Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-08 / 5. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 8. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Nem hívták meg Mesterhá- zy Attila szocialista miniszterelnök-jelöltet az Orbán Viktor által kezdeményezett sportkonzultációra, holott a kormánypárti politikus vezeti a Spörtegyesületek Országos Szövetségét (SOSZ) - írta a Népszabadság. A Fidesz-elnök a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökével, Schmitt Pállal (a Fidesz EP-képviselője) és a MOB elnökségének tagjaival tárgyalt, az egyeztetésen részt vett a Nemzeti Sportszövetség, a Magyar Paralimpiai Bizottság, az Olimpiai Bajnokok Klubja és hivatalosan a SOSZ is, ezt Nagy Tímea ügyvezető alelnök képviselte. Mesterhá- zyAttilaalapnakaztmondta: a sport nemzeti minimum lehetne, melyben a két egymással versengő politikai oldal meg tudna állapodni. „Örömmel leülök erről tárgyalni Orbán Viktorraľ’-tettehozzá. (mti) Az intézményrendszer megújult a Lisszaboni Szerződéssel, de az EU-vezetés személyi összetétele még nem 2010 lesz a kilábalás kezdete az Európai Unió számára? Intézményrendszerében megújult, a vezetés személyi összetételében átalakuló, a gazdasági válságból való közeli kilábalást remélő, de saját nemzetközi súlyával ma még elégedetlen Európai Unió vág neki a 2010-es esztendőnek. MTl-HÁTTÉR Az uniós döntéshozatali intézményrendszert átalakította a nagy nehezen tető alá hozott, tavaly december elsején hatályba lépett Lisszaboni Szerződés. Azonban ha ennek a szerződésnek a célja a hatékonyság növelése volt, akkor azt is látni kell, hogy az új intézmény- rendszer a kezdeti hónapokban - sőt meglehet, talán években - egyelőre inkább csak bonyolítja, nehezíti, semmint segíti az olajozott működést. Időbe telik, míg beérik a gyümölcs, érvényre juthatnak az előnyök. Munkamegosztás Ilyen előny lehet, hogy az Európai Tanács állandó elnöke - az első két és fél esztendőben a belga Herman Van Rompuy - a félévente változó soros országelnökségekkel karöltve jobban biztosíthatja a tagállamok együttműködésének folyamatosságát, mint amikor pusztán a féléves rotációban cserélődő elnökségek vitték az ügyeket. Egyelőre csak az elnök és az elnökség közötti - egyelőre még tisztázatlan - munka- megosztás kidolgozása lehet napirenden. A most hivatalba lépett spanyol országelnökség mindenesetre kulcsszerepet kíván betölteni a mandátuma alatt esedékes Európai Unió- USA, EU-Latin-Amerika, EU- mediterrán csúcstalálkozón, míg az EU-csúcstalálkozók levezénylését jórészt Van Rom- puyre hagyja. Európa arca Hasonló előny lehet, ha a több ezer fős uniós külügyi apparátussal megerősítendő kül- és biztonságpolitikai főképviselő képes lesz „Európa arcaként” megjelenni a nemzetközi porondon. Ez az arc a külpolitikában egyelőre ismeretlen Catherine Ashton brit bárónőé. Az ő feladata lesz az Európai Külügyi Szolgálat megszervezése, ami tavasszal indul teljes gőzzel. Együttdöntési jog A harmadik előnyt az jelentheti, hogy kibővült azon kérdések köre, amelyekben az Európai Parlamentet együttdöntési jog illeti meg. Ahhoz, hogy ez árnyaltabb jogszabályalkotáshoz vezessen, előbb „be kell gyakoroltatni” a tagállami kormányokat képviselő Tanács és a parlament közötti egyeztetési eljárásokat, ott is, ahol ilyenre eddig nem volt szükség. A jövőbe mutató szisztéma kialakítása tehát a működés megkönnyítése helyett egyelőre annak átmeneti nehezítésével jár. Átalakuló vezetés Az intézményrendszer megújulása végbement ugyan a Lisszaboni Szerződéssel, de az EU vezetésének személyi összetétele csak ezután alakul át. Az unió legfőbb végrehajtó testületének, az Európai Bizottságnak a régi-új elnöke, a portugál Jósé Manuel Barroso már előterjesztette biztosjelöltjeit az egyes tárcák élére, de az Európai Parlament (EP) illetékes szakbizottságai még nem hallgatták meg a jelölteket. Ha a bizottsági meghallgatások kielégítő eredménnyel zárulnak, az EP plénuma január végén szavazhat Barroso „második kormányáról”, és az febmár elsején léphet hivatalba. Gazdasági stabilizáció Az idei esztendő fő kérdése az lesz, stabilizálódik-e a gazdasági helyzet, megindul-e a kilábalás, meg lehet-e válni azoktól a rendkívüli ösztönző csomagoktól, amelyeket a recesszió szükségessé tett ugyan, de amelyek a vitalitását visszanyerő gazdaság számára már az állami eladósodás túl nagy ballasztját jelentik. A válságintézkedésektől való búcsú menetrendjének megalkotása ennek az évnek a nagy feladata lesz. Hosszú távú stratégia Ez sokkal kézzelfoghatóbb gazdaságpolitikai tevékenység, mint a hosszú távú stratégiaalkotás, amely azonban szintén 2010 kipipálandó teendői közé tartozik. A Lisszaboni Szerződés mellett sokszor emlegették eddig a Lisszaboni Stratégiát is, amely azonban nem a jövő, hanem a múlt: az érvénye idén jár le, és arról szólt, hogy a „tudás alapú gazdaság” előnyeivel élve versenyképessé kell tenni Európát a globális gazdasági küzdelemben, egyúttal szociális vívmányokat is fel kell mutatni. A Lisszaboni Stratégia célkitűzéseit - 70 százalékos foglalkoztatottság, 3 százalékos növekedés - nem sikerült elérni, főleg azért, mert e stratégia jórészt vágyálmok listája volt, kényszerítő erő nélkül. Az európai integráció még nem jutott el addig a mélységig, hogy az államok elfogadjanak brüsszeli kényszereket a foglalkoztatás-, oktatás-, illetve szociálpolitika terén. A teljesítés számonkérése A spanyolok az elnökségi prioritásaikról szóló közléseikben azt pedzegették, hogy a 2020-ig szóló új fejlesztési stratégiában az elvárásokhoz a teljesítés számonkérését is hozzá kellene kapcsolni. Valószínű, hogy ez az esztendő arról a vitáról is szól, mennyiben lehet kötelezni, mulasztás esetén pedig szankcionálni a tagállamokat e területen. Rendkívüli csúcs Februárban rendkívüli csúcs- találkozót szentelnek az új uniós stratégiának, amelynek ki kell nőnie a válságból való kilábalásból. Mivel a válság legtartósabb eleme a magas munkanélküliség, a 2020-ig szóló stratégia fő kiindulópontja nem lehet más, mint a munkahelyteremtés. A sikertelen Lisszaboni Stratégia helyére lépő új stratégiában bizonyára nagyobb hangsúlyt kap a kutatás és fejlesztés fontosságának kiemelése, az ipar igényeit jobban szolgáló képzés szorgalmazása, valamint a „zöldebb gazdaság” igénye. Emellett erős a nyomás a „társadalmi befogadás” eszközeinek bővítésére, arra, hogy ne hagyják leszakadni az érvényesülési versenyben elmaradókat sem. Ezek a teendők mind olyan területeket érintenek, ahol nem lesz könnyű „ráncba szedni” a tagállamok kormányait. A klímavédelem problémája Mind 2020-on, mind az unión túlmutat a klímavédelem problémája. A tavaly decemberi koppenhágai világértekezleten nem sikerült áttörést elérni a kötelezettségvállalásokat illetően, így 2010-ben az EU előtt álló egyik legkeményebb kihívás lesz partnereket találni a légkör felmelegedését lefékező anyagi áldozatvállaláshoz. A koppenhágai kudarc azt mutatja, hogy az EU-nak ma még nincs elég tekintélye a világban, és Brüsszel ebben az évben sokat akar tenni e tekintély növelése érdekében. KOMMENTÁR Szégyenteljes kezdet MOLNÁR IVÁN Amilyen a kezdet, olyan a befejezés - vallotta Szent Jeromos, az egyházatyák egyike már a 4-5. század fordulóján, őseink pedig évszázadokon keresztül megpróbálták előrelátni a jövőt valaminek ä kezdetéből. A legtöbb ilyen hiedelem az új év első napjához kötődik, hiszen többnyire ennek a napnak a lefolyásából következtettek az év egészére. Mire számíthatunk idén az év első napjainak szlovákiai történéseit figyelve? Nos, egyelőre úgy tűnik, semmi jóra. Az év első hetének nagybetűs kulcsszava a Szégyen. A hazai és a külföldi napilapok kommentárjaiban, a világ legnagyobb hírtelevízióinak a szalagcímeiben ez a szó összeforrott Szlovákiával. Az ok egyszerű. Míg a nyugati országok nagy része, a fokozódó terrorveszély miatt egyre szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezet be a repülőtereken, Szlovákiában maguk a rendőrök „csomagolják” a mit sem sejtő utasok poggyászába a robbanószert. Ha az íreknek címzett robbanóanyaggal a postást játszó szlovák villanyszerelő pár nappal korábban érkezik, az amerikai Közlekedésbiztonsági Felügyelet talán komolyan elgondolkodott volna, hogy bennünket is felvegyenek-e azon terrorizmust szponzoráló országok közé, ahonnan a beutazó utasokat az Egyesült Államok fokozott ellenőrzésnek veti alá. Irán, Szudán, Szíria, Kuba, Nigéria, Jemen, Pakisztán, Afganisztán, Líbia, Szomália és Szaúd-Arábia mellett így mi is ott pironkodhatnánk a szamárpadban. Az év első napjainak a legnagyobb botránya azonban ma már valószínűleg csak a Szlovákiát nem eléggé ismerő külföldieket lepi meg. A Fico-kormány regnálását a saját bőrén tapasztaló lakosság nagy része legyint az efféle hírekre. Többségüket valószínűleg már az sem lepné meg, ha kiderülne, hogy a Fico- kabinet miniszterei emberi alakot öltött földönkívüliek, akiket azért küldtek ide, hogy megvizsgálják, mely ország lakói tűrik a legjobban az emberi méltóságuk semmibe vételét. Szlovákiánál ideálisabb országot erre ugyanis csak nehezen találhattak volna. A fent említett, és az elmúlt évek többi botrányának - Maiina Hedvigtől kezdve a pedofil orgiákkal vádolt ártatlan Ferenc-ren- di barátok meghurcolásáig - a legalapvetőbb közös vonása, hogy a Fico-kormány és az erőszakszervezetének számító rendőrség olyan buta, bégető juhnyájnak tekinti az ország lakosságát, amellyel azt tehet, amit csak akar. Ha az érdekei úgy kívánják, az áldozatokból bűnözőt faragnak, vagy épp fordítva, köztörvényes bűnözőket nemzeti hőssé kiáltanak ki. Ha mégis kénytelenek bevallani, hogy hibáztak, a balhét mindig a legkisebb közkatona viszi el, magukat pedig megmentőkként ünnepeltetik. Szlovákia számára mégsem az jelenti a legnagyobb szégyent, hogy a Fico-kormány és a rendőrsége hibát hibára halmoz, hanem hogy a választók nagy része valóban buta, bégető juhnyáj, amelyakor- mány sugallatára minden probléma nélkül felkoncolta volna Maiina Hedviget, amely kéjenc módon csámcsogott a rendőrség által alaptalanul meghurcolt Ferenc-rendi barátokról terjesztett hazugságokon, és amely képtelen felfogni, hogy bármikor úgy járhat, mint az az Írországban dolgozó szlovák villanyszerelő, akiből Robert Kaliňák darabontjai terroristát faragtak. A helyzetünkön csak ront, hogy folyamatosan szűkül azok köre, akik ebben a megvadult, egyre hangosabban bégető juhnyájban megpróbálnak emberek maradni. Ajózan eszüket eddig féltve őrzők közül is egyre többen vallják, hogy sorsunkon csak úgy javíthatunk, ha együttműködünk az eszement juhásszal, megfeledkezve arról, hogy a juhász szemében mindig csak egy bármikor feláldozható, buta birka leszünk. TALLÓZÓ MAGYAR NARANCS Semjén Zsolt, a KDNP elnöke és parlamenti frakcióvezetője szerint Gyurcsány Ferenc „amortizálása” politikai feladat volt és százszázalékosan sikerült, a Fidesz-KDNP szövetség pedig „a magyar történelem legsikeresebb konstrukciója”. A kereszténydemokrata politikus a Magyar Narancsban tegnap megjelent interjúban arra az újságírói felvetésére, hogy a párt és a képviselőcsoport vezetőjeként már ő a „párt ökle”, úgy reagált: „Beszéljünk nyíltan. Ez egy politikai feladat is volt: Gyurcsány Ferenc amortizálása. Ez százszázalékosan sikerült. Nagyon nagyot hibázott, hogy ebbe a harcba belementi” Semjén Zsolt szerint a volt miniszterelnök énképe az volt, és azt mondta a szocialistáknak: „azért vagyok én a vezéretek, mert én tudok harcolni Orbán Viktorral”. „Neki abból lett volna politikai haszna, ha Orbán Viktorral tud megmérkőzni. De nem ért el hozzá: mert ott voltunk mi, Navracsics Tibor és én” - mondta Semjén Zsolt. Arra a választásokkal kapcsolatos újságírói kérdésre, hogy a KDNP „mérhető” párt-e, az elnök úgy reagált: „a Fidesz-KDNP szövetség a magyar történelem legsikeresebb konstrukciój a”. Semjén Zsolt szerint a Fidesz-KDNP szövetség lényege, hogy a szavazatgyűjtésben a Fidesz dominál, a szellemi forrásvidéket viszont a KDNP biztosítja. ,Ahogy Orbán Viktor felfestette, a Fidesz olyan, mint egy hajó, amely megy a tengeren, viharban is, zátonyok között is. De a KDNP az a horgony, amely az örök értékekhez köti a szövetséget” - nyilatkozta a Magyar Narancsnak a KDNP első embere, (mti) (Peter Gossányi rajza- Várjanak! Én is Írországba repülök!
