Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-27 / 72. szám, szombat
Búcsút kell vennünk a velencei szalonokkal együtt történetünk fonalától, s egészen új helyzetek közt kell otthon és kényelmesen lelni magunkat. KEMÉNY ZSIGMOND: A SZÍV ÖRVÉNYEI SZALON A ház térképéhez hozzátartozott a lépések pontosan követhető nyomvonala. Most a kiürített szalonon csoszog át... most a presbiteri fogadón... MÉSZÖLY MIKLÓS: CSALÁDÁRADÁS 2010. március 27., szombat 4. évfolyam, 13. szám Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (Budapest) állandó kiállítása: Orbis pictus - Szemléltetés az iskolákban Biztos egyensúlyú baba, forgó csuda korány, interaktív palatábla, szamárpad... A múzeum elődjét, az Országos Tanszermúzeumot 1877-ben Trefort Ágoston minisztersége idején alapították. De csak nevében volt múzeum, funkciójában nem, tudniillik az akkor éledező taneszközgyártók és a végfelhasználó, az iskola közötti közvetítő kapocs volt. TÓTH ERIKA A taneszközöket bevitték a tanszermúzeumba, ott pedagógiai szakemberek elbírálták, s javaslatot tettek, hogy a vallás- és közoktatási miniszter engedélyezze-e oktatóeszközként való használatukat. Ilyen funkcióval indult az intézmény, de ahogy gyűltek ezek az etalonok - egy etalontár kezdett kialakulni, mert az odavitt eszközök ott is maradtak -, egyre inkább történetivé vált. A múzeum egész fennállása alatt, az 1920-as évekig raktározta és gyűjtötte őket, amíg gróf Klebels- berg Kunó egy tollvonással meg nem szüntette az intézményt. Csak 1968-ban alakult újjá, a pedagógiai könyvtár társintézményeként. 1997-ben költözött a Népligetbe egy, az 1911/12-es tanévben átadott gyönyörű szecessziós iskolaépületbe. Azóta vannak kiállításai, illetve fogadhatja a látogatókat. 2000 óta látogatható az Orbis pictus - Szemléltetés az iskolákban című állandó kiállítása - tudom meg Munkácsy Gyula igazgatóhelyettestől, a kiállítás egyik kurátorától, aki készségesen vezet végig a termeken. Mi várja a látogatókat? A kiállításon szemléltetéstípusok bemutatása látható rengeteg eszközzel, dokumentummal, tárggyal, egy kis iskolarészlettel. Felvonultatja különböző korok eszközeit, s egyben egyfajta rendszerező áttekintését adja a szemléltetés módjainak. Látogatóink zömét pedagógusok, pedagógus- képző intézmények hallgatói, illetve általános és középiskolák diákjai képezik, akiknek a múzeumlátogatás mellett múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartunk. A Tinta, penna, kalamáris című írástörténeti foglalkozáson látogatóink különböző írásmódokkal és eszközökkel - például lúdtollal, tollszárral - írhatnak, fizikai kísérleteket végezhetnek, vagy pedig vizuális eszközöket, iskolai szemléltető anyagokat készíthetnek. A mai elméleti képzés világában, ahol a vizsgák is leginkább írásban zajlanak, mert nincs idő szóban végighallgatni mindenkit, teljesen személytelenné kezd válni a pedagógusjelöltek kapcsolata az iskolával. Nem lehet kettéválasztani csupán elméletté és gyakorlattá a világot: ennek a kettőnek együtt kell léteznie. Egy leendő pedagógus igenis tapasztalja meg, hogy amiről taSzabó Iván I. b. osztályos tanuló (Érsekújvár, 1920. szeptember 1.) palatáblája, palavesszője és spongyája mil, hall, olvas, annak van színe, szaga, adjusztálása. Hogy valóban léteztek ezek a dolgok, valóságos emberek, arcok vannak mögöttük a pedagógia történetében, és akkor egészen másként fog viszonyulni a tárgyi világhoz, a saját környezetéhez, és így a gyerekekhez is. A kisiskolásoknak meg azért izgalmas ez a kiállítás, mert a múlttal találkozni mindig izgalmas és érdekes dolog. A múzeumba belépő azonnal kincsekbe botlik. A réges-régi Orbis pictus-kiadásokkal találja szembe magát. Büszkék vagyunk rá, hogy könyvtárunk anyagában megtalálható Comenius Orbis sensuali- um pictus (Az érzékelhető világ képekben) című művének nagyon sok és különböző kiadása. Ez a 17. és 18. században tömegesen kiadott mű tankönyvnek számított, ahol a kép, a képiség igen fontos szerepet kapott. Abban a vüágban kép alig-alig létezett, hisz a nyomdatechnika korabeli fejlettsége mellett nehézkes volt a nyomtatása, ezenkívül bizonyos vallásfelekezetek egyenesen száműzték. Tehát egészen mást jelentett az akkori ifjúságnak, s Comenius ebben a művében nagyon tudatosan és nagyon jól kihasználta, hogy - ma így mondanánk - ikonográfiái pedagógiai közléssel is élt. A képek alatt egy-egy adott témához különböző nyelveken tördelve a szöveg. Legáltalánosabb a négynyelvű (latin, német, magyar és cseh-morva) kiadás, hiszen ő világutazó morva pedagógusvolt. Továbbmenve a pedagógusok által saját kezűleg készített szemléltető eszközöket látunk. Nem mindig volt taneszközgyártás. Gyakran nem is tudták megfizetni ezeket az eszközöket, ha már voltak is. A pedagógusok nagyon sokszor rákényszerültek arra, hogy saját munkájukat és a diákságét megkönnyítsék, ezért maguk fabrikáltak különböző eszközöket. Ma már szinte minden készen megkapható. Ez a munka míves volt, nagyon sok időt igénybe vett. A felkészülésük is: a tanmeneteket, az órára való készüléseket, vázlatokat nagyon alaposan kimunkálták. De sokan nem elégedtek meg a kapható eszközöknek a tudásával, és kihívásnak érezték, hogy ezeknél jobbat csináljanak. Például a természettudományos tárgyaknál, a fizikában kimondottan jellemző volt egyes tanárokra, hogy gazdagították a szertárak anyagait. Mi nagyon büszkék vagyunk ezekre az egyedi készítésű tárgyakra is, hisz hozzáadott érték volt bennük, pedagógiai lehetőség és jobbra törő akarat: a tanár nagyon akarta, hogy a diákok megismerjék és jól tudják azt a tudományterületet, amelyet tanít. Az ilyen egyedileg készített tárgyak közül egy heliostat nevezetű Ids optikai berendezés a kedvencem. 1872-ben egy fizikus tanár úgy döntött, hogy neki a gyárinál precízebb eszközre van szüksége. A heliostat képes a napfényt folyamatosan egy pontra vetíteni. Ezt a gyári eszköz is tudja. Követi a Napnak a mozgását, de az ívszögét nem. A tanár a saját eszközén - egy hanyatt fordított óraszerkezetre maga konstruált ívpályát - már a Napnak a szögét is tudja követni; és ezt az eszközt még kalibrálni is lehet, mert azt feltételezte, hogy ha véletlenül más égövre is elvinnék, akkor ott más szögben van a Nap. Tehát ha mondjuk Dél-Afrikában volna ez az eszköz - ahová soha nem jutott el -, akkor ott is be lehessen állítani, és pontosan kövesse a Napot. Comenius könyvei mellett melyik eszközök vagy dokumentumok a legrégibbek? Mi új- és legújabb kori történeti múzeum vagyunk. Bárcsak a középkorra is vissza tudnánk nyúlni! A 18. század eszközei a legrégebbiek múzeumunkban. Egyik nagy büszkeségünk például a nagyszombati egyetemről származó biztos egyensúlyé baba: egy kis barokk puttó, amely precízen ki van egyensúlyozva, mint egy drótkötéltáncos. Meg tud állni mindenféle rögzítés nélkül egy talpon a kihúzott kötélen. Ez az egyik legkorábbi épségben maradt eszközünk, de mellette ebből a korból származik még több más is, illetve a 19. legelejéről nagyon sok olyan dokumentumunk és tárgyunk van, amely a magyar nyelvű oktatásra vonatkozik, amikor is a középszintű oktatásnak a latin nyelve és a magyar nyelv közti átmenet megtörténik. Ez Kazinczy kora. Érdekességként említem, hogy van egy zootrópnak nevezett forgó hengerünk. Biztosan tudják mások is, hogy ebben mozgásábrák vannak, és ha megpergetjük, a palást résein betekintve mozgásban látjuk ezeket az állóképeket. Nagyon sokáig kellett utánanyomoznom, hogy abban a korban, amikor használták, hogyan hívták magyarul. Aztán megtaláltam egy 1830 körüli tankönyvben: az volt a neve, hogy forgó csuda körény. És ez a réges-régi fonográf? Egy magyar iskolában maradt meg; első generációs Edison-féle fonográf, a mai napig működőképes. Kis réztábla hirdeti, hogy ez a 83. a világon. Nagyon büszkék vagyunk rá; nemcsak lejátszott hangot, hanem föl is vett, ennyiben kicsit a magnetofon őse, de nem mágneses alapon, hanem mechanikusan rögzítette a hangot. Nem iskola az iskola padok nélkül. A tanulók ki is próbálhatják az itt található régi padokat? Természetesen. Mindenki járt vagy jár iskolába. Divatos szlogen az élethosszig történő tanulás. Ha nem üyen padban ült - itt az 1920-as évek padjai láthatóak -, akkor szülei, dédszülei, ükszülei diákköri életét tapasztalhatja meg. Nagy örömmel fedezik fel őseik tankönyveit, füzeteit, írásmódját. Tehát személyes kötődés, élő kapcsolat alakul ki így a múlttal, és egyfajta időutazásban vehetnek részt az iskola kapcsán. Mire szoktak rácsodálkozni? Azt még sokan tudják, hogy az osztályozás - Magyarországon ugye most egytől ötig történik, és az ötös a legjobb - korábban fordítva volt; már kevesebben tudják, hogy volt kor, amikor egytől tízig osztályoztak, sőt nagyon csodálkoznak, amikor elmesélem nekik, hogy volt korszak, amikor nem is osztályoztak, hanem versengések zajlottak. Vagy a lokáció. Úgy ültették a tanteremben a diákokat, hogy elöl voltak a legjobbak, és egyre inkább hátrafelé a gyengébbek. Hogy ez is egyfajta értékelése volt a munkájuknak. Azon is nagyon szoktak csodálkozni, amikor elmesélem, hogy ha mondjuk, az 1920-as-’30-as években egy diák moziba akart menni akár hétvégén a szüleivel, ahhoz az iskolaigazgató írásbeli engedélye volt szükséges az ellenőrzőbe. És ha lebuktak, akkor fegyelmi tárgyalás volt a következménye. A fegyelmezésen is szoktak csodálkozni, mert ugye a mai demokratikus világban - hála istennek - a testi fenyítés nem megengedett, sőt egyéb drasztikusabb fenyítés se. Régebben nem így volt. Nagyon sokszor találkozunk ilyesmivel, irodalmi olvasmányainkból is előjönnek a kukoricára térdepeltetéstől a körmösön keresztül az iskolában bennmarasztalásig, amikor is a szertárat kellett takarítania, rendeznie a fegyelmezetlen diáknak. A mai interaktív, digitális táblák korában mit szólnak a palatáblához? Rácsodálkoznak. Hallani hallanak róla, filmen lehet, hogy látják, kézbe ritkán vehetik. Általában nem tudják, hogy a palatáblára palavesszővel írtak. Mindenki azt mondja, hogy krétával. Az sem világos számukra, hogy pontosan mire használták. Tudják, hogy betűket, számokat írtak rá, de azt nem, hogy az egy akkori interaktív kis eszköz volt, amely gyors, azonnali reagálást tett lehetővé. Az egész osztály felírta a választ a kérdésre, vagy megoldotta a feladatot. A tanár azonnal át tudta tekinteni, letörölték, újrakezdték. A spongyát reá mondás is összefügg ezzel - a palatáblára rákötözött szivacs- vagy rongydarabot spongyának hívták -: töröljük le, kezdjük újra. A szocialista iskolarendszerből is vannak itt dokumentumok, tárgyak. Jócskán. Magyarországon ebben a korszakban a Tanért állította elő tömegesen a taneszközöket. Most már történelemmé válik az a korszak is. Dokumentumainak, tárgyainak a begyűjtése ma elsődleges feladatunk, és azt hiszem, minden múzeumnak az, hisz jó pár év telt el a rendszer- váltás óta, s ezek az eszközök a szemétbe kerülnek, feledésbe merülnek, ha nem gyűjtünk be belőlük egy-két tipikusát.
