Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-17 / 111. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 17. www.ujszo.com Bemutatták Kocsis Ágnes filmjét Cannes-ban Percekig tartó tapsot kapott MTl-HÍR „Egy rendkívül bölcs író rendkívül bölcs könyve" - mondta a díjazott regényéről Németh Zoltán Hunčík Péteré a Talamon-díj Szalay Zoltán és Hunčík Péter Tálamon Alfonz szobránál (Somogyi Tibor felvétele) Cannes. Percekig tartó tapssal fogadta a nemzetközi sajtó és a fesztiválközönség Kocsis Ágnes legújabb filmjét a 63. cannes-i filmfesztiválon. A Pál Adrienn című alkotás világpremierjét vasárnap tartották a világ egyik legrangosabb filmes seregszemléjének második legjelentősebb, az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű versenyprogramjában. A rendezőnek és a film többi alkotójának, valamint szereplőinek sokan gratuláltak a Cannes. Már csak az illúzió tesz boldoggá - így foglalható össze Woody Allen legújabb, hollywoodi sztárokat felvonultató filmje, a You Will Meet a Tall Dark Stranger (Találkozni fogsz egy magas, fekete idegennel), amelyet versenyen kívül mutattak be szombaton a 63. cannes-i fesztiválon. Közel negyven filmmel a háta mögött az amerikai rendező régóta visszatérő vendége Cannes-nak. Londonban játszódó legújabb tragikomédiájához egy shakespeare-i mottót választott, miszerint a sok hűhó ellenére az életnek végül nincs semmi értelme. A főszerepekben olyan sztárok láthatók, mint Naomi Watts, Anthony Hopkins, Antonio Banderas, Josh Brolin, Gemma Jones vagy a Gettómilliomos című filmben megismert indiai származású Fre- ida Pinto. Az általuk játszott figurák valamennyien boldogtalanok jelenlegi életükben, s valamilyen illúziótól; egy új kapcsolattól vagy egy új munkától remélik a boldogságot. A halál közeleségétől rettegő Alfie (Anthony Hopkins) elhagyja feleségét, az idősödő Helénát (Gemma Jones), aki a sokk hatására elkezdi keresni élete értelmét. Lánya, Sally (Naomi Watts) gyermeket szeretne férjétől, miközben főnökével (Antonio Banderas) is viszonyra vágyik, s saját galériát is szeretne nyitni. Férje, Roy (Josh Brolin) reménytelenül próbálja megjelentetni második díszbemutatót követően a Fesztiválpalota folyosóján. Kocsis Ágnes az MTI-nek elmondta: úgy érezte, a közönség nagyon jól fogadta a filmet; nevettek, amikor a film úgy kívánta, és érezhető volt a teremben a csend, amikor olyan jelenet volt a történetben A Pál Adrienn című alkotást a bemutató előtt vette meg egy nemzetközi forgalmazó, így Cannes-ban jelentős reklámot kapott: szaklapokban, óriásplakátokon hirdetik. A vetítést követően pedig Kocsis Ágnes tucatnyi interjút adott a nemzetközi sajtó képviselőinek regényét, s beleszeret szomszédjába, Diába (Freida Pinto), aki viszont sokáig nem tudja eldönteni, hogy hozzámenjen-e vőlegényéhez. A történet központi szereplője pedig Cristal (Pauline Collins), a jövőbelátó, akihez Helena jár szeánszokra, de akinek jóslatai a család valamennyi tagját érintik. „Már kisfiúként is nagyon pesszimistán gondolkodtam az életről” - mondta Woody Allen a díszbemutatót megelőző sajtótájékoztatón. Woody Allen szellemes aforizmákkal válaszolt az újságírók kérdéseire. Véleménye szerint a boldogsághoz az embernek muszáj önmagát is megtévesztenie, mert az élet önmagában „értelmetlen, szomorú rémálom”. „Kell, hogy legyen valamilyen illúziónk az életben. Aki túl tisztességesen viszonyul az élethez, annak az elviselhetetlenné válik” - hangsúlyozta. „De ezt nem én mondtam először, elmondta már Nietzsche, Freud, Eugene O'Neill.” A film címe kapcsán a rendező kifejtette, hogy az szándékosan kétértelmű: vonatkozhat arra az idegenre, akivel mindenki szeretne találkozni a boldogság reményében, de arra az idegenre is, akivel egy nap mindannyian találkozunk, pedig nem szeretnénk, azaz a halálra. Arra a kérdésre, hogy 74 évesen hogyan viszonyul a halálhoz, a nemzetközi sajtó nagy derülésére Woody Allen azt válaszolta: „továbbra is határozottan ellenzem”. Diószeg. HunčíkPéter kapta a 2010. éviTalamon-díjat, melyet 2006 óta az arra legérdemesebbnek tartott hazai magyar prózaírónak ítél oda a SzlovákiaiMagyarírókTár- sasága (SZMÍT). Adíjatpén- teken Tálamon Alfonz szülővárosában, Diószegen vette át a pszichiáterként, etnopszi- chológusként, közéleti személyiségként ismert Hunčík Péter, aki prózaíróként 2008-ban Határeset című regényével lépett be erőteljesen a magyar irodalomba. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A Talamon-díj ünnepélyes átadása előtt a hagyományokhoz híven megkoszorúzták a díj névadója, a fiatalon elhunyt író szobrát. Bronzba öntött alakja mellett pályatársa, Hogya György, valamint Srejner Melinda idézte meg alakját, méltatta életművét. „Emlékezni jöttünk, de ünnepelni is, hiszen Tálamon Alfonz nemcsak a díjnak, hanem az olvasóknak, a műveinek, Diószeg városának köszönhetően is tovább él, itt van köztünk, jelen van mindennapjainkban” - mondta megnyitó beszédében Hodossy Gyula a Tevel hotel kongresszusi termében tartott díjátadón. Az SZMÍT elnöke örömmel nyugtázta, hogy Diószeg befogadta a rendezvényt, és a hazai magyar prózairodalom ünnepet tud itt varázsolni. A Talamon-díjra az SZMÍT (az eredeti szabályzatot módosítva) Gondolt arra, amikor letette a tollat, és befejezte a kéziratot, hogy ennek a regénynek ekkora szakmai és közönségsikere lesz? Nem tettem le a tollat, mert én még szerettem volna ezen a könyvön dolgozni. Elégedetlen voltam bizonyos részekkel, ezeket szerettem volna átdolgozni vagy kihúzni. Ha nem lett volna Csanda Gábor, a könyv szerkesztője, aki akkor azt mondta, „most az egészet hagyd abba, ne írd tovább, meg van tiltva”, valószínűleg a mai napig nem jelent volna meg. Hogy jónak éreztem-e? Bizonyos részeket igen. Én ötven éven keresztül tulajdonképpen ezeket a meséket mondtam, baráti társaságban, haverok között, otthon is ezek a történetek mentek. A könyvet azonban nem itthon - Kanadában írta meg. Valóban, kellett hozzá az az áldott állapot, ami ott megtalált. Volt ott egyszer egy egészen hallucinációszerű élményem: kinyitottam éjjel az ablakot, hullott a hó, és a kanadai hóesés az ipoly- sági karácsonyokat hozta vissza. Az utcán emberek jelentek meg, és ezek az emberek kezdték mondani a történetet. Utána napokon keresztül ültem az ablaknál, és vártam, hogy jöjjenek vissza. Időnként, amikor nem voltam benne biztos, kit látok az utcán, ha látomásaim voltak, fölhívtam az első körben három jelöltet javasol, majd a második körben titkos szavazással döntenek a díjazottról. Idén Szalay Zoltán, Z. Németh István és Hunčík Péter volt esélyes a díjra. Műveikből Kiss Szilvia színművész révén kaphatott ízelítőt a közönség, Buják Andor és Bohus Zoltán zenei közreműködésével. Ajelöltek írói pályáját Németh Zoltán költő, irodalomkritikus méltatta dióhéjban, frappánsan összefogva írásművészetük sajátosságait. Hunčík Péter prózaíróként egyetlen kötetet jegyez, a már említett Határesetet, ám ez a 450 oldalas nagyregény, amely egy határ menti kisváros, Ipolyság és az ott élő emberek anekdotával teli, anyámat. Ő pedig egy pillanat alatt diagnosztizálta, hogy ,ja, az volt a Kamocsai bácsi, ott a sarkon lakott, tudod”, majd beugrott a következő figura. Ólyan értelemben voltam tehát elégedett bizonyos részekkel, hogy azt mondtam, hál'Istennek az életemnek ezt a szakaszát nullától hatvan évig lezártam. Van róla egy nyom, van róla valami, s talán nem a legrosszabb. Öt évig írtam a könyvet, de csak az utolsó évben gondoltam valóban azt, hogy már könyvet írok. Az első négy évben nem. Mitől változott meg a hozzáállása? Az első négy évben történeteket írtam, ahogy jöttek. Az utolsó évben kezdtem tudatosítani, hogy van ennek egy sajátságos filozófiálebilincselő mesélőkedvvel megírt „20. századi életrajza”, olyan kiforrott és izgalmas bemutatkozása volt a szerzőnek, hogy senkiben nem merülhetett fel kétség: méltán kapta meg a Tálamon Alfonz- díjat. „Különös, sok műfajú, hihetetlenül gazdag regény - mondta méltatásában Németh Zoltán. - Tele történetekkel, anekdotával, rengeteg anekdotával. Hunčík Péter úgy mesél, hogy a történet visszanyeri általa eredendő, ősi, mágikus, misztikus hivatását (...) minden sorában ott a tolerancia, a másik megértésének igénye, ez a bátor, bölcs és mély tolerancia. (...) A történetek százait úgy köti össze, hogy közben önvizsgálatra ja. Nemcsak történet van, anekdota anekdota hátán, hanem van egy filozófiája is, ami ebből a közegből jött ki, és van egy, amit én építettem ki saját magamban. A továbbélés filozófiája, a röhögés mint a továbbélés egy alapmotívuma, valamint az az emberi bölcsesség, amire törekedtem. És egyszer csak rádöbbentem, hogy hisz nekem erre élő példáim voltak. Bizonyos alakjaim, akik a könyvben megjelennek, valóban éltek, és ezeknek az embereknek tartoztam ennyivel, hogy megörökítettem őket. Ebből a szempontból nagyon meg vagyok elégedve, hogy Imre bácsival, Untenbergerékkel, nagyapával, nagymamával szemben „letudtam” valamit. Hogy ez mi, már nem az én dolgom megállapítani. kényszerít, arra, hogy saját magunk idegenségével is szembenézzünk ... A Határeset egy rendkívül bölcs író rendkívül bölcs könyve.” Hogy az írói pályának is lehetnek különös kanyargásai, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Talamon-díjas, 59 éves „pályakezdő” regényírónak az a Győry Attila mondott - megszokottnak egyáltalán nem nevezhető - lau- dációt, aki prózaíróként jó pár éve hallgat. Mindenesetre talán időszerű egy apró megjegyzés: ha még nem olvasták a Talamon-díjas Hunčík Péter Határeset című regényét, vágjanak bele. Nem fogják megbánni. (me) Hogyan fogadta a könyvet szülővárosa, amelyet ezzel a regénnyel fölvitt az irodalmi térképre? Adná az Isten, hogy így legyen. Nem akart ez sági regény lenni. Nagyon jó volt háttérnek Ipolyság, nagyon fontos volt, egész életemben ide kötődtem. Azt kell mondanom, hál'istennek, hogy később nem éltem ott, mert így megmaradhatott az a mitikus, misztikus kapcsolat Sággal, az a csodálatos mesevüág, ami gyerekkoromban ott volt. Van néhány nagyon szép élményem a könyvvel kapcsolatban. Ipolyságon eddig két könyvbemutató volt, kétszer 120-130 ember, egyszer egy kávéházban, egyszer egy könyvtárban, tömve volt, ez már nagyon sokat jelent. A legszebb élményem azonban Sággal kapcsolatban az, amikor meghívtak egy iskolai beszélgetésre. Délután tartottuk, nem tanítás alatt, és befejeztük úgy, ahogy elő volt írva, másfél óra után. Anegyedikes diákok pedig ott maradtak, és kérleltek, hogy „tessék még mondani...”. Az egyikük fölállt, hogy „milyen kár, hogy mi üyen korban élünk, hogy nekünk üyen élményeink nincsenek. Hogy irigyeljük mi magát, hogy üyen csodálatos világban élt, és ilyen csodálatos élményei voltak.” Nos, ez úgy ott maradt a lelkemben. Nem akartam magyarázni a fiúnak, hogy ti ugyanebben a korban éltek, ugyanúgy a ti élményeitek, és tőletek függ, hogy ebből mit tudtok teremteni magatoknak... Naomi Watts és Woody Allen (TASR/Ap-felvétel) Visszatérő vendég Cannes-ban az amerikai rendező Woody Allen nagy formában MTl-TUDÓSÍTÁS INTERJÚ HUNČÍK PÉTERREL „Tessék még mondani” - kérték a fiatal olvasói MISLAY EDIT (Somogyi Tibor felvétele)
