Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-24 / 94. szám, szombat

16 Szalon ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 24. www.ujszo.com A galgóci kastély nem eladó, de az önkormányzatnak nincs pénze a felújításra Hiába a gazdag múlt, ha az utókor szegény Míg a galgóci Erdődy gró­fok szántóit és erdeit tör­vénytelen módon igyekez­nek megszerezni a csalók és önjelölt leszármazottak, kastélyuk iránt senki nem érdeklődik. VRABEC MÁRIA A történelmi és építészeti szempontból páratlan értékű épü­letegyüttes így a kisváros nyakán maradt, amely már évek óta nem tud mit kezdeni vele. A felújítás meghaladja az erejét, ezért csak európai uniós támogatásban re­ménykedhet, de arra is egyre ke­vesebb az esély. A legenda szerint Beethoven is járt itt Az egykor fényűző Erdődy-kas- télyban volt már gyermekotthon és raktár is, de amióta a város tu­lajdonába került, sem az üzemel­tetésére, sem a felújítására nincs pénz - csak arra telik, hogy dühös komondorokkal őriztessék a van­dálok elől. A kastélypark, hatal­mas fáival és teraszos, francia stí­lusú kertjeivel azonban még most is őrzi a régi idők hangulatát, és eredeti szépségében fennmaradt az 1802-ben empire stílusban építtetett színház is, ahol a legen­da szerint maga Beethoven kon­certezett. .Állítólag volt itt egy vendég­könyv az aláírásával, de az utolsó Erdődy-leszármazott, Vilmos gróf 1945-ben mindent magával vitt külföldre, az értékeket szállító vagonokat pedig felrobbantották a németek - tudjuk meg Jozef Urminskýtól, a Galgóci Honisme­reti Múzeum igazgatójától. - Egy­általán nem kizárt, hogy járt itt a nagy zeneszerző, hiszen a galgóci kastély ura, Erdődy József gróf magas rangot viselt a bécsi udvar­nál, a kancellária egyik legbefo­lyásosabb személyiségeként tar­tották számon, és akit ő a pártfo­gásába vett, annak nyert ügye volt. Birtokaihoz tartozott Pös- tyén is, és épp ebben az időben kezdte a külföldi arisztokrácia fel­fedezni az ottani kénes víz és a gyógyító iszap jótékony hatását. Korabeli dokumentumok bizo­nyítják, hogy Ludwig van Beetho­ven is járt Pöstyénben Erdődy gróf meghívásra, és valószínűleg több napot eltöltött Galgócon is. Kon­certet azonban legnagyobb sajná­latunkra nem adott az itteni kas­télyszínházban. Mivel akkor már ismert, sőt divatos zeneszerző és zongorista volt, a magukra vala­mit adó környékbeli nemesek mind hallani akarták, de ismere­teink szerint csak a korompai Brunswickék meghívását fogadta el.” Azokét a Brunswickékét, akiknek alsókorompai kastélyá­ban két nyarat töltött Beethoven, és a legenda szerint ott írta a Holdfény-szonátát is. Egyesek szerint Brunswick József Zsu­zsanna húgának lányához, Juliet- tához, mások arra esküsznek, hogy Brunswick Antal fiatalon megözvegyült lányához, Jozefin- hez. Tény, hogy mindkét hölgy ta­lálkozott József nagybátyja kasté­lyában a zeneszerzővel, de hogy a „halhatatlan kedves” melyikük lehetett, azt már talán soha nem fogjuk megtudni. Azon a levélen, amelyben Beethoven ezt a meg­szólítást használta, sem a keltezés helye és ideje, sem címzett nem A kastély hátsó része szerepel, így a zeneszerző nagy szerelmének kiléte továbbra is a zenetörténet egyik legnagyobb rejtélye marad. Földesurak utódok nélkül Akár járt ott Beethoven, akár nem, a galgóci kastély sok érdekes történettel és lenyűgöző látniva­lóval szolgálhatna az odalátoga­tóknak. Annál is inkább, mert a berendezés nagy részét sikerült megmenteni, és most a múzeum raktárában vár arra, hogy egyszer kiállítsák. „Nagyon sok értékes festmény és dísztárgy van a birto­kunkban, a bútorok nagy részét pedig Vöröskőn állították ki, de Galgóc visszakapná, ha volna ho­vá tenni. Egyelőre azonban szó sem lehet kiállításról, örülünk, hogy az épület még nem dőlt össze” - mondja sajnálkozva Jozef Urminský. A kastély nyilván csak annak köszönhetően áll még mindig, hogy ezer éve nem úgy alapoztak és több száz éve sem úgy építkeztek, mint most. Galgócon eredetileg vár állt, a bajorok 880 táján építették. 1276-ban IV. László király Abának A felújított kastélyszínház ajándékozta a galgóci uradalmat, akinek a leszármazottai 1316-ig birtokolták. IV. Lajos Király a Sclavus nemzetségnek adomá­nyozta Galgócot, 1362-ban ők ér­ték el, hogy a kisváros vásárjogot kapjon. 1525-ben már a Thurzók voltak a galgóci vár urai, de utolsó leszármazottjuk 1636-ban meg­halt és vagyonuk a királyi kama­rára szállt. Az uralkodó Forgách Ádámnak adományozta Galgócot, de tőlük 1663-ban elbitorolták a törökök. A vasvári béke után a magyar korona tulajdona lett a kastély, majd a mitrovici Václav Jan Wratislav gróf szerezte meg. Családjának kihalása után ismét a magyar koronára szállt az ingat­lan, és az utolsó nemesi szárma­zású tulajdonosai az Erdődy gró­fok voltak, akik 1720-ban szerez­ték meg. Talán a galgóci kastély átka, hogy Erdődy József is utód nélkül halt meg, az uradalom oldalágon öröklődött. A kastély utolsó ura Erdődy Vilmos gróf volt, aki ugyancsak gyermektelenül halt meg Svájcban. Néhány éve ugyan jelentkezett egy férfi, aki Erdődy Vilmos gróf balkézről született fi­ának tartja magát és jogot formál az apai örökségre, de egyelőre csak annyit ért el, hogy csalás és a grófi ingatlanok jogtalan kisajátí­tása miatt per indult ellene. Pech- jére a DNS-e nem egyezik grófi felmenőivel, és az örökléshez nem elég a kifinomult modor meg az aranyzsinóros mente. Bakócz Tamás betlehemje Ahhoz pedig, hogy egy kastély fennmaradjon, nem elég sem a gazdag történelmi múlt, sem a jó szándék, de még az sem, hogy messze földről régészek és építé­szek járnak a csodájára. A galgóci kastély ugyanis a múlt összes épí­tészeti stílusát őrzi: a várra épült klasszicista építményt a Thurzók reneszánsz udvarházzá, az Erdő- dyek pedig barokk kastéllyá alakí­tották át. Ma is volna mit tanulni az akkori építészmesterektől, mert mindegyikük megőrizte a régi stílusjegyek és épületrészek közül azt, ami arra érdemes volt, és úgy emelte hozzá az újat, hogy az nem bontotta meg az épület- együttes harmóniáját. Ma, sajnos, már csak szakavatott szemek lát­A (néhai) kerti lak ják azt, ami figyelemre érdemes, a laikusok elől elrejtik a pusztulás nyomai. „A szívem fáj, ahányszor elmegyek a kastély mellett, mert itt valóban szinte minden feltétel adott volt ahhoz, hogy ma is ere­deti pompájában fogadja a látoga­tókat. A második világháborúig lakták, utána sem dúlták fel, ra­bolták ki teljesen, szerencsére a berendezés időben az állam tulaj­donába került. A falakon még ma is látható a burkolatok, stukkók, freskók nyoma, csak az kellene, hogy restaurátorok vegyék kézbe. És nem utolsósorban néhány olyan tárgy is fennmaradt, ami­lyeneket sehol máshol nem talál­nak meg a múlt iránt érdeklődők. Vöröskő várában van egy aranyo­zott barokk szánkó, amelyen még az Erdődyek szánkáztak. A Szlo­vák Nemzeti Galériában látható a kastélykápolna Krisztus születé­sét ábrázoló oltárképe, és fenn­maradt az a körtefából kifaragott gótikus betlehem is, amely Ba­kócz Tamás, a pápai trónra is esé­lyes esztergomi érsek hagyatéká­ból származik. Ezek mind itt le­hetnének a galgóci kastélyban, de sajnos, önerőből nem tudjuk felújítani” - mondja Jozef Ur­minský, aki szerint még az is jobb volt, amikor javítóintézet műkö­dött a kastélyban, mert akkor leg­alább karbantartották az épületet. Az utolsó Erdődy gróf kény­szerű távozása után a kastélyban hadikórházat és szanatóriumot hoztak létre a szovjet katonák számára, majd a csehszlovák had­sereg vette át. . 1947-ben gyer­mekotthon és szellemi fogyatékos gyermekek intézete működött az épületben, az ötvenes évek elejé­től pedig fiatalkorú bűnözők javí­tóintézete, ahol főleg a rendszer ellenségeinek gyerekeit próbálták erőszakkal átnevelni. A javítóin­tézet a kilencvenes évek elején költözött ki, azóta a kastély gaz­dátlan, tehetős pártfogója sincs. Egyedül a kápolnának akadt me­cénása, egy Brazíliában élő galgó­ci származású férfi újíttatta fel 1995-ben. Uniós támogatásra és/vagy csodára várva Az önkormányzaton nem múlt a dolog, az elmúlt években több­ször is nekirugaszkodott a kastély megmentésének. 2002-ben ötven évre bérbe adta a Szlovákiai Arisz­tokraták Szövetségének, amely reprezentációs és kulturális köz­pontot szeretett volna létrehozni az épületegyüttesben. A bérleti díj mindössze egy korona volt, de az arisztokraták vállalták, hogy kül­földi segítséggel öt éven belül fel­újítják. A munkát el is kezdték, de a következő önkormányzati vá­lasztásokon lecserélődött a város vezetése, és az új képviselő-testü­let felbontotta a szerződést. A kastély pedig azóta is úgy áll, ahogy hagyták, habár reményt keltő tervekből, nagy ígéretekből és bombasztikus elképzelésekből nem volt hiány. Jelentkezőkből sem, 2008-ig kilenc vevő is érdek­lődött a kastély iránt, köztük nemzetközi szállodaláncokat üzemeltető társaságok, magánbe­fektetők és nyilván csalók is. A lé­nyeg az, hogy az üzletből soha nem lett semmi, a végén mind­egyik érdeklődő azzal távozott, hogy túl szigorúak a város feltéte­lei. Az önkormányzat ugyanis ra­gaszkodott ahhoz, hogy a kastély egy része múzeumként szolgál­jon, a reprezentációs helyiségeket használhassa a város, és a kas­télykápolna legyen nyitva a hely­beliek számára. Végül 2008-ban olyan döntést hoztak a galgóci vá­rosatyák, hogy a kastély nem el­adó, állami és európai uniós tá­mogatással fogják helyrehozni. Ebből egyelőre annyi vált valóra, hogy a kulturális minisztériumtól kapott pénzből megjavították a tetőt az északi és a keleti szár­nyon, és rendben tartják a kas­télyparkot. Az egész épületegyüt­tes egyetlen üzemképes, rendez­vények lebonyolítására alkalmas része a kastélyszínház, amelyben ma is gyakran tartanak komoly­zenei koncerteket. A környezet­ben azonban a közönség nemigen gyönyörködhet - az épületek ál­laga évről évre romlik, a park év­százados fáit pedig 2007 júniusá­ban egy hatalmas vihar tépázta meg. Ä galgóciak már csak abban reménykednek, hogy az Európai Unió illetékes döntéshozói is lát­nak fantáziát a kastély felújításá­ban, és a tavaly novemberben el­utasított pályázatukat idén má­jusban jóváhagyják. Ha nem, a kastély végleg az enyészeté.

Next

/
Oldalképek
Tartalom