Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-21 / 193. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 21. www.ujszo.com Nemes Jeles László: „Ma már sok mindenre úgy tekintünk, mint a történelem egy szeletére, de azoknak, akiket ez érintett, ez az életük volt..." Párizsban és New Yorkban lett magyar filmrendező Három film. Mind a három rövid. Időben. Tartalomban, mögöttesben nem. Mélyek és filozofikusak, tiszták és érthetőek Nemes Jeles László alkotásai, s mindezzel együtt még eredetiek is. Témájukban, képi megfogalmazásukban, érzelmi töltetükkel egyaránt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Türelem. Egy nő, akinek titka van. Egy rejtélyes szerelmi történet. Egy bross és egy férfi. Szépség és rettenet. The Counterpart. Sötét idők. Fehér hegyek. Két férfi a völgyben. Két régi barát sok év után. Először és utoljára. Az úr elköszön. Dosztojevszkij nyomán szabadon. Az úr elmegy. De előbb tönkreteszi a saját életét. A lehető legundorítóbban. A franciaországi Anges-ban egy egész díjcsokrot nyert a Türelem. Bukarestben fődíjat a The Counterpart. Ugyanezzel a filmmel Nemes Jeles László az olaszországi Salen- tóban a legjobb rendező díját kapta. Az úr elköszön most indul nagy utakra. 14-14 perces az első két film, 27 perces a harmadik. Alkotójuk már egy egész estét betöltő játékfilm anyagán dolgozik. Még egészen kisgyerek, amikor kiviszik édesapja, Jeles András filmjének, A Ids Valentinónak a forgatására. Ez nagy hatással van rá. Ötéves, amikor az Angyali üdvözlet díszletei között bolyong. Tömören fogalmaz: lenyűgözte a látvány. Tizenhárom évesen, egy párizsi pincében már ő is forgat. Horrorfilmet, bár nem szereti ezt a műfajt. Államigazgatási diplomát szerzett Párizsban. Ez mit jelent voltaképpen? Ha úgy akarta volna, már huszonévesen államot igazgat? Franciaországban komoly elitképzés zajlik. Érdekelt a történelem. Ez meghatározó szempont volt a pályaválasztásomban. A franciák szinte nyomják az embert. Ott máshogy mennek a dolgok. Szeretnék, ha minél több és minél magasabb helyre elkerülnél. A francia oktatási rendszer az elitképzésre koncentrál. Van a krém, és alárendeződnek a dolgok. De a cél mindig be van táplálva. Hogy a legjobb iskolákba kell menni. Ez olyan köztársasági elvárás, aminek tradíciója van. Az állami és a magánszektor általános képzést kap. Édesapja révén, rögtön a gimnázium után filmrendezést is tanulhatott volna. Miért döntött a politikai tudományok intézete mellett? Sokféle út vezet a filmhez. Volt is egy tervem, hogy a gimnázium után megpályázok egy filmes iskolát, de akkor még magyar állampolgár voltam, és jogilag nem volt rá lehetőségem. Külföldiként megtehettem volna, azt viszont nem akartam. A külföldiek számára fizetős volt. És ez a másik iskola, az érettségit követően? Ez mindenkinek ugyanannyiba került, és nem volt drága. Történelem, filozófia, politika, földrajz, alkotmányjog, nyelvek, nemzetközi kapcsolatok. Öt év. De az alatt kétszer voltam Amerikában. Csereprogramjai voltak az intézetnek, és ha tehettem, elmentem New Yorkba. A párizsi intézet megtanított arra, hogy viszonylag gyorsan felismerjem egy adott probléma struktúráját. Hogy aztán korrektül analizáljam, illetve a megoldásokat szintetikus formában prezentáljam. Ehhez már tökéletesen kell beszélni a nyelvet. Tizenkét éves koromtól élek Franciaországban. Anyám elvált, és újraházasodott. Édesapja neve, bár rég forgatott játékfilmet, még ma is fogalom a szakmában. Az a fümes világ, amelyet ő képviselt, ma már mint egy álom jelenik meg előttem. Mint egy szét- foszló emlék. Abból, amit általa tapasztaltam meg, keveset vittem magammal. Boldogan ment, vagy inkább szenvedett, mert mennie kellett? Én nagyon el akartam menni Magyarországról. Ezt belém is nevelték. „Ha csak lehet, menj!” Ezt gyakran hallottam otthon. És el is Nem mondanám. Mélyvíz volt, nagy ugrás. Mint a fuldokló, levegő után kapkodtam. A nyelv majdnem sokkszerűen ért. Viszont Franciaországban él egy hagyomány a befogadást illetően. A nyelv tudása, a kiejtés elsajátítása nagyon befolyásolja az ember megítélését. Ha ez rendben van, akkor eléggé toleránsak. Amikor kimentem, egyetlen szót sem tudtam franciául. Az első két hónapban különböző nemzetiségű gyerekekkel voltam egy osztályban. Aztán átraktak a franciákhoz, és az nagyon kemény volt. Öt-hat évembe telt, míg rendesen megtanultam a nyelvet. Onnantól fogva az, hogy magyar származású vagyok, egyfajta egzotikumnak számított. Extra kvalitásnak, amit használni lehetett. És ehhez jött aztán a film. A filmkészítés nagyon érdekelt. Kamaszkorom óta. Bergmant, Kubrickot, Tarkov- szkijt és Antonionit nevezte meg nagy kedvenceinek. Bizomégis nagyon jó mozi. Közel áll hozzám. Előbb Párizsban, aztán New Yorkban tanult forgatókönyvírást. New Yorkban filmrendező szakra jártam, de nem játszottam végig a játékot. Párizsból közben hazajárt Budapestre? Egyszer egy évben. És most újra itthon fészkel? Hol Budapesten, hol Párizsban. Nekem mozognom kell. Nem szeretek sokáig egy helyben. A színészválasztása érdekel. Érzékeny, kifejező, beszédes arcokkal dolgozik. Bizonyára hosz- szas keresés után talál rájuk. A The Counterpartban a cseh Karel Dobrý játssza az olasz hadnagyot. Ismerte őt, tudta, hogy ő lenne a legalkalmasabb erre a szerepre? A feleségem, Várkonyi Tímea az alkotótársam is. Aranyat érnek a víziói. Ebből próbálunk profitálni. zog. Csaba aztán szépen beleélte magát. Czukor Balázs kamera előtt soha ilyen nagyot nem alakított, mint most, Az úr elköszönben. Ez sem egy klasszikus film. Tímea mutatta meg ezt a részt Dosztojevszkij Ördögök című regényében. Tematikaüag érdekelt a dolog. Az embertelenségnek azt a szintjét mutatja meg, ami engem nagyon foglalkoztat. És nem az áldozat, hanem az elkövető szemszögéből. A Türelemben is ez érdekelt. Ezek testvérfümek. Érzelgősség nélkül, szikáran elmesélni egy történetet. A bűn bizonyos fajta egyszerűségével. De az ártadanság mérnöki elpusztításában is van egyszerűség. Czukor Balázs nagyon magas szinten műveli a hivatását. Az ajkával, a szemével döbbenetes dolgokat képes közölni. Elég, ha egy picit elfordítja a fejét, máris sátáni figura lesz. Ördögi úr. Tudtam, hogy ő az, aki ezt a szerepet el tudja játszani. Láttam őt színházban. Találkoztunk. Evidens szörnyűségek kontrasztját akartam megmutatni. Ezért merészkedtem az elkövetők oldalára. Átélni olyan dolgokat, amelyeket nehéz felfogni - ez az én kiindulási pontom. Ma már sok mindenre úgy tekintünk ugyanis, mint a történelem egy szeletére, de azoknak, akiket ez érintett, ez az életük volt. Bizonyára rövid, tömör mondatokkal teremt helyzeteket a forgatókönyvben. Az én forgatókönyveim mindig egyszerűek. Meg is jegyezte egy rendező barátom, hogy neki egyik sem volt nagy élmény, amikor olvasta, aztán a film egészen más lett. A forgatókönyvvel én csak egy ízt adok a színésznek, a stílusbeli hozzáadás már a helyszínen történik meg. Amiben állandó operatőrének, Erdély Mátyásnak is oroszlánrésze van, aM lenyűgöző képeket komponál. Erdély Mátyás alapköve annak az épületnek, amelyet a filmjeimmel próbálok felépíteni. Visszamentem. Már nyolcévesen el akartam menni. Nem voltam boldog itthon. Nem szerettem az iskolát. Olyan közegben éltem, ami ellenséges volt az iskola szemében. A szüléimén óriási nyomás volt, amit a rendszer működtetett. Ezt én is éreztem. A politikai rendőrség állandó megfigyelése, zaklatása alatt éltünk. Anyámat hajnali négykor akarták bevinni, mert nem jelentkezett át valahonnan valahová. Egészen furcsa dolgok miatt rúgták ki az állásából. Apám életét a fümfőigazgatók keserítették meg. Mindig kívülálló volt. Nemcsak a rendszer, az emberek igénytelensége, rosszindulata, kegyetlensége is utolérte. Hét-nyolc évesen azt reméltem, hogy a nagybácsim Chicagóban elfogad egy évre. Mentem volna inkább az ismeretlenbe, de nem mehettem. Nem fogadott el. Tizenkét évesen aztán mégis elkerült Magyarországról, egy teljesen idegen miliőbe. Köny- nyen gyökeret eresztett Francia- országban? nyára az ő hatásukra kezdett el filmezni. Ma már más neveket mondanék. Lenne köztük francia is? Bresson. A hatvanas évek francia új hulláma nem fogott meg. Még Truffaut sem. S a cseh filmek? Tűz van, babám!, Szigorúan ellenőrzött vonatok? Jók. Nagyon jók. Ma már nem is rendezőkről beszélek, hanem filmekről. A jó fűm olyan, mint egy jó vers. Évekig foglalkoztat. Most például a Jöjj és lásd! hatása alatt vagyok. Elem Klimov. Jobb filmet életemben nem láttam. De rögtön mellé rakom Robert Bressontól a Jeanne d’Arc perét, vagy Kurosawától a Káoszt, Antonionitól a Foglalkozása: riportert. Van azonban egy frissebb élményem is. Nemrég láttam és nagy meglepetés volt számomra Paul Thomas Anderson Vérző olaj című alkotása. Nem hibátlan, és Ő találta meg Karel Dobrýt a neten. Nem akartunk fizikailag nagyon tipizált színészt választani. Mellette döntöttünk. Elképesztő jó színész. Pontos. Lojális. Kiszámítható. Nem ez volt az utolsó közös filmünk. Krisztik Csaba mint közlegény áll kint, a faház előtt, miközben bent a két férfi „találkozik”. Csaba is nagyon nagy feszültségű színész. Két különböző ember, mindkettőjükhöz külön recept kell. Dobrý meg sem szólal a filmben, Csaba németül beszél. Klasszikus színészvezetéssel nem mentem volna sokra. Inkább szubtilis eszközökhöz nyúltam. Mindkét színészt mint embert közelítettem meg. Ha nagyon érzem valakiből, hogy színész, az engem zavar. Dobrýt nem nagyon kellett irányítani, legfeljebb annyit mondtam neki, hogy „kicsit kevesebbet”. Nagyon precízen be lehetett állítani. Csaba nagyon félénk volt. A fűm teste egyetlen snitt. Nagyon komplikált. Kellett kis idő, míg megtaláltuk, hogy a közlegény hogyan movolt, hogy ő az. Intelligens színész. Valószínűleg nagyon nagy az igénye arra, hogy mindent megértsen, mert sokat kellett beszélni vele. Főleg a forgatáson. Ha úgy érezte, valami nem stimmel a motivációban, egyfolytában kérdezett, nem hagyott békén. Nem elégszik meg azzal, hogy oda kell menni. „Miért oda, és miért úgy?” - kérdezi. Amíg a The Counterpartban fokozatosan épül fel a történet, hiszen előbb a két hadnagy találkozását látjuk, és később tudjuk meg, hogy két ellenséges táborhoz tartoznak, az osztrák-magyar hadseregben szolgál az egyik, az olaszban a másik, miközben gyerekkorukban barátok voltak, addig a Türelemben és Az úr elköszönben egyenes íve van a történetnek. De mindkét film érzelmekkel telített, mesterien megfogalmazottjelenetek sorozata. Olyan filmeket szeretnék csinálni, amelyek közel állnak az emberi befogadáshoz, életélményekhez. A külső elmesélés nem érdekes számomra. A Türelemben például a visszatérő elvárásom: egyszerű legyen a vizuális stratégia és a kameramozgás motiváltsága. Mátyás és én teljesen organikusan és dialektikusán dolgozunk együtt. Nagyon sok stádiumon keresztül érünk el oda, ahová el akarunk jutni. A képeket mindig együtt dolgozzuk ki. Mátyás nemcsak komponálni, világítani is tud, és ugyanannyit hozzátesz a történethez, mint én a képi vűághoz. Mindketten átmegyünk a másik tradicionális felére, de minden esetben segítjük egymást. Első játékfilmje, témájában, bizonyára egyenes következménye lesz ennek a három rövidfilmnek. Már kész a forgatókönyv. Tímeával írtuk. Egyedül nem lehet filmet csinálni. Nagyon erősen meg kell választani a munkatársakat. De a témát is. Ez a filmem az Osztrák-Magyar Monarchia éveiben játszódik. Van irodalmi befolyása, de nem egyenes ágon. Nem trendi fűm lesz. Nem is üyet várnak tőlem. Jövő nyáron szeretnék forgatni. Addig küzdők a negatív erők ellen.
