Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-13 / 159. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 13. www.ujszo.com Égi utakra indult a Tanú Ismét egy nagy legendával lett szegényebb a magyar színművészet. Nyolcvanöt esztendős korában elhunyt Kállai Ferenc, a nemzet színésze, a Nemzeti Színház örökös tagja. Kimagasló tehetségére egészen fiatal korában felfigyelt a színházi szakma: nem véletlen, hogy mindössze 21 évesen már a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, s az ország első színházát több mint fél évszázadon keresztül erősítette. Zseniális színész volt, jellegzetes, összetévesztheteden hanggal, aki keresetlen színészi eszközökkel, finom humorral és iróniával formálta meg a rá bízott szerepeket, emlékezetes figurákat teremtve. Olyanokat, akik örökre beivódnak a nézők emlékezetébe. Mestere volt a szakmájának, ismerte annak minden csínját-bínját, és a leg- nagyobbakra jellemző alázattal viszonyult hozzá. A magyar színművészet nagy öregjei közül ő volt az egyik legnagyobb kedvencem, éppen a természetes játékmódjával, lenyűgöző karakterteremtő képességével nyert meg magának. Kállai Ferenc úgy tudott játszani, hogy a néző érezte: véresen komoly dolog a színművészet, ugyanakkor bo- hó játék is... Nem tudom, van-e valaki, akinek a neve hallatán nem a Bacsó Péter rendezte, kultikussá vált A tanú című filmszatíra jut elsőként eszébe. Pelikán József, a jámbor gátőr, aki akarata ellenére lesz az ötvenes évek nagypolitikai történéseinek részese, Kállai Ferenc révén vált emlékezetessé. Kevesen tudnak úgy belebújni az egyszerű kisember bőrébe, ahogyan ő tette, minden gesztusával, mimikájával hitelessé téve a figurát. De ugyanilyen maradandó élmény marad számomra Moli- ére Tartuffe-jében - az ő megformálásában Orgon nem egy „színházi klasszikus” volt, hanem egy ízig-vérig mai figura, egy kicsit nehézkes gondolkodású, ám nevetségességében is nagyon szerethető. Nagy „Kállai-élményeim” közé tartozik a Döglött aknák című Csurka Ist- ván-darab is, amelyben Major Tamással alkottak Pazar párost. Amit ők ketten - két vén, rigolyás, „van a rovásukon Kállai Ferenc 1925-2010 (Képarchívum) elég”-betegként - a színpadon lerendeztek, az a színészet magasiskolája. Kállai Ferenc nemcsak magyar színpadokon csillogtatta meg játékát: annak idején Gogol Revizorának polgármestereként a moszkvai közönséget is elkápráztatta. Talán az volt az egyik nagy titka, hogy soha nem vonult művészi elefántcsonttoronyba, egy gyermek kíváncsiságával, érdeklődésével fordult egész életében a világ felé, s minden percet kihasznált arra, hogy valami újat tanuljon. Ezt támasztja alá az a kis anekdota is, amit nemrég hallottam róla: Kállai Ferencet utolsó nagy külföldi kiruccanása Prágához kötötte. A Vígszínház Sok hűhó semmiért című előadása, amelyben ő is fontos szerepet játszott, meghívást kapott a prágai Nemzetibe. Az egész társulat busszal indult útra, egyedül Kállai jelentette be, hogy ő inkább vonattal utazik, mert a vonatból többet lát, és az embereket is jobban megfigyelheti. Tábori Nóra azon nyomban csatlakozott hozzá. A két „nagy öreg” együtt vágott neki az útnak, nem problémáz- tak a kényelem miatt: felpakolták magukat elemózsiával, és vígan vonatoztak Prágáig. Visszafelé ugyanúgy, hiszen, mint megjegyezték, retúrjegyet vettek. Kállai Ferenc valószínűleg azt a szót sem nagyon szerette, hogy színművész. Színész volt. Mindig két lábbal állt a földön. Színészetével azonban a legmagasabb csúcsokat hódította meg. Mislay Edit Bácskái Bélára, a harminc éve fiatalon elhunyt hazai festőművészre emlékezik a losonci Nógrádi Múzeum Szülőfölddel összeforrva A losonci Nógrádi Múzeum és Galéria a saját, valamint a rimaszombati Gömör- Kishonti Múzeumtól és az Empora Capital Rt. gyűjteményéből összeállított kiállítással emlékezik a harminc évvel ezelőtt fiatalon, 45 évesen váratlanul elhunyt Bácskái Béla festőművészre. PUNT1GÁN JÓZSEF 1980 szeptemberében a Nógrádi Galéria adott otthont élete utolsó kiállításának, amely szorosan kötődik eme galéria megnyitásához is. Az akkori hét kiállító közül ő volt az egyedüli élő nógrádi festőművész, aki egy önálló teremben mutatta be alkotásait, amelyek életművének keresztmetszetét nyújtották. Ő tervezte a képtár megnyitásának plakátját és a katalógus borítóját is; a plakát grafikai részét saját kezűleg nyomtatta ki. Akkor aligha sejtette bárki, hogy az akkor is nagy alkotói tervekkel telített élete alig két hónappal később véglegesen lezárul. Művészetének középpontjában a szülőföld, elsősorban a gömöri táj áll. Ezek a jelen kiállításon is hangsúlyos szerepet kapnak. Taliga István, 1973-ban így ír róla: „... festészete nem tiszta látványfestés, mégis: a realisztikus jelző a legmegfelelőbb, ha művészetéről szólunk. Minden képének különös »gömöri íze«, hangulata van, amelyet lehetetlen identifikálni. A képek a művésznek azt a hol líra, hol dráma viszonyát dokumentálják, amellyel a hazai tájhoz, a szülőföldhöz kötődik... Művei pátoszmentesek, de érződik mögöttük a táj szülöttének, a gömöri ember életének a zajlása, lüktetése.” „Érzékeli és láttatja a táj líráját, drámai feszültségét. Síkok és görbék egyesítésével absztrahálja a természet valóságát” - írja erről a régiót ugyancsak jól ismerő Farkas Veronika. Bácskái Béla egy kis Nógrád megyei községben, Persén született 1935-ben. Édesapja füleki vasmunkás volt, aki 1938-ban tüdőgyulladásban hunyt el. Az akkor hároméves Bélát és ötéves testvérét a beteges édesanya nevelte fel. A munkából maguk is kiBácskái Béla: Mezei út, olaj, 1974 (Fotóreprodukciók: Nógrádi Múzeum) vették részüket, kijártak vele a mezőre, segítettek neki. „... az emberek már messziről felismerték Bacskainé részét gyermekei »szobrászművészetéről«, a gyerekek ugyanis földből egész falvakat, vonatokat építettek, embereket, állatokat gyúrtak” - olvasható a Kubička Kucsera Klára által jegyzett életrajzi munkában. A család szerény lehetőségei csak azt tették lehetővé, hogy - folytatva édesapja hagyományait - a füleki gyárban szerezzen mesterlevelet mint műlakatos és öntőmester. Édesanyja azonban érezte fia művészi tehetségét, felkereste a Losoncon élő Szabó Gyulát, s kieszközölte, hogy a tanítványává fogadja. A már érett korba lépett festőművész és Bácskái Béla között szoros, mondhatni, apa-fiú szeretetet idéző kapcsolat alakult ki. „Szabó Gyula számomra nagyon sokat jelentett, tőle tanultam a festészet alapjait” - vall erről. Ezen túlmenően jelentősen segítette főiskolai tanulmányait. Főiskolai évei alatt (Pozsony, Képző- művészeti Főiskola) kiterjedt levelezést folytattak. Az iskola elvégzése után Szabó Gyula kötelességének érezte azt is, hogy segítse Bácskái közönség előtti bemutatkozását. Az általa is előkészített első önálló kiállítására 1966-ban került sor Losoncon; ezt azután toBacskai Béla: Önarckép, olaj, 1975 vábbiak követték. Nem érdektelen elmondani, hogyha nem is alakított ki Szabó Gyuláéhoz hasonló szintű „festőiskolát”, segítette a hozzá forduló fiatal tehetségeket. Közöttük az elmúlt évben fiatalon elhunyt Fodor Katalint. Bácskái Béla életének jelentős fordulópontja az 1972-es év volt. Ekkor hunyt el Szabó Gyula, akinek az elvesztése mélyen megrendítette. Ugyanakkor ekkor tudatosult benne az, hogy önálló, saját világát megvalósító útra kell lépnie. Átalakította a persi szülőházat, és műtermet rendezett be benne. Nem alapított saját családot, mondhatjuk, a művészetnek szentelte az életét. Fenntartotta szoros kapcsolatát az édesanyjával és lelkész bátyjával. Utóbbi 1971-ben Guszonára került, ahová ő is beköltözött, fenntartva a persi szülőházat. Az itteni táj, Gu- szona és környéke mély nyomokat hagyott művészetében is. Növekedett az ismertsége, képeit Pozsonyon kívül több nagyvárosban (Szófia, Prága, Moszkva) is kiállították. 1974-ben részt vett a hajdúböszörményi nemzetközi szimpóziumon, egy évvel később ugyanitt vehette át a Káplár József-díjat. A táj mellett képem megjelentek a mindennapi élet emberei. Ecsettel a kezében járt be a füleki vasgyárba, a losonc-apátfalusi posztógyárba, de festett a losonci gépgyárban is. Ezek némelyikén érezhető ugyan Szabó Gyula hatása, de hangulataikban eltérnek azoktól. Képbe öntötte édesanyja iránti tiszteletét is. Nem portrékat rajzolt róla, hanem azoknak a napi munkáknak a küzdelmes részleteit, amelyekben vele együtt maga is részt vett. A kiállítás anyagát Németh Bo- zó Andrea és Matúšková Angelika kurátorok válogatták ki és állították össze. Az érdeklődők augusztus 8-ig látogathatják meg a Nógrádi Galéria és Múzeumban, amely a nyári szünet alatt szombaton és vasárnap is várja a látogatókat. Svájc nem adja ki a rendezőt az Egyesült Államoknak Július 17-én várják a fiatalokat - IV. Fortress Open Air 2010 Fesztivál Komáromban Polanski szabad ember Kultúrkommandó az erődben MTl-JELENTÉS Bern. Szabad embernek nyilvánította Roman Polanskit tegnap a svájci igazságügyi miniszter, aki elutasította az Egyesült Államok kérelmét a filmrendező kiadatására. A francia-lengyel állampolgárságú filmest szeptemberben tartóztatták le Svájcban nemzetközi elfogatóparancs alapján, amelyet az amerikai hatóságok adtak ki ellene egy 1977-ben elkövetett liliomtiprás miatt. A rendező december óta házi őrizetben várta ügyének rendeződését. A svájci illetékesek elsősorban az amerikai hatóságokat hibáztatták, amiért nem tudtak hitelt érdemlő bizonyítékokkal szolgálni a Polanski ellen 1977-78-ban folytatott bírósági eljárásról. A svájci igazságügyi minisztérium hétfői berni sajtótájékoztatóján az is elhangzott, hogy nemzeti érdekek figyelembe vételével hozták meg a döntést az ügyben. „Roman Polanski 76 esztendős francia-lengyel filmrendezőt Svájc nem adja ld az Egyesült Államoknak. A szabadságát korlátozó intézkedéseket visszavontuk” - jelentette be Evaline Widmer-Schlimpf igazságügyi miniszter. „Polanski úr immár szabadon mozoghat. 12.30 óta szabad ember” - mondta a miniszter. Widmer-Schlimpf hangsúlyozta, a svájci hatóságok „nem arról döntöttek, hogy a rendező bűnös-e vagy sem”. A Polanskihoz közel álló francia író és filozófus, Bemard- Henri Lévy elmondta, a filmrendező úgy érzi, igazságot szolgáltattak neki. BORKA ROLAND Komáromban a 6-os bástyában negyedik alkalommal rendezik meg a Fortress Open Air 2010 elnevezésű, elektronikus tánczenét felvonultató fesztivált. A Generation C media fiataljai gondoltak egy merészet, és a tájainkon nagy rajongótáborral bíró zenei stílusok képviselőit hívták meg a komáromi erődbe, hogy egy kis modem kultúrát leheljenek a több mint 200 éves falak közé. Július 17-én este összehozzák a modem művészetet a történelmi múlttal, és terveik szerint ebből érdekes hangulatú este keletkezik. Múcska József főszervező fontosnak tartja, hogy a fiatalok a kortárs zenei művészeten keresztül megismerjék a Duna-parti város múltját, történelmét. „Olyan műsorfűzért szerettünk volna, amely a fiatalok ízlését tükrözi, ugyanakkor művészi értékeket is képvisel. Egyenesen Münchenből érkezik Komáromba az Európa- és világszerte ismert DJ, Tom Novy, aki a világ legelőkelőbb klubjaiban játszik, s aki szerzeményeivel rendre a slágerlisták élén tanyázik. Megemlíteném Swen Webert, aki a maga nemében valóban ütős dolgokat csinál. Zenéjében a hard electro, techno, electro house és a minimal jegyei ismerhetők fel” - ismertette a felhozatalt a főszervező. Itt lesz a sokak által kedvelt és sokat foglalkoztatott női DJ, Niki Belucci, aki a női lemezlovasok között Európa-szerte az egyik legismertebb. Új-Zélandról érkezik két kiváló zenész, akik a Concord Dawn csapatot alkotják. Hazájukban a drum and bass zenei stílus meghonosítói és legfőbb úttörői. Említésre méltó TeeBee és Calyx is, ők a dnb színpad headlinerei, a műfaj legnagyobb sztárjai közé tartoznak. Bemutatkoznak a szlovákiai tehetségek is: Komáromba érkezik B-Complex, aki a dnb stílus honi képviselője, valamint fellép L Plus, Starne és Grafik. Három színpadon hajnalig tartó bulin különféle zenei stílusok mutatkoznak be. Bővebb infó a www.fortress- openair.sk oldalon. Tom Novy, a neves német DJ is ott lesz a fesztiválon (Képarchívum)
