Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-29 / 148. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 29. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Az igazságügyi szakfelügyelő számos szakmai hibát felsoroló szakvéleménye ellenére minősítette szakszerűnek az akkori egészségügyi tárca annak az orvosnak a tevékenységét, aki 2009. február 22-én Tatárszentgyörgyön nem ismerte fel Csorba Róbert és ötéves kisfia holttestén a lőtt sebeket - írta a Népszabadság. A lap birtokába került az országos igazságügyi szakfelügyelő főorvos Falus Ferenc országos tiszti főorvosnak írt levele, melyben Keller Éva lesújtó véleményt fogalmaz meg a T atárszentgyörgyön eljáró háziorvosról. ,A szakma szabályait nem tartotta be a halottvizsgálat során. A halottvizsgálat elvégzésekor nem megfelelő gondossággal járt el” - idézi a lap a levelet, (mti) Szöveg nélkül (Kocsis Ernő karikatúrája) Némi csalódást okoz a nyugdíjak és az egészségügy területén körvonalazódó program Aknamezőre járulékbónusszal Az új (alakuló) kormány programtéziseivel az a legnagyobb gond, hogy nem 2006- ot írunk, hanem a Fico-kormány négy éve után kell az általa itt hagyott aknamezőre merészkednie a jobboldali koalíciónak. GÁLZSOLT 2006-ban nem lett volna gond az egységes adó csökkentésével, a járulékok jelentős egyszerűsítésével és lefaragásával, sőt akár Richard Sulik járulékbónuszra vonatkozó ötletének megvalósításával sem előállni. A „készbe” (rekordszintű 10,6%-os gazdasági növekedés 2007- ben) azonban akkor Robert Fico kabinetje ült bele és azóta sikeresen szétzilálta az ország pénzügyi, gazdasági helyzetét. A világméretű válság hatásaival kombinálva ezért most inkább a 2002-es, sőt néhány tekintetben az 1998-as kormányváltáshoz hasonlít jobban a helyzet. Szükség lenne megálljt parancsolni az elszabadult államadósságnak és lefaragni a hatalmasra ugrott államháztartási hiányt. A programtézisekben azonban nyoma sincs a rövidtávú költségvetési tűzoltásra utaló pontoknak. Inkább egy közép- és hosszú távú elkötelezettség látszik kirajzolódni az állami pénzügyek konszolidálásának irányában. Úgy tűnik, a kormány még fel sem állt, de máris rezignált arra, hogy elfogadható mértéken tudja tartani a büdzsé idei hiányát. Az objektivitás kedvéért tegyük hozzá, a Fico-kabinet semmit sem tett a deficit visszafogása érdekében, sőt hazudott és eltitkolta a valós adatokat. A többi területen korántsem ilyen rossz a helyzet. Esély mutatkozik a járulékrendszer átfogó átalakítására, ezzel az élőmunkára nehezedő terhek és a bürokratikus túlszabályozás jelentős csökkentésére, meg a legális munkavállalás A nagy elosztórendszereket szemlélve némi csalódás a nyugdíjak és az egészségügy területén körvonalazódó program. Míg az előbbi esetében jórészt a Ficokormány destruktív tevékenysége következményeinek eltávolításával - úgy tűnik - visszatérünk a 2006-os állapotokhoz, és csak pár kevésbé fájó módosítás várható, az utóbbi tekintetében még tálán odáig sem jutunk. Mindenesetre a Zajac-féle átfogó reform esélye egyenlő a nullával. Valószínűleg annak 5 millió ellenfele miatt is. Összességében nem várható a 2002 és 2006 közötti szuper-reformkormány teljesítményéhez mérhető döntéshullám, legfeljebb annak a fele, de ez még mindig elég ahhoz, hogy nemzetközi összehasonlításban Szlovákia visszakerüljön a változásokban élenjáró országokközé és sokkalta jobb gazdaságpolitikát folytasson, mintha Robert Fico maradt volna hatalmon. motiválására. Mindez akkor is érvényes, ha magát a járulékbónuszt nem vagy csak részben és fokozatosan vezetik be. A változtatások itt a 2002-2006 közötti reformokhoz lennének mérhetőek. Erősek a korrupcióellenes, a közélet tisztaságát elősegíteni tervezett lépések is, szinte nincs köztük olyan mondat, amelyet ne írhattak volna a Transparency International vagy a Fair Play Szövetség munkatársai. 20 év után először tűnik úgy, hogy van egy kormány, amely komolyan veszi a romaproblémát és képes átfogó koncepcióban gondolkozni, hogy javítson a helyzeten (de reálisan látja azt is, hogy nem tudja „megoldani” a gondokat, „rendezni a cigánykérdést”). Esély mutatkozik az oktatás jobbá tételére is, különösen, ha valóban Ivan Miklós vagy Eugen Jurzyca formátumú szakember kerül a reszort élére (ami már elve némi garancia arra, hogy az új miniszter nem semmittevéssel tölti majd az idejét). A magyar Országgyűlés a rendszerváltás után ötödik alkalommal választ köztársasági elnököt Érdekességek a magyar államfőkről 1990 óta AATl-HÁTTÉR Június 29-én a rendszerváltozás után ötödik alkalommal választ köztársasági elnököt a magyar Országgyűlés. Érdekességek az 1990 utáni magyar köztársasági elnökökről a Sajtóadatbank összeállításában. ♦ GönczÁrpád (1922.02.10.) író, műfordító a Magyar Köztársaság rendszerváltás utáni első államfője, 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnökeként gyakorolta a köztársasági elnöki jogkört. 1990. augusztus 3-án az elnökválasztás első fordulójában, 295 igen szavazattal választották köztársasági elnökké. 1990. augusztus 4-én lépett hivatalba, ekkor 68 éves (68 év 5 hónap 25 napos) volt. Göncz Árpádot 1995. június 19-én - a magyar államfők közül egyedüliként - újraválasztották. Másodszori megválasztása is az első fordulóban eldőlt, 259 igen szavazatot kapott. A két elnöki ciklus alatt 154külföldilátogatásttett, 67 országot keresett fel. A magyar államfők közül a legkevesebbet utazott, évente átlagosan 15,4 látogatást tett. Megválasztása utáni első külföldi útján, 1990 szeptemberében nem hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban járt, az amerikai alkotmány bicentenáriumi ünnepségem vett részt. Utolsó államfői látogatásán 2000 májusában szintén az Egyesült Államokban volt, New Yorkban átvette a Roosevelt Intézet Magyarországnak odaítélt díját. Államfősége idején legtöbbször az Egyesült Államokban járt, 13-szor. Kilenc alkalommal látogatott Németországba, nyolcszor Lengyelországba és Olaszországba. A magyar államfők közül elsőként kereste fel az Ausztrál Államszövetséget és Új-Zélandot, 1999-ben. ♦ Mádl Ferenc (1931.01.29.) jogász, 2000. június 6-án, az elnökválasztás harmadik fordulójában 243 igen szavazattal választottak meg. 2000. augusztus 4-én lépett hivatalba, amikor - a magyar államfők közül a legidősebb - 69 éves (69 év 6 hónap 6 napos) volt. Hivatali ideje alatt 83 külföldi látogatást tett, 31 országban járt. Látogatásainak éves ádaga 16,6 volt. Megválasztása utáni első külföldi útján, 2000 szeptemberében az ENSZ millenniumi csúcstalálkozóján vett részt New Yorkban. Utolsó állámfői látogatásán, 2005júniusában a Vatikánban járt. Legtöbbször, 10-10 alkalommal Ausztriát és Németországot kereste fel. Hatszor járt a Vatikánban, ahol 2005 áprilisában részt vett II. János Pál pápa temetésén, majd XVI. Benedek beiktatásán is. Ő volt az első magyar köztársasági elnök, aki felkereste Ciprust, Libanont és Macedóniát. ♦ Sólyom László (1942.01.03.) jogász, 2005. június 7-én, szintén az elnökválasztás harmadik fordulójában választottak meg, 185 igen szavazatot kapott. 2005. augusztus 5-énlépett hivatalba, akkor 63 éves (63 év 7 hónap 2 napos) volt. Hivatali ideje alatt 94 külföldi látogatást tett, 47 országot keresett fel. A magyar államfők közül ő utazott a legtöbbet, éves átlagban 18,8 látogatást tett. Megválasztása utáni első külföldi útja 2005 augusztusában Ausztriába vezetett, utolsó külföldi látogatásán, 2010 júniusában Velencében a Velencei Bizottság jubileumi ülésén vett részt. Leggyakrabban, 9 alkalommal Szlovákiában járt. (Tizedik látogatására, 2009. augusztus 21-i révkomáromi útjára nem került sor, Szlovákia nem engedte területére lépni.) Sólyom László nyolcszor utazott Lengyelországba, hatszor Ausztriába. O volt az első magyar köztársasági elnök, aki felkereste Algériát, Bosznia-Hercegovinát, Jordániát, Palesztinát és Szingapúrt. Mindhárom magyar államfőnek van jogi végzettsége. A József Attila-díjas Göncz Árpádnak irodalmi : műfordítói, regény- és drámaírói - munkássága jelentős, Mádl Ferenc és Sólyom László jogtudósként szerzett elismerést. Mádl Ferenc Széchenyi-díjas, 1993 óta az MTA rendes tagja, Sólyom László 1989- 1998 között alkotmánybíró, 1990- 1998 között az Alkotmánybíróság első elnöke volt, 2001 óta az MTÁlevelező tagja. KOMMENTÁR Jobboldali vokshalászat MÓZES SZABOLCS Amint az várható volt, a koalíciós tárgyalások távolról sem mennek olyan gördülékenyen, mint amennyire az optimistább jobboldali választók várták. Mindegyik párt megküzd a saját vélt vagy valós elveinek átültetéséért, minden egyes posztért kemény csata dúl. Hol vannak már a két héttel ezelőtt jobbról érkező derűs mosolyok? A közvélemény elől jól elrejtett koalíciós egyeztetéseken kemény politikai csaták zajlanak. Ami rendben is van - ez ugyanis a világ rendje. Egy régi bölcsesség szerint a kampány a választások másnapján indul, s részben most is ennek szemtanúi lehetünk. Míg egyeseknek a lelkiismereti szabadságról, a vatikáni szerződésről avagy a marihuána használatának dekriminalizációjáról és a melegek párkapcsolatának legalizálásáról szóló viták piti csetepaténak tűnnek, melyek fölöslegesen terelik el a figyelmet az ország legégetőbb problémáiról, addig az adott koalíciós pártok számára ezek azok az ügyek, melyek megkülönböztetik őket a többi párttól. A jobboldali konkurenciától. Éppen ezért nem csoda, hogy ezeket ragozzák a leggyakrabban, ha ugyanis valamit közülük sikerül a következő négy évben megvalósítani, azzal az adott párt nagy lépést tesz egy jó 2014-es választási eredmény felé. Ha például a KDH-nak egyetlen elvi, keresztény etikai kérdésben sem sikerül előbbre lépnie négy év alatt, a következő választások előtt joggal kérdezhetik korábbi választói: miért szavazzak rátok, s nem az SDKÚ-ra? Ugyanez érvényes az SaS-re és az úgynevezett liberális témákra is. Ezek a „nüánszok” lesznek azok, melyek sikeressé tehetnek egy-egy jobboldali pártot 2014-ben. S igaz ez fordítva is: a szavazatmaximalizálási elv magyarázza, hogy az értékrendbeli kérdésekben középen álló, mosott színű SDKÚ számára miért oly fontos, hogy se konzervatív, se liberális jobboldali konkurenciája ne legyen az említett kérdésekben sikeres. így a csalódott szimpatizánsok voksainak egy részét (ismét) ők tudnák bezsebelni. Paradox módon éppen ezért a kereszténydemokraták és az új liberális párt érdeke lenne, hogy egyfajta modus vivendit találva részben megtámogassák egymás javaslatait, megnyugtatva ezzel az elvi kérdésekben igényes szimpatizánsaikat is. Kérdéses, hogy ezt miért nem látják a KDH és az SaS vezetői. Még kérdésesebb, hogy miért nem támogatja merészebben a három szlovák párt a Híd magyar kisebbségi témáit. Az MKP visszatérésének esélyein pont az lendítene a legnagyobbat, ha Bugáréknak kisebbségi téren semmilyen előrelépést sem sikerülne elérniük. Az MKP az utóbbi egy-két évben a szlovák jobboldali pártok számára mind nehezebben vállalható partner lett - amúgy nem ritkán Csákyék hibáján kívül -, viszonylag nagy támadási felületet biztosítva ezzel a populista-nacionalista oldal politikusainak. Szinte érezhető volt, amikor az MKP eredményeit látva a három szlovák jobboldali párt vezetői fellélegeztek, mondván, legalább velük nem kell koalícióra lépni. Ha a következő négy évben nem teszik félre a kisebbségi ügyekben gyakran megmutatkozó zsigeri ellenállásukat, akkor könnyen lehet, hogy csak saját érdekeiknek ártanak. Mert a közel 10 százaléknyi magyar 2014-ben is itt lesz, s a következő négy évben dől el, legközelebb kire adja szavazatát. FIGYELŐ Új lendület, vagy új blokádok A magyar külpolitikáról írt jegyzetet a Der Standard című osztrák lap az ausztriai Göttweigben hagyományosan minden évben megrendezett Wachau Európa Fórum és az Európai Unió Duna-stratégiája kapcsán. A Duna mint összetartó szalag, egy fél kontinens ütőere: nemzetközi konferenciákon, mint a göttweigi Európa Fórum, kelendőek az ilyen mitikus varázsigék - írta a liberális osztrák újság, amely szerint költők és zeneszerzők ősidők óta ápolják a mítoszt és feldolgozták további, politikai felhasználásra is. A reálpolitikában azonban keveset ér a mítosz. Ez is megmutatkozott a Der Standard szerzőjének meglátása szerint az idei Európa Fórumon, amelyet az Európai Unió Duna-stratégiájának szenteltek. Éppen Magyarország, amely ezt a stratégiát 2011-es EU-elnökségének súlypontjává akarja tenni, keltett feltűnést távollétével - írta. Az okokról csak találgatni lehet. Szerepet játszhatott ebben „az a bírálat, amellyel Wemer Faymann kancellár illette nemrég Orbán miniszterelnököt budapesti kormánypolitikusoknak a költségvetési helyzettel kapcsolatos meggondolatlan kijelentései miatt” - fogalmazott a szerző, részletek ismertetése nélkül. Mint ismeretes, ezek, a kijelentések az euró további - átmeneti - gyengüléséhez vezettek - tette hozzá a Der Standard szerzője. Az osztrák lap jegyzetírója szerint a dac nem alkalmas a bizalomépítésre. A nemzeti fölényeskedés szintén nem. A vitatott magyar kettős állampolgársági törvényre a helyes választ a szlovák választók adták meg a minap, egyaránt elutasítva a szlovák és a magyar tábor nacionalista felbujtóit. Most Budapesten áll, hogy „vegye az adást”. A magyar EU-elnökség új lendületet jelenthet a Duna térségének - vagy új blokádokat - írta a Der Standard kommentárjában, (mti)
