Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-09 / 6. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 9. www.ujszo.com A nyitóünnepség rendezője hóesésben is derűlátó Pécs mindenre felkészült AATl-TUDÓSÍTÁS Pécsett tegnap havazásban folytak az Európa Kulturális Fővá­rosa (EKF) holnapi nyitóünnep­ségét bevezető előkészületek; a hóesés Káéi Csaba rendező szerint azért nem okoz problémát, mert a többnapos művészeti programba eleve nem épített be kockázatfüg­gő elemeket. A holnapi nyitóün­nepség felvezetéseként csütörtö­kön egy karneváli menet a római kor és a korai kereszténység korát idézte fel, tegnap a humanizmus időszaka következett, ma pedig az iparosodás és a polgárosodás eseményei következnek. Káéi Csaba tegnap elmondta: a tervezés során igyekezett minden várható kockázatot elkerülni, a karneváli forgatagban résztvevő gyerekek jelmezeit és a fejfedőit, a sisakokat eleve úgy tervezték meg, hogy a sapka és a téli ruhá­zat aláférjen. A nyitóünnepen az egyes sze­replőknek öt-öt percig kell a pódi­umon tartózkodniuk, a gyerekek­nek ötven percig kell a színpadon lenni. A helyi Nagy Lajos Gimná­ziumban azonban már tegnap ki­alakítottak egy melegedőt, ahová beszaladhat néhány percre, aki nagyon fázik. Tervezik továbbá, hogy védőernyőket is felállítanak a téren holnapra. „Pénteken megérkezett Plácido Domingo, az események fővéd­nökének videóüzenete, amelyet a nyitóünnepségre küldött” - emel­te ki a rendező. Vasárnap Bajnai Gordon miniszterelnök köszöntő szavai után Páva Zsolt polgármes­ter egy mondattal nyitja meg az évet. A műsorban Pécs kultúrtör­téneti arcait mutatják be pécsi kötődésű művészek és hírességek, valamint több száz pécsi diák közreműködésével. Káéi Csaba elmondta: számíta­nak arra, hogy az időjárás nem lesz kedvező, ezért hangfelvéte­lekkel is készültek, a Pannon Fil­harmonikusok programját példá­ul már január másodikán rögzítet­ték, a szimfonikus művek az óriás kivetítők képein élvezhetők majd. A nagyok is jól szórakozhatnak Süsü kalandjain (Dömötör Ede felvétele) Ma a felnőtteknek is játszik Süsü, a sárkány Újra színen a híres egyfejű ELŐZETES Komárom. A gyermekek mel­lett most a felnőttek is izgulhat­nak Süsü, a sárkány és a királyfi kalandjain a Jókai Színházban. Ma 15.00 órától családi előadás lesz. Csukás István és Bergendy István zenés-bábos meserevüjé- nek tavaly októberben volt a pre­mierje, azóta sikere töretlen. A lepkéket hajszoló, jószívű sárkány történetét láthatta már a duna- szerdahelyi, a keszthelyi, vala­mint éppen e hét elején a nyírbá­tori közönség, hamarosan Siófok­ra indul a produkció. Pille Tamás m. v. rendező színes és mozgal­mas mesevilágot vitt a komáromi színpadra, melyben boldogan el­merülhet gyermek és felnőtt egy­aránt. jövő héten a mesejáték hu­szonötödik előadását tarja a tár­sulat. (szél) Sigmund Freudot alakítja legújabb filmjében Waltz beszélőkúrája MTl-HÍR Berlin. Sigmund Freudot alakít­ja David Cronenberg kanadai ren­dező The Talking Cure (Beszélőkú­ra) című legújabb filmjében Chris­toph Waltz - erősítette meg az oszt­rák színész berlini PR-irodája. Az 53 éves Waltz, aki a Becstelen brigantykban nyújtott alakításáért elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb férfi főszereplőnek járó dí­ját, David Cronenberg legújabb mozijában sajtóhírek szerint Keira Knightley oldalán játszik majd. A fiatal angol színésznő egy titokza­tos orosz zsidót alakít, aki C. G. Junggal (Michael Fassbender) tűnik fel, s később Freudnál pszi­chiáterré képezteti magát. Chris­toph Waltz nem szenvedett hiányt felkérésekben, miután a Becstelen brigantykban megformálta a zsi­dókat üldöző szadista náci alakját. Tarantino filmjét követően Michel Gondry francia rendezővel forga­tott; a The Green Hornet (A zöld ló­darázs) című filmben partnere Ca­meron Diaz volt. (TASR/AP-felvétel) Egy kalandokkal teli turistaút számtalan humoros helyzettel és egy mindenkit megérintő románccal Illúzió perzselő görög nyárral A turistacsoport egyik megállója, középen az idegenvezető, Georgia (Nia Vardalos) (Fotó: Bontonfilm) Donald Petrie amerikai mozija, a Görögbe fogadva szórakoztató vígjáték, könnyed nyári kalandok­kal, nem igényes történet­tel és nem mélydrámai elemzésekkel. TALLÓSl BÉLA Arról szól csupán, hogy egy ve­gyes nemzetiségű, ám főleg ame­rikaiakból álló turistacsoport fel­száll egy görög turistabuszra, egy görög-amerikai idegenvezető kí­séretében, kiindulásképpen egy­fajta erkölcsi normákkal, utaznak egy nagyot a mai görög valóság­ban, bejárva az ógörög látványos­ságokat, s mire megérkeznek a célba, megváltoznak erkölcsi ér­tékeik. Leginkább tehát állapotválto­zást vagy karakterátmenetet áb­rázoló filmként lehetne minősíte­ni a Görögbe fogadva című mozit, mivelhogy a kilencven percben különféle tanulságos kalandok sorával azt a fordulatot követi, ahogy a népes turistacsoport tag­jai a film végére érzéseikben, ér­tékítéleteikben, megnyilvánulása­ikban teljesen megváltoznak, job­bá válnak, és mindent megszépítő szeretetben válnak el egymástól. Nincs feldobott alaphelyzetből kibontakozó, nagy fordulatokkal tekergőző sztori, legfeljebb egy kibontakozó love story, de az sem minősíthető cselekményben dús­kálódó vonalnak. Összeverődik, s egy lestrapált busszal elindul a tu­ristacsoport, helyzetkomikumra, még inkább jellemkomikumra ki­élezett kalandok várnak rájuk, amelyeket mindig egy-egy megál­lónál, egy-egy ógörög látványos­ságnál vagy a szállodában él meg a társaság. Olyan szedett-vedett csoport ez, amelyben mindenki hoz ma­gával valamilyen hibát, ami tüske lesz a másik szemében, s ebből adódnak a komikus bonyodalmak - például egy idős hölgy lopás­kényszerben szenved, minden­honnan elemei valamit, egy előke­lő sznob család lánya pedig jó dolgában teljes letargiában él. De egyvalamiben mindannyian ha­sonlítanak: nem azért jöttek Gö­rögországba, hogy turistaneveze­tességtől turistanevezetességig vándoroljanak, nem az antik kul­túra leheletét szeretnék magukba szívni. Szeretnének nagyokat fa­gyizni, olcsó ajándék csecsebe­csék között böngészni, szeretnék élvezni a tengert, a görög ízeket, szórakozásra, kikapcsolódásra vágynak. Georgia (Nia Vardalos), az amerikai-görög idegenvezető viszont lélegzetnyi időt sem hagy számukra a feloldódásra, egyik turistalátványosságtól a másikig cipeli őket, s szinte fürdőzik és csapong a gyönyörűségben, hogy a lenyűgöző ősi helyeken újra fel­töltődhet az amerikaiként elveszí­tett görög lélekkel. A csoport tag­jainak viszont kezd elegük lenni Georgia száraz tudásából, abból, hogy szórja az adatokat és az ér­dekességeket egy-egy turisztikai nevezetességgel kapcsolatban. Ezért az egyik utas, az idős Irv (Richard Dreyfuss) átveszi az irá­nyítást, s mindent elkövet, hogy a tudásának élő, az élvezetektől el­forduló hölgyet felrázza egy ki­csit, s hogy évek óta elsorvadt ér­zelmi világába újra tüzet lobbant- son - és mint színész, energiával tölti meg a filmet. Na, nem Irv csapja a szelet Georgiának, ha­nem kerítőként Poupi (Alexis Ge- orgoulis), a görög buszsofőr „ke­zére játssza” a nőt. Poupi, torzon- borz kinézete miatt, kezdetben senkinek sem rokonszenves, ám lassan-lassan az út során kezd külsőleg és belsőleg is kikupálód- ni, s minél inkább görög félisten­hez kezd hasonlítani, annál gyön- gédebb érzelmeket táplál Georgia iránt. Az ő külső és belső átmene­te a leglátványosabb, de - Poupi és Georgia kialakuló románcát fi­gyelve és támogatva - a többiek is kezdenek megváltozni, kezdik le­győzni hibáikat, és kezdenek sze­retettel megtelni, nem magukra, hanem másokra figyelni. Csak egy látványos példa: az idős hölgy nem lop többet, a letargiában szenvedő lány pedig végre moso­lyogni kezd, és rácsodálkozik az élet szépségeire. Szép tájak, valami a görög rí­tusból, tomboló nyár, s perzselő napfény illúziója a télben. Ennyi a film, nem több. De jó érzést hagy maga után. Friss, közvetlen, igaz - dokumentumfilm-sorozat indul kedd éjszakánként a Duna Televízióban Dokuéjszakák - markáns és progresszív kiállással Karaván a hókéért - egyszerre road movie és személyes napló (Fotó: dtv) TÉVÉAJÁNLÓ Dokuéjszakák címmel külön so­rozatot indít január 12-től a műfaj külföldi képviselői számára a Du­na Televízió. Kedd éjszakánként olyan filmek jutnak el a magyar nézőkhöz, amelyek a világ doku- mentumfilm-termésének legfon­tosabb darabjai. A Duna Televízió mindig elkö­telezettje volt a dokumentumfil­mes műfajnak. Fennállása óta ve­tít heti rendszerességgel magyar és külföldi dokumentumfilmeket, rejtett kincsektől, kuriózumoktól kezdve a nagy port kavaró, széles körű érdeklődést ébresztő témá­kig. Az új sorozattal most ismét markánsan és progresszíven kiállt a műfaj mellett. Mert a dokumentumfilm friss, közvetlen és igaz. Alkalmazhat já­tékfilmes elemeket, kreativitást, de lehet egészen személyes, átélt is. Hatásának kulcsa a spontanei­tás tétje-izgalma és a valós ese­mények fájdalma-öröme. Mindez a kis költségvetés és kis stáb em- ber-léptékűségével. Elsőként, január 12-én, 23.00-kor a Kié ez a dal? című belga-bolgár filmet vetíti a Duna Televízió. Miközben a rendező, Adela Peeva egy dal valódi törté­netét igyekszik felderíteni, körbe­járja a Balkánt, és zenészekkel, énekesekkel, papokkal, járóke­lőkkel beszélget, akik mind-mind szenvedélyesen saját népüknek követelik ezt a bizonyos dalt. A szöveg és a dallam változatai kitűnően jellemzik a Balkán bo­nyolult politikai helyzetét. A tematika második filmje, ja­nuár 19-én, 23.10-kor a Karaván a békéért, amely egyszerre road movie és személyes napló. Egy fia­tal házaspár, Aude és Amit Weis- berger hat hónapos kislányukkal elindulnak, hogy nomád módra tegyék meg az utat Franciaor­szágból Izraelig. Az utazás évsza­kokon, ismeretlen tájakon, orszá­gokon át vezet 6000 kilométeren, és majdnem két évig tart. Célja a béke üzenete: csendes, privát demonstráció az izraeli-palesztin konfliktus békés rendezéséért. Január 26-án, 22.55-kor a Vá­lás albán módra című film látható. A Szovjetunióval történt szakítás után a Hodzsa-rezsim kémkedés­sel gyanúsított mindenkit, akinek külföldi házastársa volt. Három szétszakított pár mesél a borzal­makról. De hosszú még a Dokuéjszaka! A műfaj további gyöngyszemeit mutatja be folyamatosan, hétről hétre a Duna Televízió: lesz kubai téma Castróék kommunizmusá­ról, perzsa filmek egészen költői művektől a volt sah feleségével való konfrontációig. Meglepő és megrázó, ellentmondásos és ze­nés dokumentumfilmek követik egymást. Remélhetőleg ez a partizánműfaj egyre nagyobb te­ret nyer majd a nézőknél is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom