Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-06 / 205. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 6. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Diákokat zaklat a jobbikos tanár Kizárhatják a Jobbikból azt a tanárt, aki három éve megrovást kapott, mert szexuális témájú kérdéseket tett fel tanítványainak. A férfi a Jobbik kaposvári polgármesterjelöltje volt, de nem tudott elegendő ajánlószelvényt szerezni. A Magyar Nemzet szombaton számolt be arról, hogy Hegedűs József ellen iskolai szexuális zaklatás miatt fegyelmi eljárás folyt 2007-ben. A vizsgálat végén megrovást kapott, mert az Építőipari, Faipari Szakképző Iskola és Kollégium tanáraként az intézmény több diáklányának intim kérdéseket tett fel, például azt, hogy szoktak-e maszturbálni, és el tudják-e képzelni egy idősebb férfival az együttlé- tet. A férfi képviselőjelöltként megméreti magát a választáson. (MTI) A közvagyon nem közpréda, az embernek pedig - minden egyes embernek(!) - méltósága van A hatalom nem játékszer Robert Fico vasárnap azzal masszírozta lehetséges választóit a szlovák köztévében, hogy Iveta Radičová jobbközép kormánya, úgymond, 1989-től arra készült, hogy privatizálja az állami vagyont. BARAK LÁSZLÓ Az szó szerint nem hangzott el a volt kormányfő szájából, hogy az új kormány politikusai az állami vagyont a saját zsebükre kívánják privatizálni. Ahogyan azt számos korrupciós botrány által bizonyítottan az ó kormányának tagjai cseleked- ték. Privatizálva tulajdonképpen teljes egészében az állami költség- vetést. Nem tudni, mi célból riogatja Fico az embereket az 1989-es rendszerváltással 2010-ben. Hacsak egyéb okok híján nem arra gondol, hogy szavazóinak túlnyomó része még mindig olyan szenvedéstörténetként éli meg a kommunizmus bukását, mint ő maga. Vagyis, hogy Szlovákia népességének jelentős hányada épp olyan nosztalgiával gondol még mindig a pártállami rendszerre, mint ő. Akiről köztudott, legalább annyira utálja most is a valamikori rendszerváltókat, mint azok a kommunista tótum- faktumok, akik anno a hatalom csúcsáról „miattuk” lettek kieb- rudalva. Elképzelhető, hogy Robert Fico lélekben valóban vesztese a rendszerváltásnak, hiszen 1989-ben saját bevallása szerint nyugat-európai kiküldetésben tanult és voltaképpen észre sem vette, hogy történt volna valami Csehszlovákiában. Egyébként, ha tényleg semmi nem történt volna, okkal feltételezhető, hogy Robert Ficóból akkor is politikus válik. Sőt, akár az állampárt legelső embere, élet-halál ura is válhatott volna belőle. Ha ugyanis pártállami időkben is olyan nagy kanállal eszi a kommunista ideológiát, mint most, ha olyan gátlástalan módon csinálja meg politikai karrierjét a diktatúra alatt, mint a rendszerváltás után, nyilván a kommunista rendszerben sem tett volna másként. Ráadásul az sem fordulhatott volna vele elő, hogy holmi demokratikus parlamenti választásokon bukik ki a hatalom csúcsáról, mintlegutóbb. Hagyjuk azonban, hogy mi lett volna, ha nincsen rendszerváltás, hiszen volt, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem a pártállami diktatúra, hanem a parlamentáris demokrácia szabályai szerint működik a társadalom. Jól-rosszul! Pontosan úgy, ahogy azt az állampolgárok működtetni képesek. Nevezetesen azon közemberek milliói, akik négyévente szavazhatnak arról, kikre bízzák az országot és részben a saját sorsukat. Több mint négy éve Ficóékra, Slota és Mečiar bandáira lett bízva minden. Legutóbb pedig a jelenlegi koalíció pártjaira. Ha Fico és társai hatalomra kerülésük után nem gondolják, hogy négy évig tart csupán a világ, és négy év alatt le kell nyúlniuk az állami költségvetést úgy, ahogy van, nyilván továbbra is ők ülhetnek a hatalom csúcsán. Ha Robert Fico és társai nem bánnak úgy a hatalommal, mint egy fur- kósbottal, továbbra is ők diktálhatják Szlovákiában, hogy merre, hány lépés. Ha Ficóék nem szelektálják diszkriminatív módon politikai szimpátiáik, nemzetiségük, anyanyelvűk szerint Szlovákia állampolgárait, nem igyekeznek őket folytonosan egymás ellen kijátszani, nem kellene most azon siránkozniuk, hogy egyelőre az oldalvonalon kívülről kénytelenek szemlélni, mitörténikapályán... Mindössze ennyit kell megjegyezniük a politikusoknak általában. Természetesen a jelenlegi hatalomgyakorlóknak is. Mármint, hogy a hatalom nem játékszer, a közvagyon nem közpréda, az embernek pedig - minden egyes embemek(l) - méltósága van. Akinek ennyit sikerül megjegyeznie, nem szükséges abban gondolkodnia, hogy csupán egyetlen választási ciklus a világ... JEGYZET Szomorú vidámpark JUHÁSZ KATALIN Körülbelül két hétig próbálkoztak a körhintások magukra vonni a figyelmet Pozsony legnagyobb lakótelepén. Szurkoltam nekik minden reggel a buszról, munkába menet és . visszafelé is, amikor a jó idő ellenére szintén alig lézengett a fizető közönség a környéken. Pedig ideális helyszínt választottak, a „szórakoztató komplexumot” tizenkét emeletes panelházak vették körül, és valamennyi klasszikus gépezet szerepelt a kínálatban, az óvodásoknak kitalált kis ringlispütől a felnőtteket is megcélzó gyors, mixerszerű gépezetekig. Gyermekkoromban, amikor még nem ülhettem fel a komolyabb „kínzóeszközökre”, hosszú délutánokat töltöttem a hajszálra ugyanilyen vándorvurstlikban. A pénztár előtt sorok kígyóztak, az ütközős kisautókért szabályos közelharc folyt, az indításért felelős embereket pedig hatalmas tisztelet övezte. Szépen kiszámoltam, mire hányszor ülhetek fel a szülőktől kikönyör- gött tíz koronából, amikor pedig elfogyott a pénzem, elég volt a látvány is, ahogy másokat röpít a hatalmas vasszerkezet. A céllövöldében pedig jó sok szivacslabdát eldobáltam egy-egy külföldi rágóért, papírvirágért, plüssjátékért. Fontos megjegyezni, hogy nyolc és tizenkét éves kor között a legtöbb iskolatársam körhintás szeretett volna lenni, hiszen ők ingyen felülhetnek bármire, és addig foroghatnak-pöröghet- nek, ameddig akarnak. E szakmának volt a legnagyobb becsülete nálunk. Aztán lassan kinőttünk ezekből a mulatságokból és (legtöbben) rendes foglalkozást választottunk magunknak. A mai gyerekeket pedig már nem lehet holmi hinta-palintával elkápráztatni. Egykori kedvenceimet, a repülő hattyúkat például egyszer sem láttam felszállni az elmúlt két hét alatt, búsan horgonyoztak a fapadlón. Pedig azokra akár a nagyszülők is felülhetnének unokáikkal, hiszen lassú, méltóságteljes, nyugodt röptű szárnyasokról van szó. Felesleges feltenni a kérdést, vajon hol vannak és mit csinálnak a lakótelepi kiskamaszok a nyári szünidő utolsó hetében. Természetesen otthon ülnek a számítógép előtt és villámgyorsan kattintgatnak az egérrel. Az unalmas kisautók helyett Forma-l-es versenyparipákon kanyarognak, céllövölde helyett terroristákra lőnek vagy a dzsungel közepén harcolnak, a körhintánál pedig ezerszer érdekesebb számukra valamelyik utazós játék. Már óvodások részére is léteznek internetes oldalak, ahol fel lehet öltöztetni a macit, aztán terelgetni lehet őt a labirintusban, vagy lovagolni, autókázni, síelni lehet. Ügyességi, logikai és kalandjátékokból egyaránt nagy a kínálat, a legtöbb szülő pedig örül, hogy órákig csendben van a gyerek, és főleg nem kell vele sehová menni. A lunaparknak, mint szórakozási formának befellegzett. A kör- hintásokpedig nyilván nyomorognak. En legalábbis egyikő- jüktől sem mertem megkérdezni, mennyi a havi bevétele, és mi akart lenni gyermekkorában.... KOMMENTÁR VJSM í.-.' i - —- -; -- 7 /AiC/TS - - .- - w_” -- *Eljött a hangyák ideje S1DÓ H. ZOLTÁN A koalíciós tanács mai ülésén az asztal egyik végén felgyűrt ingujjban, mobiltelefonjával lazán játszva, mogyorót majszolva Richard Sulik, a másik végén pedig finom selyemsállal a nyakán a gondosan fésült Iveta Radičová ül. Alig három hónapja a választások éjszakáján még örömittasan ölelték egymást, Sulik az SDKÚ kék léggömbjével bűvészkedett. Ma viszont az egyik miniszterelnök, a másik pedig a parlament elnöke, és az előttük álló feladat is sokkal súlyosabb: a lufi madzagjának szorongatása helyett az államháztartás rendbetétele. Ivan Miklós pénzügyminiszter a múlt héten drámai bejelentést tett, az ország szénája még a vártnál is rosszabbul áll. A mai magyar belpolitikából jól ismert „csontvázkeresés”, azaz a kifizetetlen számlák, fedezet nélküli kiadások feltárása itt módfelett eredményes volt, ezért a Fico-korszak szertelensége, trehány tenderei után újra a költségvetési szigor, a józan költekezés kora köszönt be. Csak az a probléma, hogy a négy párt nem tud megegyezni a megszorítások mikéntjében. Időközben kiderült, a Mikloš-Mihál kettős által korábban tálalt járulékemelési koncepció túl sok érdeket sért, ráadásul rontja az ország versenyhelyzetét, mivel többletterheket ró a munkaadókra és a munkavállalókra. Ezért a felesleges állami megbízatások, a minisztériumok kiadási oldalának visszametszése és az általános takarékoskodás mellett más megoldást is kell találni, ez pedig a döntően 19 százalékos általános forgalmi adó 1 vagy 2 százalékpontos emelése volna. A kormányfő kezdetben ódzkodott ettől, ám tegnapi tévészereplése alapján kimondható: belátta, ez a legkevésbé fájdalmas, mivel a terheket a fogyasztás mértékével arányosan rakja a polgárok vállára. Egyedül Richard Sulik, az SaS elnöke ellenkezik, mondván, nem ezt ígérték választóiknak. Félő, hogy az áfa emelése helyett az SaS merészen szárnyaló koncepciót tesz az asztalra, amit újra heteken át kell megvitatni, s miközben az idő múlik, addig a populista irányt rendíthetetlenül tartó Smer elhiteti a választók egy részével, hogy bizonytalan és döntésképtelen kormány áll Szlovákia élén. Pedig az elkerülhetetlen takarékosság jegyében valóban most volna érdemes maximum 2 százalékponttal feltornázni az áfát, ugyanis a válság következtében alig érzékelhető az infláció, az üzletek szüntelenül akciókkal, árkedvezményekkel bombázzák a vevőket. így minimális mértékben éreznénk meg a legfeljebb 1,5 százalékos inflációs hatást, amit a magasabb áfakulcs gerjesztene. Persze, érthető Radičová óvatoskodása, hiszen a sarkát hallatlanul erős ellenzéki párt tapossa, élén a szociális szót napjában százszor szajkózó Robert Ficóval. Ezért a nem különösebben szigorú megszorító intézkedéseket szükséges lesz jól kommunikálni, ha indokolt, többször is kimondani: azért kell most szerényebben élnünk, mert a fellendülés, a viszonylagos bőség éveiben a főtücsök Fico csak ciripelt, nem töltötte fel az államkasszát a zord időkre, ezért most a hangyák szorgalmával kell megteremtenünk az újabb fellendülés feltételeit. Es ez nem mese. FIGYELŐ Merkel az iszlám bevándorlókról A német kancellár szerint nem lehet tabutéma a muzulmán vallásé fiatalok átlagosnál magasabb hajlama az erőszakos cselekmények elkövetésére, amit a bűnügyi statisztika is alátámaszt. A Bild am Sonntag című hetilapnak adott interjúban Angela Merkel leszögezte: az állam nem kapitulálhat a migrán- sok lakónegyedeiben elharapózott erőszak előtt. Egyúttal óva intett attól, hogy bárki is egy adott valláshoz kapcsolja az erőszakot. „Ez nem vezet sehová” - figyelmeztetett. A migráns fiatalok egy részének erőszakra való hajlama „nagy probléma, s erről nyíltan lehet beszélni anélkül, hogy tápot adnánk az idegenel- lenesség gyanújának” - fogalmazott a kormányfő. Egy júliusban megjelent sikerkönyv szerint, amelynek írója fiatalkorúak bíróságán dolgozott két évtizeden át, Berlin egyik kerületében, Neuköllnbena21 évnél fiatalabb „nehéz bűnözők” csoportján belül 90 százalék a migránsok aránya. Ezen belül 45 százalékot képviselnek az arab és 34 százalékot a török fiatalok. „Nehéz fiúknak” a német rendőri statisztika szerint az egy éven belül legalább 30 bűncselekményt elkövetők számítanak. A hetilap értesülése szerint Duisburg egyik törökök lakta negyedében, Marx- lohban a rendőrök már több ízben kénytelenek voltak kapitulálni erőszakos fiatalkorúak bandái előtt. Ezt kommentálva Merkel leszögezte: Németországban nem létezhet egyetlen település vagy városnegyed sem, ahol a rendőrség nem képes érvényt szerezni a jognak. A kancellár szerint fiatalok körében az erőszak sokszor annak a jele, hogy nem látnak perspektívát maguk előtt. Ezen pedig csak egy dolog segít: a tanulás.„Államunk sokféle lehetőséget kínál erre, ám a felelősség döntő része a szülőket terheli, s ezt sem az iskola, sem a társadalom nem vállalhatja át tőlük” - hangsúlyozta Merkel. Az interjúban síkraszállt azért, hogy közhivatalokban - rendőrség, önkormányzatok ifjúsági ügyosztályai és hasonlók - minél több migrációs hátterű dolgozót alkalmazzanak. Ezek egyrészt jobban szót tudnak érteni a problémás bevándorlókkal, másrészt egyben ösztönző példát jelentenek nekik: tanulás, képzés révén ők is hasznos tagjai lehetnek a német társadalomnak. (MTI)
