Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-17 / 163. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 17. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ HVG Legálissá válhat, hogy a takarítónő, a bébiszitter és a házitanító után nem fizetnek járulékot az őket alkalmazó családok. Viszont egészség- ügyi ellátás és nyugdíj sem jár majd a „cselédeknek”. NÉPSZABADSÁG Miniszteri biztosként szolgálja a jövőben a cigányság ügyét Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke. A roma politikus kacskaringós utat járt be, míg lecövekelt a Fidesznél. MAGYAR NARANCS Az MSZP szürke eminenciása, Baja Ferenc önmarcangol, és az országot a Balkán felé vezető lejtő tetején látja.- Nézd, nem szeretnék elhamarkodottan nyilatkozni. Megvárom, mi erről a polgárok véleménye, s megfelelő támogatottság esetén nem kizárt, hogy hazamegyek... (Peter Gossányi karikatúrája) Csúf dolog ez, mert húsz év hibáiért az ebben teljesen ártatlan alkotmányt teszi kimondatlanul is felelőssé A forradalom szirmai A politikai hablaty érvényesülésének útjában eddig sem állt sok minden, azonban ez a ciklus annyiban újat hozott, hogy most már a parlamenti ellenzék is megszűnt létezni, bár a Jobbik előbb-utóbb meg fogja találni hangját és szerepét. Ennek fényében a többiek mostani szerencsétlenkedése különösen aggasztó. HONTANDRÁS „Az átmeneti korszak társadalmi szerződés híján nem alkotott magának új alaptörvényt, pusztán a régi, szovjet mintára készült 49. évi alkotmányt módosította egy későbbi új reményében (...) Ez év április 25-én a választók elsöprő erővel megdöntötték az átmeneti korszak rendszerét, és egyben lerakták egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének alapjait. (...) A választóktól kapott felhatalmazásOM (kiemelés tőlem - H. A.) tehát nem pusztán a válság kezelésére és a gazdasági vészhelyzet elhárítására szól, hanem az átmeneti kor eleve hibás és hiányos gazdasági és politikai rendszerének felszámolására, egy új rendszer megteremtésére.” (Részletek Orbán Viktor miniszterelnöki expozéjából.) Dr. Orbán Viktor végzett jogász nagyon nem szép dolgot művelt a fenti mondatok megfogalmazásakor. Egyrészt pontosan tudja, hogy a sztálini alkotmánnyal hatályos alkotmányunk csupán számozásában azonos, s nemcsak azért tudja, mert olvasta, hanem mert megalkotásában maga is részt vett. Az azonosság lélektani okokból lehet ugyan fontos, de az alaptörvényre épülő jogi rendet, az állam szervezetét aligha érinti. Csúf dolog ez a szöveg továbbá azért is, mert húsz év hibáiért az ebben teljesen ártatlan alkotmányt teszi kimondatlanul is felelőssé. Nem kell velem egyetérteni abban, hogy a mögöttünk hagyott két évtized politikusi vétkei, mulasztásai és ezek itt ragadt következményei éppen abból fakadnak, hogy túl sokszor tértek el az alkotmányban foglaltaktól, de akkor hallhatnánk egy példát, hogy konkrétan mi is a baj a jelenlegi törvényszöveggel; mely pasz- szusát kéne törölni, s miért. Erről ugyanis eddig egy szót sem hallottunk, és nemcsak a választás előtt, de azt követően sem. Semmit. Kénytelenek vagyunk a változások lehetséges irányával kapcsolatban a miniszterelnöki megnyilatkozásokat kutatni; más támpontunk nincs, ha már egyszer a választók egyetlen személyt hatalmaztak föl az „eleve hibás és hiányos gazdasági és politikai rendszer felszámolására” és „egy új rendszer megteremtésére”. A kormányfő mellett működő előkészítő bizottság mindenesetre sok jót nem ígér. A Fidesz számára a rendszerváltás kiteljesedésének szimbóluma volt, hogy a szervezet soproni jelöltje, Szájer József legyőzte a felemás átmenet emble- matikus figuráját, Pozsgay Imrét - s most együtt pepecselnek majd az új alkotmánytervezet fölött a valódi rendszerváltás jegyében. Sajnálatos módon az ellenforradalmi propagandától megzavart dolgozó tömegek ebből arra a téves következtetésre juthatnak, hogy mégsem új rendszer alapítása zajlik, hanem rendszervisszaváltás. Az agitprop sóder, a „párttal, a néppel” debilizmus már adott hozzá. Érzékletes példája ennek a miniszterelnök személyes szóvivőjének, Szijjártó Péternek közderültséget kiváltó közleménye, amelyben rámutat, hogy „az emberek akaratának megfelelő ütemben halad a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felépítése”. A Magyar Nemzettől Echo TV-ig terjedő értelmezési tartományban az odavetett szócafrangok viszont hirtelen jelentéssel telnek meg. A Magyar Hírlap újságírói, a Hír TV riporterei és mikrofonállványai nagy komolyan taglalják az éppen aktuális bullshitet, szent meggyőződésük, hogy tényleg forradalom van, és még a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről is elhiszik, hogy az létező valami. Az örökérvényű Bencsik András lapjában három teljes oldalt szentel az új idők köszöntésének. Fénykorát idéző szövegben van minden a 48, 56 és Orbán Viktor közti történelmi ív fölrajzolásától, a „Laptop und Lederhose”-n (amit szerinte „Gömböc és Kurultájra” lehetne fordítani) át egészen addig, hogy a vitákat addig föl kell függeszteni, amíg az „új érték- rendszer legfőbb elemei egyszer és mindenkorra helyükre kerülnek”. Lényegi mondanivaló azonban az, hogy abból még nem lett diktatúra, amit a túlnyomó többség akart, márpedig most a „forradalom - írja Bencsik -, mint egy virág, a szemünk előtt bontja ki szirmait”. Aszerző a Hírszerző munkatársa ’ KOMMENTÁR A mentelmi jog asztalánál LOVÁSZ ATTILA Az új kabinet nekifogott a választási ígéretek teljesítésének, amikor megtárgyalta a mentelmi jog lényeges szűkítését tartalmazó alkotmányos rendelkezés javaslatát. Szép, szép, ez így van jól, de az alkotmányos törvények módosításához a kormánykoalíciónak nincs meg a 90 szavazata, a Smer pedig megüzente, mindezt csak tagjainak meghurcolása miatt készíti elő a kormány. Valószínűleg a mentelmi jogot szabályozó rendelkezés szövegéből nem lesz jogszabály. Ha Ficóék nemet mondanak rá, akkor ugyan miért támogatná az ötletet az SNS, amelynek minden második megnyilvánulása minimum a törvénysértés határát súrolja. A javaslat azonban fontos, hiszen ha lesz belőle jogszabály, ha nem, a kabinet megüzente, fontosnak tartja a kiváltságok megszüntetését. De mitől félnek az ellenzékiek? A mentelmi jog - mint ahogyan e hasábokon már megírtuk - nem a képviselő (vagy a bíró) joga, hanem a választóé. Azt hivatott szavatolni, hogy a képviselő, aki a mandátumát tőlünk, szavazóitól kapta, mandátuma gyakorlásában semmilyen módon nem lesz akadályoztatva, még a végrehajtó hatalom irányítása alatt lévő rendőri és ügyészségi szervek által sem. Magyarán: a mentelmijog megakadályozza, hogy a képviselőt kriminalizálják, elzárással, házi őrizettel vagy jogerős szabadságvesztéssel gyakorlatilag megfosszák attól, hogy a választói képviseletet ellássa. Mondhatnók, a jelenlegi kabinet nem tételezi fel ellenzékéről, hogy kormányra kerülve szemétkedne és vegzálná az ellenzékét, ellenben Ficóék pont ezzel a feltételezéssel hárítják el a jogszabály tervezetét. Ki mint él, úgy ítél, mondhatnánk, s még az is lehet, hogy fején találnánk a szöget. Csakhogy az ellenzék ezen álláspontja gyermekien naiv. Azzal ugyanis a mindenkori hatalomnak nem sok ideje van törődni, hogy J.S. pártelnök mikor vezet részegen vagy R.K. - egyébként parlamenti mandátummal rendelkező - exminiszter mikor hajtott kétszázzal a városban. Azok a nagy ügyek, amelyek feltételezhetően bűncselekményeknek minősülnének, nem függnek össze a mandátumokkal. Mert: hogy Szlovákia eladja-e szén-dioxid-kvó- táját, az politikai döntés. Akármilyen rossz, a mandátum gyakorlásával, a választók áldásával történik. Mint ahogy az a döntés is, hogy valamely kormányzat privatizál, valamely kormányzat államosít. Lehet felháborító egy-egy PPP projekt, de legitim elképzelés, műit ahogyan Szlovákia nemzetállami megfogalmazása és a másság elítélése is lehet teljesen jogszerű politikai téma (az üldözése már nem). A lenyúlt állami pénz viszont nem politikai, nem legitim és nem mandátumgyakorló döntés. Arra ugyanis, hogy egy állami tulajdonban lévő aktívumot nem 100 euróért ad el az állam, hanem tízérthave- roknak, akik 90 euró haszonnal azonnal továbbadják, semmilyen választói felhatalmazás nincs, és ajogszabályokhűtlenkezelésnekne- vezik. Nagy kárt okozó hűtlen kezelés hatalommal rendelkező ember esetébenajogkörökkel való visszaélésbűncselekményét is feltételezi, s ez összeadva már speciális bíróságra való ügy. E példára vonatkoztatva, akár van, akár nincs erős mentelmi jog egy országban, a gazemberséget, a köztörvényes bűnt nem hivatott leplezni és büntetlenül hagyni. Ahhoz, hogy egy honatya efféle gyanúba keveredve kiadassák az igazságszolgáltatásnak, nem kell alkotmányos többség, elég a 76 szavazat. Amiből az következik, hogy a kormányzat bár alkotmányozással szerette volna megoldani a problémák egy részét, a konkrét bűncselekmények esetében igenis van eszköze, hogy a bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható egyéneknél meggátolja a mentelmi joggal való visszaélést - és az ezzel párhuzamos képünkbe való vigyorgást. Csak egy kis kurázsi és jó nyomozók kellenek hozzá. Ja, meg a független bírák, akiknek függetlensége ugyancsak nem az ő tulajdonuk, hanem a miénk. Ha ezt megtanítjuk velük, akkor fokozott jogvédelmük még célravezető is lehet. JEGYZET Nyögdíj BALÁZS BENCE Az emberi elme leleményességének határtalanságáról többek között a rekordok könyve nyújt némi ízelítőt, azzal a sok „értelmetlen” vüágrekorddal, amelyeket a földkerekség büszke polgárai viszketegségi vágyból felállítottak. Jó néhány rekord azonban még arra vár, hogy valaki felfigyeljen rájuk, és bekerülhessenek a nagykönyvbe. Az egyik üyen rekord lehetne például a Romániában a közalkalmazottak számára kitalált pótlékok száma, de jó eséllyel pályázhat a rekorddá való minősítésre a Romániában fizetendő adók, illetékek és díjak száma is - különösen most, amikor az ország a nyögdíj bevezetése előtt áll, vagyis újabb tétellel gyarapodik az amúgy is többoldalas lista. A nyögdíj egyébként nem más, mint annak az összegnek a 16 %-os megadózása, amivel az állam eddig is nagyon sok esetben kiszúrta a nyugdíjkorhatárt elérők, egy életen át dolgozók szemét. Ám sokkal közelebb áll a valósághoz, ha nyögdíjként a visszamaradt összeget nevezzük, vagyis: a nyögdíj a nyugdíjnak a gazdasági válság okán, az állam által csökkentett változata, és korántsem azért kapta a nevét, mert a nyugdíjt házhoz vivő postás roskadozik a pénz súlya alatt - és emiatt olykor felnyög-, hanem mert a nyugdíjasok jelentős részére akkora pszichés terhet ró, hogy ilyen kevés pénzből egy hónapig meg kell élnie, hogy abba betegedik bele. A nyögdíj persze még a (közeljjövő zenéje, ám bevezetése szinte már biztosra vehető, hiszen a civil foglalkozására nézve tengerészkapitány Traian Báses- cu államfő általában keresztülviszi akaratát, annál is inkább, hogy elnökké választása előtt annak a pártnak volt a tagja, amely most kormányon van (persze nem a hajó, hanem az ország kormányát kell ez alatt érteni). Arról nem is beszélve, hogy ő is éppen elég leleményes, hiszen nemrég, amikor az egyik falu árvízkárosultjait látogatta meg, lezser hanyagsággal bújt ki az egyik siránkozó öregasszony kérése alól. Miután ugyanis az elmúlt hetekben minden termék ára 5%-kal drágult (ennyivel emelte meg a kormány az áfát, amely immár 24%-os), az idős nő arra panaszkodott, hogy nem elég a nyugdíja a kenyérre, és kérte, hogy ne csökkentsék a nyugdíjakat, lévén hogy ez a lehetőség is felmerült az utóbbi időben. Básescu visszakézből dobta a választ: „Nem csökkentjük a nyugdíjakat, csak megadózzuk.” Básescu (és vélhetően egykori pártja) leleményességét jól mutatja olyan szempontból is a nyugdíjak megadózásának gondolata, hogy az Alkotmánybíróság alig néhány napja minősítette alkotmányellenesnek a kormány azon elképzelését, hogy a nyugdíjakat 15%-kal csökkentse (az államháztartás hiányának csökkentése végett), de máris kitalálták, hogyan játsszák ki az Alkotmány- bíróságot: a csökkentést egyszerűen és nagyszerűen adózássá keresztelik át (az egykori, az EU által el nem fogadott regisztrációs adó is létezik még kisebb változásokkal, de most környezetvédelmi adónak hívják). Egyébként a nyugdíjmegadózással az oszd meg és uralkodj elvet is példásan alkalmazzák a demokrata-liberálisok: míg az alkotmánybíróság döntése után a nyugdíjasokörvendtekés az áfaemelés miatt főleg a befektetők, a gazdasági szféra dolgozói bosz- szankodtak, a nyugdíjak megadózása és ezzel párhuzamosan az áfa visszacsökkentésének gondolata miatt most fordult a kocka. Leleményességből tehát még a gazdasági válság idején sincs hiány Romániában. Legfeljebb csak azokból a - megfelelő tisztségben lévő - gazdasági szakemberekből, akik kivezethetnék a bajból az or- szágot. Csak hát ők sok esetben nem párttagok, így nem kerülnek vezető pozíciókba. Ők csak olvassák a romániai rekordok könyvét, nem szerkeszthetik- nehogy túl vékony legyen...
