Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-13 / 211. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 13. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Az utolsó pillanatokban kellett új helyszínt keresni Gyurcsány Ferenc volt kor­mányfő szombati előadásá­nak, miután a Kossuth Klub néhány órával a konferen­cia előtt visszalépett a Fa­pados Alapítvány „100 nap - Becsapott Magyarország!” című rendezvény befogadá­sától - írja a Népszabadság a szombati számában. Rá­mutattak, bár a Kossuth Klub azért mondta vissza a rendezvény befogadását, mert Gyurcsány előadását politikai- és kampányren­dezvénynek tartja, addig Orbán Viktor egy közokta­tási intézményben, egy gimnáziumban tartotta meg értékelő beszédét. Mondtam már, ha kimerültél az ötletekből, nézz meg egy parlamenti ülést! (Peter Gossányi karikatúrája) Nem igen áll jól Ficónak, hogy a közbeszéd általános eldurvulása miatt épp ők verik ki a dilit Miről szól a politika...? Míg a szlovákiai kormány­pártok ezekben a napokban a kormányváltás utáni köz- igazgatási, gazdasági „rendszerváltással” vannak elfoglalva, elődeik, az ellen­zékbe szorult Fico-féle Smer és Ján Slota megtépázott hordája többé-kevésbé ugyanazt csinálják politizá­lás gyanánt, amit kormány­pozícióban műveltek. Vagyis ellenségeket keresnek, mégpedig az országon, az ország parlamentjén belül. BARAK LÁSZLÓ Külső ellenséget egyébként hiá­ba is keresnének, hiszen például egy Orbán Viktorral hadakozó el­lenzéki Fico vagy Slota, körülbelül annyira lehetne mérvadó, mint hegyi kecske egy pókerpartiban... A parlamenti ellenzéknek te­hát, ha legalább egy kicsit komo­lyan veszi magát, és azt szeretné, hogy ne felejtsék el, egyetlen lehe­tősége a lehető legkvalifikáltab­ban ellenőrizni a hatalmat gya­korló kormánypárti politikusokat. És amikor erre mód nyílik, érdemi kritikát megfogalmazni döntése­ikkel szemben. Egyszersmind al­ternatívákat kínálva nekik és per­sze a közönségnek, vagyis a köz­embereknek. Már, ha ilyesmire képes az ellenzék, meg van kellő erkölcsi alapjuk erre az aktuális ellenzék politikusaiknak. Ese­tünkben Ficóéknak és Slotáéknak. Akiknek sajátos országlása vi­szont nem volt olyan régen, hogy ne emlékezzenek rá azok is, akik nem akarnak. Ilyen alapon sem Ficóék, sem pedig Slotáék nem igazán vethe­tik kormánypárti kollégáik sze­mére, hogy például nem szabad lopni...! Amint hitelesen abba sem igazán köthetnek bele, ha a közvagyon megdézsmálását célzó káderjavaslatokkal él valamelyik kormánypárt az ominózus köz- igazgatási és gazdasági rendszer- váltás során... De az sem igen állt jól Ficónak, hogy a múlt héten a közbeszéd általános eldurvulása miatt épp ők verték ki a dilit. Mintegy jelképes tiltakozásként a nyakkendőjüket is levették, hogy aztán bejelentsék, ignorálni kí­vánják a parlamenti ülést. Mivel egy „egyszerű” kormány- párti honatya pöcsnek titulálta Ro­bert Kaliňákot. Mintha anno még nyakkendősen nem Fico vagy szö­vetségese, Slota produkálta volna a legprosztóbb, nyíltszíni szájmené­seket. De hát erről, a zavarosban halászásról, a célirányos cirku­szokról szól errefelé a politika... Mármost, ha ez van, azt hihet­nénk, nem is állnak olyan rosszul a jelenlegi jobbközép kormány- koalíció alkotta pártok és politi­kusaik. Hiszen, ha csak egy fokkal lesznek különbek ellenzékbe szo­rult, nyilvánvalóan tolvajlásra szakosodott „vulgárnacionalista” elődeiknél, nyert ügyük van. A sokat próbált köznéppel együtt... Csakhogy semmi sem olyan gömbölyű, amilyennek első látás­ra tűnik. A civilizált politizálás te­kintetében főként azért nem, mert a jelenlegi kormánypárti politiku­sok sem valami idegen bolygóról röppentek Szlovákiába. Ugyan­abban a posztkommunista társa­dalmi közegben szocializálódtak, mint pillanatnyilag ellenzékbe szorult kollégáik. Egy olyan kö­zegben, amelyben, finoman szól­va, sokkal több a zavarosban ha­lászni törekvő konjunktúralovag, a vérszívó - a legalsóbb pártstruk­túráktól kezdve a legfelsőbbekig (!) -, a rossz értelemben vett megélhetési politikus, mint a ko­moly lokálpatrióta, meg legalább néhány lehetséges államférfi. Egyszerűbben fogalmazva, sokkal többen vannak az olyanok, akik a politikát főként a rövid távú sze­mélyes meggazdagodás mankó­jának, semmint egy közmegegye­zéssel kialakított értékrend jegyé­ben vállalt érdekképviselet eszkö­zének tekintik. Holott a politiká­ból ez utóbbi esetben, azaz tisz­tességesen is meg lehet élni. Még­hozzá az átlagosnál jóval maga­sabb szinten... De hát sajnos erről szól mife­lénk a politika! Ezért nem olyan egyszerű egy hatalomra kerülő szlovákiai poli­tikusnak különbnek lennie még a minősített gazembereknél is. Ha viszont sajnos tényleg így kell en­nek lennie errefelé, legalább ellen­feleik hibáiból tanulnának, a mi­nősített gazemberek gátlástalan­ságát ne majmolnák egyesek... JEGYZET Korán jött a hidegzuhany JUHÁSZ KATALIN Amerika fellélegezhet: elmaradt a szombatra beharangozott ko­ránégetés. Viszont mindannyian megtanulhattuk egy ötvenfős vallási gyülekezet lelki pászto­rának nevét - nem írom le, hátha ezzel is kevesebben tanulják meg - aki ügyesen időzített, hí­veinek száma nyilván gyarapo­dott. A szeptember 11-i terror- támadások 9. évfordulója emiatt (is) politikai eseménnyé vált, a helyszínhez túl közel tervezett mecset sorsa pedig nemzeti üggyé dagadt. Emiatt a szombati nap sem az áldozatokról való megemlékezésről szólt, hanem arról a két tüntetésről, amelyek egymástól pár száz méternyire zajlottak a projekt ellen, illetve mellett. Bár a Ground Zero-tól két saroknyira létesítendő helyet hivatalosan már nem mecsetnek nevezik, hanem iszlám közösségi központnak, a helyzeten ez mit sem lendít. Hiszen egész nyáron azzal voltak tele az amerikai lapok, hogy a moszlimok hagyományosan nagy győzelmeik helyszínén emelnek mecseteket, illetve azt találgatták, hogy Obama elnök vajon iszlám hívő-e, vagy keresz­tény. Ez a kérdés jelenleg jobban érdekli az átlag-amerikaiakat, mint bármelyik bel- és külpoliti­kai téma. Barack Obama augusztusban je­lentette ki, hogy az alkotmányos vallásszabadságból eredően a moszlimoknak ugyanolyan jo­guk van imahelyet létesíteni Al- só-Manhattanben, mint bármely más vallás képviselőinek. Ez a mondat a demokrata szavazók egy részénél is kiverte a biztosí­tékot, az elnök már másnap ma­gyarázkodni kényszerült, hogy ő pusztán jogi szempontból vizs­gálta a projektet, egyébként nem foglalt állást a kérdésben. A New York-i polgármester akaratlanul is tovább szította az indulatokat, amikor olyasmit nyilatkozott, hogy az épület közelebb hozhat­ná egymáshoz a különböző val­lásokat és kultúrákat, illetve se­gíthet megváltoztatni az isz­lámmal szemben kialakult szte­reotípiákat. A demokratáknak rosszkor jött ez az ügy. Népszerűségük e nél­kül is csökkenőben van, a beha­rangozott reformok késnek, sza­vazóik mostanra elbizonytala­nodtak, és nyakukon a félidős kongresszusi választások. Egy friss közvélemény-kutatás sze­rint most alig 36 százalékot kap­nának a júniusi 43 százalékhoz képest. A sajtó pedig kardinális kérdést csinált az amerikai elnök hitéből, a lapok nemcsak, hogy megszavaztatták olvasóikat, ha­nem komoly cégektől rendeltek felméréseket. Obamát már az augusztusi „mecsetvédő-beszéd“ előtt is a megkérdezettek egy­ötöde tartotta moszlimnak. A Fehér Ház hivatalos közlemény kiadására kényszerült, melyben kabaréba illő módon azt bizony­gatja, hogy az elnök jó keresz­tény és naponta imádkozik. (Vagyis a moszlim rossz, a ke­resztényjó?) A dolog odáig fajult, hogy azok, akik egyetértenek Obama politi­kájával, túlnyomórészt keresz­ténynek tartják az elnököt, azok viszont, akik elítélik gazdasági intézkedéseit, vagy az iraki hábo­rúval kapcsolatos döntéseit, mu­zulmánnak tartják. Mindeneset­re úgy tűnik, a Fehér Ház alulér­tékelte a mecset-ügyet, amely ak­kora indulatokat szított az elmúlt hetekben, minthamondjuk Dé- vényújfaluban lőteret akarnának létesíteni a mészárlás helyszíné- nekközelében... KOMMENTÁR Parasztvakítás MOLNÁR NORBERT Hat kérdésre válaszolhatunk szombaton, ha részt veszünk az SaS kezdeményezte népszavazáson. Hat teljesen felesleges kérdésre. Nem a kérdésfelvetés fölösleges, hanem a mód. Azért vannak a po­litikusok, hogy választ adjanak. A kormányprogramban ott a vá­lasz négy felvetésre, a maradék kettő (mekkora legyen a parla­ment és mekkora legyen az elkölthető pénzösszeg a politikusok autóira) inkább populista, mint reális. Arra a négy kérdésre a vá­laszt megadhatják, ha lesz kellő politikai akarat. Például a képvise­lői mentelmi jog szűkítésére. De ahogy ismerjüka képviselőket, nem fognak önmaguk kiváltságai ellen menni. S nem mennének akkor sem, ha véletlenül érvényes lenne a népszavazás, s a válasz­tó úgy döntene: ne legyenek kiváltságai a képviselőknek. Szlová­kiában ugyanis az sem tisztázott, hogy a népszavazás végeredmé­nye kötelező érvényű-e a parlamentre, vagy csak ajánló jellegű. S ha még alkotmányos többség is kellene a nép akaratának érvénye­sítésére, szinte biztos, pályán kívülre játszanák. Kérdés az is, lehet-e népszavazást tartani a tévé és rádió üzemben tartási díjairól (koncesszió), ez ugyanis néhány szakértő felfogása szerint adófajta, márpedig ilyesmiről nem szavazhat a nép. A díj eltörlése különben is része a kormányprogramnak, nem kell hozzá a nép felhatalmazása, csak egy igent kell nyomni a kormánypárti képviselőknek. Amivel - szerintem - óriási hibát követnek el. A Szlovák Televízió eddig is a mindenkori hatalom gatyamadzagján lógott, kritikátlanul szolgálta azt, pedig költségvetésileg nem füg­gött száz százalékban tőle, hiszen a polgárok által befizetett üzemben tartási díjak - papíron - automatikusan vándoroltak a kasszájába, vagyis valamennyire független maradhatott. A feltéte­les mód jogos, de az is biztos, hogy ha teljes mértékben az állami költségvetésre utalják az STV-t, szemernyi függetlenségének lehe­tősége is elvész. A hétvégi népszavazás egyetlen párt, az SaS választási kampányá­nak eredménye. Azáltal azonban, hogy parlamentbe, sőt kor­mányra kerültek, már nem érdekük a referendum. Egyrészt ott a kormányprogram, másrészt hirtelen néhány kérdés kellemetlenné is vált. Még csak az kellene, hogy a nép határozza meg, mekkora autója lehet a parlament elnökének, aki történetesen az SaS elnö­ke is. Különben mi magyarázza, hogy az SaS nem küldött képvise­lőt a Központi Népszavazási Bizottságba?! Olyan országokban, ahol a népszavazásnak komoly történelmi és társadalmi hagyományai vannak (pl. Svájc), minden kérdésnek létjogosultsága van. Olyan országban azonban, ahol a társadalom úgy lett beállítva, hogy azért választunk magunknak négy évre po­litikusokat, hogy azok döntsenek helyettünk, már kevésbé tűnik indokoltnak kevésbé fontos kérdések felvetése. Nem beszélve ar­ról a töménytelen mennyiségű fölösleges vagy éppen meghiúsított népszavazásról, amely e kies kis ország fordulat utáni rövid törté- nelmétjellemzi. Abban az országban, ahol elfelejtették megkérdezni a népet, hogy Csehszlovákiában vagy Szlovákiában akar-e élni, egyszerűen vicc azt kérdezni, hogy mennyi pénzért vásároltathatnak maguknak limuzint a politikusok. Parasztvakítás folyik. Aki akar, vegyen részt benne. FIGYELŐ ______________ Nem ingyenes Sarrazin távozása Sajtóhírek szerint pénzügyi alku nyomán távozott önként a német jegybank elnökségéből Thilo Sarrazin, aki a muzulmán bevándorlókat sértő nyilatko­zatai és könyve miatt országos bírálatok kereszttüzébe került. A Der Spiegel vasárnap meg­szellőztetett értesülése szerint az államfői hivatal aktívan be­kapcsolódott a Bundesbank és Sarrazin közötti huzavonába. Az eljárásjog értelmében a jegy­bank vezetése nem menthette föl a 65 éves bankárt, ezt Chris­tian Wulff államfőtől kellett kérnie. Utóbbi a kérelem „gon­dos vizsgálatát” ígérte szeptem­ber 2-án. Jogi szakértők szerint azonban kényes helyzetben volt, mert leváltása esetén Sar­razin jó eséllyel támadhatta volna meg a döntést munkaügyi bíróságon; fölmentésére okot adó „súlyos szakmai vagy mun­kaköri mulasztást” - amint ez a munkaszerződésében áll ugyanis nem követett el. A hamburgi hírmagazin sze­rint az, hogy egyheti kötélhúzás után Sarrazin szeptember 9-én este közölte: önként távozik a jegybank elnökségéből, a bankár anyagi követeléseinek teljesülé­sére vezethető vissza. Eszerint sikerült elérnie, hogy a Bundes- banktól húzott nyugdíja akkora legyen, mintha kitöltötte volna ötéves megbízatásának teljes idejét - azaz csak 2014-ben távo­zott volna. Ez havi 1000 euróba kerül az adófizetőknek. Sarrazin teljes nyugdíja eléri a havi 10 ezer eurót. Ebben már benne van a korábbi munkahelyein szerzett jogosultság után járó összeg. A Der Spiegel szerint a ban­kár és a jegybank közötti egyez­kedésben „aktív közvetítő” sze­repet játszott az elnöki hivatal. Ezt éppen az motiválta, hogy megkímélje Wulffot attól a kí­nos helyzettől, amelyet a kirú­gott, majd munkaügyi bírósá­gon sikerrel perelő Sarrazin munkakörébe történő visszahe­lyezése idézett volna elő. A szövetségi elnök irodájában mindezt cáfolják. Wulff szóvivő­je elismerte ugyan, hogy a hiva­tal „közvetített” a jegybank és Sarrazin vitájában, ám „az összes tartalmi kérdésben a fe­lek döntöttek”. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom