Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)

2010-08-07 / 181. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 7. www.ujszo.com Filmfesztivál kezdődött Dzsenín városában Első lépés a helyi moziért John Hillcoat amerikai filmdrámája, Az út vitathatatlanul profi átirata az alapul szolgáló irodalmi műnek Gyermekhangok világvégével Apa és fia (Viggo Mortensen és Kodi Smit-McPhee) (Fotó: Palace Pictures) MT1-HÍR Dzsenín. Filmfesztivál kezdő­dött az észak-ciszjordániai Dzse­nín városában, amely a 2000-ben kirobbant második palesztin fel­kelés idején a harcok egyik köz­ponti színtere volt. A város nem­rég felújított mozijának épületé­ben csütörtök este megnyílt film- fesztivál ötlete Marcus Vetter né­met filmrendezőtől és a palesztin Iszmáil Hatíbtól származik. Hatíb 2005-ben veszítette el 11 éves fi­át, akit egy izraeli katona lőtt le a dzseníni menekülttáborban. Az apa úgy döntött, hogy izraeli gyermekek megmentésére ajánlja fel fia szerveit. Történetét a Dzse­nín szíve című dokumentumfilm dolgozza fel, amely Vetter és Ha­tíb közös alkotása. Az új filmfesztiválnak otthont adó mozi az egyik első a térség­ben, amely megnyitotta kapuit az 1987-es első palesztin felkelés (intifáda) óta, amikor az izraeli megszállás miatti sztrájk idején minden mozi bezárt. Az eredeti­leg 1957-ben épített mozi ma 335 MT1-HÍR Los Angeles. 2012. november 16-án kerül az amerikai mozikba az Alkonyat című romantikus vámpírsága utolsó része - közölte a héten a Variety című amerikai lap. A gyártó Summit Entertain­ment stúdió júniusban jelentette be, hogy Stephenie Meyer regény­folyamának 900 oldalas negyedik részét, a Hajnalhasadást, Bili Condon két részben rendezi meg, mivel a történet túl összetett ah­hoz, hogy egyetlen filmben vigyék vászonra. A főszereplők marad­nak a régiek, vagyis Robert Pat- tinsont, Kristen Stewartot és Tay­lor Lautnert láthatja majd viszont embert tud befogadni, és további 700 néző fér el az épület kinti, nyitott-vetítője előtt. Tavaly nyá­ron egy másik mozi is nyílt Cisz- jordánia területén, méghozzá Náblusz városában. Vetter reményei szerint az új mozi lesz az első lépés a helyi film­ipar kialakulása felé, ahol a pa­lesztinok kitanulhatják majd a filmkészítés csínját-bínját és do­kumentálhatják a megszállással kapcsolatos élményeiket. „Most a palesztinok is adhatnak majd va­lamit másoknak. Eddig ugyanis legtöbbször csak ők voltak azok, akik kaptak” - mondta a filmren­dező az AFP hírügynökségnek. A háromnapos fesztiválon számtalan dokumentumfilm szól majd az összecsapásokról. Egye­bek között a 2009-ben készült To Shoot an Elephant című, amely a 2009-es januári Gázai-háborút dolgozza fel, valamint a 2003-as Arna's Children, amely egy csapat palesztin életét követi végig a dzseníni menekülttáborban töl­tött gyermekévektől egészen a felkelés korai szakaszáig. a filmen a közönség. A forgatást idén ősszel kezdik meg a kanadai Vancouverben. Az első rész pre­mierjét korábbi közlés szerint 2011. november 18-án tartják. A negyedik könyvben a szépsé­ges diáklány, Bella végre feleségül mehet élete nagy szerelméhez, a vámpír Edwardhoz. A drámáról a pár félig ember, félig vámpír gye­rekének, Renesmee-nek a születé­se gondoskodik. A Napfogyatkozás című harma­dik, idén bemutatott Alkonyat- film menetelése a végéhez közele­dik, összesen 289 millió dollárt hqzott a készítőknek. A sorozat el­ső két epizódja több mint 1,1 milli­árd dolláros jegybevételt jegyez. Helyzetben megélt állapot. Különleges helyzetben megélt különleges állapot. Képzelt helyzetben megélt - művészi kreativitással te­remtett, de - elképzelhető állapot. Ez Az út: ettől ed­dig bontakoztatott lebilin­cselő cselekmény, fejlő­désben látványos előreju­tás nélküli apokalipszis utáni helyzetben megélt poszt-apokaliptikus álla­pot. John Hillcoat rendező helyzetben megélt állapo­tot vizualizált mozgóképes eszközökkel Cormac Mc­Carthy Pulitzer-díjas iro­dalmi művéből. TALLÓSl BÉLA John Hillcoat drámai feszültsé­gű, tragikus szituációkkal szag­gatottan adagolt poszt-apokalip­tikus képlírát teremtett a poszt­apokaliptikus helyzetben megélt szörnyűséges állapotról. Ez a képlíra csupa borzalom, csupa lehúzó energia, csupa lel­ket sanyargató nihil lenne, ha nem lenne benne, és nem ra­gyogna fel benne az ártatlan, szűziesen tiszta, érintetlenül hamvas gyermeki jóság és szere­tet. S ha nem sejlene fel az ebből táplálkozó aprócska csíra, amely­ről elhisszük, hogy kihajthat, bár a látvány - hovatovább haladunk előre - egyre csak kaszabolja a reményeinket, hogy van túlélés. Hogy van értelme annak a szinte erőn feletti küzdelemnek, amit látunk. Van értelme apa és fia sú­lyosan nehéz, megerőltető ván­dorlásának, előrehaladásának - ha ez a haladás egyáltalán előre irányú. „Több mint tíz év telt el azóta, hogy Amerikát elpusztította va­lamilyen rejtélyes kataklizma. Csak egy villanásra emlékeznek a túlélők, megszűnt az energiaellá­tás, kitört az éhínség, az emberi civilizáció végállapotba került. Egy férfi és egy kisfiú indul útnak rongyaikba burkolva az óceán­partra, összes vagyonuk - a taka­rók, palackok, rongyok - elfér egy rozoga bevásárlókosárban. Vándorlásuk során rejtőzködniük kell a túlélőkre vadászó bandák, tolvajok és más kétségbeesett lé­nyek elől” - vezeti fel a filmet az előzetes. S hovatovább haladunk előre a filmidőben, s haladunk a két túl­élővel dél felé, a tengerpartra, annál lehangolóbb eséllyel bom­bázza a tudatot a kérdés: van-e értelme apa és fia súlyosan ne­héz, megerőltető vándorlásának, előrehaladásának, ha ez a hala­dás egyáltalán előre irányú. De ennél is kegyetlenebb a kérdés, mely egy idő után bevillan, hogy: egymás felé haladásuk előre irá- nyú-e? Az apa a fiát akarja (félti, óvja, ápolgatja, még úgy is, hogy az öngyilkosságra is megtanítja), a fiú az apát akarja (támaszt, óvást, irányt keres benne), de a szeretetük kétféle szeretet, s fő­leg más, eltérő irányba megy és hat. A fiú a született jóság erejé­vel csüng az apján, az apa a meg­tapasztalt keménység fegyveré­vel küzd a fiáért. S ahogy köze­lednek (mind jobban feltárulnak egymásnak), úgy távolodnak egymástól, holott mindketten ugyanazt akarják. Túlélni, jól él­ni, egymáshoz tartozni, fény len­ni a másik szemében. Ezt láttatja a film borzalma. Nem elsősorban a vászonról konkrét képekben ránk zúduló fi­zikai fájdalmat, bár az is nyo­masztó, hanem a kiszolgáltatott­ság, a félelem, a rettegés kiváltot­ta belső kitárulkozásból kibomló jellemminőségeket, amelyek egy­re kiábrándítóbbak az apa részé­ről. Bár a rossz, ami idővel kide­rül róla, az erőhöz kell, amivel a fiát védelmezi. (Ebben a poszt­apokaliptikus helyzetben minden karaktervonást egy kicsit más­ként kell felfogni.) Az apának ugyanis egy a fontos, a gyereke, mindenáron - ezért tanítja őt, hogyan kell végső helyzetben a pisztolycsövet szájba venni! S va­jon ki (melyik néző) ne szoron- gana egy idő után amiatt, hogy mi lesz a gyerekkel, ha az apja odavész (mert ott a veszélye en­nek is). A teljes gyermeki kiszol- gáltatottság réme is ott van a filmben, és sok más, amiről nem mutat képet, és nem szól verbáli­sán. Mindaz, amit a felnőttek hoz­zátettek Cormac McCarthy iro­dalmi alapjának „mozgóképesí­téséhez”, vitathatatlanul profi teljesítmény, legyen szó a lát­ványépítésről és a fényképezés­ről, az építész munkájáról, vagy egyszerűen csak a stáblistán ta­lán fel sem fedezhető, rekvizitu- mokért felelős munkatárséról. Az apát alakító Viggo Morten­sen fizikai erőnléte is csodálatra méltó színészi megnyilvánulása­in túl (is). Ám amit a fiút meg­személyesítő Kodi Smit-McPhee produkál ebben a filmben, pon­tosabban él meg Viggo Morten­sen és bizonyára a rendező párt­fogásában, az nem színészet, nem is játék, az egy telibe talált érzés: az állapot és helyzet lehető legpontosabb megértése és átélé­se gyerekfejjel. Gyerekből ilyen helyzetbe beleélési készséget rit­kán hoz elő a tehetség. Es nem akkor tűnik fel ez minden kétsé­get kizáróan, amikor szöveget adnak a szájába, hanem amikor érzéshangokkal kommunikál. Amikor elakad a szava, s csak egy félelmetesen tiszta hanggal adja tudtára a világnak a kiegyezését és azt, amit éppen megsejt az életről, a lehetőségeiről vagy a sorsszerűségről. Ilyen hangok képesek mozgó­képpé varázsolni az írott szót. Ez esetben nyomasztó, de szép filmmé. A Csak Van visszalépett a Megasztártól A dunaszerdahelyi Csak Van együttes befejezte a versenyzést a Megasztárban anélkül, hogy részt vett volna az elődöntőben, ahová még a májusi válogatón jutott be. A zenekar nem fogadta el a folyta­tással járó feltételeket, és nem írta alá az erről szóló szerződést. Koncerten legközelebb ma és augusztus 22-én Dunaszerdahelyen, 27-én pedig Párkányban lesz látható és halltó a csapat, (ú) Sokat kell várni az utolsó Alkonyat-filmre Bella végre feleségül mehet A kiállítás, melyet hazai múzeumok gyűjteményének- főleg a 16. és 17. századi - török leleteiből állítottak össze, a 150 éves török hódoltság éveiről vázol képet A bemutatón a harci eszközök mellett a békeidőhöz kötődő használati tárgyak is helyet kaptak (Fotó: SNM) Szeptemberig látható a török tárlat AJÁNLÓ Pozsony. A Törökök Szlovákiá­ban című vándorkiállítás - amely Komárom és Fülek után most Po­zsonyban állomásozik - meg­hosszabbított időtartással egé­szen szeptember 5-éig látogatha­tó a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajanský rakparti épületében. A kiállítás, amelyet több hazai mú­zeum gyűjteményének - főleg a 16. és 17. századi - török leletei­ből állítottak össze, a százötven éves török hódoltság éveiről vázol képet. A tárlat írott, tárgyi és fotó­anyaga révén annak a 150 évnek a hatását követheti nyomon a láto­gató, amely kitörölhetetlen nyo­mokat hagyott a mai Szlovákia te­rületén is. A tárlatcím is összefoglalja, hogy a vándorkiállítás ezeket a „szlovákiai vonatkozású nyomo­kat” prezentálja a hazai gyűjte­mények nagy értékű leletei, emlé­kei, értékes, ritkaságszámba menő darabjai révén. Ezek egymás mellé rendezése azt érzékelteti, hogy a törökök nemcsak kiváló harcosok, hanem művészek is voltak: ezt bi­zonyítják például a fegyverek és harci eszközök díszítései. De erről tanúskodnak - a harci eszközök mellett - mindennapi használati tárgyaik is, a különféle edények, pl. füles agyag kávéscsésze, vagyis a findzsa, fajansztányérok, ezüst pénzérmék, gyertya- és tintatartó vagy agyagpipák - mivelhogy a tö­rökök a dohányzást és annak kel­lékeit is magukkal hozták. A leír­takból bizonyára kiderült, hogy a kiállításon a harci eszközök, a há­ború tárgyai mellett (seshane típu­sú puskák, jatagánok, szablyák, ördögfejes sisak arab felirattal) a békeidőhöz kötődő használati tár­gyak is helyet kaptak. A kiállítás nagyszabású tárgyi különlegessége a betléri múzeum tulajdonában lévő eredeti török sátor, de lenyűgöző látványt kí­nál a koránidézeteket tartalma­zó, kézi szövésű és díszítésű len­vászonból készült orientális füg­göny is. A múzeumok gyűjtemé­nyében azonban vannak olyan le­letek is, amelyeket háromdimen­ziós kiterjedésében nem lehetett szerepeltetni a kiállításon, ezek némelyikét fotók szemléltetik. A panelekon található írott szö­vegekben egyebek között időren­di áttekintést találhat a látogató a mai Szlovákia területével kapcso­latos tötök vonatkozású adatok­ról, kezdve az 1526-os mohácsi csatával, (tébé)

Next

/
Oldalképek
Tartalom