Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-23 / 44. szám, kedd

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 23. TALLÓZÓ ROMÁN SAJTÓ Victor Ponta, a román Szo­ciáldemokrata Párt (PSD) új elnöke remélhetőleg megújít­ja, korszerűsíti és megtisztítja a pártot, bár legyőzött elődjé­nek, Mircea Geoanának az em­berei nagy számban maradtak vezetői posztokon - állapította meg a román sajtó. A PSD hét végén lezajlott tisztújító kong­resszusán nem is a 38 éves Vic­tor Ponta aratott diadalt, ha­nem azoknak az akarata győ­zött, akik Mircea Geoana volt elnöknek és holdudvarának el­távolítását akarták - írta a Zia- rul Financiar és az Evenimen- tul Zilei. Alapok emlékeztettek arra, hogy a vezetésváltás elke­rülhetetlenné vált, miután Geoana alulmaradt az állam­főválasztáson Traian Bases- cuval szemben, (mti) Még írok erotikus verseket, de viagra nélkül már nem megy (Peter Gossányi rajza A videokamerákkal felszerelt távirányítású repülőgépek akár 20 óráig is képesek a levegőben maradni Főszerepben a drónok A pilóta nélküli repülőgé­pek, az úgynevezett dró­nok használatát gyorsan és szinte észrevétlenül kiter­jesztette az amerikai légi­erő Afganisztánban; na­ponta már mintegy 20 Predator, az egy évvel ez­előttinek a kétszerese pásztázza az ország ellen­séges területeit - írta a The New York Times. MTI-HÁTTÉR A drónokat elsősorban felderí­tési célokra vetik be. A Pentagon friss közlése szerint az elmúlt egy évben azonban több mint 200 rakéta- és bombatámadást is végrehajtottak velük, ebből 14-et az utóbbi napokban a déli Mardzsa városa körüli offenzí- vában. Pakisztáni célpontra az ame­rikaiak 2009-ben harmadennyi csapást mértek, jóllehet a dró­nok ottani bevetése - ahol az Egyesült Államoknak nincsenek harcoló csapatai - sokkal na­gyobb figyelmet kapott és jóval ellentmondásosabbnak bizo­nyult. A drónokat Pakisztánban nem a hadsereg, hanem a hír­szerzés, a CIA veti be. Az al-Kai- da és a tálibok vezetői elleni csapásokban polgári lakosok is meghaltak, ez fokozta az Ameri- ka-ellenességet a szuverenitását féltő országban. A tálibok ellen az afganisztáni Hilmend tartományban, Mar­dzsa térségében végrehajtott hadműveletben az amerikai efők - a drónoknak köszönhetően - úgy nyomulhattak előre, hogy tudták, merre vannak az útszéli pokolgépek. Ellenséges tűzbe került csapatokat is megtámo­gattak a távirányítású gépekkel. Amerikai parancsnokok be- ■ számolói szerint a drónoknak egyre fontosabb a szerepük a fel­kelők elleni stratégiában, és még nagyobb számban fogják őket bevetni, ahogy a jelenlegi mint­egy 70 ezres haderő idén kiegé­szül további 30 ezer katonával. A drónok bevetése a polgári áldozatok számának csökkenté­sét is célozza. Stanley McChrys- tal tábornok, az amerikaiak ve­zette nemzetközi csapatok főpa­rancsnoka megszigorította a légi csapások szabályait. Korlátozta a vadászgépek bevetéseit, mivel azok többnyire nagyobb bombá­kat szállítanak, mint a drónok, és kevesebb idejük van a cél kö­vetésére. A videokamerákkal felszerelt távirányítású repülőgépek akár 20 óráig is képesek a levegőben maradni, adatokat gyűjteni, majd váratlanul támadást intézhetnek. Az ENSZ jelentése szerint a drón- támadások tavaly egyetlen polgá­ri áldozattal sem jártak Afganisz­tánban. Ezt azonban nem lehet megerősíteni, nem tudni ugyanis, milyen volt a csapások hatása a távoli térségekben. A Predatorokról és nagyobb testvéreikről, a Reaperekről 2009-ben összesen 184 rakétát indítottak és 66 lézeres vezérlésű bombát dobtak le feltételezett ka­tonai célpontok megsemmisítésé­re Afganisztánban. Pakisztánban független megfigyelők szerint 69 ilyen támadás történt; pontos adat nincs, a CIA nem ad tájékoz­tatást akcióiról. Afganisztánban a harcók kiter­jesztésével a drónoknak egyre fontosabb szerep jut a szárazföldi hadsereg és a tengerészgyalog­ság egységeinek védelmében: a videokapcsolat segítségével fo­lyamatos megfigyelés alatt tart­ható a hadműveleti térség - mu­tatott rá Stephen Mueller vezér­őrnagy, az ottani amerikai légi­erő parancsnoka. Elmondta, hogy a távirányítású gépekről általában akkor mérnek csapást, ha amerikai erőket táma­dás ér vagy a felderítő repülések során olyan felkelőkre bukkannak, akik házi készítésű robbanószer- kezeteket helyeznek el az utaknál. Ez utóbbiak szedik a legtöbb áldo­zatot a szövetséges csapatok köré­ben. A drónok által nyert informá­ciókat Mueller egy közelmúltbeli kongresszusi meghallgatáson „rendkívül hasznosnak” nevezte. A gépek bemérik a tálib erők helyze­tét, megfigyelés alatt tartják fegy­verraktáraikat és a környező útvo­nalakat, feltérképezik az utakra te­lepített pokolgépeket. Az adatok nagy részét az Egyesült Államok­ban elemzik, a távirányítású gépek „pilótái” is ott ülnek. Ä videofelvé­teleket azonban az afganisztáni parancsnokok is megkapják külön­leges laptopjaikon; a Predatorok és Reaperek naponta több mint 400 órányi videót szolgáltatnak Afganisztánban. A felvételekre olyan nagy szük­ség van, hogy még a vadászgépek és -bombázók egy részét is ellát­ták kamerákkal, amelyek további napi 100-120 órányi anyagot nyújtanak. A drónok közül a ki­sebb Predatorok csak a viszonylag kis robbanófejű Hellfire rakétákat képesek szállítani, míg az újabb fejlesztésű, gyorsabb Reaperek a vadászgépekhez hasonlóan akár 220 kilogrammos bombát is célba juttathatnak. Az amerikai hadse­reg nem áll meg a távirányítású repülőgépek használatánál, fo­lyamatban van egy pilóta nélküli helikopter, a Vulture, valamint egy személyzet nélküli szárazföldi harcjármű kifejlesztése is. Bozsidar Delics: „Az európai integráció és Koszovó státusának a megoldása két külön folyamat" Nem fizetnek Koszovóval Európáért MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Szerbiának nem kell elismernie Koszovói ahhoz, hogy csatlakoz­hasson az Európai Unióhoz - mondta egy hét végi lapinterjú­ban a szerb kormány miniszterel­nök-helyettese. „Nem fogunk Koszovóval fizet­ni Európáért” - jelentette ki Bo­zsidar Delics a Vecsemje Novoszti című belgrádi napilapnak. A befolyásos kormányzati tiszt­ségviselő elmondta, Koszovó füg­getlenségének elismerése nem fel­tétele Szerbia EU-csatlakozásá- nak, és Belgrád soha nem is fogad­na el egy ilyen feltételt. Az európai integráció és Koszovó státusának a megoldása két külön folyamat - mondta, hozzátéve, hogy ez az EU politikája is. A huszonheteknek nincs egységes álláspontjuk Ko- szovóról - jegyezte meg, arra utal­va, hogy öt EU-tagállam nem isme­ri el független államnak az egykori szerb tartományt. Bozsidar Djelics beszélt arról is, nincs napirenden Szerbia esede- ges NATO-csatlakozása, és a ka­tonai szervezetbe való belépés sem feltétele a balkáni ország EU- csatlakozásának. „(Joe) Biden amerikai alelnök és (Nicolas) Sarkozy francia elnök megmond­ta ezt nekünk”, és a NATO-főtitkár is megerősítette - mondta a szerb miniszterelnök-helyettes. Bozsidar Djelics kijelentette: „semmi kétség” afelől, hogy Ser­ge Brammertz, a hágai Nemzet­közi Törvényszék főügyésze kö­vetkező jelentésében pozitívan fogja megítélni a törvényszékkel való szerb együttműködést, és ezzel lehetővé válik, hogy Belg­rád még júniusban aláírja az EU- csatiakozás folyamatában mér­földkövet jelentő, az EU-tagságra való felkészülést elősegítő Stabi­litási és Társulási Megállapodást (SAA). Ha pedig a szerb kormány még júniusban megkapja azt a több ezer kérdésből álló kérdőívet, amelyet az Európai Bizottság küld el minden jelentkezőnek, azt „még a nyári szünet előtt kitöltjük”, és így lesz rá esély, hogy még az év vége előtt, de legkésőbb 2011 első felében Szerbia hivatalos EU-tagjelölt le­gyen - mondta el Bozsidar Djelics a Vecsemje Novosztinak. Igen feszesnek tűnik a menet­rend, amelyet a szerb miniszter­elnök-helyettes az interjúban vá­zolt: Szerbia kis déli szomszédja, a már EU-tagjelölt Macedónia annak idején négy és fél hónap alatt töltötte ki a szóban forgó kérdőívet, és csak tíz hónappal később lett hivatalos EU-tagje- lölt. E státus megszerzéséhez minden EU-tagállam beleegyezé­se szükséges. KOMMENTÁR A leggyengébb láncszem GÁLZSOLT Még egy (kevéssé valószínű) ellenzéki győzelem esetén sem biz­tos, hogy (a jelenlegi) ellenzéki (pártokból álló) kormány alakul. Az ötös fogatból (SDKÚ, KDH, SaS, Híd, MKP) ugyanis legalább két párt átugorhat a másik oldalra. A Smer biztosan többet tud ne­kik felkínálni, mint amennyit egy öttagú széles koalíció tagjaként kaphatnak, ráadásul a választóik elpártolása sem nagyon fenye­getne. Az elején le kell szögezni, hogy az ilyesféle koalíciós matematikára (a rendelkezésre álló közvélemény-kutatási adatokat figyelembe véve) akkor van esély, ha a két kisebb kormánypártból legalább az egyik nem jut be a parlamentbe, a három kis ellenzéki erőből (be­leértve a két „magyart” is) viszont mind a három átugorja az 5%-os lécet. A kieső a szlovák pártrendszer egykoron domináns eleme, a Vladimír Meéiar vezette HZDS lehet. Feltéve, hogy most is 1-2 szá­zalékponttal kevesebb szavazatot kap, mint amennyit pár hónap­pal a választások előtt a közvélemény-kutató intézetek mérnek neki (erre már volt példa). Ekkor elvüeg előállhat az a helyzet, hogy a Smemek a nemzeti pártiakkal együtt sem lesz többsége a törvényhozásban. Ebben az esetben első látásra az lenne a logikus, hogy ötpárti jobboldali kormánykoalíció alakul. Csakhogy minél kisebb több­sége lenne egy ilyen koalíciónak, annál ellenállhatatlanabbul hangzana a Smer csábító szirénhangja a másik oldalról. Azt ígér­né, hogy az ötösfogatból kiugró „árulót” jóval több pozícióval, funkcióval és befolyással jutalmazza, mint amilyenre a másik oldal képes. A csábító szirénhangnak csak az arculat, a hitelesség és fő­leg a szavazók elvesztésének rémképe szabhat gátat. így kizárásos alapon leszűkül a kör a KDH-ra és az MKP-ra. Az SDKU és az SaS ugyanis egyértelműen leszögezte, hogy nem hajlandó a Smerrel együttműködni. Ráadásul egy ilyen lépéssel elvesztenék választó­ik nagy részét. A Híd elhatárolódása már nem volt ilyen egyértelmű, ám a választók elvesztése itt is komolyan fenyegetne. Főleg a szlovák nemzetiségűeké (ha hinni lehet a felméréseknek, akkor a párt választóinak durván egyharmadát alkotják). Ők alig­ha azért voksolnának Bugárékra, hogy aztán összeálljanak a Smer­rel. így a Smerrel való koalíció öngyilkos lépés lenne. Még ha a Bu- gár-féle vezetés ezt hajlandó lenne is meglépni (és ekkor tényleg csak a politikai karrierekmeghosszabbításáról szólna a Híd pro­jektje), a Smer aligha döntene pozitívan. A magyarkártya olyan fontos neki (mert továbbra is a szlovákiai politizálás leghatéko­nyabb eszköze), hogy nem akar összeállni egy magyar párttal, még egy félig magyarral sem. Vonatkozik ez az MKP-ra is. Pedig itt sem egyértelmű elhatároló­dás nem volt, sem a választók tömeges elvesztése nem fenyegetne. A Ficóval kötött frigyet úgy lehetne tálalni, mint az SNS kiváltását, ezzel a magyarság megmentését, és még a külföld is tapsolna. Rá­adásul az MKP megyei szinten már három régióban (Kassa, Besz­tercebánya, Nagyszombat) is megegyezett és együttműködik a Smerrel. No de ott az a fránya magyarkártya! Emellett az MKP esé­lyeit az is rontja, hogy aligha ér el jobb eredményt, mint Ján Slota pártja. Marad tehát a KDH. Nyitva hagyta a kiskaput a Smerrel való együttműködésre, nem magyar jobban fog szerepelni, mint az SNS és a programja is összeegyeztethető a Smerével. A gazdaság­ban nincs olyan határozott jobboldali (neoliberális) arculata, mint az SDKÚ-nak vagy a SaS-nak, kulturális kérdésekben meg a Smer nem követi a nyugati baloldali trendeket (melegek házassága, művi terhességmegszakítások könnyítése, környezetvédelem, könnyű drogok dekriminalizációja), mert tudja, hogy idehaza a többségnek ez nem imponál. A Smer-KDH keresztényszocialista koalíció lényegében leképezné a szlovák választók többségének gondolkodását, amely kulturálisan konzervatív, gazdaságilag bal­oldali (állami gondoskodást igénylő). így a KDH a leggyengébb láncszem az ellenzékből megalakuló ötpárti jobboldali kormány­ról szőtt álmokban. FIGYELŐ Összefogni a nemzeti ügyért Mesterházy Attila szerint a kü­lönböző politikai oldalaknak össze kell fogniuk, hogy a rend­szerváltás eredeti álmát valóra lehessen váltani. Az MSZP miniszterelnök-je­löltje a Magyar Televízió Ma reg­gel című műsorában azt mondta: e cél eléréséért enyhíteni kell a gazdasági világválság hatásait, vissza kell szerezni a politikába vetett bizalmat és fel kell lépni a radikalizmus, a szélsőjobboldal térnyerése ellen. Hozzátette: a két politikai oldalnak össze kell fognia a „nemzeti minimumhoz” tartozó ügyekben. Múlt szomba­ti programhirdető beszédével kapcsolatban leszögezte: a poli­tikának nem önmagáról kell szólnia, a mindennapi élet prob­lémáira kell választ adnia, az or­szág, a nemzet érdekében kell tevékenykednie. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a Fidesz az elmúlt nyolc évben a kisebb szakpoliti­kai ügyeken kívül semmiben nem értett egyet a kormányol­dallal, pedig ez idő alatt több ügyben is történtek pozitív fej­lemények. Bár a válságkezelő program sok áldozatot kívánt meg, annak eredményeként Magyarország erősebben, ver­senyképesebben kerül ki a vál­ságból, mint ahogy abba bele­ment - hangsúlyozta Mesterhá­zy Attila. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom