetkezet növénytermesztési ágazatát önálló szervezetként működtető AgroDivízia Kft. ügyvezető igazgatója. Az egyes termelési ágazatokban a költséghatékony és takarékos módszerek, technológiák alkalmazása a versenyképesség megőrzésének fontos követelménye. Sókszelőcén a számítógépes rendszer keretében a vállalatirányítás összes elemét összefogva komplex rendszert hoztak létre, amely magában foglalja a vállalati tervezéstől és a pénzügyi elemzésektől kezdve a gépek és berendezések automatikus nyilvántartásán és műholdas vezérlésén át a precíziós talajművelés és gazdálkodás elemeinek részletes nyilvántartását, amelyeket összefoglalva komplex agrárinformációs rendszer keretében jelenít meg. A rendszer többek között a helyes mezőgazdasági gyakorlat által megkövetelt nyilvántartási adatokat is naprakészen vezeti. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a gazdaság egy adott parcellájára induló géphez a munka elvégzésére kapott utasítás alapján a rendszerben levő adatokból automatikusan társítható, hogy pl. mennyi üzemanyag, vetőmag, műtrágya, vegyszer stb. használható fel, de nyilvántartja a többi bemeneti tényezőt és a készleteket is. A GPS-szel felszerelt gépek munkaműveleti pontossága a hagyományoshoz képest legalább 10 százalékos anyagmegtakarítást eredményez, s ez egy több mint ötezer hektáros gazdaságban már számottevő költségcsökkentést is jelent. A precíziós gazdálkodás keretében minden egyes parcella kidolgozott tápanyagtérképe alapján adagolják a műtrágyát, a termesztésben alkalmazott minimalizációs talajművelési technológia nemcsak költséget takarít meg, hanem a módszer tökéletesítésével náluk a terméshozamok növelését is sikerült elérni. Sőt, ami első hallásra szinte elképzelhetetlennek tűnhet, a valaha kifejezetten mélyszántást igénylő cukorrépát is ezzel a szántás nélküli minimalizációs módszerrel termesztik. S hogy sikeresen, arról a terméseredményeik is tanúskodnak: az utóbbi négy év termésádaga 60 tonna fölötti, a legmagasabb hozam 94 tonna volt hektáronként. A kukoricatermesztésben szintén 8 tonna feletti átlaghozamokat érnek el már hosszú évek óta. Amint azt Mészáros Józseftől megtudtuk, a Talajgazdálkodási Kutatóintézettel együttműködve jelenleg annak a módszernek a bevezetésén dolgoznak, amely révén kimutatható egy-egy parcella költséghatékony művelése, vagyis a rendelkezésre álló adatok alapján a cégvezetés eldöntheti, hogy az adott területre mekkora bemeneti költséget érdemes befektetni, hogy az még rentábilis eredményt hozzon. A hatékonyság és a gazdaságosság elvét alkalmazták a cég által működtetett gabonaszárítók energiaellátásának átalakításában is. Az évente 20-30 ezer tonna kukoricát szárító berendezések ma már nem gázra, hanem a szalma tüzeléséből nyert energiára működnek. Zsák János, a szövetkezet elnöke szerint a számítás egyszerű: 2,5 kg elégetett szalma energiaértéke 1 köbméter gázénak felel meg, így könnyen kiszámítható, hogy mekkora a megtakarítás, ha a szalma és a gáz ára között legalább ötszörös a különbség. Ráadásul a szalma náluk terem... A megtakarítások fontossága az idei belvízkárok nyomán még inkább felértékelődött, s amint a cég vezetői elmondták, idén még a valóban takarékos és költséghatékony gazdálkodás mellett is gondjuk lesz, hogy legalább nullszaldósra hozzák az évet. Pedig a felsorolt példák is igazolják, hogy itt a versenyképesség megőrzése érdekében a megújulásért, az állandó fejlesztésekért, az új módszerek bevezetéséért már eddig is sokat tettek. Sőt, nemcsak tartják a lépést a versenytársakkal, hanem úgy tűnik, néhány területen egykét lépéssel előttük is járnak, (sz) (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele Szántóföldi kultúrákban csökkenti a kipergés okozta veszteséget és a gyomosodást, gátolja a gombás eredetű fertőzések további terjedését A betakarítás előtti állományszárítás ma már szinte elkerülhetetlen ISMERTETŐ Ismeretes, hogy mire az időjárási viszonyok és a hosszan elhúzódó virágzás miatt a növények zöme a betakarításhoz megfelelő, alacsony szintű nedvességtartalomra száradna, addigra a termés egy része már túlérett. Ez a jelenség jellemző mértékben főleg az olajosoknál, többek között a napraforgónál is érzékelhető, amelynek betakarítása éppen a jelenlegi időszakban válik időszerűvé. Az elhúzódó érés miatt legkorábban beérett szemek még a legkíméletesebb gépi betakarítás ellenére is kipereghetnek, az elszóródásból származó árvakelés pedig több éven át visszatérő problémát jelenthet a termesztésben. A kipergés okozta veszteséget korai betakarítással ugyan csökkenteni lehetne, ugyanakkor ha a növényzet még túlságosan zöld és magas a nedvességtartalma, akkor a sérült, tört szemek aránya nő, fokozódik az avasodás veszélye. Nem beszélve arról, hogy a többszöri szárítás és tisztítás jelentősen megnöveli a költségeket. A napraforgóban az is gyakori gond, hogy sokszor még teljesen zöld gyomnövények is vannak az állományban. Ha nagy tömegben vannak jelen, gyomirtó hatású állományszárítás nélkül szinte lehetetlenné teszik a betakarítást. Ráadásul az őszi csapadékos időjárás a különböző gombabetegségek terjedésének is kedvez, amelyek ha nem kezelünk, jelentős mennyiségi és minőségi veszteséget okozhatnak. A felsoroltak miatt az egyes szántóföldi kultúrákban ma már szinte elkerülhetetlen munkafolyamattá vált a betakarítás előtti állományszárítás. Ezt nálunk elsősorban a repcében, a szójában és a napraforgóban alkalmazzák. A napraforgó betakarítás előtti állományszárítása (deszikkálá- sa) egyidejű érést, programozható betakarítást biztosít, egyúttal megakadályozza a betegségek további terjedését, aminek következtében kisebb lesz a szemveszteség. Az így kezelt állományból a szárazabb, tisztább minőségi termés kevesebb energia-felhasználással takarítható be, és általa a talajok gyomokkal való fertőzöttségének mértékét is csökkenteni lehet. Ha a termelő például a napraforgót a csapadékos betakarítási időszak előtt lekezeli és így tudja betakarítani, akár 0,5-1 tonnával nagyobb terméshozamot is elérhet, mint aki a természetes érést helyezi előtérbe és nem deszikkál- ja az állományt. Az állományszárításra különböző, többnyire természetes hatóanyagú készítményeket, deszikká- ló szereket alkalmaznak. Ezek hatáskifejtése nem azonnali, hiszen a szárító hatás főként a sejten belüli természetes biológiai folyamatokból származó ammónia túlzott feldúsulásának az eredménye. A kezelést követően a sejtek életfolyamatai néhány nap alatt leállnak, majd a növények nedvességtartalma fokozatosan a betakarításra és tárolásra megfelelő szintre csökken. A készítmények elsősorban a szárra és a levelekre hatnak, azokat fokozatosan szárítják le. A termésre, a magra közvetlenül nem hatnak, így annak a természetes érési folyamatban csökken a nedvességtartalma. Az utóérés alatt a beltartalmi érték tovább javul. A hatóanyagot csak a zöld növényi részek veszik fel, így a szerek még az ellenálló, viaszos levelű gyomnövények ellen is jó hatásúak. Gátolják a kialakult fertőzéseket, és megállítják a betegségek továbbterjedését. Mivel a kezelést követően mind a gazdanövény, mind a gomba sejtjeinek életfolyamatai hamarosan leállnak, a különböző kórokozók további kárt már nem okoznak. Kijuttatásukat a gyártók és forgalmazók által megszabott koncentrációban kell elvégezni, általában a tervezett betakarítási időszak előtt egy-két héttel kezelik le az állományt. Elgyomosodott napraforgótáblák deszikkálásánál mindig a maximális dózis kijuttatása ajánlott. A kezelést a napraforgó 35-40 %-os kaszatnedvességétől kezdődően a természetes érés kezdetére kell időzíteni, amikor a tányér és a felső szárrész citromsárga színű.’ A napraforgó száraz, de rugalmas marad, ezért nem törik könnyen, a tányér nem „terül ki”. A szemek nem lazulnak meg a tányéron, ennek köszönhetően jelentősen csökken a szemveszteség. Ugyanakkor a termény tisztább, kevesebb lesz benne a tört szem és a szennyeződés. (sz)
