Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-17 / 111. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010, MÁJUS 17. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY Vihart kavart a Fidesz azzal, hogy a felettébb szükséges gazdasági problémák helyett a kettős állampolgárságot tűzte az Országgyűlés alakuló ülésének napirendjére - állítja a Hospodárske Noviny című cseh napüap. Mindez nagyon jól jött a szlovák nacionalistáknak, mintha maga Ján Slota rendelte volna meg a törvényt. Választási kampány idején nincs jobb a valós gazdasági gondokról való figyelem elterelésére, mint egy külföldi ellenség. Ez valószínűleg csak akkor szűnik meg, ha a két kormány az unió nyomására azzal kezd el foglalkozni, hogyan vezessék ki országainkat a gazdaságiválságból. (mti)- Te részeg disznó, csak nem azt akarod mondani, hogy te is a koalíciós tanácsról jössz! (Peter Gossónyi karikatúrája) A képviselői mentelmi jog nem a bűnözés legalizálását szolgálja A józan észtől mentesen? Az új magyar parlament beiktatásakor a választópolgárokat a sajtó nem is annyira az új erőviszonyokkal és bizottságokkal traktálta, hanem két „komoly” problémával: Vona Gábor egyébként két hétig ragozott mellényével és Hagyó Miklós őrizetbe vételével. Mindkettő összefügg azzal a kérdéssel, amit legalább két esélyes párt boncolgat Szlovákiában is: a mentelmi joggal. LOVÁSZ ATTILA A mentelmi jog teljes eltörlésétől annak jelentős korlátozásáig terjed az ígéretek palettája, hogy aztáh, néhány hónap múltán, a Tisztelt Ház egyetlen egy dologban tudjon egyetértésre jutni: a kiváltságok megtartásában. Pedig a mentelmi jog nem kiváltság. A mentelmi jog védelem. Anno, az alkotmányos monarchiák alakulásakor a mentelmi jog a törvényhozásba igyekvő honatyát védte például a királyi önkény elől. A király ugyan kiegyezett a rendekkel és a feudális államból alkotmányos monarchia lehetett, de az nem zavarta abban, hogy egy- egy neki nem tetsző nemes fejét leüttesse. Az angol királyok az újkori demokráciák bölcsőjénél gyakran éltek is e lehetőséggel. A mentelmi jog alapja: a képviselő nem akadályozható meg a mandátum gyakorlásában. A népszuverenitás alapelve, hogy a mandátum nem a képviselő tulajdona, hanem a választóé, a mandátum gyakorlásának korlátozása a választópolgár akaratának korlátozása. A mentelmi jog erről és semmi másról nem szól. Ha tehát Daniel Lipšic képviselő politikai agendájának végzése közben rámutat arra, hogy a kormány egyik tagjának maffiakap- csolatai vannak, akkor a mentelmi joga alapján nem lehet egyszerűen bűnvádi eljárást indítani ellene (ahogy azt Harabin kilátásba helyezte, persze kötéllel együtt). A mentelmi jog egyik része az ún. immunitás, azaz „felelőtlenség” elve. A politikus, akinek parlamenti mandátuma van, nem vonható felelősségre politikai döntésekért. Ha viszont ugyanaz a képviselő kirabolta volna szomszédja lakását, akkor nincs mentelmi jog. A köztörvényes bűnözés elől ugyanis nem véd. Akkor miért nem lehet letartóztatni mégsem? Mert itt lép közbe az eljárásjogi akadály: a képviselőt ki kell adnia a parlamentnek. Magyarán, nem fordulhat elő, hogy köztörvényes bűnnel vádolva akadályoztassák a képviselőt, ahhoz a parlamentnek hozzá kell járulnia, meg kell vizsgálnia, vajon a bűncselekmény miatt kiadja-e a honatyát, vagy azt mondja: mondvacsinált balhé, csak ki akarjátok iktatni X.Y.-t egy fontos szavazás előtt. Hogy jön ide Vona és Hagyó? Két gyönyörű példája annak, miként lehet rosszul értelmezni a mentelmi jogot. Hagyóval kezdve: ha visszaélt politikai hatalmával és „csalt, lopott, hazudott”, akkor kár volt kivárni az új parlament megalakulását, ami mentelmi jogának elvesztésével járt. Egyszerűen ki kellett volna őt adni már képviselő korában. Hadd lássa a választópolgár, hogy a mentelmi jog nem a bűnözésthivatottlegalizálni. Vona más eset. A Jobbik elnökének lajbija, mellénye, akármilye a parlamentben politikai megnyilvánulás. Lehet csúnya, felháborító, uram bocsá, törvénytelen, de politikai, és erre mandátumot kapott a választóktól. Nem a törvénysértésre, tévedés ne essék, hanem annak az értékrendnek a képviseletére, amit a mellénye csak szimbolizál. Vona pártját a magyar bíróság nem tiltotta be, részt vehetett a választásokon, és mandátumot kapott arra, hogy hirdesse a nem mindig demokratikus eszméit. Több tucatszor alkalmat adott arra a Jobbik, hogy a bíróság megnézze, vajon közvetve nem olyan politikát folytat-e, amely a demokratikus államberendezkedést kérdőjelezi meg. S akkor lépni kellett volna. A magyar parlamentarizmust nem az veszélyezteti, hogy valaki lajbiban (tüll- szoknyában, vöröscsillagos pólóban) tesz esküt, hanem az, hogy a parlamenti többpárti demokráciát elutasító párt a parlamentbe kerülhet. Olyan párt a Jobbik? Akkor tessék önvizsgálatot tartani jogalkalmazás terén, itt van az ideje. Summa summárum: a mentelmi jog Hagyóra nem vonatkozott akkor sem, amikor mandátuma volt, a törvényhozás simán kiadhatta volna őt. Vonára viszont most, a mellényes sztori idején igenis vonatkozik, merthogy éppen azért találták ki a mentelmi jogot, hogy szabadon lehessen politikai eszméket hirdetni. Egészen addig, amíg azok nem mennek más politikai eszmék szabad hirdetésének rovására. De az új történet (lesz). JEGYZET „Szahar” JUHÁSZ KATALIN Ritkán iszom bort, nem is nagyon tudom megítélni, melyikjó és melyik nem. De irigységgel vegyes csodálattal figyelem azokat, akik értenek a borhoz. Csakúgy, mint azokat, akikegyéni, azonnal felismerhető hangon szólalnakmeg asajtóban. Uj Péter glosszáitpél- dául annyira szeretem, hogy pár éve összegyűjtve, könyv alakban is megvettem őket. Nos, ez az újságíró két éve le merte írni egy agyonajnározott borászatolcsó termékéről, hogy szar. És felháborítónak tartotta, hogy ezzel a márkanévvel kérkedik az ország, ezzel itatj ák a gyanúdan magyar embereket, azt a hamis képzetet keltve bennük, hogy valami különlegeset fogyasztanak. Akeres- kedőház beperelte az újságírót becsületsértésért. Az ügy sokáig húzódott, a legfelsőbb bíróságon kötött ki, amely végül kimondta, hogy Uj Péter „a szar minősítéssel már túllépte a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört, annak szükségtelenül gyalázkodó, becsületcsorbítójellegével megsértette a magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát.” Szerintük teháta „becsületérzés” lehet büntetőjogi kategória, és a szubjektív sérelemérzet határozza meg, hogy ki miért ítélhető el. Lám, nem csak nálunk különös a sajtó és a bírósá- gokviszonya. Ebben határozottan szabadabbnak érzem magam kollégámnál, hiszen én itt (remélhetőleg) bármikor leírhatom ezt a szót, ha valamit nyilvánosan kritizálni akarok. De legyünk pontosak: nem a kritizálás ténye miatt részesítette megrovásban Uj Pétert a bíróság, hanem az ominózus szó leírása miatt. Idézet az indoklásból: „Módjaéslehetőségevolt kifejteni azt a véleményét, hogy a borház boraitnemtartjajó minőségűnek. Azonban a szar kifej ezés használata már túlment ezen a határon. Köztudott, hogy a köznyelvbenhavalakitvagy valamit ezzel ajelzővel illetnek, az sértő, bántó az illető vagy esetleg illető szervezet társadalmi megbecsülését érintikedveződenül.” Talán nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogyjót nevessünk ezen az álszent eszmefuttatáson, hiszen a szar szó manapság-sajnos-már egyáltalán nem számít vulgariz- musnak. Jelzőként is beépült a köznyelvbe, mindennapi beszé- dünkrésze lett. Lassan az óvodásokra sem szólnak rá, ha használják, hiszen csakidő kérdése, mikor kerül be kiradírozhataüanul a kicsik szóhasználatába. A glossza pedig olyan műfaj, ahol mindent szabad, hiszen félúton van az irodalom és a publicisztika között. Emlékeznekarra, amikor Alfred Jarry Übü király című abszurd drámájánakfordításában csak elferdítve jelenhetett meg a szó, és a szereplők percenként azt mondták a színpadon, hogy „szahar”? És arra, hogy Havel az Audienciában a szocialista rendszert jellemezte a „hovno” szóval (de nem csak ezért tiltottákbe a darabot) ? Azt hittük, ezek az idők már elmúltak. ATársaság a Szabadságjogokért a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordul, mert szerintük a borok ízéről alkotottbármüyen vélemény a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik. Ez az ítélet tehát szerintük (is) szar. . KOMMENTÁR Nemzeti cirkusz BARAK LÁSZLÓ Vitán felül áll, hogy Orbán Viktorhoz képest Vona Gábor, a Jobbik elnöke egyelőre egy gyermeteg nímand. Színművészeti hasonlattal élve, Orbán a nemzet színésze, Vona pedig egy vásári ripacs. Hogy utóbbinak mégis majdnem akkora a sajtója, mint az előbbié, az a közönséget minősíti elsősorban. A leghülyébb csürhétől kezdve a sajtómunkásokig bezárólag. Akik viszont kénytelen-kelletlen a plebszből élnek, amelyet nap mint nap ki kell elégíteniük. Következésképpen nagyságrenddel eladhatóbb hír az, ha valaki letolja a gatyáját a parlamentben, mint egy retorikai csúcsteljesítmény. Nem mintha a közép-európai parlamenteket, beleértve természetesen az Országgyűlést is, retorikai csúcsteljesítményekjellemeznék... Orbánnál és Vonánál maradva, egyértelműnek tűnik, mindketten szerepet játszanak. Ha úgy tetszik, szimbolikus politizálást folytatnak. Nincsen tehát alapvető különbség abban, hogy egyik a külhoni magyaroknak márkás öltönyben ígér magyar állampolgárságot, a másik mega náci nyilasokat idéző maskarában. Ha úgy tetszik, épp olyan olcsó színjáték a Szent Koronával a Dunán sétahajókázni, mint külön képviselői esküt tenni a színe előtt... Nem arról van szó, hogy semmi keresnivalója nincsen a politikában a szimbólumoknak. Illik azonban tudni, a szimbólumok a legkevésbé sem önmagukért valók. A hatalom általában - a legprimitívebb kuruzslóktól kezdve az egyházakon át a politikusokig bezárólag - célirányosan használta, használja a szimbolikus gesztusokat, jelképeket, fétiseket. Számos elemző leírta a Fidesz kettős állampolgárságról szóló törvénytervezete kapcsán, mindössze arról szól az, hogy elterelje a figyelmet az evidenciáról: Magyarországon bizony korántsem lesz földi páradicsom az Orbán-kormány hivatalba lépését követő napon. Sőt, az ottani és általában a világot jellemző gazdasági kontextus tükrében biztonsággal megjósolható, jó ideig csak sziszifuszi küszködésre lehet számítani, mintsem diadalmenetre. Ha pedig ez a helyzet megfejelhető valamilyen külső fenyegetettséggel, még hatékonyabb a figyelemelterelés. Magyarország leendő külügyminisztere, Martonyi János tehát azért lett Szlovákiába küldve, hogy megtalálja Robert Fico személyében a külső fenyegetőt, az ellenséget. Világos volt, Ficóékés általában a szlovák politikai osztály-különös tekintettel a Szlovákiában folyó választási kampányra - élből hisztérikus rohamot kap bármitől, ami magyar. Annál is inkább, mert legalább annyira profi ellenségkeresőjelképes gesztusokra építő, vagyis populista politikus, mint Orbán Viktor. Arról nem is beszélve, hogy talán még súlyosabb a hun- garofóbiája - sajnos a szlovák politikai osztály szinte valamennyi tagjára jellemző ez -, mint amennyire elvből le szokás sajnálni a szlovákságot Magyarországon. Csoda, hogy ekkora cirkusz kerekedett a szóban forgó szimbolikus gesztusból? Amelyből, tehetségükhöz mérten persze, profitálnak is mindkét nemzet színészei és ripacsai. Egészen addig, amíg a közönség, ez esetben a szlovákiai magyarok és általában a két ország köznépe észre nem veszi, a pénzéért helyette maguk az aktorok mulatnak és röhögnek... FIGYELŐ Nyomás alatt az itteni magyarok Vona Gábor gárdamellényét emelte ki a magyar parlament alakuló ülésének mozzanatai közül a Der Standard című osztrák lap, a Kurier kommentárjának középpontjában a határon túli magyarok kettős állampolgársága állt. Téves jelzés címmel közölt kommentárt a Kurier. Erőteljes többséggel ruházták fel a „válságtól megtépázott és frusztrált magyarok” Orbán Viktort, aki tartósan megváltoztathatja az ország arculatát. Az azonban kérdéses jel, hogy legelső intézkedésként, mintegy kormányzásának mottójaként a határon túli magyarok állam- polgárságát akarja „átkorbácsolni” a parlamentben. Minden bizonnyal sok magyar még mindig érzékeny a több mülió állampolgár és nagy területek 90 évvel ezelőtti elvesztésére. De aligha lehet ez a jövőt meghatározó kérdés, amit egy új kormánynak mihamarabb meg kell válaszolnia. Emellett nem árulkodik jó politikai érzékről, hogy a leendő kormány egy ilyen érzékeny témában lemondott a szomszédokkal való részletes egyeztetésről. „Végül is több százezer állampolgárukat érinti” - tette hozzá. Orbánnak azzal is számolnia kell, hogy a szlovák politikusok saját választási kampányuk finisében élesen reagálnak a „különutas eljárásra”. Rossz időzítésről van-e csak szó, vagy Orbán múlthoz való kötődéséről - egy optimális kezdet mindenesetre máshogy néz ki - vélekedett a Kurier. A betiltott Magyar Gárda egyenruhájában tette le képviselői esküjét a „a szélsőjobboldali vezető” Vona Gábor a magyar parlamentben, ám Orbán Viktor „egy szóval sem tért ki a provokációra” - írta a Der Standard, amely beszámolt a kettős állam- polgársága körüli feszültségről is. A lapnak nyilatkozó szlovák politológus, Grigorij Mesežnikov szerint a leendő magyar kormánynak ez a törekvése „nagyon problematikus javaslat, amelynek lesz néhány következménye Szlovákiában”. Mesežnikov úgy látja, bizonyosan erősödni fog Róbert Fico „Budapest és a magyar kisebbség elleni agresszív retorikája”. A nacionalisták most újabb muníciót kaptak, a szlovákiai magyar kisebbségre pedig még nagyobb nyomás nehezedik ezután. (MTI)
