Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-07 / 129. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 7. www.ujszo.com Szabó Magda levelei a svájci barátnőnek Drága Kumacs! MII-JELENTÉS Budapest. Az Ünnepi könyvhétre jelent meg Szabó Magda író Éva Haldimann magyar születésű svájci irodalmárhoz, kritikushoz írt leveleiből az Európa Kiadó gondozásában a Drága Kumacs! Levelek Haldimann Évának című kötet. A Kossuth-díjas írót több évtizedes, bizalmas barátság fűzte Éva Haldimannhoz, akihez 1970 és 2005 között 165 levelet írt. Barkóczi András, a kötet szerkesztője elmondta: az írónő és a kritikus megismerkedése akkor kezdődött, amikor megjelent németül Szabó Magda Freskó című regénye és Haldimann írta meg a könyvről az első német recenziót. Haldimann 1969-ben lefordította a Katalin utcát, s 1970-ben jött neki Szabó Magdától az első levél, amely baráti, udvarias hangon méltatta a fordítást. Az egyre gyakoribb levélváltás átalakult több évtizedes bizalmas barátsággá, bár talán összesen tíz alkalommal találkoztak személyesen, de a levelekből kiderül, hogy Szabó Magda legjobb barátnője lett Haldimann Éva - jegyezte mega szerkesztő. Szabó Magda úgy írta a leveleket, mintha négyszemközt, kendőzetlen nyíltsággal beszélgetne Évával: például beszámolt neki arról, hogy összetűzött a házvezetőnőjével, mikor és hová hívták meg külföldre. Megosztotta barátnőjével a Für Elise című regényének előkészületeit, a Béla király drámatrilógia színházi sikerét, azt, hogy a közönség tombolt az előadás végén és hogy egy évre előre már eladták rá a jegyeket - idézett a levelezésből Barkóczi András. A Drága Kumacs! megszólításról a szerkesztő elmondta, hogy ez a kutya és a macska összevonásából keletkezett, az írónő magát is így nevezte, budapesti és genfi kumacsot emlegetett, s a névadásban benne van Szabó Magda állatszeretete. A levelezésükben vannak nagyobb ívek, mint az írónő rétjének, Szobotka Tibor (1913-1982) írónak, irodalomtörténésznek az állapota, depressziói. Szabó Magda nagyon hálás volt barátnőjének, amikor férje élete vége felé, 1979-ben Haldimann nagy elemző cikket írt Szobotkáról a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) című tekintélyes svájci lapban. A levelezésben tetten érhető Szabó Magda elbizonytalanodása a rendszerváltás körüli időkben, mert volt egy korszaka, amikor csak az asztalfióknak írt, később a Magvető és a Szépirodalmi Kiadó szinte Szabó Magda életműsorozatot adott ki. Levélváltásuk ezután ritkult, évente egy-két levél ment, 2005-ös keltezésű Szabó Magda utolsó levele, és azért csak az övé, mert Haldimann Éva válaszlevelei még váratnak magukra, Szabó Magda hagyatéka ugyanis még nincs teljesen feldolgozva - részletezte a szerkesztő. A vámpírkálváriát vérfrissítőként harangozták be Edward itt sem harap KASZÁS DÁVID Vérszívódömping (Underworld, Alkonyai, Rémségek cirkusza) is fertőzi az amcsi filmerőművek jelenkori felhozatalát. Csakúgy, mint az adaptációláz. Az előbbi jellemzi, az utóbbi már kevésbé a Daybreakers - A vámpírok kora című amerikai-ausztrál produkciót. Eredeti termék. Annyiban mindenképpen, hogy saját forrásból táplálkozik. Akivitelezés azonban hagy némi kívánnivalót maga után. Az írásban rögzített alapanyag szerint 2019-ben járunk, tíz évvel egy világméretű járvány kipattanását követően. Az emberiség 95 százaléka megfertőződött, a maradék pedig rettegésben, bujdosóként él. A tápláléklánc csúcsán vámpírok állnak, akik akár folytathatnák is előző életüket, ha nem akadályozná őket a csökkenő vérmennyiség. Edward egy óriáscég hematológusaként vérhelyettesítő csodaszer kikísérletezésén dolgozik, hogy e fenyegető katasztrófát megelőzze. Az éltető energiaforrás hiányában ugyanis egymást és saját magukat pusztítják a vérszopók, mely förtelmes mutációhoz vezet. Eközben a maradék humanoidokra is vadásznak a technokrata Chiropterák. A földfeletti ellenállást szervezők kapcsolatba lépnek a „vegetáriánus” doktorral, akit a vérszegény Ethan Hawke kelt életre. Kétszeresen is. Hatékony igével nem sűrűn szolgál, azzal pályafutása során leginkább csak Richard Linklater látta el. Tőle tanulhatott volna többet is! A színész tanácsaival segítette a Németországban született ausztrál párost, akik mint reklám- és rövidfilmrendezők érkeztek az ígéret földjére. Bizarr műfajkevercsük képi vüágának sterilitása erről árulkodik, a digitális kamerával rögzített felvételek s az ak-Az emberiség kihalófélben, korcsfattyaké a világ (Képarchívum) cióbetétek során alkalmazott vágási technikák világában otthonosan mozognak. A történetírással sajnos hadilábon állnak, bár a vámpírfilmek bejáratott struktúráját egész ötletesen változtatták meg. Rendhagyó módon a túlvilági kreatúrák hétköznapi személyként élik mindenestjeiket, ugyanakkor kellően vérgőzösek is egy-egy jelenet erejéig. Kár, hogy a rendezetlenség miatt ez néha elhibázott képsorokat eredményez. A karakterek sekélyes mivolta tovább rontja a moziélményt. Sam Neill egész tűrhetően formálja meg a főgonoszt, Willem Dafoe azonban erőteljesebben is küzdött már az Antikrisztus ellen. A többiek szót sem érdemelnek. A látvánnyal céltudatosan bántak a készítők, a Weta vizuális effektjei, valamint a trükk- és maszkmesterek fáradozásai tetszetős munkát eredményeztek. Chris Brown producer szerint komoly mondanivaló lapul a képsorok mélyén. Rejtőzött volna inkább virtuális fűcsomók közé a végtermék miatt, mélyeket az égető Nap perzsel az ausztrál homoktengerben! A 81. Ünnepi Könyhét első két napján az égiek még fintorogtak, szombatra azonban megenyhültek Gondolatok a Könyvhéten Budapest. A szuvenírárusok, a fagyialtosok, a paprikaügynökök és a városnéző buszok közönségének szervezői visszavonulót fújtak a Vörösmarty téren az elmúlt napokban. Az odatévedő külföldi turisták pedig csak néztek, hogy mi van... JUHÁSZ KATALIN Azt hihették, Budapesten ez mindig így megy: könyveket árulnak 152 pavilonban, a nézelődők és vásárlók pedig egymást tiporják, hogy közelebb férjenek a pultokhoz. Pedig ez a csoda csak öt napig tart, aztán folytatódik a válság, a csökkenő példányszámok okozta kiadói stressz, a könyvpiac stagnálása. „Látni valóságos létező, lélegző olvasót, aki tetejébe még vásárló is, annál szebb nincsen” - mondta Esterházy Péter, a könyvhét egy sikerkönyvének szerzője (Esti, Magvető 2010), aki a nagy példakép, Kosztolányi Dezső előtt tisztelegve, Esti Kornél bőrébe bújva beszél saját magáról. A 81. Ünnepi Könyhét első két napján az égiek még fintorogtak, szombatra azonban megenyhültek, és nézelődésre, olvasgatásra ideális időjárási viszonyokat teremtettek a Vörösmarty téren, amelyet én Budapest főterének tekintek, még ha ez furcsán hangzik is, hiszen hogyan is lehetne egy ekkora városnak főtere? Szerintem viszont nem véletlen, hogy e tér közepén legnagyobb romantikus költőnk szobra díszeleg, aki egyik híres versében ezt kérdi: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Ugyancsak a Gondolatok a könyvtárban című költeményben szerepelnek azok a sorok, amelyeket valamennyi magyar tollforgató megszívlelendőnek kell, hogy tartson ma is. „Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit agyunk az ihlett órákban teremt. S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg oly magas lesz, mint a csillagok.” Aki még nem bóklászott a Vörösmarty téren könyvhét idején, annak nehéz elmagyaráznom, szavakba öntenem az érzést. Mert az új könyveket megveheti a (magyarországi) ember bármikor, bármelyik könyvesboltban, de ez össze sem hasonlítható azzal az élménnyel, amikor a nyomdából frissen érkezett kötetet a kiadó pavilonjában vásárolja meg. (20 százalékos kedvezménnyel) úgy, hogy még aznap dedikáltathatja is a szerzővel. Három napja itt vagyok, és megfigyeltem, hogy sok író csak úgy sétálgat a téren, rója a köröket, és azt élvezi, hogy léptennyomon felismerik az olvasók. Ez a „való világban” elképzelhetetlen, ott az írót ugyanúgy leteremtik a közértben, ha tolakszik, megbünteti a rendőr, ha tilosban parkol, vagy nem engedik fel a távolsági buszra, ha nincs már ülőhely. Olyan most a Vörösmarty tér, mint egy hatalmas szabadtéri kávéház. Az irodalmárok kedélyesen cseverésznek, egymás hogyléte felől érdeklődnek. Ennek szép példáját láttam a minap, amikor is Spiró György diskurált elmélyülten Kányádi Sándorral egy napernyő alatt. Aki ismeri a két szerzőt, annak nyilván nem kell magyarázni, mekkora dolog ez a mai kultúrpolitikai helyzetben... Hazai magyar kiadóink is jól teljesítenek, mind a Madách-Posonium, mind a Méry Ratio, mind pedig az összes többi szlovákiai magyar kiadót tömörítő pavilon előtt jó pár érdeklődőt láttam pénteken, illetve szombaton. A Kalligram Kiadót félig-meddig már magyar „cégnek” tekintem, úgyhogy őket más besorolás illeti, bár mindenképp dicséretesnek tartom azon ötletüket, hogy 300, illetve 1000 forintos egységáron kínálnak remek köteteket a könyvhét idején. (Tán mondanom sem kell, jól betankoltam.) Kérdés persze, hogy csak nézelődtek-e, avagy vásároltak is a tülekedők. Ezt senkitől nem mertem megkérdezni, annál is inkább, mivel kiszámoltam, hogy kb. egymillió forintot kellett volna magammal hoznom, ha valamennyi könyvheti újdonságot meg szerettem volna venni. Idén a könyvek átlagára 2753 forint, legdrágább a Bachmann Zoltán életútját bemutató kötet,_ melyet 9995 forintért árulnak, a legolcsóbb pedig egy Becsy András nevű költő (vajon ki lehet?) Franciakrémes című versgyűjteménye, amely mindössze 1000 forintba kerül. „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég” (Vörösmarty), szombat este volt, utcabál készült a nagy romantikus költőről elnevezett téren, akinek szobránál lehetetlen volt ülőhelyet találni. Vörösmartytól alig három méternyire gyermekjátszóteret rendeztek be a szervezők, mivel a 81. Ünnepi Könyvhét egyben a 9. Gyermekkönyvhét is. Láttam biz én tíz év körüli kis kritikusokat a Szamárfül kiadó leértékelt könyvei között kutakodni, és hangosan elemezni a kínálatot. Szavaikat inkább nem idézném, legyen elég annyi, hogy markáns véleményük volt a felhozatalt illetően. A ldegészítő programok közül a Kaláka együttes koncertjének volt a legnagyobb sikere, de a humoristából gyermekíróvá fejlődött Nagy Bandó András is sikerrel szerepelt, ottjártamkor szinte megállás nélkül dedikált. A „felnőtt” írók közül a már említett Esterházy Péter mellett Spiró Györgynek, Vámos Miklósnak, Závada Pálnak és Konrád Györgynek volt a leghosszabb sora. És végül egy kis statisztika. Egy friss felmérés szerint a 14-70 éves korú lakosság több mint fele legalább évente egyszer megfordul könyvesboltban, 61 százalékuk vásárol is legalább egy könyvet évente. Ez körülbelül megfelel az uniós átlagnak. A 14-70 éves népesség összesen 86 százaléka saját állítása szerint többkevesebb gyakorisággal olvas valamilyen könyvet. Ugyancsak szociológiai felmérés, hogy a nők többet, választékosabbat és igényesebbet olvasnak, mint a férfiak. A szépirodalom iránt egyébként csökkent a kereslet, és az is aggodalomra okot adó adat, hogy a magyarországi tizenévesek naponta alig 13 percet töltenek könyv társaságában. A szlovákiai magyar tinikre vonatkozóan nyilván nem készült hasonló felmérés... Hála istennek... Szombaton utcabál volt a Vörösmarty téren (A szerző felvételei)
