Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-17 / 189. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 17. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ PETŐFI NÉPE Az érvényes engedéllyel huzamosan Magyarországon tartózkodó külföldiek száma ez év januárjában 194 ezer volt, ám magyar állampolgárságot csak pár ezren kérnek évente - írta a Petőfi Népe. A külföldi állampolgárok az ország népességének 1,9%-át teszik ki, ez a legalacsonyabb érték az EU-ban; a régi tagállamokban 8-10% vagy magasabb ez az arány. Kecskeméten a polgármesteri hivatalban évente átlagosan ötvenen tesznek állampolgári esküt, 95%-uk magyar nemzetiségű, korábban a jelentkezők többsége román, szerb vagy ukrán állampolgár volt. A napilap emlékeztet a parlament jövőre életbe lépő döntésére, mely kedvezményes honosítási feltételeket ad a magyar nemzetiségűeknek. (MTI)- Akkor lesz tökéletes a választási győzelmünk, ha minden haverunk jól fizető álláshoz jut. (Peter Gossónyi rajza) Bármelyik kormány, amely túlköltekezéssel akar növekedést ösztönözni, lehetetlen feladatra vállalkozik Japán leckék a Dunánál Az a tény, hogy Kína gazdasági össztermékének nagysága a második negyedévben meghaladta Japánét, nemcsak a világ új műhelyévé vált „mennyei birodalom” szédítően gyors növekedését illusztrálja, hanem a „felkelő nap országában” alkalmazott gazdaságösztönző politika teljes kudarcát is. GÁL ZSOLT Ez Szlovákia és Magyarország számára is tanulságokkal szolgálhat. Ha ugyanis az állami túlköltekezésen alapuló gazdaságélénkítés a hatalmas Japánban sem működött, akkor régiónk kis országaiban eleve kudarcra van ítélve. Japán két évtizedes egy helyben topogása 20 éve kezdődött, 1991-től az ingatlanpiaci lufi kipukkadása után a gazdaság a recesszió felé haladt. A tokiói kormány(ok) ezt megelőzendő és a növekedést újraindítandó nagyszabású állami költekezésbe kezdtek. A sorozatos költségvetési hiányok miatt az államadósság azóta a sokszorosára nőtt, 1991-ben a nemzeti össztermék (GDP) 64,8%-át tette ki, mára meghaladta az óriási 220%-ot, ami messze a legmagasabb arány a fejlett ipari országok között (az eurózóna és Amerika hasonló mutatója 80% körül mozog). A túlköltekezéssel párhuzamosan a japán központi bank is nagyon alacsonyan (gyakran nulla százalék környékén) tartotta a kamatokat, hogy olcsó hitelekkel stimulálja a gazdaságot. Az eredmény siralmas volt, a japán gazdaság nem vagy alig növekedett, nem ritkán teljesítménye vissza is esett, a növekedés áüagos üteme a leglas- sabbak közé tartozott a világon. Japán az elmúlt két évtizedben a keynesiánus (a növekedést állami túlköltekezéssel ösztönözni kívánó) gazdaságpolitika leglátványosabb kudarcát produkálta. Pedig John Maynard Keynes brit közgazdász híres receptjének elvüeg működnie kellett volna az idén tavaszig a világ második gazdaságának számító, nagy belső piaccal (127 millió fogyasztóval) rendelkező szigetországban. Az ilyen piacok sajátossága, hogy a belső fogyasztás nagyobb szerepet játszik, mint a külkereskedelem, ezért az állami kiadások nagy eséllyel a helyi termelést ösztönzik és a helyi foglalkoztatottságot lendítik fel. Ennek pontosan az ellenkezője igaz az olyan kis, nyitott, exportorientált gazdaságokban, mint a magyar vagy a szlovák. Nálunk az össztermelés 86 százaléka, déli szomszédunknál háromnegyede a külpiacokra irányul, és hasonlóan magas a behozatal aránya is. Ezért bármelyik kormány, amely túlköltekezéssel akar növekedést ösztönözni, lehetetlen feladatra vállalkozik: a külföldi keresletet (azaz a kereslet több mint háromnegyedét) nem tudja sem befolyásolni, sem helyettesíteni (még ha száz évre eladósodna sem), az általa eszközölt többletkiadások nagy része viszont külföldre áramlik. Ezért kizárólag a költségvetési hiányt és az államadósságot emeli meg, de a növekedés tempóját alig befolyásolja. Valami hasonló történt nálunk 1995 és 1999, Magyarországon meg 2002 és 2008 között. Hatalmas belső és külső egyensúlyhiány és eladósodás árán szinte semmi többletnövekedés. A politikai elit mégis rendszeresen visszatér a fiskális stimulusok alkalmazásához, természetesen azért, mert népszerűek, és a politikusok szeretnek a jótékony, osztogató télapó képében tetszelegni. Szlovákiában az elmúlt bő két évben csaknem megduplázódott az államadósság a Fico-kormány osztogató politikája miatt, de így sem sikerült elkerülni a mély recessziót. A legjobb példa a túlköltekezés hasztalanságára a roncsprémium volt, a támogatással vett új autók 90%-át külföldről hoztuk be. Magyarországon is rendre a túlköltekezésben látják a megváltást, legújabban az Orbán-kormány szeretné (újra) növelni az államháztartási hiány nagyságát. A múlt tanulságai alapján azonban kizárt, hogy ez tartós és fenntartható növekedéshez vezessen régiónk kis gazdaságaiban. Az ellenpélda viszont elég erős: Szlovákiában idáig 2007-ben volt a legnagyobb GDP-növekedés (10,6%), amikor a legalacsonyabb szintre süllyedt az államháztartási hiány. JEGYZET Néni kérem, hány óra? NAGY ILDIKÓ „Néni,hány óra”-kérdeztetőlem a minap egy nyurga kissrác a villamosmegállóban. „Negyed egy” - válaszoltam. „így nem értem, tessék digitálisan mondani” - kérte .„ 12,15” - mondtam „digitálisan”. „Aha, így már értem” - és elment. Se kérem, se köszönöm. Ám ez lett volna a kisebbik baj. A nagyobbik, amin előbb jót nevettem, aztán elgondolkodtam, hogy ő csak „digitálisan” ért. Vizuálisan, a szemével megtanulta a dolgokat, bizonyára ismeri az óra számlapját, de az elvont gondolkodás már távol áll tőle. Vajon miért? Hol a hiba? Az oktatásban, nevelésben? Vagy túldigitalizált korunkban? Nem vagyok szakmabeli, de felneveltem három gyermeket, és még emlékszem a velük szemben támasztott követelményekre. Sőt, saját iskolás éveimre is jól emlékszem. Pl. arra, mennyire élveztük a földrajzot, amikor a „vaktérképre” - bár nem tudtuk, hogy így hívják- rá kellett rajzolni a hegyeket, a folyókat, az alföldeket, a felföldeket, a városokat és az országhatárokat. Meg is tanultuk, talán egy életre. A verseket is fejből kellett tudnunk. Nem csak egy-két versszakot, hanem az egészet. A János vitézből, a Tol- diból hosszú részleteket, A vén cigányt, Adynak legalább 15-20 versét. És így tovább. Hogy ez mire volt jó? Ma a pszichológusok nagyfelfedezéskénthirdetik, hogy memorizálni kell, pl. verseket tanulni és mondani, mert az frissíti az elmét, s talán távol tartja tőlünk az Alzheimer-kórt. Amikor Juli lányom öt évvel ezelőtt érettségizett, kikérdeztem őt a magyar irodalom klasszikus verseiből. Jobban élveztem, mint ő, mert nagy csodálkozására legtöbbjét még tudtam. De vissza az órához: az én gyerekeimnek sem ment könnyen az idő fogalmának megtanulása. Ám kitartóak voltunk, s végül eredményesek. Első karóráikon már könnyedén felismertük a tanítás kezdetét vagy végét. Aztán jött a digitális, amit ők szerettek, én nem voltam tőle elragadtatva. Szerencsére már kinőttek belőle, és visszatértek a „klasszikus” időmérőkhöz. Idegen nyelveket tanulva mindig érdekesnek és sajátságosnak találtam az idő megjelölését. Mert amit mi pl. negyed ötnek mondunk, azt az angol vagy a holland négy után negyednek, a háromnegyed ötöt pedig öthöz negyednek. Ésmégbonyolultabbpl. a 4.18 szóbeli kifejezése. Az emberi elme, ha fiatal korbanjól edzik, sok mindent képes befogadni. Nem akarok általánosítani, de egy kicsit attól tartok, a mai gyerekek „memóriaedzése” silány. Lehet, hogy sokat kell tanulniuk, de talán rosszul hasznosítják a megszerzett tudást. Túl sok a vizuális élmény-TV, számítógép - és túl kevés a gondolkodásra késztető időtöltés, pl. az olvasás. Megdöbbentett a minap Grendel Lajos mondata, hogy van olyan magyar szakos egyetemi hallgatója, aki egyetlen Mikszáth-re- gényt sem olvasott el. Pedig megérné a klasszikusokhoz vagy egyáltalán, a jó irodalomhoz nyúlni. Mert több életbölcsességet találnának benne, mint a Harry Potte- rekben. S megtanulhatnának belőle nemcsak nézni, hanem látni, sőt gondolkodni is. KOMMENTÁR A felmérések hatalma TOKÁR GÉ2A Két hónap telt el a választások óta, lassan a közvélemény-kutató ügynökségek is ébredeznek. A hét végén a Median sokkolt, az ügynökség felmérése szerint az MKP mindössze 0,9 százalékon áll, míg a Híd kilencszázalékos támogatottságnak örvend. Vajon megfelel ez a valóságnak? Biztosan nem, de az MKP-nak fel kell rá készülnie, hogy a párt támogatottsága a felmérésekben kettő-négy százalék között ingadozik. Hacsak nem történik valamilyen előre nem látható nagyon rossz, vagy nagyon jó dolog Berényiékkel. A közvélemény-kutató ügynökségek megítélése nagyon mélyre süllyedt az utóbbi években. Köszönhetően például annak is, hogy az MKP régi vezetése csípőből megrendeltnek minősített több, Csáky Pál nyolc-kilenc százalékos előrejelzéseivel szögesen ellentétes eredményt kimutató felmérést. Egyébként is, valószínűleg mindenki hallotta már a „csak annak a közvélemény-kutatásnak hiszek, amit saját magam hamisítottam” szólást. A valóságban ezzel szemben a felméréseket végző cégek gyakran kellemetlen kötelességként tekintenek a politikai felmérésekre. Kötelesség, mert egy, az újságokba eljutó választási felmérésnek komoly reklámértéke van, bár ezenkívül semmilyen, pénzben kifejezhető haszonnal nem jár. Kellemetlen, mert ha a választások után kiderül, hogy a felmérés finoman szólva sem volt pontos, a vállalat szakmai hitele kérdőjeleződik meg. A Median ebből a szempontból nagyon sajátos helyzetben van - a választások előtti egy évben hírhedten pontatlan felméréseket közölt, az eredményeket viszont nagyon következetesen összehangolta minden hónapban. A Median híres arról, hogy különösen mostohán bánik a magyar kispártokkal: a Híd és az MKP összesített eredménye a választások előtt szinte soha nem haladta meg a nyolc százalékot. Sőt, májusban 3,3 százalékot mértek az MKP- nak, 2,7-et a Hídnak. Az tehát biztos, hogy a Median számaival valami nagyon nincs, és soha nem is volt rendben. Az MKP vezetésének és szimpatizánsainak azt kell inkább tudatosítaniuk, hogy az augusztusi felmérésben nem a 0,9 százalékos eredmény ad okot a pesszimizmusra. Sokkal inkább az, hogy a Median milyen „apró” kiigazításokkal kezelte a hitelességi problémát. A mintavétel módja aligha változott, de a stabilan két-há- rom százalékra mért Híd - a választási eredményekkel összhangban - nyolc-kilenc százalékra ugrott, az öt-hat százalékos, szintén alulmért SaS pedig hirtelen tizenegy százalékon áll, csakúgy, mint a párt valós választási támogatottsága. Más szóval: a Median egyszerűen hozzáigazította az „új”, „meghatározhatatlan támogatottságú” pártok eredményeit a választásokon mért értékekhez. Valószínű, hogy a későbbiekben így is fogja közölni a felméréseit, a kispárt kategóriájában maradt MKP-t viszont továbbra is stabilan alulméri. Csákyéknak tavasszal volt egy pszichológiai előnye: elhitethették választóikkal, hogy a táboruk sokkal nagyobb, mint a Hídé, a közvélemény-kutatók pedig füllentenek, amikor közel ugyanakkora támogatottságúnaklátják a két pártot. Ha a Median gyakorlatát a többi felmérés is átveszi, az egykori előny óriási hátránnyá változik, hiszen a Híd választási eredményének függvényében kezelik majd Bugár Béla pártját, tovább nő a két párt közti szakadék. Ebből az ördögi körből csak úgy lehet kitörni, ha egy új választás végeredménye újabb támpontokat ad a közvélemény-kutatóknak. Az viszont csak négy év múlva esedékes. FIGYELŐ Republikánusok kereszttüzében Az elnök „elszakadt az amerikai főáramtól”, s erről a választók a novemberi félidős kongresszusi választásokon mondják ki „ítéletüket” -jelentette ki John Comyn szenátor, a republikánusok szövetségi felsőházi kampánybizottságának elnöke. Barack Obama pénteken, az iszlám szent böjti hónap tiszteletére a Fehér Házban adott díszvacsorán hangsúlyozta, hogy a vallásszabadság megengedi a mecsetépítést az egykori World T rade Center közelében. Álláspontját szombaton úgy pontosította, hogy támogatja a mecsetépítésre való jogot, de nem kommentálja, vajon „bölcs” döntés volt-e a helyszín megválasztása. Vasárnap több vezető republikánus politikus bírálta Obamát az iszlám központ építésének „támogatása”, valamint azt követő „mellébeszélés” miatt. Az elnöki állásfoglalás várhatóan kiélezett vita tárgya lesz a novemberi, félidős kongresszusi választások kampányában. Az erőpróba a várakozások szerint a demokraták visszaszorulását és a republikánusok előretörését eredményezheti a szövetségi törvényhozásban. „Nem a vallásszabadságról van szó, hiszen valamennyien tiszteljük mindenkinek az ahhoz való jogát, hogy úgy imádkozzék, ahogy a lelkiismerete diktálja, de meggyőződésem, hogy oktalan dolog mecsetet építeni egy olyan helyszínen, ahol 3000 amerikai vesztette életét egy terrortámadás következtében" - nyilatkozott John Comyn texasi republikánus szenátor a Fox televízióban. „Számomra ez azt demonstrálja, hogy Washington, a Fehér Ház, a kormány és maga az elnök elszakadt az amerikai főáramtól” - jelentette ki. Peter King New York-i republikánus képviselő, a CNN- nek úgy fogalmazott, hogy Obama előbb azt a nyilvánvaló benyomást keltette, hogy támogatja az építkezést, majd másnap visszatáncolt ettől. Mint mondta, az elnöknek sokkal világosabban és pontosabban kellett volna fogalmaznia. (MTI)
