Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-06 / 103. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 6. Kultúra 9 A 2009/2010-es színházi évad utolsó bemutatója a Komáromi Jókai Színházban Vízkereszt vagy az egyensúly poétikája Cannes-ban lesz fesztivál Romokban a francia Riviéra Valló Péter rendezése bonyolultan nyitott, egyszerű és tiszta, ugyanakkor letisztultán bonyolult és emberi-költői előadás (Dömötör Ede felvétele) Valló Péter neve eleve védjegye egy előadásnak. A Kossuth-díjas rendező nem ad ki akármilyen munkát a kezei közül. A színházat erőteljesen komplexitásában látó és teremtő alkotóművész. Gyakorlati bizonyítéka ennek a feltevésnek esetünkben az is, hogy a választott Shakespeare-mű díszletét is maga tervezte. Díszletnek hívjuk ugyan, de alapjában véve erősen játéktérként funkcionál. KISS PÉNTEK JÓZSEF Mondhatnánk azt is, hogy egy újabb színpad a színpadon, ám mégsem ez a pontos meghatározás, hiszen nem egy második színpadot látunk, hanem magát az „élet színpadát”. Egy, az élet színpadává nemesült/emelt billegő fehér felületet. Egy olyan minden irányban elbillenő hatalmas fehér négyzetet a fekete térben, amely az előadás minden jelenetében pontosan, érzékletesen és egyben lírai emelkedettséggel érzékelteti/kiemeli/aláhúzza azt, ami fontos és hangsúlyos a történés folyamatában. Ezt az élet-teret keretezi a horizont felől egy ugyancsak fehér fedelű dobogórendszer, amely hol átjáróként, hol pedig képileg nagyon is hangsúlyos pillanatok színhelyévé avanzsál. A nyitó jelenetben, amelyben a tenger habjai partra vetik a hajótörötteket, szárazföldként szuperál, hogy utána egyetlen fekete szék segítségével palotabelsővé avanzsáljon. Mindent tud ez a lecsupaszítatott felület. Természetesen nagyban hozzájárul mindehhez a rendkívüli műgonddal kitalált, kifinomult és plasztikus világítás, amely úgy választja le a játéktér hangsúlyos, éppen játékban levő szegmenseit, hogy közben a valóság maradéktalan illúzióját képes kelteni. Ez a végletekig vitt stüizáció a totális színház jellegezettségeit is magában hordozza. A másik, számomra emlékezetesen nagy erénye az előadásnak az a minden erőszaktól (még a leggyöngédebbtől is!) mentes, kifinomultan értelmiségi humor, amely, mint egy éteri mosoly, mindvégig beragyogja/belengi az előadást. Azzal a bölcs életismerettel találkozunk, amely az érett mester életszemléletét tükrözi. Ennek hangsúlyos megformálója az előadásban a Bohóc. A szerepet Mokos Attila kelti életre, meghökkentő alázattal, őszinteséggel és nem utolsósorban személyes élettapasztalatainak maradéktalan feltárásával. Nagyon fontos pillanatokat mutatott meg abból, ahogyan látni és élni kellene az életet. Esendőségében is bölcs, a környezete felé irányuló szarkazmustól és ugyanakkor kellő öniróniától sem mentes Embert mutat fel nekünk. Természetesen az ő jelenléte is ugyanolyan odafigyelést, nyitottságot és értő/ér- teni akaró nézőt feltételez, mint a többi kiválóan megformált karakter. Malvolio szerepében Olasz István olyan telitalálat és oly erőteljes alakítást nyújt, hogy a bemutatón többször is nyíltszíni tapsban tört ki a közönség. Úgy hallom, nem csak a bemutatón. Ráadásul nem valami hatásvadász gegparádé késztette erre a nézőket, hanem valami egészen pontosan megformált/kimunkált egyszemélyes színházi bravúr. Ideje volt már, hogy Olasz Istvánt is megtalálja egy ilyen mérvű alakítás lehetősége. Még nagyobb öröm, hogy maradéktalanul ki is aknázta a kínálkozó alkalmat. Itt kell hozzátennem, hogy Valló Péter nagyon figyelt és ügyelt a monológokra. Valamennyit pontosan és kiemelt műgonddal kezelte. Ez a kitétel valamennyi alakításról elmondható. Természetesen ebben az előadásban is tapasztalhatóak játékbeli egyenetlenségek, de hát ezt általában csak vagy nagyon kis létszámú szereplőt igénylő, vagy különös műgonddal (és anyagi szabadsággal) összeválogatott alkalmi társulattal lehet(ne) kiküszöbölni. Ezzel együtt elmondható, hogy nagyon is erős társulat a komáromi. Mindenesetre Ho- locsy Katalin (Olivia), Hajdú László (Sebastian), Öllé Erik (Orsino), Fabó Tibor (Nemss Böf- fen Tóbiás), Tar Renáta (Viola), Molnár Xénia (Mária) és Nagy László (Valentine) szerepeiben kitűnő pillanatokat szereztek a nézőknek. A totális színházi eszközökkel is élő előadásban rendkívül izgalmasan épült bele az a tánclépésekkel (Gyöngyössy Tamás m.v.) megoldott pillanat, amikor a néző számára egyértelművé válik, hogy Sebastian és Viola ikertestvérek. Eleinte felmerült bennem a gondolat, vajon szerencsés volt-e két, egymásra ennyire nem hasonlító karakter „ikresítése”. Mivel azonban külön nemű szereplőkről van szó, és kosztümjeik is hajszálra egyeznek (Gadus Erika m.v.), idővel elfogadtam ezt is. Mint annyi más pillanatát ennek a nem mindennapian egyedi, stílusában nagyon tiszta és okos, az érzelmek mellett az értelemre, a művészi gondolkodás és megértés, az alkotói jelzésrendszer értését és befogadását is nagyban segítő előadásnak. Nagyon nagy szükség van manapság a nézői/befogadói nyitottság segítésére. Az igazi nagy tehetségű alkotóművészek óhatatlanul is ezt segítik alkotásaikkal. Hiszen ha egy műalkotásban belső rend uralkodik, akkor - lehet bármennyire egyéni látásmódot hordozó is -, a nézők/be- fogadók fejében is rend lesz és könnyen eligazodhatnak annak még a legzegzugosabb sikátoraiban is. Valló Péter rendezése éppen ilyen: bonyolultan nyitott, egyszerű és tiszta, ugyanakkor letisztultán bonyolult és emberi-költői előadás. Párizs. Cannes és Nizza polgármestere szerdán kezdeményezte, hogy a francia kormány nyilvánítsa természeti katasztrófa sújtotta övezetté a francia Riviéra partjait, ahol előző nap az orkán erejű szél és a hat-nyolc méter magasan felcsapó hullámok nagyon jelentős károkat okoztak, többek között a néhány nap múlva kezdődő cannes-i filmfesztivál helyszínein is. Alig egy héttel a fesztivál megnyitója előtt a tengerparti város híres sétánya, a Croisette romokban hever: a szállodasor parti létesítményeit és az éttermeket teljesen tönkretette kedd délután a viharos tenger, valamint Nizza hat kilométer hosszú partszakaszán, ahol egy hete indult el a turista- szezon, szintén óriási károkat okozott. Személyi sérülés azonban sehol nem történt. A polgár- mesterek elmondása szerint a helyiek évtizedek óta nem láttak ekkora hullámokat. Ráadásul az évnek ebben a szakában teljesen szokatlan a viharos időjárás az Azúr-parton, ahol leginkább a Nizza és Cannes közötti partszakasz strandjai szenvedtek károkat. David Lisnard, Cannes polgár- mestere több millió euróra becsülte a károkat. Elmondása szerint jelenleg mindent a vihar által felkavart homok borít: a kikötő, annak parkolója és a filmfesztivál épülő létesítményei, valamint húsz parti étterem tönkrement. Az orkán erejű szél és a hullámok több gépkocsit is felborítottak. A károk felmérése és a helyreállítás azonban szerda reggel már megkezdődött: az önkormányzat kétszáz embert mozgósított annak érdekében, hogy a jövő héten érkező vendégeket a megszokott csillogás fogadja. „A fesztivál megnyitójára (május 12.) teljesen készen leszünk” - ígérte meg a polgármester. A franciák idei (tavalyi) legjobbja Jacques Audiard díjak sokaságával jutalmazott börtöndrámája „Mi vagy te? Egy próféta, vagy mi?” KASZÁS DÁVID Évtizedekkel az új hullám (No- uvelle Vague) törése után is van súlya a kifejezésnek: francia film. Más európai szálakról (például a neorealizmus) sem feledkeznék meg, bár napjainkra némileg átalakultak, megkoptak e címkék. A gallok mesterműve úton-útfélen eltér a hagyományoktól, bár azoktól nem teljesen független, épp ezért elhamarkodott ítéletek sújthatják. Odaát például művészfilmként bélyegezhetik meg. Nem egy közönségcsalogató blockbuster, s később sem számolhat jelentős bevételekkel, mivel nélkülözi az ismert (és kevésbé elismert) húzóneveket. Két és fél órás hossza és a kritikusok skatulyái miatt - s mert tájainkon a gigamozik műsorra sem tűzik - homályba vész majd A próféta (Un prophete), Jacques Audiard mozija így jelentős hátránnyal indul a kasszáknál. Akárcsak Malik El Djebena (35-114T), akit tisztázatlan körülmények közepette hat év börtönbüntetésre ítélnek. A fiatal, észak-afrikai származású, analfabéta suhanc könnyű falatnak ígérkezik az elítéltek között. A véletlenek különös összjátékának köszönhetően a helyi császár mellé sodródik, aki védelmét szennyes ügyekért adja: „Mostantól benne vagy, ha nem ölsz, én foglak téged.” Malik választhat, hajlik vagy törik, s az előbbi mellett döntve a továbbképzésen gyorsan tanul. Az idők viszont változnak, s mikor az agg vezért gyengítő szelek fújnak, a homo novus erősödik meg. Eltávozási kérelmét kedvezően bírálják el, ezért a kinti ügyekben is César szemévé és fülévé válik. A tiltások ellenére mindenkivel üzletel. Muszlimokkal és korzikaiakkal tárgyal, olaszokkal és egyiptomiakkal verseng a piacért. A végső elszámolás pedig közeledik... A díjszezon meg már lecsengett. A Francia Filmakadémia (César-díj) kilenc szobrocskával jutalmazta, az Európai és a Brit Filmakadémia bírái, vagy éppen a cannes-i filmfesztivál ítészei is kitüntették az alkotást. Az Oscart azonban a spanyol ajkúak kapták. Mindez mit sem von le a dirigens munkájának értékéből. A francia filmiparban oly régóta jelen lévő Audiard család sarja mesterien ábrázolja országának börtönállapotát, mellyel finoman re- zonál az „ötödik köztársaság” társadalmi szerveződésére is. Ugyanakkor kínos tanulságokat vagy eltévedt üzeneteket nem próbál meg lenyomni a néző szűk torkán. A történet hol csordogál, hol lendületet kap, némileg darabossá is válik a mintegy százötven perc során, az összekötő kapocs, az udvar azonban mindent helyre tesz. Felesleges retrospektív jelenetekkel nemigen bajlódnak az alkotók, ehelyett az aprólékosan megrajzolt karakterek mesélnek múltjukról, majd elvesznek a sejtelmes jövőben. Jellemfejlődésük dicséretes, kiváltképpen a főhősé, aki mindezt mintha kiválasztottként élné meg. Néha sodródik az eseményekkel, máskor meg maga alakítja saját sorsát, miközben a hierarchia zsíros létráján egyre feljebb jut. Erkölcsi kérdésekkel nem bajlódik, figurája mégsem ellenszenves, mivel a rendező aggódó apaként egyengeti az eltévedt bárány útját. A záró képek nem adnak egyértelmű magyarázatot arra, hogyan tovább, viszont remek példával szolgálnak azt illetően, milyen az, amikor a tömegkultúra és a magasművészet karöltve sétál be Bolond Pierrot-val a moziba. Cézár és Malik. A nagyhal felfalja a kicsit. Vagy fordítva? (Képarchívum) Nyilvánosságra hozták a Tony-díjra jelöltek listáját Júniusban tartják a gálát MTl-JELENTÉS New York. Catherine Zeta-Jones, Jude Law, Denzel Washington és Kelsey Grammer is az idei Tony- díjra jelöltek között szerepel. A rangos Broadway-díj jelöltjeinek listáját kedden hozták nyilvánosságra a szervezők. Washingtont a Fences című darabban, Law-t a Hamletben nyújtott alakításáért nevezték a legjobb színész kategóriában. Zeta-Jones az A Little Night Music, Grammer pedig az Őrült nők ketrece című musical főszereplőjeként jutott a jelöléshez. Az Őrült nők ketrece 11 jelölést kapott, köztük a legjobb musicalfelújítás díjára is esélyes. A legjobb musical kategória jelöltjei a Green Day rockegyüttes dalaiból született American Idiot, a Memphis, a Million Dollar Quartett és a Felal. Utóbbi szintén 11 jelölést válthat díjra. A legjobb dráma Tony-díjáért Sarah Ruhl In the Next Room, Geoffrey Nauffts Next Fall, John Logan Red és Donald Marguiles Time Stands Still című színműve versenyez. A drámai színészi díjakra Washington és Law mellett Alfred Molina (Red), Liev Schreiber (Pillantás a hídról) és Christopher Walken (A Behanding in SpokaAlfred Molindt a Red című előadásban nyújtott alakításáért jelölték drámai színészi díjra (TASR/AP-felvétel) ne) is esélyes. A drámai színésznő kategóriában Viola Davis (Fences), Valerie Harper (Looped), Linda Lavin (Collected Stories), Laura Linney (Time Stands Still) és Jan Maxwell (The Royal Family) nyerhet Tonyt. Ä június 13-i Tony-gálán életműdíjat kap Alan Ayckbourn, a The Norman Conquests-dráma- trilógia írója és Maria Seldes színésznő.
