Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-08 / 5. szám, péntek
8 Vélemény-riport ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 8. www.ujszo.com SZEMSZÖG Kínvigyorok A 2010-es parlamenti választások közeledtével egyenes arányban növekszik Robert Fico kormányfő magabiztossága koalíciós partnereivel, a Vladimír Mečiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal, valamint a Ján Slota dirigálta Szlo- vákNemzetiPárttal szemben. Ezt nagyon jól látják és tapasztalják a kabinet kisebb pártjai, illetve azok örökös vezérei. Január első napjától már érvényes, hogy a koalíciós partnereknek nem kötelező az együttes döntés bizonyos törvények esetében, vagyis: ki-ki saját véleményt nyilváníthat, majd pedig dönthet másképpen is, mint azt kormánybeli partnere teszi. Mégsem nagyon valószínű, hogy Slota és Mečiar csapata éppen a jelen kormányzási időszak utolsó hónapjaiban fog törvényhozási kérdésekben nem úgy dönteni, mint a nagyfőnök irányította Smer. Az elkövetkező hóna- pokban-tulajdonképpen ajúniu- sig tartó időszakról van szó - nagyon sok lesz akínmosoly, a kény- szervigyor, a képmutató kézszorongatás és a kötelező koalíciós megbeszélés. Ekényszervigyorok természetesen Ján Slota és Vladimír Mečiar arcáról áramlanak Robert Fico hányába. Meg Fico pártjának minisztereit is megcélozzák képmutatásukkal az SNS és a HZDS háza tájáról. A kényszermosolyokat ugyanis - ha nagy-nagy megerőltetések árán is - nap mint nap kénytelen lesz osztogatni a két csökönyös politikus, Mečiar és Slota. Bármennyire eltérő is a véleményük a kormányfő, illetve a Smer nézeteiről, elképzeléseiről, gyakori handa- bandázásairól. Annyi agyafúrtsággal és politikai-hatalmi tapasztalattal ugyanis mindkét kisebb kormánykoalíciós párt vezére rendelkezik, hogy legalább egy kérdésben tisztán lásson a közelgő választások előtt: a voksolásnál csak és kizárólag akkor lesz esélyük a túlélésre, ha erősen a Smerhez, még pontosabban: a Smerre tapadnak. Ami egyben azt jelenti, hogy a jelenlegi kormányzásból hátralevő néhány hónap folyamán ajánlatos lesz számukra a „pofa be!” jelszóhoz igazodniuk - s tartani a lépést a kabinet legerősebb pártjának vezérével, meg természetesen annak csapatával. Tény és való, hogy Robert Fico 2006 óta gyakran nem bírt koalíciós partnereivel, azt tették vele Slotáék, amire éppen kedvük szottyant. Óriási pénzekhez jutottak kiszemeltjeik, kiválasztottjaik, s így az egész ország megsíny- lette-megsínyli„üzletkötéseiket”. A most következő néhány hónapban azonban tényleges teljhatalmat biztosíthat magának a kormánykoalíción belül Robert Fico, mert ő és pártja a júniusi parlamenti választásokkor is teljesen üzem- és ütemképes lesz. Ami végképp nem mondható el a kormánykoalíció másik két csoportosulásáról, a nemzetiekről és a demokratikus mozgalmistákról. Azok üzem- és ütemképessége óriási mértékben függ attól, mennyire tartják be a „hallgatni arany!” szabályát - s müyen mértékben tesznek eleget a kormányfő kívánalmainak. Vagy ha úgy tetszik, hogyan és milyen alkalmakkor, valamint hányszor tudják arcukra erőltetni a kínmosolyt ésközbennagyokatbólogatni. Slota és Mečiar erre természetesen képes, mindketten elég harcedzettek. Kiválóan tudják, hogy az ilynemű kényszer és kín módfelett megéri, rengeteget jelenthet. Például miniszteri bársonyszékeket meg államtitkári posztokat is... Susla Béla A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Az ország északkeleti határán húszezer családban most ünnepük az Istengyermek születését Misztikum és egyszerűség Szlovákiában mintegy ötvenezer pravoszláv tartja a karácsonyt ezekben a napokban. Az ország északkeleti határán meghúzódó pici falucskákban élő ruszinok és ukránok ma is a Juliánus-naptár szerint ülik az ünnepeiket és tartják számon a hétköznapokat, csupán legszükségesebb hivatalos teendőikben igazodnak a rohanó világ időszámításához. VRABEC MÁRIA Ezen a tájon megállt az idő, az emberek sem sietnek. Villogó villanyégőkkel díszített házakat, ajtókon pompázó műanyag koszorúkat sehol sem lehet látni - úgyis befújná a hó. Az ünnepet csupán a karácsony napjaiban használt köszöntés jelzi Krisztus megszületett. Valóban megszületett. Apostolok követői Az ünnepnapok lényege a pravoszlávoknál is az istentiszteleten való részvétel, nagykarácsony napján azaz, január 7-én, aztán az Istenanya ünnepén, január 8-án és Szent István vértanú napján, január 9-én is. A több száz éve épített fatemplomokban akár három óra hosszig is eltarthat egy ilyen gyertyafényes, tömjénfüstös, zsolozsmáktól zengő mise, de a résztvevők közül senki nem tartja hosszúnak. Peter Savčák, Nižná Polianka lelkésze szerint a pravoszláv vallás ráadásul a legegyszerűbb a keresztény vallások közül, mert egyedüliként követi az apostoli hagyományokat. „Mi ma is a szentírás tanításához ragaszkodunk, vagyis nem ismerjük el a pap által nyújtható bűnbocsánatot, nincs nálunk cölibátus, és azt valljuk, hogy az egyház feje nem lehet más, mint Jézus Krisztus, azaz Iszusz Krisz- tosz. A pravoszlávok a keleti és a nyugati keresztény egyház 1054-ben bekövetkezett szakadása után is ragaszkodtak a régi dogmákhoz, és soha nem ismerték el, hogy a római pápa Isten földi helytartója lenne. Számunkra ő is csupán egy a püspökök közül, mint ahogy a konstantinápolyi pátriárkát sem tartjuk a pravoszláv egyház fejének - inkább az erkölcsi tekintélyt tiszteljük benne. Egyházjogi szempontból nálunk minden püspök egyenrangú, vitás kérdésekben a zsinat dönt konszenzussal. Szavazás nincs, a résztvevők addig imádkoznak és elmélkednek, amíg az igazság megnyilvánul számukra. Eddig csak hat ilyen zsinat volt a pravoszláv egyház történetében - talán azért, mert az igazság megnyilvánulására néha bizony hónapokig is várni kellett és ez nem kevés költséggel járt” - mondja huncut mosollyal a hollófekete hajú, hosszú fekete szakállú és égő fekete szemű fiatalember, aki a fekete reverendában és a mellén lógó hatalmas kereszttel pont olyan, mint egy filmbeli ortodox pópa. Hús- és zsírmentes adventi böjt A szlovákiai pravoszláv egyház már régóta paphiánnyal küzd, és amióta a kommunisták feloszlatták a ladomírovi kolostort, szerzetesrendje sincs. Az eperjesi pravoszláv hittudományi karon ugyan jelenleg is mintegy ötszáz fiatal tanul, de többségük pedagógusi hitoktató vagy szociális munkás lesz, a papi hivatásra csak húszán készülnek. A felszentelés után általában ők is szétszélednek a nagyvilágba, és missziós munkát végeznek vagy a szerzetesi hivatást választják, és valamelyik szerbiai kolostorba vonulnak. A fogyó és öregedő nyájat itt Szlovákiában alig páran terelgetik, a több mint háromszáz pravoszláv egyházközségnek még száz papja sincs. Pedig a szertartások gyakoriságát, hosszát és igényességét tekintve ennek a duplájára lenne szükség - főleg a karácsonyi ünnepek alatt. A pravoszláv vallásúak az egész adventi időszakban megtartják a hús- és zsírmentes böjtöt, ilyenkor csak vajon főznek, krumplit, káposztát, főzelékeket, kelt tésztákat fogyasztanak. Ádám-Éva napján pedig, ami náluk január 6-ra esik, egész nap semmilyen ételt nem vesznek magukhoz. Kora hajnalban zsolozsmára mennek a templomba, ezt „királyi időnek” hívják, és csak az első csillag feljövetele után költik era szerény, bojtos vacsorát, ami rántás nélküli káposztaleves, savanyú káposztával töltött, krumplis tésztából készült pirog és mákos nudli. Az éjféli misére cipót, olajat, bort és búzát visznek magukkal a templomba, áldja meg az Űr, amit adott és adja meg a jövőben is mindennapi kenyerüket. Kolbász csak karácsony másnapján, az Istenanya ünnepén kerül a káposztalevesbe, az asztalra pedig sült húsok, töltött derelyék, sütemények, és végre pálinkát is ihatnak. Ezt még a fiatalok is megtartják, nem is tehetnének mást, mert az anyjuk nem főz húsos ételt - számukra az a természetes, hogy önmegtartóztatással, csendes elmélyüléssel várják az isteni kisded megszületését. A nagykarácsony előtti bevásárlási láz sem éri el őket: az idős emberek el sem jutnak a nagyvárosokba, és nem is lenne mit elkölteniük, a fiatalok pedig megszokták, hogy a katolikus karácsony utáni leárazások idején vásárolják meg az ajándékokat. Bár a hangsúly a lelki feltöl- tődésen van, azért a mulatság sem marad el, az István-napi bált ma is a karácsonyi kántáláskor összegyűjtött gabona árából rendezik. A szentestei vacsora után, a gyerekek és a legények minden házhoz elmennek énekelni, és az otthoniaktól egy-egy szakajtó árpát vagy zabot kapnak. Mindig összegyűlik annyi, hogy ki tudják fizetni a zenészeket, sokszor még a szilveszteri bálra is marad. A környéken olyan híre van a ruszin mulatságoknak, hogy a más vallásúak is szívesen búcsúztatják velük az óévet még egyszer, január 14-én. Nem öncélú a misztikum A pravoszlávok karácsonya azért is maradhatott bensőséges családi ünnep, mert a szocializmus évtizedeiben titokban ülték meg. Szabad napot nem kaptak, bár az iskolaigazgatók és később már egyre több cégvezető is megtalálta a módját, hogyan engedjék el hamarabb a tanulókat és az alkalmazottakat. Ma már szabad az ünneplés, mégsem merül ki külsőségekben, éppoly szerény és misztikus, mint száz éve lehetett. „Számunkra a hagyományok és a szertartások nem öncélú rituálék, hanem a lényeg kifejezőeszközei, keretet és formát adnak annak, ami a lelkek mélyén zajlik - mondja Savčák atya. - Az, hogy a papjaink szakállt viselnek, vízbe merítéssel keresztelnek, azt jelenti, hogy az őskeresztények követőinek tartjuk magunkat. Azzal, hogy máig ószláv nyelven végezzük a szertartásainkat, keresztény hitre tért őseink előtt tisztelgünk. Ahányszor belépünk a templomba, megcsókoljuk az oltár előtti ikonokon a védőszentek képét - úgy üdvözöljük őket, mint a háziakat, ha vendégségbe megyünk. Ahányszor elhangzik Isten neve, annyiszor vetünk keresztet, és a halandó bűnös ember alázatával fohászkodunk: Goszpogyin pomiluj - Uram ir- galmazz! A háromágú gyertya, amellyel a püspök áldást oszt, a szentháromságot jelképezi, ugyanúgy, mint a keresztvetéskor összefogott három ujj. A másik két ujjunk azt jelenti, hogy Krisztus igaz Isten és igaz ember volt egy személyben. Minden szónak és mozdulatnak jelentősége van, aki elmélyed a Szentírásban, az megérti ezeket az összefüggéseket. Ez a páratlan nyelvi gazdagság és képi szimbolika, ami mind Isten örök dicsőségének hirdetését és a jó- akaratú emberek lelki békéjének megtalálását szolgálja. Lehet, hogy a mi utunk jobban hasonlít ahhoz, amelyet Jézus első követői jártak, de a cél és az irány a többi keresztény számára is azonos. Valamennyien Isten országát építjük, és ebben a nehéz küzdelemben jutalmul kaptuk az ünnepeket. Nem csak pihenőnapnak, a valódi ünnep több annál - mély, mint a karácsonyesti csend és fényes, mint az otthonainkban meggyújtott gyertya. Aki így érzi, és képes ilyen ünnepet teremteni, az már itt a földön is megtalálta a mennyországot.” Karácsonyfaállítás Ukrajnában
