Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-15 / 289. szám, kedd

18 Szín folk ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 15. www.ujszo.com NAPTÁR December 19., szombat Február 6., szombat 16:00-18:00 Új csillagnak új királya koncert, könyvbemutató Budapest Budavári Művelődési Ház 17:00-24:00 Belvárosi táncház Budapest, Aranytíz Kultúrház 17:30-19:00 Magyarpalatkai férfitánc­oktatás Budapest, Aranytíz Kultúrház December 20., vasárnap 10:00-12:00 Kőketánc gyerektáncház gyerektáncház Budapest, Művelődési Központ December 21., hétfő 19:00-22:00 KALOTASZEGI táncok oktatása Budapest, Aranytíz Kultúrház 20:00-24:00 FolkHétfő Budapest, Grund Hostel December 22., kedd 18:00-24:00 Táncegyüttesek Karácsonya Budapest, Fonó Budai Zeneház 19:00 Terescsik Eszter és Navratil Andrea lemezbemutató Budapest, Ferenciek tere 7/8. December 27., vasárnap 19:00 ■Rojtos Táncház Budakeszi, Erkel Ferenc Művelődési Központ December 30., szerda 19:00-21:00 Örökkön Örökké Budapest, Művészetek Palotája 20:00 Csík Zenekar előszilveszter koncert, táncház Budapest, Millenáris Teátrum December 31., csütörtök 18:00-06:00 FQnó Szilveszter Budapest, Fonó Budai Zeneház Január 9., szombat 17:00-24:00 Belvárosi táncház Budapest, Aranytíz Kultúrház 17:00-21:00 Dunazug táncház Szentendre, Barcsay Jenő Általános Iskola Janiiár 16., szombat 17:00-24:00 Belvárosi táncház Budapest, Aranytíz Kultúrház Január 23., szombat 14:30 Mátyás király ajándéka Budapest, Hagyományok Háza Január 29., péntek 17:00-18:30 Aprók tánca Budapest, Hagyományok Háza, Corvin tér 8. 19:00 Boldog lelkek tánca Budapest, Hagyományok Háza 19:00 Sültü csángó - magyar táncház Budapest, TEMI Fővárosi Művelődési Háza Február 13., szombat 17:00-24:00 Belvárosi táncház Budapest, Aranytíz Kultúrház 17:00-21:00 Dunazug táncház Szentendre, Barcsay Jenő Általános Iskola Február 20., szombat 19:00 Táncos magyarok Budapest, Hagyományok Háza Február 24., szerda 15:00 Édeskeserű Budapest, Hagyományok Háza Február 26., péntek 19:00 „Dúdoltam én...” - Krulik Zoltán Budapest, Hagyományok Háza Február 27., szombat 20:01-24:00 BJC Táncház Budapest, Budapest Jazz Club Március 12., péntek Bubabál- Csürrentő együttes Budapest, TEMI Fővárosi Művelődési Háza Március 13., szombat 17:00-21:00 Dunazug táncház Szentendre, Barcsay Jenő Általános Iskola Március 19., péntek Falkafolk balkáni táncház Budapest, TEMI Fővárosi Művelődési Háza Március 20., szombat 17:00-24:00 Belvárosi táncház Budapest, Aranytíz Kultúrház Március 29., hétfő 19:00-22:00 KALOTASZEGI táncok oktatása Budapest, Aranytíz Kultúrház 20:01-24:00 BJC Táncház Budapest, Budapest Jazz Club Április 2., péntek Falkafolk balkáni táncház Budapest, TEMI Fővárosi Művelődési Háza Április 3., szombat 17:00-24:00 Belvárosi táncház Budapest, Aranytíz Kultúrház 19:00 Sültü csángó - magyar táncház Budapest, TEMI Fővárosi Művelődési Háza A FOLKLÓR MEGHATÁROZÁSA Fejezetek a magyar folklór történetéből II. Nemcsak a hagyományos és nemzetközi folklorisztika közismert fogalmait hasz­nálhatjuk a 20. század be­mutatásakor, hanem maga a társadalmi fejlődés is köz­hasznúvá tett ilyen elneve­zéseket, folklorisztikánk pe­dig többször is megkísérel­te, hogy fontos jelenségeket maga is újra definiáljon. ISMERTETÉS Legkorábban az „új stílus” elne­vezés vált ismertté. Bartók (A ma­gyar népdal, 1921) szerint ez az „új stílus” zárt, architektonikus strófikus dallamokat jelent (legis­mertebb közülük az ABBA szerke­zetű), és a mintegy 770 ilyen dal­lamtípus a „régi stílus” után ala-- kult ld nálunk, a 19. század folya­mán. A maga gyűjtési tapasztala­tai szerint a „régi stílusú” alkotá­sokat már csak öregektől lehetett hallani. Kodály (1932-ben) nagy­jából ugyanezt mondja a „vissza­térő dallamszerkezet”-ről, ám már régebbi előzményeket is említ. Szabolcsi Bence egészen 1950-ig követi nyomon e forma jelentke­zését a magyar zenetörténetben, sőt szerinte ez „teljesen kiforrott a 18. század második felében”. Var- gyas Lajos (1955) viszont kétség­be vonta ezt a régi datálást. Össze­gező véleménye (1976) szerint 1850 óta kezd az „új stílus” feltűn­ni, majd fokozatosan szaporodva 1890-1900 közti a virágzása. A gyakoriságról, népszerűségről is megoszlik a véleményük. Kodály valamivel többnek véli, mint Bar­tók. Ók kb. 30%-ot említenek, Szabolcsi Bence 40, sőt 50%-ról beszél, Vargyas 1-2, de minden­képpen 10% alatti értékeket em­lít. A néptánckutatásban Martin György átveszi az „új stílus” meg­nevezést, és ide elsősorban a 19. századi verbunkos és a népies mű­csárdás zene, valamint a paraszt­dal új stílusa jelenségeit sorolja. Áttekintésében (1979) elég óvatos ugyan és „a 18. században megin­duló”, „a 19. században fokozato­san átalakuló” formáról beszél, mégis nyilvánvaló, hogy nem a 19. század végéig szinte elő sem for­dulójelenségnek tartja ezt.Szám- arányról nem szól. A magyar népművészetben Fél Edit és Hofer Tamás (1969) sze­rint az „új stílus” a 18-19. század fordulójától vidékenként eltérő időben a 19. század második felé­ig, helyenként a 20. század elejé­ig tartó korszak. A cifraszűr, a „parádés szoba” (benne a vásári áruként sorozatban gyártott fes­tett bútorokkal) a legismertebb ilyen formák. Ők az ipari forrada­lom és a polgári átalakulás termé­kének tartják ezt, és úgy vélik, hogy a 19. század végére már vé­get is ér e díszítményes paraszti életforma. A népköltészetben ide sorolták ugyan a személyes líra és a katona­dal megjelenését, sőt a betyárköl­tészet egészét is, ám ez sosem volt döntő tagolási elv. Csak Vargyas Lajos különbözteti meg (1976) a majdnem száz típusból álló „régi (középkori) balladák”-at az ötöd­annyi típusban bemutatott „be- tyárballadák”-tól, és a még ennél is kevesebb példával említett „új bal­ladák” csoportjától. A betyárkölté­szet korai jelentkezését Vargyas már a 18. században észleli, ám a legfontosabb hősök (akiket haláluk után szoktak megénekelni) a 19. század háromnegyedében tevé­kenykedtek. A többi „új balladá”-t ezzel egy időben születettnek mondja. Maguk a legrégibb ismert szövegek viszont a 19. század má­sodik felére datálhatok. Mindezt összegezve nyilvánva­ló, hogy folkloristáink nem egyfor­ma értelemben használják az „új stílus” fogalmát. Legújabb kézi­könyveink egyes fejezetei is egy­mással ellentmondóak e tekintet­ben. Anélkül, hogy erőszakkal egyesítenénk mindenki vélemé­nyét, úgy látjuk, e fogalommal vol­taképpen a 19. század magyar folklórjának változásait szokás megközelíteni. És arra ritkán gon­doltak a kutatók, hogyha ezt ne­vezzük „új stüus”-nak, van-e még ezután is „újabb”, immár 20. szá­zadi stílus a magyar folklórban? Egészen más nézőpontból indul ki a folklorizmus kutatója. Noha a hivatásos művészet és a folklór kölcsönhatását régóta vizsgálták, csak az 1970-es években terjedt el e kifejezés, rögtön ellentétével, a folklorizálódással összekapcsolva. Meghatározásunk szerint a folklo­rizmus a folklór átvétele a nem­folklórba, a folklorizálódás pedig a nem-folklór átvétele a folklórba. Ugyancsak az 1970-es évektől kezdve külön tárgyaltuk a neofol- klorizmus fogalmát is, szembeál­lítva ezt a 19. századi folklorizmus jelenségeivel. Ha mondjuk Petőfi és Arany János folklórt felhaszná­ló műveit összevetjük Bartók Béla, Weöres Sándor, Vajda Lajos ugyancsak a folklórt átvevő alko­tásaival, a különbségeket akár táb­lázatba is foglalhatjuk: tradicionális folklorizmus neofolklorizmus romantikus esztétika alapján avantgárd esztétika alapján művészi továbbfejlődés (evolúció) radikálisan új művészet (revolúdó) politikai emancipáció csak esztétikai átvétel tartalmi és formai jellegű formai, ritkán tartalmi jellegű népszerű a 19. században népszerű a 20. században Természetesen a 20. században is megtalálhatjuk a tradicionális folklorizmus jelentkezését (Mó­ricz Zsigmond, sőt akár Ady Endre és Kodály Zoltán műveiben), nagy alkotók esetében sokszoros átme­nettel. József Attila „szegényem- beť’-versei a hagyományos folk- lorizmushoz állnak közel, a Na­gyon fáj átkozódásai, és a vogul népköltészet meg a Kalevala iránti érdeklődése viszont a neofolklo- rizmushož sorolható. Rokon jelenség a primitív kultú­rához közeledő primitivizmus (például Radnóti „néger” művei), sőt akár a távoli világtájakra veze­tő egzotizmus (Takács Jenő zené­jében, Faludy György költeménye­iben stb.). Ennek is van jellegzete­sen 20. századi változata (Bartók egyes műveiben is). A folklorizálódásról mindenki tudja, hogy például Petőfi verseit (legkivált az Alku címűt) a folklo­risták is sok változatban megta­lálták. Kérdés azonban, van-e ha­sonlójelenség a 20. században is? Ha mondjuk Babits vagy Ester­házy Péter műveit nem meséli is tovább a nép, hasonló úton ter­jedtek tréfás és trágár versek, til­tott rigmusok, filmek és regények tartalmának továbbmesélései. Sokszor megtörtént, hogy kiváló adatközlők például Grimm-mesé- ket olvastak (méginkább olvastat­tak fel), hogy így növeljék reper­toárjukat. Tombácz János (1901-1974), az eredeti szegedi­tanyasi mesemondó egyszer Sal­vador Dali szétcsorgó óráinak történetéi!) mesélte el - nem is sejtjük, honnan vehette, (in) SZINFOLK Szerkeszti: Grendel Ágota Levélcím: Színfolk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 442, e-mail: agota.grendel@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom