Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-22 / 142. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 22. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ SZERB SAJTÓ Állítólag merényletet ter­veztek Ivica Dacsics ellen bosz­niai látogatásán; a belügymi­niszter igyekezett kisebbíteni az ügy jelentőségét. Beszámo­lók szerint a szokásosnál na­gyobb biztonsági készültség mellett zajlott le Dacsics vasár­napi látogatása Banja Luká­­ban. A belgrádi Press azt írta, több mint száz rendőr ügyelt biztonságára, egy rendőrheli­kopter is kísérte a gépkocsiosz­lopot. A miniszter elismerte, a rendőrség tudomására jutott „műveleti értesülések” miatt szigorú biztonsági intézkedé­seket foganatosítottak, de szerinte az ügynek túl nagy fi­gyelmet szentel a sajtó. (mti)- Hogyan lettem hegymászó? Valamikor egy mély völgyben laktunk, és a viharok után a víz csak emelke­dett, emelkedett... (Peter Gossányi rajza) Regionális identitása mellett továbbra is csak magyar párt akar lenni, vagy univerzálisan kisebbségi? Az MKP-t nem lövik le, ugye? Pártokat, rendszereket, kormányokat előszeretettel temetnek Szlovákiában. Az egyszeri használatú. ..fast food” pártokra (SOP, ANO) már jóformán nem is emlék­szünk, de hogy 1998-ban nem bukott meg a mečiar­­izmus, azt láthattuk. Gyanít­ható, hogy idén sem, hiszen a választópolgárok majd fele akarta a hatalomban vissza­látni Mečiar partnereit és si­keres kiónjait. LOVÁSZ ATTILA A választások utáni hangulatban páran a Magyar Koalíció Pártját is temették volna. A Híddal megmér­kőzve (ami csak az MKP oldaláról látszott Híd elleni meccsnek) az MKP alulmaradt, nem került be a parlamentbe. Vége - gondolták so­kan, és sokan le is írták. Korai volt az elparentálás és korai volt az öröm is, már akinek öröm volt. Az MKP stratégiának is csak nagy eu­femizmussal nevezhető viselkedé­se bukott meg csupán, a párt ezért még nem. Miért? Először is: a mečiari választási törvény miatt létrejött pártnak a 12 év alatt ki­épültek a struktúrái. Vannak pol­gármesterei, komoly a jelenléte sok önkormányzatban, sok közigazga­tási hivatalban is, vannak erős me­gyei struktúrái és erős megyei em­berei - választott pozíciókban. S ami a legfontosabb, az MKP-nak van közel 110 ezer szavazója, ami a magyar aktív pártválasztóknak majdnem a fele. Ezt a létező, nem virtuális, hanem a településeken je­len levő erőt nem lehet egy válasz­tási kudarc miatt semmibe venni. A politikai elemző egyszerűen csak tudja, hogy van a párt mögött erő, úgy istenigazából tudatosítania ezt a párt vezető embereinekkell. Másodszor is: a közel 110 ezer választó a parlamenti voksolás so­rán azt mondta (akár hűségből, akár emocionálisan, akár racioná­lisan szavazott), hogy amíg az or­szágban van szlovák nemzeti poli­tizálás, márpedig van, és a demok­ratikus pártokban is jelen van, ad­dig az etnikai alapon való politikai szerveződés és politikai érdekkép­viselet fontos. Annak a 110 ezer embernek legalábbis. A vereség, kudarc utáni kijóza­nodást és fájdalmat a pártnak ld kell hevernie és el kell jönnie az elemzés idejének. A párt választásokig fele­lős legfelsőbb vezetői a stratégia megválasztásával igazolták, útjuk helytelen, mert a politikai párt legi­timálása a választási siker. Ezt nem tudták elérni. Lehet filozofálni áru­lókról, pálfordulásokról, magyar­ságnak hátat fordításról, de észre kell venni, bekövetkezett egy ko­moly paradigmaváltás, amelyet a politikai elemző most egy mondat­ban leegyszerűsítve a következő módon képes megfogalmazni: a szlovákiai magyar választók túl­nyomó részének a/ id^ntításrétt geiben nagyon komoly helyet fog­lal el a szlovákiai identitástudat. Nem a szlovák, a szlovákiai! Ezt nem észrevenni politikai vakság, értékelje a tényt, ki hogy akarja. Ebben a tudatban kell az MKP- nak újrafogalmaznia önmagát. Régiókban erős, nem okozna nagy gondot erős regionális identitást adni a pártnak. A párt stratégiai emberei számára roppant fontos tiszta irányvonalat, tiszta képet adni abban kérdésben, miként vi­szonyuljon a honi magyar homo politicus a szlováksághoz - a szlo­vák nemzethez és a szlovák ál­lamhoz. Nem kisebb kihívás meg­fogalmazni a magyarság jövőké­pét azokon a vidékeken, ahol többségben, ahol kisebbségben és ahol már csak szórványban van­nak magyarok. A pártnak meg kell fogalmaznia, hogy a „Szlovákiá­ban magyarnak lenni” szóösszeté­telben milyen helye van állami, önkormányzati, kulturális intéz­ményeknek, gyűjtőszóval: közin­tézményeknek. A nagy elosztó rendszerek szabályozása a kor­mánypárt dolga ellenzéki segéd­lettel és kritikával, a parlamenten kívüli, de erős regionális pártnak a helyi, megyei elosztórendszerek minőségét kell világosan megfo­galmaznia. Az MKP eldöntheti, hogy regionális identitása mellett csak magyar párt akar-e lenni, vagy univerzálisan kisebbségi (ühOgy aixíiO ax.üvcLí>égi szinten az Együttélés fogalmazta meg ma­gát). E kérdésekre nem ma és nem is holnap reggel várja a választ a pol­gár. De legalább a pártra szava­zóknak rövid időn belül meg kell tudniuk, foglalkozik-e ilyen kérdé­sekkel néhány tenni akaró aktivis­ta, a párt (fizetett) apparátusa. Látniuk kell, hogy a párt nem ko­szorúra, koporsóra gyűjtöget, ha­nem erőt merít a következő meg­mérettetésre. Néhány apró jelzés már látható volt, de az önkor­mányzati választások előtt letisz­tult és védhető, kampányolható programmal kell előállnia. Az „ér­demei elismerése mellett” kegyet­len szófordulat volt a pártállam­ban, ma itt az ideje, hogy a párt alapító atyáinak kijáró tisztelettel a párt ifjabb, dinamikusabb kö­zépvezetői köszönjék meg a nagy öregeknek, vegyék be őket tiszte­letbeli pozíciókba, emeljenek előt­tük kalapot azért, amit jól csinál­tak, de magyarázzák el nekik: más szelek fújnak, más csapat kell most. Ha ez nem történik meg, fi­úk, szóljatok, néhány centet a ko­szorúra összekaparni nem nagy ügy. De akkor valóban árulás tör­ténne -110 ezer szavazat nyíltszí­­ni elkótyavetyélése. Vagy sima át­adása másnak. JEGYZET Beetetés nélkül is megy LŐR1NCZ ADRIÁN Két rendkívül fontos esemény aranyozta be a közelmúltban amúgy szürke, a média minden­napos szolgálatának szentelt hétköznapjaimat, mindkettő jú­nius tizenkettedik napjához kö­tődik. Az egyik, hogy végre le­csengtek a parlamenti választá­sok, az azt követő csalódottság vagy eufória is kezd normális mé­reteket ölteni. Ez a pillanatnyi pangás arra ösztönzött, hogy végre kitakarítsam postaládá­mat. No nem a virtuálist, hanem a valódit, melyben hetekig a nem­zet- és országmentők tanyáztak, s mely ezért június elejétől érintet­lenmaradt. Legmerészebb ál­momban sem gondoltam, hogy egyszer ennyire fontos leszek - ezúton köszönöm valamennyi politikusnak a belém, választóba fektetett bizalmát, s ez érvényes azokra, akik a sportolókról sem feledkeznek meg, akik autópá­lyát építenek majd nekünk, mint az igazi, hamisítatlan csallóközi arcokra, vagy a megújulást hirde­tő ifjú titánokra. Külön köszönet illeti a szlovákok legnemzetibb tömörülését, mely külön újságot adott ki csak azért, hogy a Csalló­köz minden szittyájával tudassa: jottányit sem enged az utálatos pónikon közlekedő, görbe lábú mongol fajtának. Vettük, köszön­jük...! A másik, jóval nagyobb horderejű történés, hogy erkélyünkön, egy kiszolgált batikolófazék fedezé­kében kiköltött a kerti rozsdafar­kú. Nem tudom, aválasztások, az áhított változás tiszteletére-e, de az apró tojások felpattantak, egy­szeriben hat kis csőr tátogott éhe­sen az ég felé. Averébalakúak rendjének e légykapófélék csa­ládjához tartozó képviselője va­lóságos kis életművész - ártéri erdőkben, parkokban, gyümöl­csösökben éppúgy otthonosan érzi magát, mint a hegyoldalak sziklarepedéseiben vagy a nagy­városok épületeiben. Rendszeres vándorlása során Belső-Afrikáig és Dél-Perzsiáig szárnyal, s te­kintve, hogy a hím több fészkelési lehetőséget is megmutat párjá­nak, rendkívül megtisztelőnek tartom, hogy választásuk éppa mi erkélyünkre esett. Lévén szó rendszeres fészkelőkről, Brehm szerint társaságukra és hajnali, kissé reszelős hangon előadott füttykoncertjükre az elkövetkező években is számíthatok-míg az öregfazékbíija. Bő egy hete, hogy a színpompás hím és a kissé „szolidabb kivitele­zésű” tojó felváltva táplálja hat éhes palántáját, s ettől sem a szél­sőséges időjárás, sem az aktuális politikai helyzet nem tántoríthat­ja el őket. Tizedik napja figyelem, így bizton állíthatom: még a szú­­nyoginvázió is nekik kedvez, ami attól lehet, hogy a rozsdafarkúak -sáltalábana légykapófélék - tudnak élni. Mert törékeny kis egzisztenciájuk beetetés nélkül is működik. KOMMENTÁR 'atS&t- Säst?«; Ätiŕ.- N.,' Lenni vagy nem lenni MÓZES SZABOLCS Pár héttel ezelőtt még kevesen gondolták volna, hogy az MKP a következő hónapokban a címben szereplő shakespeare-i kérdésre fogja keresni válaszát. Ám a népakarat nagy úr, ezért a párt veze­tőinek s főként az úgynevezett egyszerű párttagoknak az elkövet­kező hetekben a létkérdésen kell morfondírozniuk, melynek meg­válaszolására távolról sincs annyi idő, mint a választások éjszaká­ján tűnt. Sőt a sikeres feltámadás nagyrészt külső tényezőktől függ, lett légyen bármilyen is az MKP-s küldöttek és pártirányítók válasza az idézett angol klasszikus kérdésére. Azon a bizonyos választási éjszakán sokan talán bele sem gondol­tak, hogy ez a vokscsata lehet az utolsó, amelyen az MKP eséllyel indul. Á párt jövője ugyanis jelenleg alapvetően két, politikai érte­lemben erős kézben összpontosul: Bugár Béla és Orbán Viktor markában. Ennél rosszabb hír pedig nem is lehet a párt tagjai szá­mára, ugyanis, ha előbbi viszonylag ügyesen, utóbbi pedig racio­nálisan politizál a következő négy évben, akkor az MKP 2014-ben - ha még létezni fog - csak a futottak még kategóriában vesz részt a parlamenti választásokon. A másfél hete elért 4,33 százalék azt jelenti, hogyjelenleg 109 ezer voks hever a földön. Aligha képzelhető el, hogy egy ilyen nagyságú szavazatszám ne érdekelné a Hidat, s ne tenne meg mindent azért, hogy ezeket a voksokat becsatomázza az elkövetkező négy évben. Erre pedig jelenleg minden esélye megvan. Kormányzó pártként az egész választási ciklusban, de legfőképpen a választások előtt meg­felelő módon fogja tudni magát prezentálni a magyar választók előtt: elégnéhány kilométer R7-esés/vagyR2-es útszakasz, pár felújított tornaterem, kicserélt tető s egyéb apróság a „régióknak”. A 2010 és 2014 közötti időszak pedig várhatóan a szlovák-magyar kapcsolatok terén távolról sem lesz olyan hektikus .mint az elmúlt négy esztendő volt. „Megígértük s megvalósítottuk: csökkentettük a feszültséget” - szólhat a lózung négy év múlva. 2014-ben tehát a honi magyar választópolgár a következő dilemma előtt fog állni: szavazzak a kormányzó magyar pártra, mely - vélt, valós vagy be­ígért - támogatásokat hozott régiómba, melyet elfogadnak partne­rei, mely elősegítette a szlovák-magyar fronton „kitört” tűzszünetet (függetlenül attól, hogy tettek-e érte valamit, vagy a nagyvilágbéke csak azért állt be, mert a Smer és az SNS éppen el­lenzékben találta magát). Vagy adjam le a voksomat a négy évig a közélet perifériáján oxidáló MKP-ra, melynek bejutása kérdéses, szlovák partnerek általi elfogadottsága szintúgy? Ha Bugára következő négy évben jól játssza ki ászait, az MKP egyet­len reménye Orbán Viktor marad. Ha a Fidesz elnöke a leendő szlo­vák kormánnyal szemben konfrontativ politikát fog folytatni, a Hidat pedig látványosan ignorálja, esetleg leárulózza, akkor még reménykedhetnek Berényiék. Ha viszont Orbán úgy dönt, az 1998-as forgatókönyvet porolja le, s egyfajta modus vivendit talál a Híddal, akkor ez a vonat is elmegy az MKP számára. Persze kérdé­ses, hány párttagot fog ez akkor még érdekelni, hány polgármester és alacsonyabb szintű politikus „megy át hídba” vagy Híd-támogat­­ta függetlenbe már a közelgő helyhatósági választások előtt. Úgy tűnik, a szlovák választók is jól döntöttek „Sírni szeretnék” HOLLAl HEHS OTTÓ A szlovákiai választások után a szlovák politika fenegyereke, Ján Slota nyilatkozta: „Sírni szeretnék, nagyon szomorú vagyok. Ha egy magyar párt kerülne a parlamentbe, az ország déli részét autonómia ve­szélyezteti.” A szlovák tévében tett kijelentésére nyugati politikai meg­figyelők is felfigyeltek, az osztrák Die Presse online kiadása címként használta a „pityergős állásfogla­lást”. Mi nem sírunk, örvendünk, úgy tűnik, a szlovák választók jól döntöttek, s remélhetőleg lejár a na­cionalista „kardcsörtetések” ideje. Pontosan még nem tudni, hogya­lakul az új politikai stratégia, de a magyarellenes hisztériás kitörések korszakának valószínűleg befelleg­zett. A szlovákok nagy része béké­sen, az ország kisebbségével közö­sen szeretné hazáját építeni. Ezt a BugárBéla vezette Híd ésa szintén új Szabadság és Szolidaritás sikere igazolja. Mindkét pártra olyanok szavaztak, akik azt vallják, ha nyelvi kultúránkban és hagyományokban különbözünk is, gazdasági, társa­dalmi, politikaijövőnketcsakközö­­sentudjukkialakítani. Bár Szlovákia gazdasági fejlődése nem szenvedett túl sokat a gazdasá­gi világválság miátt, Ficóval sokan nem voltak megelégedve. Ideges ide-oda ugrálás jellemezte a kor­mány munkáját ésa kormányfő nyílt magyarellenes kijelentéseire már Brüsszelben is fel-felkapták fejüket. Ha Ficót egy okos hölgy váltaná fel a kormányzásban, pozitív visszhan­got keltene Nyugaton, a német kan­­cellámő „ férfias” kormányzásával is elégedettEurópa. A nyugati közvélemény nem is­meri a szlovák-magyar „konflik­tust” és ha ismerné, sem érdekelné. Az EU politikája amerikanizálódik, a gazdasági kérdések a döntőek. A tisztán nemzeti pártok jelenléte Eu­rópában már ritkaság. Ezért volt ne­héz azRMDSZ helyzete Erdélyben. Az MKP, Csáky Pál vereségét nagyon sajnáljuk, azt még jobban sajnálnánk, ha visszalépne a poli­tikától. Hol tévedett? Nehéz megmondani. Talán nem kellett volna túlságosan arra figyelni, mit mondanak az anyaországi bará­tok, túl őszintén sem lett volna szabad nyilatkozni terveiről. Bu­gár többet hallgatott, de azt ki merte mondani, hogy az új ma­gyar törvényhozás várhatott vol­na néhány hetet vagy napot. (Sok szlovákiai magyar is így gondol­kodott.) Egy biztos; Szlovákia új úton indulhat el és ezen az úton szlo­vák és magyar már együtt gyalo­golhat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom