Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-12 / 134. szám, szombat
A szalon, az ebédlő összbútorzatát a sarokba tologatták, a szőnyegzetet hozzárugdosták, és veszett táncforgatag kerekedett a szobák középső tisztásain. TERSÁNSZKY JÓZSI JENÓ: ÚJLEGENDA SZALON Azaz: nem ezen múlik. Az egészről van szó; és nem a szavak felosztásáról szalonképesekre és szalonképtelenekre... Egyébként sincs szalon. ESTERHÁZY PÉTER: TIZENHÉT KITÖMÖTT HATTYÚK 2010. június 12., szombat 4. évfolyam, 22. szám A Dél-Afrikai Köztársaság útja a gyarmatosítástól az apartheiden át a futball-világbajnokságig A szegény gazdag Dél-Afrika Nelson Mandela jobb tenyerének lenyomata, közepén Afrika körvonalaival. A 25 számozott példányban készült litográfiát a New York-i Belgravia Galleryben árverezték el 2004-ben (ČTK/AP Photo) A Dél-afrikai Köztársaság Afrika legfejlettebb állama. Nemzeti összterméke 275 milliárd dollár, Szlovákiának a háromszorosa. A pénzromlás üteme 5,7%, az egy főre eső GDP 5610 dollár. Ha mindezt átszámoljuk a vásárlóérték-paritásra, a dél-afrikai életszínvonal mintegy fele a szlovákiainak. HORBUIÁK ZSOLT Az ország kiterjedése 1 millió 220 ezer négyzetkilométer. A déli félteke mérsékelt szubtrópusi övezetében található. Éghajlati szempontból két jól elkülöníthető zónára osztható: a száraz és sivatagos nyugati és északi síkságra, valamint a hegyes, termékeny, csapadékos délre és keletre. Két jelentős folyó, az Orange (Oranje) és Limpopo, szeli át az országot s képez határt a szomszédos államokkal. A több mint 49 millió lakos háromnegyede színes bőrű, 12%-a fehér, 2%-a ázsiai eredetű, a maradék kevert, leginkább mulatt. A hivatalos nyelv az angol és az afrikaans. Ezenfelül a Dél-afrikai Köztársaság a „legmagyarabb” afrikai ország. A magyarok száma 10 és 20 ezer közé tehető. Az ország birtokbavétele Dél-Afrika a fekete kontinens legkorábban meghódított országai közé tartozik. A vidékre az első fehér emberek már a 15. század végén eljutottak. A fő cél azonban még nem maga az ország volt, hanem az Indiába vezető út felfedezése. A portugál Bartolomeu Diaz 1488-ban érte Afrika déli csücskét, de tovább már nem hajózott. A félszigetet Vihar-foknak elnevezve visszafordult. Hazatérte után a király, mivel úgy hitte, hogy sikerült megtalálni az Indiába vezető utat, a bizakodás jegyében a fokot átkeresztelte Jóreménység-fokára. Később Vasco de Gama 1497-ben, Magellán hajói 1522-ben, majd Francis Drake 1580-ban kerülte meg a fokot, de a vidék betelepülése csak a 17. században indult el. A portugálok többször is partra szálltak itt, de nem tudtak gyökeret ereszteni. Az első maradandó települést a hollandok létesítették 1652-ben. Fokföld ekkor még gyéren lakott vidék volt. A holland, más néven afrikaaner vagy búr telepesek mellé francia protestánsok és németek érkeztek, akik földműveléssel és állattenyésztéssel kezdtek foglalkozni. A fő termény az Amerikából bevitt kukorica volt, amit hüvelyesekkel egészítettek ki. Munkaerőként helyi lakosokat tettek rabszolgává. A18. század folyamán Anglia is igyekezett kiterjeszteni hatalmát a vidéken. Ebben az időszakban indult meg néhány zulu törzs délnyugat felé való terjeszkedése is, amely összesen nyolc háborút eredményezett. A fehéreknek idővel mindig sikerült győzedelmeskedniük, és az egymással is ellenséges viszonyban lévő színes bőrű lakosságot észak felé szorítaniuk. Angliának Fokföldet az akkor napóleoni megszállás alatt lévő Hollandiától 1806-ban sikerült megszereznie. A brit nyomás hatására, majd a rabszolgaság 1834-es betiltása után megindult a búr lakosság északi irányú vándorlása, az úgynevezett nagy trek. 1838-ban megalapították Natal államot, amit azonban a britek öt év múlva annektáltak. A búrok Andries Pretorius vezetésével tovább vonultak, és létrehozták Oranje Szabad Államot, majd Transvaalt, melyek függetlenségét 1852-ben ismerték el. A brit uralom alatt A brit terjeszkedés a gyémánt és az arany felfedezése után újabb erőre kapott. 1877-ben annektálták Transvaalt, ami az első búr háború kitöréséhez vezetett. Ekkor még a búroknak sikerült megvédeniük függetlenségüket. Az 1880-as években a britek tovább növelték afrikai birtokaikat. Becsuánföldet, a mai Botswanát 1885-ben, Rhodesiát - ma Zambia és Zimbabwe - pedig 1889-ben hajtották uralmuk alá. Transvaalban az angol telepesek megkísérelték rpagukhoz ragadni a hatalmat, mire Transvaal és Orenje egyesült, és Krüger elnök vezetésével támadást indított az angolok ellen. Az első búr győzelmek utána az angolok megsokszorozták gyarmati haderejüket, és elfoglalták a búr államok fővárosát, Pretoriát és Bloemfonteint. A békét 1902-ben írták alá. Ebben a háborúban alkalmazták először a civü lakosság tervszerű elkülönítését, koncentrációs táborba való zárását, és itt vált ismertté az akkor haditudósítóként dolgozó Winston Churchill is. A négy ország, Fokföld, Natal, Orange és Transvaal Dél-Afrika Unió néven 1910-ben mint domínium lett tagja a Brit Nemzetközösségnek. Az. apartheid korszaka A fajüldözés mind a búr, mind az angol uralom alatt lévő területeken elkezdődött, s törvényi formában az 1910-es években jelent meg. Ez egyrészt a környező országokból érkező vendégmunkások sztrájkmozgalmai ellen irányult, másrészt pedig az őslakosságtól való elkülönítést - afrikaansul az apartheidet - szolgálta. A feketék 1936-ban vesztették el teljesen szavazati jogukat. A második világháború után az apartheid tovább erősödött. Megtiltották a vegyes házasságokat és a feketék szabad mozgását. 1963-tól bantusztánokat (bantuk rezervátumait) hoztak létre. Az ország azonban idővel elszigetelődött. 1961-ben kilépett a Nemzetközösségből és felvette a Dél- Afrikai Köztársaság nevet. Az ENSZ 1973-ban fogadta el az apartheidet elítélő határozatát. A fajüldöző belpolitika komoly negatív hatással volt a környező, úgynevezett frontországokra, ahova a dél-afrikai félkatonai alakulatok rendszeresen betöréseket szerveztek. Ennek a harcnak 1984-ben még csehszlovákiai magyar áldozatai is voltak, amikor a dél-afrikai támogatást élvező angolai UNITA több párkányi illetőségű személyt hetekig tartott fogva az őserdőben. Az ország azonban mégis sokáig képes volt dacolni a világgal. Bár a politikai mellett gazdasági embargó is sújtotta, természeti és ásványi kincseinek köszönhetően afrikai mércével mérve konszolidált körülményeket sikerült teremtenie, legďábbis a fehérek számára. A brit birodalom részeként mindkét világháborúból győztesként került ki, és profitálhatott a több tízezer kilométer távolságban dúló harcokból. Dél-afrikai „bársonyos forradalom” A dél-afrikai átalakulás alapvetően konszenzusos úton zajlott. A külső és belső nyomás hatására 1991 júniusában törölték el az utolsó faji törvényeket, s 26 év raboskodás után szabadon engedték a hazai ellenállás emblematikus alakját, Nelson Mandelát. A Kunyhójavító szegények Johannesburg egy nincstelenek lakta külvárosi kerületében (Kép: ČTK/AP/Jerome Delay) ’94-es választásokon az Afrikai Nemzeti Kongresszus, a színes bőrűek pártja győzött, és választottak Mandelát köztársasági elnökké. A Dél-afrikai Köztársaság gyorsan kiszabadult az elszigetelésből, de belpolitikai problémái nem oldódtak meg. A ’90-es években folytatódtak a véres összeütközések, most már az egyes fekete politikai csoportosulások között. Megindult a fehérek kivándorlása az országból. Mandela elnök elvált felesége, Winnie gondoskodott az új rendszer botrányairól is. Napjainkra a politikai helyzet már konszolidálódott, viszont a bűnözés súlyos gondokat okoz. Ami naggyá tette az országot Az 1870-es évekig Dél-Afrika még csak egy teljes egészében agrárjellegű vidék volt. A bennszülött lakosság kiszorítása még nem fejeződött be, s az angol és búr telepesek között is nagy konfliktusok voltak. Az ország gazdagságára a véletlen hívta fel a figyelmet. 1866-ban egy telepes fia a Vaal folyó völgyében találta az első gyémántot. Nemsokára szerencsevadászok lepték el a vidéket. De még a kevés sikeres kisvállalkozó sem tudott talpon maradni. 1887-ben egyetlenegy, 5,3 millió fontra szóló csekkel a De Beers vállalat megvásárolta a Kimberley valamennyi gyémántbányáját. A társaság megalapítója Cecil Rhodes, Fokföld miniszterelnöke volt. A dél-afrikai aranyláz történte más, mint a kaliforniaié, az ausztrálé vagy az alaszkaié. Itt a sárga fém nem kövek formájában, valamilyen patak völgyében, hanem erekben, az úgynevezett reefekben található, amelyek néhány helyen a mélyből törnek elő és szabad szemmel nem is láthatók. A legnagyobb probléma a kőzet alacsony aranytartalma: egy uncia arany előállításához egy tonna kőzetet kell feldolgozni. Mivel a kitermelés így igen tőkeigényes volt, 1886-tól, az első felfedezéstől három évig alig történt változás. Ekkor dolgozták ki a ciános technológiát, amely megsokszorozta a kitermelést és egyben a hasznot is. Az első év négytonnás termelése 1898-ban 120 tonnára emelkedett. Mindemellett az ország hatalmas nyersanyagkincsekkel rendelkezik. A vanádiumérc esetében a világtermelés 64%-át, a platinafémekében 55%-át, a krómérc esetében pedig 37%-át hozzák a felszínre. Számos egyéb mellett vasérc-, rézérc-, antimonérc-, urániumérc- s hatalmas feketekőszénlelőhelyei vannak. Behozatalra kizárólag kőolajból szorul. Ipara is igen fejlett. A gépgyártás, a textilipar és a fegyvergyártás, de a petrolkémia is igen fejlett. Jelentős a mezőgazdasági kivitele, exportcikkei főleg a gyapjú, a kukorica, a bor, a narancs, az ananász és a nádcukor. Ahonnan az országot ma ismerjük A Dél-afrikai Köztársaság máig is gyémánt- és aranybányáiról ismert. A „Dél Csillagáról”, az Excelsiorról vagy a Cullinanról, pontosabban annak egy darabjáról, az .Afrika Csillagáról” már sokan hallottak. Ez utóbbi a brit királynő jogarát díszíti. Az érmegyűjtők elsősorban a helyben kibányászott aranyból vert krugerrandot értékelik leginkább. Köztudomású az is, hogy az angol uralom kezdetén nemcsak a környékbeli országokból érkeztek vendégmunkások, hanem más brit gyarmatokról, Kínából vagy Indiából. Angliai tanulmányai után itt indult politikai pályafutása Mahatma Gandhinak, aki több mint két évtizedet töltött az országban. Pártot szervezett és lapot adott ki. Itt kezdte meg a brit uralom elleni harcot és a bevándorlók diszkriminációjának az eltörlését, s dolgozta ki az erőszakmentes engedetlenség politikai programját. Dél-Afrikában több más emberjogi harcos is világra szóló elismerést vívott ki; Albert Luthuli ’60-ban, Desmond Tutu ’84-ben, Nelson Mandela és Frederik Wülem de Klerk 1993-ban kaptak béke Nobel-díjat. A köztudatba Dél-Afrika mégis Az istenek a fejükre estek című filmmel került. Főszereplője, Nixau, Fokföld valódi őslakói, a szánok, angolul busmanok, közé tartozik. Őket a fehér jövevények szorították a partvidékről a szavannás-sivatagos vidékre. Népe szelíd természete még a többi zulu vagy bantu törzsekétől is különbözik. A hollandok árnyéka. Nem a gyarmatosítóké, hanem a labdarúgó-világbajnokságon részt vevőké (Kép: TASR/AP/Frank Augstein)
