Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-09 / 6. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 9. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ IZRAELI SAJTÓ Izrael elutasítja, hogy to­vábbi engedményeket tegyen Gilád Sálit tizedes kiszabadítá­sa érdekében, akiért cserébe palesztinokat engednének el - jelentette az izraeli sajtó. A harckocsizó Sálit tizedest há­rom és fél éve a Gázai övezetet uraló Hamász egyik komman­dója hurcolta el Izrael és az övezet határáról. Szabadon bocsátásáért az iszlamista szervezet közel ezer, izraeli börtönökben levő palesztin fo­goly elengedését követeli. Iz­rael tavaly decemberben bele­gyezett az alkuba, de ellenezte azoknak a palesztinoknak a visszatérését Ciszjordániába, akik halálos merényletek ré­szesei voltak. Ragaszkodott ahhoz, hogy őket a Gázai öve­zetbe vagy harmadik országba száműzzék. A neve elhallgatá­sát kérő, magas rangú izraeli tisztviselő a Jediót Ahronót iz­raeli napilapnak azt mondta, Benjámin Netanjahu kor­mányfő eljutott a kompro­misszumok végső határáig. Nem akarja, hogy a különösen kegyetlen támadásokban részt vevő terroristák visszatérjenek korábbi lakóhelyükre, s izrae­liek életét veszélyeztessék. Az izraeli állami rádióadó beszá­molója szerint Izrael ellenzi azt is, hogy a halálos kimenetelű támadásokban részt vevő pa­lesztinok, elsősorban Marván Bargúti palesztin vezető kisza­baduljon. Bargútit, aki ötszö­rös életfogytiglani büntetését tölti Izraelben hat éve izraeli célpontok elleni halálos me­rényletekben való részvétele miatt, még mindig az egyik legnépszerűbb palesztin veze­tő. Netanjahu a fogolycsere ügyében magas rangú veze­tőkkel tanácskozott, miután megkapták a Hamász válaszát Izrael korábbi javaslataira a német közvetítéssel zajló tár­gyalásokon. (mti) THE LANCET A tudományos csalások és a hamis tanulmányok elleni ko­molyabb fellépésre szólította fel Kínát a világ egyik legbefo­lyásosabb tudományos folyó­irata, a The Lancet, miután két kínai kutatócsoport több tu­catnyi tanulmányáról kiderült, hogy nélkülözik a hitelességet. ,Ahhoz, hogy teljesüljön Hu Csin-tao elnök célkitűzése, hogy Kína 2020-ra tudomá­nyos szuperhatalommá váljon, szigorúbb szabályozásra van szükség a tudományos feddhe­tetlenség terén” - szögezte le a brit orvosi hetilap, amely sze­rint Kínának jelentős erőfeszí­téseket kell tennie a jobb kuta­tási etika megteremtésére és a tudományos kutatások össze­hangolására. A The Lancet fi­gyelmeztetése azután látott napvilágot, hogy az Acta Crys- tallographica Section E című, nyitott internetes tudományos folyóirat kiteijedt csalásokat fedezett fel 2007-ben publikált kínai tanulmányokkal kapcso­latban. A kristálytani felfede­zéseket taglaló értekezéseket két, á kelet-kínai Csiangszu tartományban levő Csingkang- sang Egyetem kutatócsoportja állította össze. Előbbi 41, utóbbi 29 tanulmányt közölt az internetes oldalon, (mti)- Nézd, drágám, hullanak a karácsonyfák az erkélyekről! Gyorsan kívánj valamit! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Robbanékony helyzetek- Hány szlovák rendőr kell ahhoz, hogy robbanóanya­got juttassanak fel egy repü­lőgép fedélzetére?- Kettő: az egyik elrejti, a másik nem találja meg. 2010 vízkeresztje nemcsak a keresztények, hanem a folk­lórkutatók számára is jelen­tős mérföldkő: az Írországba küldött hexogén miatt a rendőrviccek a reneszán­szukat élik. KOCUR LÁSZLÓ Az átlagpolgárok többségének a TNT-ről sem a robbanóanyag, hanem a kicsi gesztenye jut eszé­be, a hexogén létezéséről pedig a szakmabelieken túl legfeljebb azok a felnőttek tudtak, akik vagy a kémiai olimpiászon próbálkoz­tak tanulóéveik során, vagy vala­melyik akciófilm-sorozat meg­rögzött rajongói. Ma pedig már az is köpi, hogy e plasztik robbanó­anyag összegképlete C3H6N606, aki azt sem tudja, ki az a Jack Bauer. Egy biztos: a poprádi repü­lőtéren szolgálatot teljesítő határ- rendészek ellen nem fegyelmi el­járást kellene indítani, hanem az országimázs alakítására szánt pénzből egy nagyobb összeget át­utalni a helyi őrs számlájára, az ebnek - amely egyébként nem hi­bázott - pedig egy nagyobb fajta csontot venni: a csapatnak, kije­lenthetjük, bizonyosan sikerült elérnie, hogy Szlovákiát soha töb­bé ne keverjék össze Szlovéniával. Szlovéniának tengere van, Szlo­vákiának pedig plasztik robbanó­anyaga. A botrány kirobbanása óta el­telt alig négy nap során a történ­tek - részben a webkettőnek kö­szönhetően - olyan szinten folk- lorizálódtak, hogy tán’ nem is él ember e hazában, aki ez addig elhangzottakból ne tudná kikö­vetkeztetni, hogy e sorok írója az egy héttel ezelőtti poprádi törté­nésekre próbált utalni, amikor egy aktivációs gyakorlat során - nem a 49 éves villanyszerelő há­tizsákjába, hanem a csomagok közé - elrejtett harcászati robba­nóanyag szerencsés módon Íror­szágban landolt. (Csak tudnám, hogy ha nem ismerték a konkrét batyut, akkor honnan tudták, hogy a villanyszerelő fog kirob­banó jókedvvel megérkezni Szent Patrik és James Joyce or­szágába?) Tibor Makó, a határ- és idegen- rendészet igazgatója a helyi pa­rancsnokkal együtt hosszú, kínos sajtóértekezletet tartott, melyen csak úgy záporoztak rá a kérdé­sek, és most nem volt olyan hely­zetben, hogy azt mondhassa: itten most én vagyok a rendőr, én kér­dezek. A nagyközönség és a sajtó pedig máig kétségek közt vergőd­het, ki kit mikor (nem) értesített, faxon, nem faxon. Az ünnepi rea­gálások vérlázítóak voltak, már- már úgy tűnt, hogy a végén csak a kutyát fogják megrugdosni, más­nak a haja szála se görbül. Szlová­kia belügyminiszterét a jelen írás kéziratának leadásakor is Robert Kaliňáknak, országos rendőrfő­kapitányát továbbra is Ján Packá- nak hívják. Egyedül Makó mon­dott le, ő is csak a történtek más­napján. Ez a magatartás egyéb­ként jellemző a belügyérre, ami­kor a nyitrai rendőrök elpuskáz­tak egy bevetést, melynek során egy fedett nyomozó és egy együttműködő civü vesztette éle­tét, akkor is a kerületiekre hagyta a mentegetőzést, ő maga a távol­ból figyelt. Ján Stark kerületi rendőrfőkapitány eleinte nem érezte magát felelősnek a történ­tekért, majd hosszas gondolkodás után lemondott. Egyszer csak a Rendőrakadémia élén találta ma­gát: hiába, aki nem tudja, az tanít­ja. Kíváncsi vagyok, Makónak hol találnak egy magas polcot... A vi­lág pedig Szlovákián röhög, bár igazából félnie kellene tőle: ha akaratukon kívül képesek robba­nóanyagot juttatni egy repülőgép fedélzetére, a világszerte egyre szigorodó ellenőrzések ellenére, mi lesz, ha akarni is fogják. Osza- ma bin Laden szervezetének len­ne mit tanulnia rendőreinktől. Aki a történtek után azt mond­ja, soha többet nem utazik repü­lőgéppel, az menjen vonattal vagy hajóval, mert nem biztos, hogy autóval vagy busszal messzire jut a napokban. Sőt, az is előfordul­hat, hogy a szerző, a szerkesztő és a nyomdászok minden igyekezete ellenére sem jutnak el önökhöz ezek a sorok, mert a kamionok, amelyek szállítanák, éppen egy blokád elemei valahol, vagy csak nem tudnak átkelni azon. Ľubomír Vážny közlekedési mi­niszter szerint az útdíj bevezetése ha nem is pazarul, de nagyon jól sikerült. Ez a kijelentés talán a globális értékválság fokmérője is lehetne, immár ennyire devalvá­lódott a jó fogalma. A fuvarozók a minisztériumra mutogatnak, a minisztérium a fuvarosokra. Két­ségtelen, hogy akik idejében re­gisztráltak a rendszerben, azok­nak nem kell a határon várakoz­niuk, de erős túlzás a tárcavezető részéről azt állítani, hogy csak azok a kamionosok feszedeznek, akik elaludtak a regisztrációval. A bézbólspakás, kockás inges embe­reknek valószínűleg az összeg nagyságával, és a rendszer hibái­val van bajuk. Vüágos, hogy a legszociálisabb kormány kiadásait és válságelle­nes intézkedéseit fedezni kell va­lamiből, de miért éppen mi le­gyünk azok - vethetik fel a kérdést a „fuharosok”. Valószínűleg azért, mert ők nem egy multinacionális vállalat, amely, ha nem tetszenek neki az adott ország feltételei, ak­kor továbbáll, oszt’ jó napot. A közúti fuvarozás a kerék feltalálá­sával egyidős elfoglaltság, művelői jól körülhatárolhatok, és tanyasi földutakon nem lehet el­jutni mindenhova. Az rendben van, hogy az autópályák és a gyorsforgalmi utak használatáért fizetni kell, de hogy egy olyan út, mint a pl. az örökké zsúfolt, csúcs­időben járhatatlan 63-as haszná­latáért kilométeralapon pénzt kérjenek, a pofátlansággal hatá­ros. Talán ezért hördültek fel a so­főrök. Az internetes fórumokon szá­mos drukkerük akad, bár olyanok is sokan vannak, akik nem értik, miért nekik kell szívni amiatt, hogy egy csoport elérhesse a kö­veteléseit. És igazuk van. Az a(z egyik) baj ezzel az országgal, hogy ha valaki valamit el szeretne érni, kénytelen ilyen eszközökhöz nyúlni. Ha egy negyventonnás konténerszállítót valaki ottfelejt egy kereszteződésben, netán szá­zat egy utcán, abból mindenki ért. De a szintén nehéz helyzetben le­vő levéltárosok, egészségügyi nő­vérek, pedagógusok stb. mit te­gyenek az utcára, hogy rájuk is fi­gyeljen a hatalom? KOMMENTÁR Öröm(lány) BALÁZS BENCE Amikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség úgy döntött, je­löltet állít a romániai elnökválasztásokon, egyértelmű volt: bárki legyen is az illető, esélye sincs nyerni. A jelöltállítás tehát csak egy célt szolgálhatott: azt, hogy a valószínűsíthető második fordulóra alkupozícióba kerüljön az érdekképviselet, és a kormány bukását kihasználva ellenzékiből kormányzati tényezővé váljon. Az elért 3,83%-os eredmény egyértelművé tette azonban, hogy ebből semmi sem lesz. Némi remény ugyan még maradt: a Klaus Johannis nagyszebeni szász polgármestert támogató liberá- lis-szociáldemokrata-RMDSZ koalíció tagjaként még bekerülhe­tett volna a kormányba - hála a liberálisoknak, akik voltak annyira rendesek, hogy csak úgy kötöttek paktumot a szocdemekkel, ha magukkal hozhatták korábbi partnerüket, az RMDSZ-t. Az utolsó szalmaszál azonban semmivé vált, amikor kiderült, hogy az elnökválasztások második fordulóját nem a szocdemek (PSD) jelöltje, Mircea Geoaná, hanem a demokrata-liberálisok (PDL) által támogatott Traian Básescu nyerte. Miért paktálna a PDL kormányalakítás céljából egy alig 4%-os támogatottságot él­vező párttal, amely ráadásul az ellenfelet támogatta, sőt, a válasz­tások első fordulójával egy időben megtartott, Básescu kezdemé­nyezte népszavazáson arra buzdította híveit, hogy Básescu terve - a kétkamarás parlament összevonása - ellen szavazzon? A válasz elég egyértelmű: semmiért. Alaposabban belegondolva a reális helyzetkép sokkal bonyolul­tabb volt, mint a fenti - amúgy logikus - válasz mutatja. A PDL csapdába került: a parlamenti többség garantálása érdekében kénytelen volt három ellensége közül valamelyikkel kiegyezni. Miután a kormányválságot a PSD-től való szakadás váltotta ki, ez esett. A több mint 20%-os liberálisokkal Básescu épp eleget hábo­rúskodott első mandátuma éveiben, ráadásul a 20% megengedte a liberálisoknak, hogy sokat kérjenek a kormányba lépésért. Maradt tehát az RMDSZ, amely a parlamentben viszont a 3,82%-nak szinte a duplájával bír, s ami a PDL-nek éppen elég volt egy minimális parlamenti többséghez. Az RMDSZ ráadásul olyan lánynak a hírében állott, akit könnyen le lehet venni a lábáról. Az RMDSZ pedig nem hazudtolta meg a bármit-bármikor-bárkivel „hírnevét”: dobta a hagyományos szövetséges liberálisokat, és frigyre lépett a PDL-lel. Az „örömlány” így elmondhatja magáról, hogy sorra megfordult minden jelentős román politikai szervezet „ágyában”, ami - komolyabbra fordítva a szót - azt jelenti, hogy az utóbbi évtizedben rövid szünetekkel szinte végig kormányon volt. Ez pedig valóban öröm az erdélyi magyarság számára, hiszen bármennyire vérszegényen képviselte is például a székelyföldi au­tonómiatörekvéseket, mégis sokkal többet tudott - és tud - tenni a magyarságért a kormányban, mint az ellenzékben. A frigy persze felvet néhány kérdést. A PDL kormányprogramjá­ban szerepel az állam reformja, ennek keretében pedig az egyka­marás parlament létrehozása - amit az RMDSZ ellenez, mert a magyar közösség képviselete erősen meggyengülhet. Hasonlóan ellenzi az RMDSZ a verespataki ciántechnológiás aranybányászat beindítását, viszont a PDL egyre inkább arra hajlik, hogy bólintson rá a jelentős külföldi beruházásra. Újabb lényeges nézetkülönb­ség, hogy az RMDSZ egyre inkább ízlelgeti a területi autonómia fogalmát, miközben Básescuék azt továbbra is elvetik. Felmerül tehát a kérdés, ki hagyja fel elveit. Ilyen lényeges szemléletbeli kü­lönbségek mellett meddig tarthat a frigy? Erre azonban csak az idő ad választ. Remélhetőleg azonban addig kitart, amíg az RMDSZ-nek sikerül véghezvinnie, amit a házasság­tól remél, így például a kisebbség jogok bővítését és a régóta hú- zott-nyúzott ldsebbségi törvény elfogadását, ami a közös kor­mányprogramba is bekerült. FIGYELŐ Tárgyalások Fodor indításáról Az SZDSZ mögötti pénzügyi körök hajlandók volnának fi­nanszírozni az MDF kampányát, és támogatnák Bokros Lajos mi­niszterelnök-jelöltségét, cserébe viszont azt kérik, hogy a fórum fővárosi listáját Fodor Gábor ve­zesse, valamint elvárják azt is, hogy a párt álljon ki a volt SZDSZ-elnök főpolgármester­jelöltsége mellett is - írta a Ma­gyar Nemzet. A lap úgy tudja, a témáról csütörtökön is tárgyal­tak a felek, de nem született egyezség. A Magyar _ Nemzet mindkét párt környezetéből úgy értesült, hogy Fodor Gábor első helyet kaphat az MDF fővárosi listáján, amelynek második he­lyére Herényi Károly kerülne. Nem kizárt, hogy az SZDSZ volt elnöke akár főpolgármester-je­lölt is lehet, maga mögött tudva a két kis párt, esetleg az MSZP támogatását, (mti) Engedélyre vár az új városháza Várhatóan márciusra kap épí­tési engedélyt az új budapesti vá­rosháza épületegyüttese, a fővá­ros magánforrásokból valósítaná meg a Városháza Fórum projek­tet, a koncessziós szerződést még az önkormányzati választások előtt megkötnék a befektetővel - írta a Népszabadság. A 120 ezer négyzetméteres, többfunkciós épületegyüttes terveit a városve­zetés be akarja mutatni március­ban Cannes-ban, a MIPIM nem­zetközi ingatlanvásáron, ott pró­bálva befektetőt találni a többmil- liárd forintos projekthez, (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom