Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-31 / 175. szám, szombat
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 31. FIGYELŐ Cinikus a Fidesz-KDNP ALehet Más a Politika (LMP) felszólítja a kormányt, tegyen meg mindent, hogy a határon túli magyar társadalmi és kulturális szervezetek támogatáshoz jussanak - közölte Do- rosz Dávid az MTI-vel. Az országgyűlési képviselő szerint a kormány a 2010 első félévére megítélt összegeket „egy tollvonással a felére csökkentette”, számos pályázatot technikai okokra hivatkozva elutasított. Dorosz szerint a Fidesz-KDNP „álságos, sőt cinikus”, a hangzatos kijelentéseken és szimbolikus gesztusokon túl nem figyel a határon túliközösségekre. (MTI)- Szerencse, hogy az angol királynő már járt nálunk. Ha ebben a hőségben jönne, a parlament elnöke képes lenne fürdőnadrágban fogadni! (Peter Gossónyi rajza) Csak azt akarják, amit a többiek is ebben a koalícióban: az ő elképzeléseikből is valósuljon meg valami A hatalom gyengesége A választások után elterjedt a rémhír: bár az új koalíció szoros többséget szerzett, de van egy komoly gondja: az OKS és az OĽ. Állítólag Bugár Hídja és Sulik SaS-e labilitásának forrásai lesznek, azaz: veszélyeztetni fogják a törékeny parlamenti többséget. ŠTEFAN HRÍB Ez az elmélet meglepett. Az OKS tagjait felelősségteljes embereknek tartom, akik megtartják szavukat, 1989 óta minden értelmes törvényt és reformot támogatnak. Miért jelentenének ők gondot a reformokat támogató koalíciónak? Az Egyszerű Embereket nem ismertem, de annak alapján, amilyen élesen bírálták az előző kormányt, úgy tűnt, lehetetlen, hogy Ficóhoz vagy Slotához csatlakozzanak. Nem sejtettem, milyen más komoly problémát okozhatnak. Hét hét telt el a választások óta. És minden sokkal világosabb. Úgy tűnik, hogy az instabilitás forrása nem az OKS, sőt az Egyszerű Emberek sem, hanem az, hogy a koalíció meghatározó emberei nem vesznek tekintetbe másokat, felsőbbrendűnek érzik magukat, és hiányoznak belőlük bizonyos személyiségjegyek. Bugár Béla és az OKS kapcsolatával kezdem. 1989 novembere óta az OKS emberei Szlovákia polgári jellegének legfőbb képviselői. Olyan törvényeket alkottak és támogattak, amelyek a kisebbségek jogait szavatolták, a magyar kisebbséget bevitték a kormányba, a koalíciókba, a szlovákokkal való szövetségbe, saját népszerűségük kárára harcoltak a szlovák nacionalizmus ellen. Ezért úgy gondoltam, természetes, hogy éppen az OKS jelent meg a Híd választási listáján. De azt is természetesnek vettem, hogy a közös választási siker után a Híd és az OKS kapcsolata erősödik. Az ellenkezője történt - Bugár nem vitte el a koalíciós tárgyalásokra az OKS négy képviselőjét (a szlovák-magyar Hídból csak három magyar jár a koalíciós tanácsokra), nem kínálta fel nekik, hogy saját embereiket jelöljék fontos funkcióba (hamis dolog volt felkínálni nekik funkciókat, ezáltal képviselői posztokat veszítettek volna), azt a legitim igyekezetei, hogy az OKS-t mint pártot építsék ki, a Híd elleni támadásnak vélte. Félek, hogy elszalasztottak a Híd és az OKS hosszú távú együttműködésének lehetőségét. A Híd parlamenti klubjának labilitását nem az OKS, hanem Bugár Béla hatalmaskodása okozza. Hasonló történet játszódik le négy képviselővel, az Egyszerű Emberekkel. Az OKS-szel szemben nekik nincsenek tapasztalataik, sok mindenben naivak, lépéseiket nem gondolják megjó előre. Igen, pártot akarnak alapítani, de ez a kezdetektől világos volt. Ahogy az OKS is párt és a Híd parlamenti klubjában működik, az OĽ is lehet párt az SaS klubjában. Ők négyen nem intriku- sok, akik szét akarnák verni a kormányt. Csak azt akarják - amit a többiek is ebben a koalícióban -, hogy az ő elképzeléseikből is valósuljon meg valami, ne csak arra legyenek jók ebben a koalícióban, hogy megszavazzák mások javaslatait. Miért nem lehet ezt elfogadni? Másban rejlik a probléma. Ahogy az OKS jó volt a Hídnak, mert szlovák szavazókat szerzett, az OL jó volt az SaS-nek, mert kisebb városokból és községekből szerzett választókat. Utána dobták őket. Mert ha megfeledkeztek javaslataikról a kormányprogram elkészítésekor, és ha a koalíció többi tagja is ignorálta őket a program végső formájának megalkotásakor, akkor ezt tették. Pökhendi módon. Tehát: az SaS labilitását nem a tapasztalatlan és sok mindenben naiv Egyszerű Emberek okozzák, hanem az, hogy Richard Sulik semmibe veszi őket, a többiek pedig lenézik ezt a négy képviselőt. Ha a koalíció tudja, hogy csak négyszavazatnyi a többsége, mégis úgy viselkedik nyolc képviselővel szemben, mintha kölönc lenne, akkor nem az OKS és az Egyszerű Emberek, hanem az SDKÚ, az SaS, a Híd és a KDH vezetői veszélyeztetik saját kormányukat. Aszerző a .týždeňfőszerkesztője, a Lámpa vitaműsor vezetője. Az államtól várunk olyan megnyilvánulásokat, amelyeknek sajátjainknak kellene lenniük Csodavárók országa 2 LOVÁSZ ATTILA Ha már azon morfondíroztunk e hasábokon, miért olyan erős Fico, miért volt oly sikeres Mečiar, nézzük meg, hogy a csodaváró, az állam szerepét idealizáló, a választásokon időről időre megerősítő választói attitűd miként jelenik meg a szlovákiai magyar választóknál. Az, hogy van szlovákiai magyar választó, és ez a rétegjelentős, nem vita tárgya. 1992-ig három, 1998-ig két pártot, 1998 és 2006 között egy egyesített és 2010-ben egy pártot juttatott be a parlamentbe. Szlovákiában legalább 300 ezer magyar ajkú választó él, és az önmagukat etnikai pártnak megfogalmazott alakulatokra (FMK, Együttélés, MKDM, MKP, Híd) jóval több mint kétszázezer választó adta le voksát. Arról vitatkozni, szükség van-e a nemzeti kisebbségi politizálásra, ugyancsak fölösleges: a többségi politizálás is nemzeti, a demokratikus, liberális kormányzók idején is, a választó az urnáknál igazolja, szüksége van ilyen alakulatokra. Azért tudtak sikeresek lenni az etnikai kisebbségi pártok, mert a társadalomban az emberi, a kollektív jogok érvényesítésében nincs erős civil szféra, nincsenek jogvédő intézmények, amelyek kormányzatoktól függetlenül, hatalmas autoritással védenék a védendőt, a bíróságok világos jogvédő jogszabályok híján nem alakítják a közgondolkodást, ezért a választók a megoldást a politikai reprezentációban látják. Mennyire csodavárók a szlovákiai magyarok? A politikai célok megfogalmazása terén világossá válik, hogy a területi autonómiától az együttműködési szándékokig a véleménypaletta szinte teljes. Etnikai hovatartozásunkat különböző módon éljük meg, különböző módon épül be identitástudatunkba, de egy dologban szinte minden kisebbségi egyetért: az állam feladata a jogok formai megfogalmazása (törvények) és betartatása. S ez már a cso- davárásegyikformája. Akisebbségijogokközül érdemes lenne megnézni a legtöbbethangoz- tatottakat. A nyelvhasználati jogok terén hogyan állunk? Anyanyelvűnket használjuk-e ott, ahol a törvény előírja a kisebbségi nyelvű ügyintézést? A magyar szülők eleve a magyar iskolát választják-e? A szlovák iskolák alsó tagozatán a folyosón mást tapasztalnánk. Vagy az identitás szempontjából nem mellékes vezetéknév-használat. A híres -óvá képző használatával hogy állnak lányaink, asszonyaink? Ha kilépünk a hivatalos ügyintézés keretei közül, s elmegyünk a kommersz világba, hányán adjuk be a „trvalý príkazt” a „rendszeres átutalás”helyett, nézzük a „výpisť a „kivonat” helyett? Az előző két bekezdésben foglaltak létező, akár be is hajtható kisebbségi jogok. Mégis az az érzésünk támadhat, hogy elváljuk, pártunk, pártjaink vállalják a konfliktust újabb kisebbségi jogokért (egyébként legyenek szívesek, hiszen azért viselik a képünket!), miközben létező jogaink betartása, betartatása terén nem vagyunk következetesek. Az államtól várunk olyan megnyilvánulásokat, amelyeknek sajátjainknak kellene lenniük. S ha már a csodavárásnál tartunk, az az elvárásunk, hogy „a Du- ray, vagy a Bugár vagy az Orbán” majd megmutatja. Ők. Nem mi, a mindennapi életünkben. A korrekt véleménynyilvánításhoz hozzátartozik, hogy minden területen, ami nem a kisebbségi léttel függ össze, a szlovákiai magyarok a többségi (szlovák vagy magyarországi) lakosságtól nem térnek el. Heterogén társaság vagyunk szociális, gazdasági, államháztartási, egészségügyi, oktatási kérdésekben. Nem jobbak a Deákné vásznánál, de van egy terület, ahol az önreflexiós képességeinket, a magunkért való kiállást, állampolgári kurázsit gyakorolhatjuk, s ebben a többségieknél tapasztaltabbak, gazdagabbak lehetünk: ez a ki- sebbségijogokköre. Nosza, rajta! KOMMENTÁR Három a magyar igazság? LAKNER ZOLTÁN Pontosabban: 2,8 a magyar igazság? Bizony, ma a magyar politikai élet központi kérdése, hogy mekkora legyen az államháztartás hiánya 2011-ben. A GDP 2,8%-ára kell csökkenteni, miként a konvergenciaprogramban szerepel, vagy elég az is, ha valamennyivel az idei 3,8% alatt lesz? Az Orbán-kormánynak már az is kellemetlen tapasztalat volt, hogy szembesült az idei hiányszám tiszteletben tartásának szükségességével. Matolcsy György a kampány során arról nyilatkozott, hogy a hiányt 4,5-6,5% közé kellene vinni (akkorugyanis úgy vélte, aBaj- nai-kormány 7%-os hiányt hagy örökül). Azóta Matolcsy kormánytag lett, s immár azt mondja, 5%-os lett volna a deficit, ha nem avatkoznak közbe. Továbbá, azóta Brüsszelben a magyar kormány tudomására hozták: semmi 6,5, semmi 4,5, a 3,8%-ot kell tartani. Ez azt jelentette, hogy nincs mozgástér az adóterhek azonnali nagyarányú csökkentésére, s hogy kiadásnövelő intézkedéseket sem lehet tenni. Helyette a kormányfő a személyi jövedelemadó jövő évi változásátjelentette be, amely könnyebbé teszi a magasabb keresetűek életét, de 16%-os adó alá vonja a másfélmillió minimálbérest. Csökkentik a társasági adót, kivezetnek „kisadókat”, de befagyasztják a közkiadásokat és bankadót vetnek ki - amelynek gazdasági hatásairól megoszlanak a vélemények. Sőt, Oszkó Péter volt pénzügyminiszter egyenesen azt állítja, a bankadóra azért van szükség, mert a kormány elbizonytalanította a hitelpiacot, így a korábbinál kedvezőtlenebb feltételek mellett finanszírozható az államadósság; az extraadóból származó pénzt főleg erre kell költeni, így már jobban érthető, miről szól a 2011-re vonatkozó számháború. Ha a kormány 2,8%-ig kénytelen lemenni, akkor további adó- csökkentésre, pláne a közszolgáltatások minőségi reformjára egyszerűen nem lesz keret. Ha kicsit nagyobb a mozgástér, akkor a kormány tovább nyújtózkodhat, s kipróbálhatja, hogy a közkiadások növekedéséből fakadó szinergikus és multiplikátor-hatások (Matolcsy György gazdaságfilozófiájának kulcsszavai) működésbe lépnek vagy sem. Orbán Viktor szerint egységes szabályt kell alkotni az Európai Unióban arra, mikor éljék el a tagországok a bűvös 3%-os hiánylimitet. Ha így lenne, akkor a kormányfő hozzájuthatna a vágyott mozgástérhez, mert az országok többsége számára a 3% teljesítése egész egyszerűen lehetetlen. Attól lehet azonban tartani, hogy Orbán Viktor épp egy olyan kérdésben fog szembesülni a tagországok sajátosságait figyelembe vevő, ezért nem egységes döntéssel, amelyben nem akart: a tizenszázalékos hiánnyal küszködő országokat nyilván nem kényszerítik 3% alá, viszont a cél közelében lévő Magyarország kaphat ilyen előírást. Ennek kemény költségvetési következményei lennének, amelyeket a választók megérezhetnek, s Orbán Viktor nem mutogathat örökösen Bajnaira és Brüsszelre: saját pártja népszerűsége is csökkenhetne. Mindez persze arról is szól, mennyire hisznek a gazdasági partnerek az Orbán-kormánygazdaságpolitikájában. Világos, hogyahitele- zőket nem a magyarokjóléte, hanem kölcsönadott pénzük visszaszerzésének esélye foglalkoztatja elsősorban. Ám annyira talán nem rövidlátók, hogy ne tudnák: egy tartósan prosperáló országnak nagyobb esélye van a törlesztésre, mint egy folyton vergődőnek, tehát egy ígéretes gazdaságpolitika támogatása érdekükben állhat. Úgy tűnik, a magyar kormánynak azt kell bizonyítania, hogy gazdaságpolitikája kivitelezhető, reális, s ilyen értelemben megtérülő a pénzpiacok mellett a magyar polgároknak is. Ezen múlik, hogy vészmegoldásokkal vagy négyéves stratégiajegyében telik el az Or- bán-kormány négy éve. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Ferihegyen hivatalosan még nem tudják, miért minősítették vissza a repülőteret. A folyamatban nagy szerepe volt egyes dolgozóknak, a szakszervezeteknek, a rendezetlen munkaügyi konfliktusoknak - ismertette a Nép- szabadság. A Ferihegyi repülőtér vezetői még mindig nem látták azt az iratot, amely tételesen felsorolja azon biztonsági problémákat, amelyek miatt megvonták a légikikötő „biztonságos” besorolását. A kormányzati szervek feladata, hogy ez eljusson a repülőtér vezetőihez, de késlekednek vele, holott a problémák megoldására már közös munkabizottság is alakult, a reptér, a hatóságok és a minisztérium részvételével. A konkrétumok hivatalos ismertetése nélkül még ez a bizottság sem képes megoldást találni, pedig, mint Márton Attila miniszteri biztos mondta, prioritás a biztonsági besorolás visszaszerzése, mire az ország soros EU-elnöksé- ge kezdődik - írta a napilap. A Népszabadság információi szerint a leminősítéshez néhány dolgozó „tevékenyen” hozzájárult azzal, hogy felhívta az EU-s hatóságok figyelmét bizonyos kezeletlen problémákra. A repülőtéren működő szakszervezetek is küldözgetnek panaszleveleket az uniós hatóságokhoz, ha biztonsági rést tapasztalnak. Ebben nincs kivetnivaló, abban már igen, hogy néhány dolgozó motiválatlan munkájával és lazaságával próbálja kompenzálni vélt vagy valós munkahelyi sérelmeit. A lapnak névtelenül nyilatkozó szakértők szerint egy biztonsági audit akár egyetlen hanyag utasbiztonsági ellenőrön is elcsúszhat, s valószínűsítik, hogy ez történt most is. Az éberséget a repülőtéri rendőrség folyamatosan ellenőrzi, s a hibázó ellenőröktől megvonhatják a munkavégzéshez elengedhetetlen hatósági engedélyt - írta a Népszabadság. (MTI)
