Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-22 / 218. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 22. KARRIER - HIRDETÉS 17 Elbocsátáskor ne égessük fel hátunk mögött a hidakat, ne vesszünk csúnyán össze a társaság vezetésével Ki van rúgva! Mi a teendő ilyenkor? Van kiút az alagútból? A felmondás után sokan nagyon komoran látják a helyzetüket, ami megnehezíti a jó döntés meghozatalát. (SITA-felvétel) Mire kell figyelnie a nőnek, ha vezető pozíciót tölt be? Ha csak játszik a hajával... ÖSSZEFOGLALÓ Amikor a főnök azzal keres meg minket, hogy beszélni szeretne velünk, négyszem­közt, vagy csörög a telefon és a vállalat személyzetise jelentkezik, mondván, men­jünk fel hozzá, az bizony rossz jel. Többnyire ezzel veszi kezdetét az elbocsátá­si procedúra. Mi a teendő üyenkor? ÖSSZEFOGLALÓ Az elbocsátás sem a munka­adónak, sem a munkavállalónak nem kellemes, noha utóbbit job­ban megrázza. Akad olyan mun­kaadó, aki a személyzetisre (HR- es) bízza a feladatot, mások meg­tisztelik azzal alkalmazottaikat, hogy személyesen közlik: nem tartanak igényt munkájukra. Va­lójában teljesen mindegy, kinek a szájából hangzik el a rettegett mondat, lélektani szempontból viszont nem mellékes, szán-e ránk a főnök még pár percet, mi­előtt megválik tőlünk. Ahogy az sem, hogyan nézünk szembe a ténnyel és miként reagálunk. Általában a két végletes le­hetőség valamelyikét „produkál­juk”: veszünk egy mély levegőt és higgadtan fogadjuk a bejelentést, megköszönjük a közös munkát és távozunk, vagy felégetve ma­gunk mögött minden hidat, hagyjuk, hogy az érzelmeink ve­zéreljenek és egykori felettesün­kön - vagy a rossz hír hozóján, a személyzetis kollégán - töltjük ki dühünket, csalódottságunkat. Az első lehetőség kifizetődőbb. Igye­kezzünk megőrizni méltóságun­kat és profitáljunk a helyzetből, még akkor is, ha nehéz. Legyünk pozitívak, tárgyilagosak, kerül­jük az érzelmi kitöréseket, ma­radjunk nyugodtak, és kérdezzük meg, más területen tud-e kínálni valamit egykori főnökünk, a későbbiekben pedig számítha- tunk-e a segítségére, ajánlására - röviden így összegezhetők te­endőink. Más kérdés, hogy mire vagyunk képesek, és az adott pil­lanatban kinél mikor szakad el a cérna. Könnyű mondani, annál nehe­zebb „élesben” úgy viselkedni, mintha az elbocsátás nem rázna meg minket. Nem is arról van szó, hogy megjátszva magunkat; pókerarccal álljunk egykori főnö­künk előtt, bizonygatva, hogy va­lójában mindegy, kirúg-e vagy sem. Különösen, ha csak azért vi­selkedünk így, hogy tartsuk ma­gunkat. Erre amúgy is kevesen képesek. Ez csak arra jó, hogy ar­ra késztessük főnökünket, érté­kelje át a rólunk kialakított ké­pet: joggal feltételezi, hogy ha nem érdekel minket az elbocsá­tás, nyilván nem szívesen dolgoz­tunk a cégnél. Érdemes tehát ügyelnünk arra, hogyan reagá­lunk a kellemetlen hírre. Nem megoldás, ha a személy­zetisre vagy a főnökre támadunk, szitkozódunk, kiborulunk. Ha már megszületett a fájó döntés, felettesünk nem fogja meggon­dolni magát, még akkor sem, ha nekiesünk, vagy elsírjuk magun­kat, netán elkezdünk könyörögni neki, hogy ne váljon meg tőlünk, mert létfontosságú, hogy ne vesz- títsük el állásunkat. A lelkiisme­retes munkaadót megrázza, ha meg kell válnia alkalmazottaitól, ráadásul a hírt személyesen kell közölnie. A heves érzelmi kitö­réssel mindkét fél számára még kellemetlenebbé tesszük a bú­csút. Maradjunk tárgyilagosak és udvariasak. Ha kérdésünk van vagy magyarázatot várunk, ak­kor se veszítsük el a fejünket, ne vonjuk kérdőre egykori főnökün­ket. Közeledjünk hozzá úgy, mint korábban, amikor még valóban felettesünk volt. Legyünk pozitívak Ugyan mi a jó abban, ha nincs munkánk? Ha egyik pillanatról a másikra nem kell bemennünk dolgozni? Hogyan legyünk pozi­tívak ebben a helyzetben? Alap­igazság, hogy a negatív benyo­mások alapjaiban változtathatják meg a rólunk kialakult képet. A rossz tapasztalatok villámgyor­san felülírhatják főnökünk ko­rábbi véleményét, még akkor is, ha évek óta ismer minket. Ezért érdemes odafigyelnünk arra, hogy pozitív képet őrizzen ró­lunk, különösen, ha munkánkkal meg volt elégedve. Előfordulhat ugyanis, hogy a későbbiekben a segítségére szorulunk. Ha a rémálom valóssággá vált: elbocsátottak, már nincs mun­kánk, ne essünk pánikba. Gon­doljuk át, mit értünk el eddig, ho­gyan, merre érdemes továbblép­nünk. Sovány vigasz, hogy ilyen­kor van időnk kielemezni, mit vé­geztünk aktív éveink során. Még­is hasznos alaposan elemezni magunkat és helyzetünket. Te­gyük fel a kérdést: elégedettek voltunk-e állásunkkal (igaz, so­kan azért dolgoznak, hogy pénzt keressenek, másodlagos szem­pont, hogy szeressék is, amivel foglalkoznak), hol van a legna­gyobb esélyünk az elhelyezke­désre, képesek vagyunk-e tovább lépni, tanulni, esetleg más terüle­ten szerencsét próbálni. Az is fontos szempont, hogy tudjuk, mennyit érünk valójában. Ehhez azonban át kell tekintenünk az aktuális munkakerő-piaci viszo­nyokat: mennyit változott a ke­reslet-kínálat, amíg mi egy adott helyen dolgoztunk. Nézzünk utá­na, hogy saját területünkön mi­lyen elvárásai vannak a munka­adóknak - előfordulhat, hogy képzettebb jelentkezőket keres­nek -, és mérlegeljük, meg tu­dunk-e felelni ezeknek. Lépjünk tovább Az álláskeresés a legtöbb mun­kavállalónak kellemetlen proce­dúra: önéletrajzot írni, folyama­tosan nézegetni az álláshirdetése­ket, hátha rábukkan egy kedvező ajánlatra, majd állásinterjúkra járni és várni a cégek visszajelzé­sét - ami lehet, hogy sosem érke­zik meg. Mindez embert próbáló és sok türelmet igényel. Ilyenkor nem árt, ha felhasználjuk régi kapcsolatainkat. Ha vannak. Bé­kében váltunk el egykori munka­adónktól? Keressük meg, és fag­gassuk ki, hátha hallott olyan ál­lásról, ami érdekelhet minket. Ke­vés ugyan az esély arra, hogy ér­demben hozzá tud járulni sikeres elhelyezkedésünkhöz, de egy próbát megér, hiszen tisztában van képességeinkkel, készsége­inkkel, és ha jó munkakapcsola­tot alakítottunk ki vele az évek során, biztos, hogy szívesen se­gít. Ha egykori főnökünkre nem számíthatunk, érdeklődjünk is­merőseinknél, barátainknál, és folyamatosan böngésszük az ál­lásportálokat, megsokszorozva esélyeinket a mielőbbi elhelyez­kedésre. (hv, ú) Elég egy ideges kézrándulás, egy gondosan tekergetett hajtincs vagy az arcunkra fagyó mosoly ahhoz, hogy kifejezzük bizonytalanságun­kat. Vezetők esetében ezek az apró­ságok tekintélyromboló óriásokká nőhetik ki magukat. Mire érdemes figyelniük a nőknek, ha vezető po­zíciót töltenek be? A rátermett, be­osztottak szemében elismert- és megbecsült vezetőnél két tulajdon­ság elengedhetetlen: a felelősség- vállalás, hogy nemcsak a cég, de az alkalmazottak iránt is elkötelezett; és legalább ennyire fontos a tekin­tély, a hatalom kifejezése. A kariz­matikus, hiteles vezető a vállalat motorja. A Forbes.com a férfi és a női vezetők megnyilvánulásait, testbeszédét tanulmányozva össze­gyűjtött néhány jellemzőt, amely a női vezetőt az alkalmazottak sze­mében „gyengévé”, kevéssé meg­bízhatóvá teszi. A bólintás finom jelzés, mellyel kifejezzük, hogy figyelünk arra, aki beszél hozzánk, követjük gondolat- menetét, egyúttal arra bíztatjuk, hogy folytassa mondandóját. A gyakori bólintással - amit kiválthat izgalom, unalom vagy a tehetetlen­ség érzése is - azonban éppen el­lenkező hatást érhetjük el: önkén­telenül vagy tudatosan azt sugall­hatjuk, hogy túl akarunk lenni a be­szélgetésen, gondolatban már más­hol járunk. Női vezetők esetében a szapora bólogatás tekintélyvesztés- sel járhat, arra utalhat, hogy inkább a másikra hagyja a dolgot, ha úgy érzi, kellemetlen helyzetbe került, vagy egy őt nem érdeklő kérdés merült fel. A bólogatás helyett jobb rövidre zárni a dolgot: ha a másik túl bő lére ereszti mondanivalóját, pár udvarias szóval szakítsuk félbe, vagy célratörő kérdésekkel lendít­sük tovább a beszélgetést. Ahhoz, hogy a vezető éreztesse hatalmát, tekintélyét, teljes testi va­lójában jelen kell lennie. Ha egy megbeszélésen vagy üzleti találko­zón a cégvezető összehúzza magát, kezét az ölébe ejti, fejét lehajtja, testbeszédével azt sugallja, hogy valójában nincs is ott, az alkalma­zottak, üzletfelek egy idő után fi­gyelmen kívül hagyják megnyüvá- nulásait. De tekintélyéből minden­képpen veszítem fog. Egyenes tar­tás, szemkontaktus és határozott, de nem arrogáns viselkedés a sike­res tárgyalás záloga. Nyomás alatt testbeszédünkkel sokat elárulhatunk lelkiállapotunk­ról: belső feszültségünkről mesél az ujjtördelés, a hadonászás, ülő hely­zetben a doboló láb vagy ujjak. Nőknél kellemetlen helyzetben előjöhet a hajtekergetés, mint stresszlevezető tevékenység, a ru- hagyűrögetés, vagy az ékszerekkel való játszadozás. Ha hajlamosak vagyunk rá, hogy bizonytalansá­gunkban póttevékenységet folytas­sunk, tudatosan figyeljünk mozdu­latainkra. A nők arra is hajlamosak, hogy egy-egy helyzetben öntudat­lanul is kinyüvánítsák érzelmeiket: egy kézmozdulattal vagy egy saj­nálkozó pillantással. Érdemes mér­legelni, hogy vezetőként milyen, személyes megnyilvánulásokat en­gedhetünk meg magunknak. A mosoly pozitív megerősítés: egyetértést, megértést, szimpátiát sugároz, ám a vezető, aki túl sokat mosolyog - és még a nehéz helyze­tekben sem lankad jó kedve - veszít hitelességéből. Az üzleti tárgyalá­sokon érdemes csínján bánni a „mosolytárral”, hogy a partnerek ne vonhassák kétségbe szándéka­ink komolyságát. Hasonló a helyzet a köszönetnyilvánítással. Azzal, hogy a másiknak megköszönünk valamit, jelezzük, hogy nyugtáz­tunk egy gesztust, elfogadtuk a se­gítséget és díjazzuk is. A gyakori köszöngetés azt a látszatot keltheti, hogy a másik lekötelezettjei va- gyúnk. Vezetők esetében érdemes elkerülni ezt a csapdát. Egy egy­szerű köszönöm sokszor úgyis töb­bet ér, mint a hosszas hálálkodás. Míg a vezető pozíciót betöltő fér­fiak az üzleti vagy céges tárgyaláso­kon, megbeszéléseken gyakran - a nőknél gyakrabban - félbeszakítják beszélgetőtársukat, ha kérdé- sük/kétségük támad, vagy éppen kíváncsiak a részletekre az éppen terítéken lévő témával kapcsolat­ban, a vezető pozíciót betöltő nők többsége hasonló helyzetben kivár­ja az alkalmas pillanatot, amikor a beszélő egy lélegzetvételnyi időre elhallgat. Nem szerencsés, ha vala­ki állandóan a másik szavába vág és pozíciójából adódóan mindig meg­próbálja irányítani a beszélgetést, ám tudni kell, egy adott pillanatban hogyan jelezhetjük finoman, hogy hozzászólnánk a témához, (hv, ú) A sok tesztoszteron kiszámíthatatlanná teszi a főnököt Helytelen döntésekhez vezet ÖSSZEFOGLALÓ ÁLLÁSAJÁNLAT A munkahelyi vezetők túl magas tesztoszteronszintje rossz hatással lehet a vállálkozásra: azok az igaz­gatók ugyanis, akikben túlteng a nemi hormon, gyakrabban körnek tiszavirág-életű üzleteket. Ezen kí­vül hajlamosak megpróbálkozni más cégek ellenséges átvételével is - állítják amerikai kutatók. A Bri­tish Columbia Egyetem kutatói fel­fedezték, hogy az emberi tényezők sokkal fontosabb szereppel bírnak, mint eddig gondolták. Az ügyve­zetők nem mindig követik az üzleti elemzéseket, és a magasabb tesz- toszteronszint olykor irracionális cselekedethez vezet - írják a Mana­ger Science című szaklapban. Már egy ideje ismert, hogy a túl magas tesztoszteronszinttel rendel­kező férfiaknak magasabb az ag- ressziós potenciáljuk, és gyakrab­ban hajlamosak provokálatlan erő­szakkitörésekre. A magas tesztosz- teronszint a psziché változásához is vezethet - támasztja alá a felisme­rést Georg Pfau, a linzi Német Sze­xuális Orvoslás Akadémiájának or­vosa. Egy orvosüag előírt hormon­terápia, amely során különböző hormonkészítmények segítségével a tesztoszteronszint csökkentése a cél, nem ad okot aggodalomra. Sokkal inkább problematikus az az eset, amikor önállóan, a teljesít­ményjavítása és az izomtömeg nö­velése érdekében vesz be valaki tesztoszteront. (MTI/InfoR) ♦ 600 euró kéthetente mellékál­lásban! 0908/039 719, Skype: lgnbiz. MR915613 ♦ A csallóköznádasdi GROPO­Slovakia teherfuvarozási vállalat felvesz gyakorlattal rendelkező kamionsofőröket konténerfuva­rozásra. Jelentkezni lehet szemé­lyesen Nádasdon a 11-es ház­szám alatt reggel 9 órától este 18 óráig. MR915648 ♦ Felveszünk sofőrt kamionra. 0917/080 350. MR915737 ♦ Csempézőt keresek. 0905/926123. MR915786-♦ Fehérnemű gyártó cég győri központtal Szlovákia egész terüle­tére területi képviselőt (düert) ke­res. Elvárásaink: kiváló kommuni­kációs készség, kereskedelmi ta­pasztalat, nagyon jó szlovák- és magyarnyelv-tudás, gépkocsiveze­tői tapasztalat, fényképes önélet­rajz. Kínálatunk: fix fizetés + juta­lékos fizetés, céges gépkocsi, mo­bil. E-mail: info@daisy-dessous.hu MR915800 ♦ Az építőiparban tevékenykedő Leid Slovakia Kft. marketingme­nedzsert keres. Tel.: 0903/217 349. MR915803 ♦ Szakképzett henteseket keresek magyarországi munkára. Magas kereseti lehetőséggel. 0036/20-363-7176. MR915813 Az egyes hirdetések nyelvtani és tartalmi helyességéért nem vállalunk felelősséget! Budapesti székhelyű, magyar kereskedelmi vállalat kereskedelmi képviselőt keres Szlovákia területére. Elvárások: vsaját gépkocsi 'Tszlovák-, magyarnyelv-tudás ^kretivitás, megbízhatóság ^kereskedelmi érzék (E Jelentkezés levélben vagy e-mailben, magyar nyelvű önéletrajzzal és fényképpel: Cím: Euroclassic Kft. Budapest 1025, Ferenchegyi út 11., Hungary E-mail cím: tfaragocajeuroclassic.hu MP911041

Next

/
Oldalképek
Tartalom