Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-27 / 72. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 27. www.ujszo.com A tanárok és az itt maradt diákok is megérdemelnek még egy esélyt... (Somogyi Tibor felvétele) Az új iskolatanács személycseréket és az oktatás színvonalának növelését ígéri a diákoknak Új esélyt kaphat a szenei magyar gimnázium Novemberben, amikora szenei magyar gimnáziumban kialakult helyzetről írtunk, úgy tűnt, az intézmény a végnapjait éli. A tanév elején a diákok egy- harmada távozott, a tantestületen belül folyamatos feszültség uralkodott, az iskolatanács meddő viták színhelye volt. VRABEC MÁRIA Az iskolának egyetlen esélye maradt: ha meg tudja győzni a szülőket és diákokat, hogy képes a teljes átalakulásra. Most minden jel arra mutat, hogy élni tud ezzel az eséllyel és szeptemberben új vezetéssel, megújult lendülettel fogadhatja az új elsősöket. Nem megfelelő a színvonal Riportunk megjelenése a legutolsó csepp volt ama bizonyos pohárban: utána minden addig leplezett konfliktus és probléma a felszínre került. Az iskolában novembervégén, majd januárban átfogó ellenőrzést tartott az Állami Tanfelügyelői Hivatal, és a lesújtó eredmény azokat igazolta, akik már régóta aggódtak az oktatás színvonala miatt. Amint a hivatal igazgatónőjétől, Marta Valašíko- vától megtudtuk, a januári felmérésre a Nyitrai és a Nagyszombati kerületből is kértek magyarul tudó tanfelügyelőket, hogy teljes és reális képet kapjanak a pedagógusok felkészültségéről. A gimnáziumban a magyar, a szlovák és az angol nyelv, valamint a matematika tanítását ellenőrizték, a vele közös igazgatás alá tartozó vállalkozói szakközépiskolában a magyar és az angol nyelvet, a matematikát és az informatikát. Sajnos, a tanfelügyelők következtetései egyik tantárgyból sem igazolták Kontár Ildikó igazgatónő optimizmusát, miszerint a gimnázium országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. „Öt fokozatban értékelünk: kiváló, jó, ádagos, kevésbé megfelelő és nem megfelelő. A szenei magyar gimnáziumban a magyar nyelvet ádagos, a matematikát, az angol és a szlovák nyelvet kevésbé megfelelő színvonalon oktatják - mondta Marta Valašíková. - A diákok aktivitása az órákon igen csekély, a pedagógusok nem is ösztönzik őket az önálló véleményalkotásra. Nincs alkotói légkör, a kis létszámú osztályok miatt alig dolgoznak csoportokban. Ez különösen az idegen nyelv tanításánál jelent nagy gondot, mert a kezdők egy csoportba kerülnek a haladókkal. A diákok részéről adott az érdeklődés, az óravezetés is megfelelő volt, de a mai követelmények mellett ez már nem elég - a továbbtanulásra felkészítő gimnáziumnak mindenképp nagyobb teret kell biztosítania az egyéni fejlődésre. A legtöbb szakmai megjegyzést a tan- felügyelők az angol nyelv oktatásához fűzték: kifogásolták a pedagógus kiejtését, szókincsét és főleg azt, hogy az órán nem kommunikált a diákokkal, hanem előadott nekik. A jelentésben álló szakmai észrevételek alapján azt kell mondanom, hogy indokoltak voltak azok a panaszok, amelyeket névvel vagy név nélkül hozzánk címeztek a szülők” - összegezte a felmérés eredményeit Marta Valašíková. Munkához látott az új iskolatanács A vállalkozói szakközépiskola eredményei hasonlóan lehangolóak voltak. Az órákon az derült ki, hogy magyar nyelvet és az informatikát ádagos, az angol nyelvet és a matematikát kevésbé megfelelő színvonalon oktatják. A felmérés részeként a tanfelügyelők egy névtelen kérdőívet is kitöltettek a diákokkal az iskolában uralkodó légkörről és a tanár-diák viszonyról: ennek eredményei nem igazolták, hogy a tanárok vagy az igazgatónő durván bántak volna a diákokkal. Az ellenőrzés eredményeit megkapta az iskola igazgatónője és az intézmény fenntartója, a Pozsony Megyei Önkormányzat is, de sokáig nem történt semmi, az illetékesek a megyei választások után az erőviszonyok rendezésével voltak elfoglalva. A gimnáziumban mindeközben nőtt a bizonytalanság, egyáltalán le tudnak-e még ott érettségizni a negyedikesek, és milyen jövője lehet egy iskolának, amelyről a saját igazgatója is lemondott. Azok után, hogy tavaly tizenkét diák távozott az iskolából, nem nyílt első osztály, megszűnt a második, a harmadikban és negyedikben pedig összesen huszonnégyen maradtak, Kontár Ildikó a saját negyedikes lányát is átíratta a galán- tai gimnáziumba. Úgy tűnt, a lejt- menet végén már csak a megszűnés következhet, de mint kiderült, ahol akarat van, ott mód és lehetőség is lehet arra, hogy mentsék a menthetőt. „Sokan úgy értékelték az igazgatónő döntését, hogy végleg sorsára hagyja a gimnáziumot. Milyen hitele lehet egy iskolának, ahonnan az igazgató is elviszi a gyerekét, hogyan tud ezek után bárkit meggyőzni, hogy oda jelentkezzen? - kérdezi Pomichal István, a megyei önkormányzat oktatásügyi bizottságának tagja, aki a történtek után Gujber László képviselőtársával és Németh Szilárd szenei szülővel vette kezébe a dolgokat. - Láttuk, hogy ha nem teszünk semmit, ez az iskola csendben kimúlik, márpedig amiről egyszer lemondunk, azt soha többé nem lehet visszacsinálni. A tanárok és az itt maradt diákok is megérdemelnek még egy esélyt, arról nem is szólva, hogy mindannyiunkhoz méltatlan lenne, ha ez a szép múltú iskola ilyen szégyenteljesen végezné.” Abban, hogy nem ez az utolsó tanév a szenei gimnáziumban, talán akkor kezdtek el hinni a helybeliek, amikor lejárt az előző iskolatanács mandátuma, és formálódni kezdett az új. Az elnöke egy leendő elsős édesapja, Németh Szilárd, tagja két megyei képviselő, két pedagógus és egy nem pedagógus alkalmazott, egy szülő, valamint egy diák - a város és a helyi szervezetek az új törvény értelmében már nem képviseltetik magukat. Az új iskolatanács tagjai már a hivatalos kinevezés előtt dolgozni kezdtek, végigjárták a környék alapiskoláit, érveltek, magyaráztak és állták az olykor igencsak kellemeden kérdéseket is, hogy meggyőzzék a kilencedikeseket: érdemes Szencre jelentkezni. Sikerrel jártak, a március 11-én tartott nyílt napon mintegy negyven diák jött el az iskolába Szencről, Jókáról, Diószegről, Nagymácsédról és Nagyfödémes- ről. Az előzetes nyilatkozatok szerint tízen-tízen fognak jelentkezni a gimnáziumba és a vállalkozói szakközépiskolába is, de mindenki tudja, hogy amíg ténylegesen nem ülnek az iskolapadban, addig semmi nem biztos. Visszanyerni az elveszített bizalmat Február 22. óta megbízott igazgató vezeti a szenei gimnáziumot Kontár Zsuzsanna személyében, mert Kontár Ildikó régóta betegállományban van (a névrokonság puszta véletlen). A megbízott igazgatónő azt reméli, ha szeptemberben tudnak első osztályt nyitni, közös erővel túljutnak a válságon. „Az, hogy a történtek ellenére hozzánk jönnek a diákok, hatalmas megelőlegezett bizalom, és mi be akaijuk bizonyítani, hogy érdemesek vagyunk rá. A gyökeres változásokhoz némi időre van szükség, mert mindennek törvényes módon kell történnie, nem akaijuk újabb munkajogi perekre fecsérelni az energiánkat. A kinevezett igazgatóra vár a legkomolyabb feladat, a tantestület stabilizálása, mert jelenleg a tizenhárom tanár közül csak négynek van állandó szerződése, a többi óraadó vagy nyugdíjas. Motivált, nagy szakmai tudással és tekintéllyel rendelkező tanerőkre van szükség ahhoz, hogy ez az iskola visszanyelje az eljátszott hitelét, ezt mindannyian tudatosítjuk. Remélem, hogy szeptemberben már konszolidált körülmények között kezdhetjük a tanévet, és jövő ilyenkor senki nem fogja azt mondani, megbánta, hogy ide jelentkezett” - mondja Kontár Zsuzsanna. Hasonló bizalommal tekint a jövőbe Németh Szilárd is, aki kívülállóként már egy decemberi diák- toborzó összejövetelen lemondásra szólította fel Kontár Ildikó igazgatónőt. „Megkérdeztem tőle, érez-e valamiféle felelősséget azért, hogy négy év alatt 220-ről alig 100-ra csökkent az általa vezetett iskolában a diákok létszáma. Nemmel válaszolt, erre mondtam azt, hogy az egyetlen, amit még megtehet ezért az iskoláért, ha önként távozik az éléről. Ebben a gimnáziumban érettségizett az édesapám, én, és azt szeretném, ha a gyerekeim is itt érettségiznének, ezért volt jogom ezt kimondani - állítja Németh Szilárd, akit januárban kerestek meg a megyei képviselők azzal, hogy segítsen nekik az iskola újjáépítésében. - Az volt a feltételem, hogy mindenben segítenek, és a fő cél az oktatás színvonalának növelése, ami személyi változásokat is feltételez. Cserébe megígértem, minden erőmmel azon leszek, hogy minél több szülőt meggyőzzek, írassa ide a gyerekét. Hamis próféta volnék, ha én magam nem tenném ezt, az én gyerekem is itt fogja kezdeni az iskolaévet. Nem mondom, hogy könnyű a helyzetünk, de bízom benne, hogy a minőség növelése, a diákok jogos érdekeinek a tiszteletben tartása meg fogja alapozni a további fejlődést. Ez az iskola elsősorban a miénk, szencieké, senki nem fogja megtartani és megvédeni helyettünk. Itt az ideje, hogy véget vessünk a személyes összefonódásoknak, a helyi magyar alapiskola és középiskola közötti ellenségeskedésnek. Közösek az érdekeink, csak együttműködve van esélyünk, és ha ezt mind tudatosítjuk, akkorjövónkislesz.” Személycserék és minőségi változások A fenntartón ez a jövő már nem múlik. A megyei önkormányzat oktatásügyi bizottsága március 23-án jóváhagyta az iskolatanács személyi összetételét, és amint a megyei elnök alánja a megalakulásáról szóló okmányt, a testület élhet törvényes jogköreivel. A szenei gimnáziumban és vállalkozói szakközépiskolában ez mindenekelőtt személycseréket jelent. Az iskolatanács első lépésként Kontár Ildikó igazgatónő menesztését fogja javasolni a fenntartónak, a tanév végével pedig az iskola több pedagógus és nem pedagógus alkalmazottjának szerződését is átértékelik. Magyarán, megpróbálnak megegyezéssel szerződést bontani velük, ha pedig ez nem megy, a tanfelügyelői ellenőrzés eredménye épp elég okot szolgáltat arra, hogy felmondjanak azoknak, akik nem ütötték meg a mércét. „Nem élhetünk vissza a szülők és a diákok bizalmával. Itt mindenki változást vár, olyan iskolában akarja kezdeni a tanévet, amelyben a tanulásra lehet koncentrálni, és nem attól kell tartani, mikor milyen botrány robban ki - mondja Pomichal István. - Mi hiszünk abban, hogy le tudjuk zárni a múltat, és mindenki okul a hibákból. Más esélyünk nincs is. Ha ez az iskola nem képes megújulni, újra hitelt, tekintélyt szerezni magának, akkor megszűnik. Ki merem mondani, ez azoknak a lelkiismeretét terhelné, akik nem képesek az önvizsgálatra, nem látják be, mekkora részük volt abban, hogy ez az iskola idáig jutott. Ha ók nem távoznak, előbb-utóbb mindenki távozni kényszerül, mert nem lesz kit tanítani. És ami ennél sokkal fontosabb, a szenei és a kömyékbeh magyar gyerekeknek esélyük sem marad arra, hogy lakhelyük közelében járjanak magyar iskolába. Ez ma, amikor sok család számára az utazási költség is komoly érvágást jelent, legalább olyan fontos, mint az, hogy a pillanatnyi érdekeinket fel tudjuk adni a távolabbi célokért.” A cél egyértelműen a magyar középiskola megmentése, és ilyenkor mellékvágányra kell, hogy kerüljön a személyes hiúság, a politikai taktikázás, a kicsinyes bosszú. A szenei magyar közösség nagy próbatétele lesz az elkövetkező néhány hónap, és jó, ha szem előtt tartja, hogy nem csak magáról állít lti a bizonyítványt, hanem az elkövetkező nemzedékek sorsáról is visszafordíthatatlan döntést hoz.
