Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-19 / 41. szám, péntek

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 19. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A magyar válságkezelés nem a következő választásra, hanem a következő évtizedre koncentrál, ha a választás után marad elég bölcsesség és kitar­tás, 2014. január elsején beve­zethető a magyar euró - írta a Népszabadságban Bajnai Gor­don. A miniszterelnök szerint az euró bevezetése akkor járul hozzá az ország tartós gyara­podásához, ha növekvő foglal­koztatás, és az EU-s átlagot meghaladó, 4% körüli tartós gazdasági növekedés társul hozzá. Magyar euró, bővülő foglalkoztatás, gyors növeke­dés - ezek a következő négy év céljai. Kérdés, vállalják-e a fele­lősség kényelmetlenségét, akik arra felhatalmazást kap­nak. Ha igen, Magyarország lehorgonyoz Nyugaton, (mti) Csu Vej-csün: „A dalai lámának fel kell ismernie, hogy amit képvisel, és ahogy teszi, nem vezet eredményre" Pekingnek kész válaszai vannak Pekingben nem várják, de számítottak és számítanak a dalai láma és az amerikai elnök február 18-ára beje­lentett találkozójára, mi több, a China Daily című angol nyelvű napilap beha- rangozót közölt az ese­ményről. AATI-HÁTTÉR A találkozóra Peking határozott tiltakozása ellenére kerül sor - ál­lapítja meg összeállításában a lap, némileg azt a látszatot keltve, mintha egy pillanatig is bárkiben felmerült volna a világon, hogy Ba­rack Obama - Kína neheztelését el­kerülendő - eláll a dalai láma foga­dásától. Egyszer már - tavaly no­vemberi kínai látogatása előtt - el­halasztotta a találkozót; a diplo­mácia gesztus akkor jól felfogott érdeke volt. Ahogyan a mostani ta­lálkozó is az, hiszen - megfigyelők szerint - meggyengült népszerű­ségi mutatóján lendíthet az oldalán mutatkozó dalai láma, miközben a belpolitikában sokat árthatna el­utasítása. (Elődjének, George Bushnak is sokkal többet jelentett, hogy2007-ben karonfogva sétálva, mosolyogva mutatkozott vele, mint magának a dalai lámának vagy Tibet ügyének.) Ugyanakkor az eddig kiszivár­gott hírek szerint a Fehér Ház tér­képtermében és nem az Ovális Iro­dában kerül sor a dalai láma foga­dására, s úgy tudni, hogy Obama nem tervez nyüvánosan - a média előtt- megjelenni vendégével. „Obamának sokkal fontosabb kérdésekre kellene összpontosíta­nia, például a kereskedelemre és a klímaváltozásra ahelyett, hogy a dalai lámával találkozva a kínai kapcsolatokat rombolja” - idézi a China Daily Fred Teng sanghaji születésű amerikait, a „kínai-ame­rikai kapcsolatok országos taná­csának” tagját, aki az Egyesült Ál­lamokban megjelent egyik írásá­ban párhuzamot von Hawaii és Ti­bet között. Mint írja, Tibet már sokkal ko­rábban Kína része volt, mint amikor Hawaii az USA állama lett. Teng emlékeztet arra is, hogy az ameri­kai kongresszus később törvény erejű bocsánatérést fogadott el a kormány szerepe miatt a Hawaii Ki­rályság 1893-as megdöntésében. „Hawaii fölött most is az Egyesült Államok szuverenitása érvényesül. Hogyan válaszolna az amerikai kormány arra, ha Kína támogatná a hawaii szuverenitásért küzdő mozgalom vezetőjét?” - kérdezi Fred Teng. Robert Gibbs fehér házi szóvivő a minap kijelentette: az amerikai-kí­nai kapcsolatok elég érettek ahhoz, hogy megtalálják a közös alapot a kölcsönös érdekeket érintő kérdé­sekben, még ha más ügyekben nem értenekis egyet. Peking minden bizonnyal elége­detlenségének ad hangot a mostani találkozó miatt, s hangsúlyozza, hogy Tibettel és a dalai lámával kapcsolatban vüágos az alapállása, egyértelműek a feltételei. Ha nem így tenne, azt kínaiak százmilliói kérnék számon a hatalmon. Nemrégiben, amikor a dalai lá­ma személyes képviselői Kínában jártak, a párt miniszterhelyettesi szintű illetékese, Csu Vej-csün arra az újságírói kérdésre, mi lesz, ha a dali láma távozik az élők sorából, először is nem szívesen bocsátko­zott jóslatokba, de kijelentette: nem szeretnék, hogy életét idegen földön fejezze be. A dalai lámának mérlegre kell tennie eddigi tevé­kenységét, s akkor beláthatja, hogy az elmúlt több mint 50 évben egyre távolabb került valódi otthonától. A dalai lámának fel kell ismernie, hogy az, amit képvisel, és ahogy te­szi azt, nem vezet eredményre. „Akik jóakaróinak tüntetik fel ma­gukat, valójában csak ártanak” - mondta Csu. A pekingi vezetés nehezménye­zi, hogy a dalai láma mást mond, és másként cselekszik - ismétlik gyak­ran. A dalai lámának el kell fogad­nia a központi kormány fennható­ságát Tibet felett, a szocializmus építésének útját és a regionális au­tonómiát - hangoztatják. Abból vi­szont, hogy a dalai láma a közel­múltban többször is úgy nyilatko­zott: miután a Kínai Kommunista Párt 60 éve van hatalmon, ideje „nyugdíjba vonulnia” - Pekingben arra következtetnek, hogy a dalai láma nem hajlandó a fennálló ha­talmi helyzetet elfogadni. Peking azt is nehezményezi, hogy Kína több mint 40 diplomáciai képvise­letét támadták meg tibetiek „a dalai láma utasítására”. „Tibet jövőjét a tibetiek fogják meghatározni” - mondta az idézett tájékoztatón Csu Vej-csün, hozzá­téve, hogy azok, akik erőszakhoz folyamodnak, abban a pillanatban terroristákká válnak. A pekingi ve­zetőknek meggyőződésük, hogy a külföldön élő tibetiek többsége is békében szeretne élni, s az a véle­ményük, hogy az emigrációban élőknek kell megválaszolniuk a kérdést, „mit kell tenniük, ha a da­lajláma már nem lesz velük”. Újabb ámokfutó követett el merényletet Németországban, a 23 éves támadó késsel rontott a tanárokra Iskolai vérengzések a világban 2009-2010-ben MT1-KRONOLÓG1A Újabb ámokfutó merényletet követtek el tegnap Németország­ban. Az első hírek szerint a 23 éves támadó késsel rárontott a tanárok­ra egy ludwigshafeni szakiskolá­ban. Egy tanár életét vesztette, többen megsebesültek. A 23 éves tettest az oktatók ártalmatlanná tették, majd a rendőrség őrizetbe vette. Összeállítás az iskolai tá­madásokról 2009-től napjainkig: ♦ 2009. március 11. - Németor­szág: Winnendenben Tim Kretschmer 17 éves fiú - apjának engedéllyel tartott fegyverével - 15 embert gyilkolt meg: kilenc di­áktársát és három tanárát volt kö­zépiskolájában, majd 3 járókelőt menekülése közben, végül önma­gával is végzett. 4 2009. április 10. - Görögor­szág: Meglőtt három embert, majd öngyilkosságot kísérelt meg egy tizenéves fiú Athénban egy is­kola kollégiumánál. A 19 éves ámokfutó a kórházba szállítás után belehalt sérülésébe. 4 2009. április 30. - Azerbaj­dzsán: Legkevesebb hét embert megölt, tizenöt másikat megsebe­sített egy ámokfutó Bakuban egy egyetemen. A rendőrség ártalmat­lanná tette a tettest, aki utána ön- gyilkosságot követett el. 4 2009. május 11. - Németor­szág: Álarcot viselő, több késsel fölfegyverkezett személy hatolt be egy Bonn közelében fekvő, Sankt Augustin település közép­iskolájába, megsebesítve egy ta­nulót. A támadással egy 16 éves diáklányt gyanúsítanak. A meg­támadott lány sérülései nem vol­tak súlyosak. ♦ 2009. szeptember 17.-Német­ország: AnsSachban egy 18 éves középiskolai tanuló fejszével betört a Carolinum gimnáziumba, ahol Molotov-koktélokat robbantott. Ki­lenc diák és egy tanár sérült meg, egy 15 éves lányt életveszélyes ál­lapotban vittek kórházba. Az ámokfutó is súlyos sérüléseket szenvedett, mivei ártalmatlanná tételekortöbb lövés érte. ♦ 2009. november 26. - Magyar- ország: A Pécsi Tudományegyetem biofizikai intézetében foíyó labor­gyakorlaton egy 23 éves gyógysze­részhallgató egy 9 milliméteres Pa- rabellummal lövöldözni kezdett. Egy csoporttársát megölte, egy má­sik csoporttársa életveszélyes sérü­léseket, egy laboráns férfi és egy ta­karítónő súlyos sérüléseket szen­vedett. A lövöldöző később feladta magát és elfogták. ♦ 2010.január9.-Franciaország: Párizs elővárosában, Kremlin-Bi- cetrében egy 18 éves gimnazista az iskolában megkéselte egyik társát, aki belehalt sérüléseibe. ♦ 2010. január 13. - Franciaor­szág: Henteskéssel egy embert megölt, hármat pedig megsebesí­tett egy kínai diák a dél-franciaor- szági Perpignan egyetemén. ♦ 2010. február 5. - Egyesült Ál­lamok: Alabama szövetségi állam egyik iskolájában egy tanuló agyonlőtte 14éves osztálytársát. ♦ 2010. február 13.-Egyesült Ál­lamok: Az Alabamai Egyetemen egy ámokfutó docensnő, az egye­tem alkalmazottja, lelőtt 3 embert és több személyt megsebesített. KOMMENTÁR Görög precedens? GÁL ZSOLT Az eurózóna szétesésének rémképével fenyegető görög költségve­tési és adósságválság kapcsán egyre erősödnek azok a nézetek, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy Görögország rendkívüli pénzügyi mentőcsomagot kapjon. Ennek azonban épp az ellenkezője igaz: ha a görögöknek sikerül kicsikarniuk egy jelentős uniós különtámoga­tást, az lesz az első szög az euró koporsójába. Való igaz, hogy a görög államadósság a legmagasabb az Európai Unióban, már meghaladta a bruttó nemzeti termék (GDP) 123%-át, ráadásul tavaly rohamtempóban emelkedett, az államháztartási hi­ány (szintén uniós rekord) a GDP 12,7 százaléka volt. Tény, hogy gyülekeznek a rideg gomolyfelhők az egyébként napfényes Hellász fölött, mert márciusban és áprilisban az athéni kormánynak mint­egy 20 milliárd eurónyi régi kölcsönt kell visszafizetnie, azaz ennyi új hitelre van szüksége. Reális lehetőség, hogy a nemzetközi hitele­zők ezt nem lesznek hajlandóak megfinanszírozni (mert már nem bíznak abban, hogy a görög kormány vissza is tudj a fizetni a kölcsö­nöket) . Valóban nagy a veszélye annak, hogy egy görög fizetéskép­telenség dominóeffektushoz vezethet, a kitörő pánik miatt meg­inoghat több rizikós ország, egyebek között Portugália, Írország, Olaszország és Spanyolország költségvetési finanszírozhatósága. Ezen államokat - a görögökkel együtt - kezdőbetűjük alapján máris a nem túl hízelgő angol PIIGS (malacok) betűszóval illeti a nemzet­közi sajtó. Komoly aggodalomra ad okot, hogy a görög államkötvé­nyeket birtokló főleg francia és német bankok csődközeibe kerül­hetnek. Az athéni kormány fizetésképtelenségéből kiinduló láncre­akció így nemcsak az eurózónát verheti szét, hanem a bankrend­szert is megrogyaszthatja, újabb hatalmas költségekkel járó bank­mentő csomagokat téve szükségessé Nyugat-Európában. Ezt a ket­tős ütést aligha bírnák ki az uniós gazdaságok, illetve a közös valuta. Azonban minden fenti rizikót figyelembe véve sem szabad engedni az athéni kormánynak és közvetve az őt zsaroló szakszervezeteknek. Először is az EU-ban nincsjogi alap arra, hogy egy tagországnak kü­lön közvetlen pénzügyi segítséget adjanak, kivéve természeti ka­tasztrófák vagy egyéb - nem állami tevékenység miatt fellépő - kü­lönleges események idején. A görög válságot azonban éppen a hosszú éveken keresztül felelőtlenül túlköltekező és az országot adósságokba verő görög politikai elit okozta -ez nem egy hirtelen jött (és ezért nem előrelátható) földrengés! Gazdasági mentőövet csakis a Nemzetközi Valutaalap adhat, persze csak kőkemény felté­telekkel (drasztikus költségvetési megszorítások) és fokozatosan adagolva-ebbenvanjelentős tapasztalata. Másodszor: az uniós szo- lidaritásnakisvannak határai. Az EU költségvetéséből az 1981-es csatlakozás óta Görögország több tízmilliárd eurót kapott, és mind­végig nettó kedvezményezett volt (többet kapott a közös kasszából, mint amennyit befizetett). Az uniós alapokból jelenleg és ajövőben is részesül (ni fog). Milyen alapon kér még plusz mentőcsomagot a szo­lidaritásra hivatkozva? Alegfontosabb ellenérv azonban gyakorlati jellegű: a görögöknekadottkülönsegélyprecedenstteremtene, lé­nyegében megjutalmazná a legrosszabb tanulót, a felelőtlenül túl­költekező és statisztikákat hamisító görög elitet, ráadásul újabb ha­ladékot adna neki az elkerülhetetlen megszorítások megvalósításá­ra. Atagállamokköltekezésétszabályoznihivatott rendszer (stabili­tási és növekedési paktum) eddig sem működött, most végső gátsza­kadás fenyegetne. Mindenki felrúghatná a szabályokat abban bízva, hogy úgyis megmentik, mint a görögöket. Ráadásul minél nagyobb egy állam, annál nagyobb a zsarolópozíciója (nagyobb veszélyt jelent az euró stabilitására). Vajon a görög precedens után ki tudná féken tartani az olasz és spanyol elitet? TALLÓZÓ KRÓNIKA A világos stratégiát hiányolják az erdélyi szakemberek a magyar államnak a határon túli magyar közösségek számára nyújtott tá­mogatáspolitikájában, úgy vélik, a Szülőföld Alapnak több pénzből kellene gazdálkodnia - derült ki egy marosvásárhelyi tanácskozá­son, amelyről az erdélyi Krónika számolt be. AMagyar Köztársaság Kulturá­lis Koordinációs Központja, az Erdélyi Magyar TV és a Bemády- ház szervezte rendezvényen Mi- sovicz Tibor budapesti közgaz­dász elmondta: 2006-ig a Hatá­ron Túli Magyarok Hivatala ko­ordinálta ezt a tevékenységet az Illyés, az Apáczai és az Új Kézfo­gás Közalapítvány bevonásával. 2006-ban a szocialista kormány a Szülőföld Alapra bízta az ügyet, amely évente egymilliárd forintot oszt szét. Misovicz úgy véli, ennél több pénzt kellene a határon túli magyarság támogatására fordí­tani, és azt is meg kell határozni, melyek azok a határon túli ma­gyar intézmények, amelyeket a magyar államnak kötelessége el­tartani. Hadnagy Miklós, a Ma­gyar Köztársaság Kulturális Ko­ordinációs Központjának igazga­tója szerint 2006-ig pártkonszen­zuson alapuló, folyamatos épít­kezés érvényesült a támogatási rendszerben, a Szülőföld Alap is ezt folytatja. Székely István, a Szülőföld Álap kolozsvári irodá­jának vezetője szerint nem alakult ki világos támogatási stratégia. „A Szülőföld Alap létrehozása, az, hogy minden támogatás ezen ke­resztül valósul meg, azért jó, mert kiküszöbölhetők a párhu­zamosságok” - vélte Székely. Hát­rány viszont, hogy sincs világos elképzelés arról, mit és miért kel­lene támogatni - tette hozzá. A szakember a rendszer javulását attól reméli, hogy létrejönnek a szakmai konzorciumok, amelyek ésszerűen dönthetnek a pénzel­osztásról. (mti)-Aza baj, hogy a játékosaink nem olyan erőszakosak, mint a politikusaink! (Peter Gossányi rajza]

Next

/
Oldalképek
Tartalom