Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-27 / 171. szám, kedd
Szín folk 17 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 27. kilométeres körzetben is tevékenykednek. Ebből eredően több tájegység lakodalmi szokásaival is tisztában kell lenniük. Vőfély nélkül ma sincs igazi lakodalom, mivel ő az egész hagyományos menyegzői ünnepség rendezője, mozgatórugója, az általa elmondott rigmusok, versek viszik előre a lakodalom menetét, s egyúttal jókedvben tartják a vendégsereget. A jelenkor vőfélyének két főbb feladata van. Az egyik, amit a násznép is lát és hall, a hagyományos szerep, a másik nem annyira látványos, mégis ugyanolyan fontos: a lakodalom lebonyolítása. Gondolok itt az időpontok betartására, kapcsolattartás az ifjú pár és a kiszolgáló személyzet közt, a zenekar koordinálása, figyelni a vendégek óhaját és a lehetőségek szerint teljesíteni. Ha a vendég nem érzékeli ezt a sokoldalú tevékenységet, akkor a vőfély jól végzi munkáját, de ha szervezetlen egy lakodalom, a vendég nem érzi jól magát. Ez legtöbbször akkor fordul elő, ha nincs a lakodalomban vőfély, de tegyük hozzá a tisztesség kedvéért, hogy a vőfély jelenléte sem garancia a lakodalom sima, jó hangulatú lefolyására. Tisztelt násznép! Ahol vígan vannak, lányok és legények, ha szerét tehetem, én oda betérek. Mert, hogy ottan jó bor van, én azt biztosan tudom, mert ebben szörnyű nagy a tapasztalatom. Nem csoda, hogy a bort szeretem, hisz szent Borbála napján pincében születtem... A Lakodalom, sokadalom műsornak nem az volt a célja, hogy egy század eleji lakodalmat rekonstruáljunk, hanem hogy olyan szokásokat mutassunk meg a 2-3 napos lakodalomból, melyek már kivesztek a hagyományból, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szívesen látnánk újra ezeket a szokásokat a mai lakodalmakban is. A Lakodalom, sokadalom műsor főszereplője az ifjú pár volt, amely hagyományos alsó-csallóközi viseletben pompázott, a násznagyok, az örömszülők és a beavatott násznép, a nagymegyeri Megyer Táncegyüttes az ekecsi-apáca- szakállasi Császta Néptáncegyüttes és a szintén az ekecsi-apá- caszakállasi népdalkor tagjaiból kerültek ki. Ők oroszlánrészt vállaltak a jó hangulat megteremtésében. Fontos szerepe volt a lakodalmi menünek is, melynek felkutatása nem kis munkát igényelt, hiszen a lakodalmi ételek sokat változtak az elmúlt 50-60 évben. Míg ma a töltött és a rántott húsok vannak túlsúlyban, addig régen a húsleves, a becsinált, a pörkölt, a gulyás, a paprikás, a töltött káposzta, a különböző pecsenyék voltak, ezeket nokedlivel vagy kásával szolgálták fel. Az édességek közül rétest, kukoricagancit és vidékenként eltérően mákos gubát, barátfülét (derelye) tálaltak. A 19. századi lakodalmak hagyományos időpontja mindenkor a dologidőn kívüli időszak azaz, olyankorra tervezték a nagy napot, amikor nem voltak mezei munkák. Ez az időszak a farsang, a zöldfarsang (a húsvét utáni időszak) és a betakarítás utáni késő őszi időszak. Szigorúan vigyáztak a böjti időszakokra, ilyenkor nem tartottak lakodalmakat. Igaz, a műsorunkat már nagyon dologidőben szerveztük, de mint minden szabadtéri műsornak, ennek is előfeltétele volt a jó idő. (így utólag köszönjük az égieknek, hogy a jó idő a sok eső és hideg után éppen azon a hétvégén kezdődött.) így az összesereglett nézőközönség bátran mehetett a lovas kocsik után, melyen a büszke vőlegény ment az ifjú feleségért. Nem a menyasszonyért, mert a régi több napos lakodalmakkor az eskettetést a reggeli szentmisén megtartották, majd mindenki ment a maga dolgára és este vagy csak másnap mentek az új asszonyért. Műsorunkban is így történt, hangos muzsikaszóval, énekléssel haladt a menet a lányos ház felé, a legények borral és pálinkával kínáltgatták a gázsikat (azokat nevezik így, akik nézelődni, leskelődni jönnek a lagziba). Amikor a menet megérkezett a lányos házhoz, a menyasszony legénybarátaival találta magát szemben, akik csak alkudozás után és a vám kifizetése után engedték át a sereget. Itt a vőfély bebocsátást kért a házigazdától, majd kikérte az új asz- szonyt a vőlegény számára. Első szóra egy kislány jött ki a menyasszony helyett, majd egy női ruhába öltözött férfiember és csak a fenyegíető szavak után jött ki az új asszony. Aki a búcsú után végleg elment a szülői házból. (Régen mindig az asszony költözött a férjéhez!) Ezek után az egész násznép visszatért a vőlegény házához, ahol elkezdődött a mulatság. A táncosok és a vendégek ropták a táncot, sorra bemutatták az ételeket, ki-ki igénye szerit kóstolhatta a finom falatokat. Előkerültek a dramatikus játékok, a tréfás, de tanulságos történetek. A mulatás után a meny- asszonykontyolás is megtörtént a jelenlevő asszonyok segédletével. Ezek után nem maradt más hátra, az új menyecskét alaposan megtáncoltatták. Sokakban merülhet fel a kérdés, van-e létjogosultsága a 21. században egy hagyományos magyar lakodalmi szokások szerint levezényelt esküvőnek vagy egy ilyen jellegű műsornak. A válasz egyszerű: van. És nem csak azért, mert ez a feladatunk, hogy így is ápoljuk magyarságunkat. A lakodalom kitűnő alkalom a hagyományőrzésre. Fontos, hogy minél több, akár elfeledett szokást is visszacsempésszünk a lakodalom menetébe. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy van igény az ilyenfajta mulatás- ra. Szeretnénk a Lakodalom, sokadalom műsor gondolatát tovább gondolva az elkövetkező években még több vendég számára megnyitni a hagyományos kultúra e szép területét. Végül álljon itt egy rövid történet: Minden lakodalomban elérkezik az az idő, amikor a násznép elkezd nótázni. Szerencsére vannak még olyan emberek, akiket nem kell buzdítani és akiknek nem kell súgni a nótázás alatt. Egy ilyen lakodalomban történt, ahol fiatal és idős együtt nótá- zott, jó torokkal megáldott család volt. Én leültem a legidősebb vendég mellé, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nagypapa arcát felderítsem. Próbáltam olyan nótákat (katona és regruta) előszedni a repertoárból, amelyeket az alkalmi nótatársam már nagyon rég nem hallhatott. A második nóta után már ő volt az asztaltársaság középpontja. A nótázás végére mindenki meghatódott, a család nagypapája köny- nyes szemmel köszönte a nótá- zást. Én az ilyen és ehhez hasonló történetek miatt szeretem ezt a „mesterséget”. A szerző nagyvőfély, a Népművészet Ifjú Mestere
