Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-26 / 146. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 26. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Több milliárd forint hiány­zik a magyar uniós elnökségi feladatok ellátásához - írta a Magyar Nemzet. A lap birtoká­ba került kormányzati vizsgá­lati anyag szerint az operatív feladatok áttekintése során egyértelmű lett, hogy az elnök­ségi rendezvények, a kommu­nikációs, sajtó- és médiafel­adatok tervezésében, a pályá­zatok, közbeszerzések kiírásá­ban jelentős a csúszás, ami nem hozható be. Nehezíti a helyze­tet, hogy a nemzetközi tagdí­jak, a kötelező jellegű, önkén­tes felajánlások és az EU-s befi­zetések elmaradása miatt a költségvetésből 5,8 milliárd forint előirányzat kell, hogy teljesíteni lehessen a Magyar­­országra háruló uniós kötele­­zettségeket-írtaalap. (mti)- Igaza van, rettentő büdösek a politikai hullák! í Pprpr (Tnssnnvi rni7n\ A szabad nyomtatott és virtuális sajtó egy válaszadási ügy, per kapcsán ingét, gatyáját elveszítheti Médiaszabályozás Sok vidámság forrása lesz még az új magyar médiasza­bályozás, pontosan addig vi­gadhatunk, amíg az első sza­bad szerkesztőség vezetői­nek szájára nem fagy a mo­soly. A hatalomkoncentráció - lett légyen annak bármily nemes motivációja - nem végződhet jól. LOVÁSZ ATTILA Emlékezzünk csak vissza távozó kormányfőnk kommunikációs igazgatójának szavaira; Braňo Ondruš szerint ugyanis a szólás szabadságával nem lehet jóllakat­ni éhes gyermekeinket. Akkortájt azt találtuk megüzenni neki, hogy a szlovák választó által óhajtott és irigyelt életszínvonal, szociális biztonság, bér és nyugdíj éppen azokban az elvetemülten liberális demokráciát építő országokban vált valósággá, ahol a szólás sza­badsága, a véleménynyilvánítás szabadsága vagy a szabad infor­mációáramlás külön-külön és együtt is szent dolgok. Semmi okunk rá, hogy a magyar médiakömyezet kapcsán kaján­­kodjunk - a szabadság megnyirbá­lása kihat azokra a kulturális ter­mékekre is, amelyeknek itt, kisebb­ségben fogyasztói, s jó leírni, ese­tenként alakítói vagyunk. Arra vi­szont ez a hatalmas vehemencia mindenképp jó, hogy megálljunk egy pillanatra és megnézzük, ho­gyan is állunk itt a szólás szabadsá­gának intézményével. Van ugyanis egy sajtótörvény, amely egy kom­munista szabályozást váltott fel, mégis annál rosszabbra sikeredett. Ugyanakkor vannak közintézmé­nyeink, amelyek a tartalomszolgál­tatásban a köz szolgálatát hivatot­tak ellátni, csak éppen az a baj ve­lük, hogy nagyon is politika-, s ami még rosszabb, kormányfüggők. Az­tán van egy virtuális világ, amely­nek megregulázása, szabályozása minden valamit érő kormányzat­nak szent célja, de szerencsére leg­alább ezen megbuknak a mindent irányítani akarók. A nem éppen korrekt szabályo­zás eredménye pedig az, hogy a szlovák köztévét jóformán meg­szállta a most már nagyon kicsi nemzeti párt, hogy a demokratikus kormányalakítást követő egy év­ben vígan Fico pártkatonái vá­laszthatnak új rádióelnököt, a sza­bad nyomtatott és virtuális sajtó pedig egy válaszadási ügy, per kap­csán ingét, gatyáját elveszítheti. Ebben a környezetben egyedül arról hallani, megszűnik a kon­cesszió, a rádió- és tévéelőfizetési díj, amit olyan jó hallani - hiszen ki szeret fizetni? Igen ám, de ebben a jogszabályi és gazdasági környe­zetben az előfizetési díj a közmédia egyetlen független bevétele. Sőt, a bevételek három negyede. Ha ezt a pénzt simán a költségvetés állja, méghozzá minden évben a költség­­vetési törvényben meghatározott összeggel, akkor nincs az a jóindu­latú és demokratikus kormányzat, amelynek elhihetnénk, hogy a bü­dzsé elosztásakor minimum a loja­litást ne venné figyelembe. Ha már Richard Sulik javaslatá­ra az alakuló kormányzat hozzá akar nyúlni a közmédiát szabályo­zó csomaghoz, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom újraszab­ni, a 21. század elejének technoló­giáihoz igazítani és a szólás sza­badságát bővítő struktúrákkal megajándékozni a köz szolgálatá­ban - egyben a digitalizálás előtt - álló tartalomszolgáltatást. Mert korántsem csak tévéről, rádióról, korántsem csak egy-egy intéz­ményről van szó, hanem a tarta­lomszolgáltatásról, melynek szer­kesztett változata, piaci szorítá­soktól mentes formája megélheti a maga reneszánszát. Hazabeszél a szerző! - mond­hatják most tisztelt olvasóink, mégsem így van. A szólás szabad­sága nem az újságíró joga. Még csak nem is a kiadóé vagy az in­tézményé. A szólás szabadsága a polgárjoga, az intézmények csak e jog megvalósításának nem is egyetlen, de fontos eszközei. Egy demokratikus kormányzat tudja, hogy ha a sajtó szabad, akkor a polgár is lehet szabad. S a demok­ratikus kormányzat szabad polgárt akar - a nem szabad polgárt ugyanis el lehet csábítani sörrel és „párkyval”. A szabad polgár vi­szont pontosan tudja, mi a társa­dalmi szolidaritás, mi a közteher­viselés, mi a köz szolgálata és mennyi felelősséget képes vállalni önmagáért, családjáért, társada­lomért. Hosszú távon ő cél. Ha a médiapiacon sikerül az új­­raszabás, vesszen az előfizetői díj. Jelen formája valóban múzeumba való, de az azt életre hívó sajtó­struktúrával együtt. KOMMENTÁR A lojalitás diadala LAKNER ZOLTÁN A Fidesz frakciószabályzatának megfelelően a párt elnöke tesz ja­vaslatot arra, hogy a képviselőcsoport kit támogasson a köztársa­­ságielnök-választáson. Ez az eljárási mód pontosan lefedi a gya­korlatban érvényesülő viszonyt Orbán Viktor és frakciója között, miközben (nem közjogi értelemben) az a fanyar helyzet állt elő, hogy a miniszterelnök lényegében kijelölte az államfőt, hiszen a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP döntése a vég­eredménnyel egyenértékű. Schmitt pályafutásánaksajátossága, hogy gyakorlatilag sosemjárta végiga ranglétrát: 1977-ben fejezte be sikeres sportpályafutását, de már 1976-tól az Astoria szálló igazgatóhelyettese (korábbi szál­lodaipari állása a sport mellett nyilvánvalóan névleges volt), 1981-ben a Népstadion és Intézményei élére vezetőként érkezik, 1983-ban már a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, később elnö­ke, és ugyancsak 1983-tól az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak MOB-elnök­­ként gyakorlatilag „hivatalból” a tagja, igaz, az 1991-től birtokolt végrehajtó bizottsági tagság valóban nagyon komoly és nem auto­matikus pozíciónak számít. Közben 1993-tól Magyarország madri­di, 1997-től berni nagykövete. Ezek a posztok azt jelzik, hogy Schmitt Pál több mint 30 éve mindig rendelkezik a szükséges politi­kai háttérrel ahhoz, hogy előbbre léphessen, holott ezalatt külön­böző rendszerek és a rendszereken belül különféle kurzusok váltot­ták egymást. Ha mindvégig karakán személyes véleményével tűnt volna ki (mint például Joachim Gauck, a németországi ellenzéki pártokjelenlegi államfőjelöltje), akkor nagy formátumú politikai személyiségként lehetne számon tartani, Schmitt Pál fő karakterje­gye azonban leginkább az, hogy mindig „ott” volt. Direkt politikai pályafutása 2002-ben kezdődött, mikor a Fidesz­nek volt szüksége arra, hogy legalábbis a fővárosban „eltakarja” a pártlogót és a számára ellenséges környezetben találjon egy népszerű független jelöltet. Schmitt Pál nem győzött, de nem volt sikertelen. 2002 októbere és 2003 májusa között született a dön­tés, hogy az akkor újjáépülő Fideszben Schmitt vezető pozíciót tölthet be. Orbán Viktor koncepciója a következő volt: a szövet­séggé alakuló Fidesznek meg kell mutatnia, hogy változik, nyit, terjeszkedik, ehhez új emberekre volt szükség. Másfelől viszont az új szereplők nem válhattak veszélyessé a pártelnök hatalmára nézve, szükséges volt, hogy ne legyen politikai bázisuk a Fidesz­ben, ám puszta jelenlétük a vezető testületekben ellensúlyozza azokat, akiknek van ilyen bázisuk. Nagyjából ez a magyarázata annak, hogyan került Schmitt Pál egy újabb vezető pozícióba hét évvel ezelőtt. Figyelemre méltó egyébként, hogy Schmitt a szovjet utasításra bojkottált Los Angeles-i olimpia idején már a magyar sportélet egyik vezetője volt. A döntés nyilvánvalóan Moszkvában született és a hazai politikai vezetők ezt megerősítő álláspontjával szemben nem volt helye „fellebbezésnek”. Ugyanakkor Schmitt Pál és veze­tőtársai például lemondhattak volna a döntés elleni tiltakozás­ként, ennek azonban nyoma sincs az annalesekben. Még ennél is érdekesebb, hogy Schmitt Pálnak ezt soha senki nem vetette sze­mére a Fidesz vezetői közül, holott a nyolcvanas években már nem jelentett teljes egzisztenciális romlást még a politikai ellenzékiség sem, és a személyes biztonság sem volt olyan módon veszélyben, mint a rendszer korábbi szakaszaiban. Schmitt Pál az olimpiai részvételről döntő szavazástól távolmaradt, s később sem beszélt arról, hogy másként is viselkedhetett volna ebben a korszakban. Mindezeket látva állíthatjuk, hogy Schmitt Pál harminc év alatt nem alakított ki politikai karaktert, nem is törekedett erre. Az a megállapí­tás sem állhat mesze a valóságtól, hogy nem ennek ellenére, hanem emiatt lehet a Magyar Köztársaság következő államfője. JEGYZET Ki a felelős? PÉTERFl SZONYA Az agyi érkatasztrófa általában maradandó beszéd- vagy moz­gáskárosodással jár, ám gyak­ran halálos kimenetelű. Szinte mindegy, hogy az érintettek agyvérzést vagy ún. agylágyu­lást (az agyi vérkeringés káro­sodása kapcsán kialakult oxi­gén- és tápanyaghiányos álla­pot) kapnak, mielőbb kórházba kell juttatni őket. Ha a stroke­­ot követő 4,5 órán belül korszerű sürgősségi ellátásban részesül a beteg, vagyis vénán keresztül trombolízis eljárással oldják fel az eret elzáró vérrö­göt, az agykárosodás visszafor­dítható. A négy és fél óra alatt a hozzátartozóknak fel kell is­merniük a bajt, s gyorsmentőt kell hívniuk. Fontos, hogy a ro­hamkocsi olyan intézetbe szá­­guldjon, ahol a gyors vizsgála­tok - beleértve a CT-t, az ultra­hangot (jobb esetben a mágne­ses rezonanciát) - után lehető­ség van a trombolízisre. Bár Szlovákiában az utóbbi évek­ben nőtt a korszerű ellátásban részesülők száma, hivatalosan az ország 12 kórházában van lehetőség a vérrögoldásra. A négy fővárosi, a nagyszombati, a nyitrai, az újvári, a komáromi és több közép- és kelet-szlová­kiai városban található intéze­tekbe az egészségbiztosító köz­pontilag vásárolja és továbbítja a szükséges gyógyszert. A dunaszerdahelyi, sőt, a lévai, a nagykürtösi, a losonci, a rozsnyói és a rimaszombati kórházak nem tartoznak a ki­váltságosak közé. Holott pl. Dunaszerdahelyen adottak a feltételek - neurológiai osztály, intenzív szoba, CT, ultrahang - a gyógyításra. Amikor erre rá­kérdeztem, az egészségügyi minisztérium illetékese azt vá­laszolta, a csallóközieket a nagyszombati kórházban látják el, hiszen nincs olyan település, ahová 14 percen belül ne jutna el a gyorsmentő. Tehát nem fontos, hogy a kis kórházak fog­lalkozzanak az agyvérzéses ese­tekkel! Igaz, a neves pozsonyi és nyitrai neurológusok épp az ellenkezőjét hangsúlyozták, mondván: stroke esetén az idő élet-halál ura.- Noha mi a központilag vásá­rolt gyógyszerből egy adagot sem kapunk, jó egy éve költ­ségvetésünk terhére megvásá­roljuk és alkalmazzuk az 1200 eurós trombolízis-kezelést - mondta dr. Horváth Zoltán, a dunaszerdahelyi kórház igazga­tója, de a betegek zömét a terü­letileg illetékes nagyszombati kórházba kell szállítani, holott hat évvel ezelőtt mindkét inté­zet még ugyanabba a kategóri­ába tartozott. Ugyan többször tárgyalt arról, hogy felvegyék a kórházat a stroke-centrumok listájára, s ezáltal jogosultak le­gyenek a szigorú szakmai felté­telekhez kötött trombolízis-ke­­zelésre, elutasították javaslatát. Elfogadható indoklás nélkül. Bár az illetékesek - az egész­ségügyi minisztérium, az egészségbiztosítók - szerint megfelelő a stroke-központok és gyorsmentők országos háló­zata, vannak települések, ame­lyekre 14 percen belül nem jut el a rohamkocsi. A szerencsét­len csallóközi agyvérzéses be­teg gyakran kifut az időből, s nem jogosult a korszerű keze­lésre. Ezért ki a felelős? TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Az MSZP elnöki posztjára Mes­­terházy Attila kapta a legtöbb je­lölést, és várhatóan nem akad ki­hívója a Népszabadság szerint, amely úgy értesült: az MSZP or­szágos vezetése tagjainak, illetve a pozíciókra jelölteknek két nap­juk van arra, hogy jelezzék, elfo­­gadják-e a pártszervezetekjelölé­­seit, és elindulnak-e a július 10-i kongresszus tisztújító megméret­tetésén. A lap információi szerint az összes betölthető vezetői posz­tot figyelembe véve (körülbelül húsz pozíció) közel száz jelölés érkezett, a szórás meglehetősen nagy. Az bizonyosnak látszik, hogy az elnöki posztra Mesterhá­­zy Attila kapta a legtöbb jelölést. Az elnökhelyettesi posztra (ebből az alapszabály szerint több is le­het, de várhatóan csakegyet, eset­leg kettőt választanak) Molnár Csaba kapta a legtöbb ajánlást, a volt kancelláriaminiszter azon­ban még nem döntötte el, hogy indul-e, és nem válaszolt még Szekeres Imre elnökhelyettes sem, aki várhatóan ma közli dön­tését - írta a lap. Megküldte leve­lét a Katona Béla vezette jelölőbi­zottságnak Hiller István és Újhelyi István. A volt kulturális minisztert elnökségi tagnak és választmányi elnöknekjelölték, de Hiller közöl­te: formális tisztség nem ambici­onálja. Újhelyi majd minden pozí­cióra kapott jelölést (pártelnökit is), az Országgyűlés alelnöke vi­szont kijelentette: az ellenzéki lét újjáépítésében felesleges a funk­cióhalmozás - írta a Népszabad­ság. A lap szerint komoly érdeklő­dés a választmány elnöki székéért mutatkozik: a jelenlegi vezető Simon Gábor mellett Botka László is esélyes, de elfogadta az erre va­ló jelöléstSzanyiTiboris. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom