Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-08 / 283. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 8. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Stabil a cseh sajtó piaca Nem csökken a cseh sajtó pék dányszáma. Októberben Csehországban 1,317 millió újság kelt el, 0,1%-kal keve­sebb, mint szeptemberben - közölte a csehországi Kiadók Szövetsége. Éves szinten ez a példányszám 11,2%-kal ala­csonyabb, mint 2008 októbe­rében. „Az októberi eredmé­nyek is azt mutatják, hogy az idei második félévben stabili­zálódott a cseh napilapok pia­ca. Négy hónapból háromban a havi csökkenés alacsonyabb volt 1%-nál” - jelentette ki Lu- dek Pochman, a szövetség ko­ordinátora. A legkelendőbb a Blesk bulvárlap, példányszá­ma 3,2%-kal emelkedett októ­berben. A legjelentősebb poli­tikai napilap, a Mladá Fronta Dnes példányszáma október­ben 2,5%-kal volt magasabb, mint szeptemberben, (mti)- Zsanettka, én még megértem, hogy az ilyen szépséges titkárnőknek, mint maga, jutott év végi jutalom. (PeterGossányi rajza) A fáma szerint a magyar koncepciós perek fővádlója esténként a bazilikában gyónta meg bűneit Alapy Gyula szerepe a Rajk-per véres színjátékában Az 1956-os felkeléssel kap­csolatos idei megemléke­zések, úgy tűnt, mintha ke­rek évfordulóhoz illő súlyt kaptak volna. KISS JÓZSEF S közben elsikkadt egy olyan ke­rekévforduló, mely pár évnyi utóha­tásával és utóéletével erős lökést adott az ötvenhatos szabadságharc fellángolásának. Igaz, a különböző dokumentum-összeállításokban sokszor felbukkantak az 1949-ben kivégzett Rajk László 1956. október 6-i újratemetéséről készült felvéte­lek. A figyelem elapadása talán an­nak is tulajdonítható, hogy már köz- vedenül a rendszerváltás előtt is hangot kaptak olyan vélemények, melyek szerint Rajk László és Rákosi rivalizálásában a szerepek felcseré­lődhettek volna. Nemrég derült ki, hogy Sztálintól csak szeptember 15-én kapta meg Rákosi a korábban Moszkvában kemény egyházüldöző inzézkedéseiért dicséretben része­sült Rajk felakasztásához való hoz­zájárulást. A konstruált vádak burjánzása „lehetőséget adott” szlovákiai ma­gyar fogantatású propagandakez­deményezéseknek is. Aper egyik fő­vádlottja, Szalai András 1942-ben kiszabott börtönbüntetését a hír­hedt sátoraljai fegyházban töltötte, ahol együtt raboskodott a kassai il­legális kommunista csoport több tagjával. Innen röviddel azelőtt sza­badult, hogy a foglyok lázadást rob­bantottak ki. S a Rajk elleni per szö- vögetőinek nem is kellett törniük a fejüket, máris megvolt a szinte ké­szen kapott koholmány: Szalai árul­ta el a lázadás kitörésének időpont­ját, s több mint hatvan szökevény lemészárolásához nyújtott segéd­kezet. Az Új Szó a kassai fogolytár­sakkal készített riportot, amely vi­szont valószínűleg nem váltotta ki a kellő hatást. Az egykori börtöntár­sak inkábbcsakmegdöbbenésüknek adtakhangot, Szalai szolidáris, segí­tőkész, bátor magatartását emle­getve. így a lap riportere, az író Sza­bó Béla, kénytelen volt az írás beve­zetőjébe beilleszteni a korabeli va­rázsigét: „Munkásember sosem ké­pes ilyen aljas árulásra, mint ami­lyenre gyökértelen, ingadozó, ha­bozó, kalandvágyó és hatalomra tö­rő lumpenintellektuel képes.” Mel­lesleg: Szalai vasmunkás volt, a vád kiagyalói nevezték ki mérnöknek. Persze Szabó Béla a főnökétől is ihletet kaphatott. A főszerkesztő Lő- rincz Gyula A harminc ezüst című vezércikkében dörgedelmes felhá­borodással idézte a fővádlottak „beismerő” vallomását a párt „veze­tőinek meggyilkolására irányuló terveikről”, s azon gúnyolódott, hogy elvetemültségüket, „fi- nomlelkű kifejezéssel élve, fizikai megsemmisítésnek” nevezik. Lő- rincz Gyula hallgatott arról, hogy mind a vádlottak, mind a magyar felső vezetők között voltak ismerő­sei. Talán neki magának is kételyei támadtak egyik-másik fantáziaszü­leménnyel kapcsolatban, legalábbis eztállítottaahatvanasévekközepén a pozsonyi magyar diákok körében. Minden oka megvolt arra, hogy hallgasson magyarországi kapcso­latairól. Könnyen maga is gyanúba keveredhétettvolna. De vajon milyen hatással lehetett a Rajk-perben a halálos ítéleteket indítványozó főügyésznek, a komá­romi születésű ifi. Alapy Gyulának a szerepe nemcsak Lőrincz Gyulára, hanem számos régi szlovákiai ma­gyar kommunistára, s egyáltalán mindenkire, aki ismerte. Ifjabb Alapy Gyula a nagyte­kintélyű komáromi főlevéltáros, publicista és néprajzi szakíró - aki­nek tiszteletére Komáromban 2006-ban emléktáblát avattak - fia­ként látta mega napvilágot. Életrajzi adatai azonban meglehetősen el­lentmondásosak. Még születése és halála évének feltüntetése sem egyezik az egyes dokumentumok­ban, az pedig már szinte mellékes, hogy valójában a pozsonyi vagy a brünni egyetemen szerzett-e 1934-ben jogi doktorátust. S erősen gyanítható, hogy ekkori csatlakozá­sa a kommunista mozgalomhoz in­kább a háború után született életrajz visszavetítése életének ebbe a sza­kaszába. Ehhez képest viszont min­denképpen furcsának tűnhet, hogy egyes állítások szerint 1944-ig a Szent István Bajtársi Szövetség osz­lopos tagja volt, rá egy évre viszont Győrbenbelépett a szociáldemokra­ta pártba. (Ha a tények helytállóak, több mint a sors puszta iróniája, hogy az 1946-ig létezett egyházi szerveződés elleni per pályája fény­pontján, 1951-ben zajlottle.) A háborús bűnösökkel foglalkozó győri népügyész karrierje villám­gyorsan ívelt felfelé, s horgonyzott le a Rákosi-rendszer kiszolgálói kö­zött. Őlett több koncepciós perben- így a Mindszenty-ügy bírósági tár­gyalásán is - a főügyész. Egyes visszaemlékezések szerint ekkor hangzott el vádbeszédében a sztáli­ni tisztogatások hírhedt főszereplő­jét, Visinszkijt utánzó kijelentés: „A veszett kutyákkal szemben a véde­lemnek csak egy módja van, furkós- bottal kell agyonverni őket.” A zavaros helyezkedések ugyan­csak hihetővé teszik, hogy nem affé­le apokrif híresztelések szüleménye volt, mely szerint a halálos ítéletek meghozatala után, útban hazafelé betért a bazilikába meggyónni bűneit. Mindez persze egyaránt lehetne társadalom- és személyiség-lélek­tani vizsgálódások tárgya. A szlová­kiai magyarság körében azonban ifi. Alapy Gyula személye inkább a ki­sebbségi önismeretben és önképben máig érződő hézagokkal kapcsolat­ban adhatna okot a múlthoz való vi­szony feletti töprengésre. Alapy Gyula olyan, szlovákiai vonatkozá­sú helyzetek tanúja és résztvevője is volt, melyek joggal válthatták volna ki a kisebbségi magyar közeg kíván­csiságát. Nincs nyoma - legalábbis eddig - annak, hogy őriznek-e egy­kori kortársai vele kapcsolatos, ma­gánemberi érintkezésben vagy má­sutt elhangzott érdemleges kijelen­téseket és emlékeket. Egyik közlés szerint 1972-ben, egy másik szerint viszont 1982-ben távozott az élők sorából. Annyi azért nyilván közvet­len környezetéből vált ismertté, hogy súlyos depresszióban szenve­dett, amikor utolérte ahalál. Pályájában 1956-után állt be a nagy törés. A felkelés kitörése, illet­ve vérbefojtása után másokkal együtt Moszkvába kellett menekül­nie, ahonnan 1958-ban tért haza. Nem tudni viszont, mikor próbált - ahogy ez SzesztayÁdámnak a Nem­zetiségi kérdés a Kárpát-medencé­ben 1956-1962 című könyvében ol­vasható - Érsekújváron a hazatérés szándékával előállni, s bár munkát is kapott, a csehszlovák hatóságok le­telepedését nem támogatták. Egyes adatok szerint ezután a Magyar Tu­dományos Akadémia Állam- és Jog- tudományi Intézetében dolgozott, majd miután 1962-ben kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból gázóra-leolvasó, később vállalati jogtanácsos volt. Személyes megke­resése ez idő tájt a szlovákiai ma­gyarság számára is a történelemmé vált korabeli politika rejtelmeiből feltáruló, mégoly sötét, de értékes adalékokkal szolgálhatott volna. A hol ilyen, hol amolyan előjelű óva­tosság azonban ugyancsak ott kísér­tett az effajta esetleges szándékok mögött, miközben a kisebbségtör­ténet komplex és emberközpontú láttatásának igénye vissza nem térő lehetőségeket hagyott kihasználat­lanul. Örvendetes, hogy a Somorjai Fó­rum Kisebbségkutató Intézet prog­ramjaiban ott szerepel az Oral Histo­ry eszköztárának felvállalása is. S remélhetőleg a Selye Egyetem új ve­zetősége az igényes történészkép­zésre irányuló igyekezetében a for­rásfeltáráshoz, -kezeléshez és -fel- használáshoz szükséges szakmai ismeretek elsajátítására is kiemelt figyelmetfordítmajd. Amamég csak előttünkzajló, kor- történeti jelentőségű események résztvevőinek utólagos megszólal­tatását, az eszmei és politikai hold­udvarhoz tartozás tehertételeitől megszabaduló korkép rögzítését elmulasztva a jelen és a jövő nemze- dékekönmagukatrövidítikmeg. KOMMENTÁR Ki a legnagyobb dilettáns? GÁLZSOLT „Ön egy dilettáns, egy hihetetlen dilettáns, azok a csalók és hazugok a SME-ben olyan mértékben, amüyet mégnem láttam”- lökte oda ma­gából kikelve kormányfőnk az általa leginkább gyűlölt média újság­írójának apártja megalakulásának tizedik évfordulójára rendezett kongresszus utáni sajtótájékoztatón. Ha Robert Fico magáról és kormányáról, illetve koalíciós partnereiről beszélt volna, nagyjából helyénvaló lenne meglátása, bár kár, hogy a tolvaj szót kihagyta. Fico a bombasztikus kongresszuson azt is kijelentette, hogy kormá­nya megoldotta a pénzügyi válságot, a gázválságot és sikeresen har­colt a gazdasági válság következményei ellen. Ennyi és ekkora hazug- ságot/baromságot meg még én nem láttam soha egy mondatban. Fi­co sok mindent csinált életében, de hogy a gazdaságban valaha is kita­lált és tett volna valami hasznosat az országhosszú távú fenntartható fejlődése szempontjából... - semmi ilyesminem tud az eszembe jut­ni. Ellenkezőleg, Fico mindig mások munkájából élt, vonatkozik ez kormányzati tevékenységére is. Ennek első felében az előző Dzurin- da-kormány reformjainak gyümölcseit élvezte és az általuk megterí­tett asztalt zabálta le kabinetje, a másik felében meg a jövő kárára osz­togat, rohamos tempóban adósítva el Szlovákiát. Kormánya gazda­ságpolitikai tevékenysége káros és dilettáns döntések véget nem érő sorozata, amelyek kétheti rendszerességgel ütnek további lékeket a szlovák gazdaság hajóján, és döbbentikmeg újra és újra a józan elem­zőket. Az egész egy véget nem érő rémálomra emlékeztet. ADzurinda-kormányokreformlépéseinekköszönhetőenSzlovákia gyors és fenntartható növekedési pályára állt: nőtt a gazdaság, a fog­lalkoztatottság, csökkent a munkanélküliség, az államháztartási hi­ány, az államadósság aránya, javult a külső egyensúly, jötteka beru­házók, bevezethettük az eurót. Most mindenfordítva van: agazdasá- gi termelés és a foglalkoztatottság csökkent, a munkanélküliség nő, a hiány és az államadósság dagad. Ha visszatér is a növekedés, az való­színűleg fenntarthatatlan lesz, romló belső és külső egyensúlymuta- tókkalésdagadóadóssággaljáregyütt, új munkahelyekkel aligha. Tény, hogy ez részben a globális válság következménye. De Fico di­lettáns politikájának„eredménye” is. Dzurinda idején Szlovákia minden nemzetközi rangsorban (versenyképesség, gazdasági sza­badság, vállalkozóbarát környezet, korrupciós világranglista) felfelé menetelt, mostlefelé csúszik. Anemzetközi intézmények akkor agyondicsérték, és példaként állították reformjainkat, most sorra a hibákra figyelmeztetnek. Ahitelkockázatot minősítő (rating)ügy- nökségeksorrajavítottákaszlövákállamkötvényekbesorolását, most mindennappalközelebbkerülünkenneklerontásához. Annak idején özönlöttek a külföldi beruházások, most alig csordogálnak, miközben a befektetőka stratégiai államosítási törvény meg hasonló torzszülöttrendelkezésekmiattcsóváljákafejüket.NyilvánFico rendszeres kirohanásainak a bankok, energetikai nagyvállalatok, nyugdíj- és egészségbiztosítók, áruházláncok, röviden: mindenki el­len is komolytőkevonzó képessége van. .. Hihetetlen dilettantizmus és hazugságoka köbön. Ja, a csalást ki­hagytam, de elég a kelet-szlovákiai roma telepek környékén kapir- gálni, máris húsz év legnagyobb választási csalásába futhatunk bele. FIGYELŐ Az éghajlatváltozás tíz vészjele Tíz jelenség, amely súlyosbodhat a következő években. ♦ Megkezdődött a 15 millió négyzetkilométeres jeges-tenge­ri jégpáncél olvadása, mely több állatfaj, így a jegesmedve kihalá­sával fenyeget. A nyílt víz több meleget nyel el, mint a jég, ez gyorsítja a melegedést, az olva­dást. ♦ A grönlandi és antarktiszi gleccserek olvadása tovább emeli az óceánok vízszintjét. A déli-sar­ki jégrétegnek eddig csak a föld­rész nyugati részén tapasztalt csökkenése a keletit is elérte. A grönlandi gleccserek elolvadása 7, az antarktiszi jégrétegé 70 mé­terrel emelné atengerekszintjét. ♦ A magashegységek gleccsere­inek olvadása - pl. a Himalájáé - számos térség (Észak-India, Kí­na) vízellátását fenyegeti. A forró égövben fekvő Andok gleccserei 30 év alatt felszínük 30-100 szá­zalékát veszítették el, a Pireneu- soké2050-ig eltűnhetnek. ♦ A tengerek szintjének emel­kedése gyorsabb, mint várták. A szintemelkedés mértéke az év­század végéig az egy métert is meghaladhatja. Sok szigetorszá­got (pl. aMaldív-szigeteket) elbo­rít az ár. Sűrűn lakott partvidéki régiók (Banglades, Vietnam, Hol­landia) és számos nagyváros kerül veszélybe. ♦ A Földön élő tengeri fajok egy- harmadának otthont adó korall­zátonyokat, amelyek félmilliárd embernek nyújtanak megélhe­tést, és védik a partokat a tenger­ártól, az óceánok elsavasodása fenyegeti. ♦ A szélsőséges időjárás gya­koribbá vált. Lesznek évek, év­tizedek, melyekben sok kániku­la és árvíz lesz az esős vidéke­ken, illetve aszály a sivatagos régiókban. ♦ Az esőerdők kivágása csök­kenti az erdőségek szén-dioxid- lekötőképességét. ♦ Intenzívebb lesz a sivatago­sodás, főként a Száhel-övezet- ben és Kína északi részén. A Csád-tó felszíne 40 év alattegy- tizedére csökkent. + A tőzeglápok és nedves öve­zetek kiszáradása következté­ben 20%-kal nőtt e területek szén-dioxid-kibocsátása. ♦ Megkezdődött az északi vi­dékek valaha fagyott talajának és a tengerek fenekének me­tánkibocsátása. A metán a széndioxidnál 25-ször erősebb üvegházhatású gáz. (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom