Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-15 / 289. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 15. SZÍNFOLK 17 APRÓK TÁNCA wsxixxxxi^ssxssxxsxxsxsxk IMOHHKffiMMIiM Pimpimpálé Gyermek Néptáncegyüttes és Császta Néptáncegyüttes ÖSSZEFOGLALÓ A Pimpimpálé Gyermek Néptáncegyüttes 2003-ban alakult azzal a szándékkal, hogy megőrizze és tovább éltesse nagyszüleink hagyományait. A kezdetben még gyermekegyüttes nem egész öt év alatt különböző megmérettetéseken, minősítéseken és fesztiválokon három ezüst és hat arany minősítést szerzett itthon, illetve külföldön. Kétszer szerepelt a budapesti Táncháztalálkozón a Papp László Sportarénában. A táncosok a vezetők kezdeményezésére a színpadi szereplés mellett hagyományápoló tevékenységet is folytatnak, felújították a betleheme- zés, a Lucázás, az aprószentek napi vesszőzés, a locsolkodás hagyományos formáját. Az együttes, tavaly ünnepelte fennállásának 5. évfordulóját egy egész estét betöltő műsorral melynek címe „Forog az orsó kereke...” . Azóta az együttes nagyobb átalakításon ment keresztül, tagjai közül többen a hivatásukká választották a táncos életformát és az egyetlen szlovákiai magyar hivatásos tánc- együttes, az Ifjú'Szivek táncosai lettek. Az együttes szerkezet-átalakításának fontos része a Pimpimpálé név átadása az utánpótló együttesben táncolóknak - ahol két korcsoportban táncolnak a gyerekek - és az új név, a Császta Néptáncegyüttes bevezetése a köztudatba. A táncosok az év elejétől készülnek új műsoruk, a „Vágd föl sarkam, járd ki talpam...” bemutatására, mellyel a felnőtt együttesek mezőnyében szeretnének bizonyítani. A három részlegből álló együttes több más műhellyel közösen jövőre tervezi bemutatni a Vad nyugat c. táncjátékot, melyben a nyugat-szlovákiai tájegységek táncai mellett a vidékeinken előforduló balladákból merít ihletet. Reméljük, hogy pár év múlva a Császta Néptáncegyüttes is ugyanolyan jól csengő név lesz a táncos berkekben, mint a Pimpimpálé Gyermek Néptáncegyüttes. Az együttesek művészeti vezetői és koreográfusai: Dobsa Fodor Mónika, a Népművészet Ifjú Mestere és Dobsa Tamás, a Népművészet Ifjú Mestere, Martin-díjas néptáncos, (dm) Pimpimpálé (Dobsa Tamás felvételei) Nem sejthettük, hogy az örömbe negyvenévnyi üröm is vegyül, emlékeznek vissza a csoport alapítói Ünnepelt a Csallóközi Néptáncegyüttes ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Bő kétórás műsorral lepte meg a néptánc rajongóit a fennállásának ötvenötödik évfordulóját ünneplő Csallóközi Néptáncegyüttes. A Városi Művelődési Központban december 12-én bemutatott gálaműsor az eltelt öt és fél évtized legsikeresebb koreográfiáinak keresztmetszetét adta. A néptáncegyüttes a „hontalanság éveiben” jött létre az egykori Csehszlovákia területének azon szegletében, melyet a második világháború utáni jogfosztottság legérzékenyebben érintett - a Csallóközben. „A városokból, falvakból kihalt az ének, a tánc, elhallgattak a költők, elnémultak az iskolák. Mély, kierőszakolt álomba zuhant az egész szellemi élet” - olvasható az ötvenötödik évforduló alkalmából összeállított kiadvány előszavában. Fordulat csak 1949- ben állt be; a Közép-Európában végbement változások azt eredményezték, hogy „megtört a jég, fokozatosan ismét ébredezni kezdett dermedt álmából a hazai magyar múzsa”. Mozgalmak, fesztiválok, kisebb-nagyobb egyéni és közösségi sikerek sorát élték meg az ezt követő öt évtized alatt Szlovákiában a magyar népi kultúra művelői. Diadalmenetről beszélni túlzás volna; már az is eredménynek számít, hogy a magyar néptánc és népi muzsika átvészelte a mindenkori (cseh)szlovák hatalom irányából tapasztalható mesterkedések sorát, A szombat esti gálaműsorban a Csallóközi Néptáncegyüttes jelenlegi, valamint volt tagjai Strieže- nec Horváth Rudolf, Quittner János, Brandl Ferenc és Oláh Attila koreográfiái közül válogatva leánytáncot, verbunkot, polgári táncokat, valamint szüreti vigadalmat vittek színpadra, a Csallóköz mellett megidézve Gömör, Békés-Bi- har, a Mezőség, a Székelyföld és Zemplén tánchagyományait. A vendégművészek - a nyékvárkonyi Kikerics, a győri Csutora, az abai Szent György Táncegyüttes, valamint a Krpčiarik gyermek-tánc- csoport tagjai - mezőföldi, rábaközi, nagyecsedi és liptói táncokat mutattak be. „A semmiből, minden előzmény nélkül teremtettünk valami újat, nemeset, amire a mai mozgalom épülhetett. Emberekbe oltottuk a tánc iránti szeretetet, a stafétabot továbbvivőit neveltük ki, hagyományt teremtettünk. Ezt senki sem veheti el tőlünk” - sommázta az öt és fél évtized hozadé- kát Strieženec Horváth Rudolf koreográfus. (lőrincz) Az est során csallóközi (v. gömöri) táncokkal ízben színpadra léptek a szeniorok, azaz a tánccsoport egykori tagjai is (A szerző felvétele)
