Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-28 / 297. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 28. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ THE TIMES Oszama bin Laden legköze­lebbi családtagjai közül több Iránban él, egy szigorúan őr­zött épületegyüttesben - je­lentette a The Times című brit lap. A családtagok között van az al-Kaida vezetőjének egyik felesége, hat gyereke és ti­zenegy unokája. A feleség és több gyerek bin Laden afga­nisztáni táborában élt a 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadásokig, akkor azonban távoztak. A 29 éves Omar bin Laden, aki állítólag a terroristavezér negyedik legidősebb fia, a lapnak el­mondta: fogalma sem volt ar­ról, hogy a család szóban for­gó tagjai élnek-e, egészen addig, amíg nem kapott tőlük egy telefonhívást. „Egyetlen ország sem akarta befogadni őket, ezért az iráni kormány biztonságos helyen őrzi őket” -mondtaOmar. (MTI) A mi kis világunk vége ellen csakis a mi kis megváltásunk jelenthet gyógyírt Nem a világ vége közeleg Húsz évvel ezelőtt segély- szállítmányok mentek Ro­mániába, az eufórikus, sza­bad karácsonyi hangulat egyik gyönyörű megnyilvá­nulása volt az ablakokba ki­rakott gyertya, drukkoltunk, hogy ott is sikerüljön, s po­tom két nap választott el minket attól, hogy Václav Havel új köztársasági elnök­ként letegye a hivatali esküt. LOVÁSZ ATTILA Húsz évvel később az árvízi jelentések után az első ünnepi hír arról szólt, hogy az enyhe időt és az árleszállításokat kö­vetően hányán választották már István napon a bevásárló cent­rumot, megpakolt kosarakat és autós csomagtereket láthat­tunk, marketingfőnökök elége­dett nyilatkozataival megspé­kelve. Ja, meg azt, hogy vigyáz­zunk, mert nagyon ügyesek a zsebtolvajok. Húsz évvel ezelőtt ajándékba kaptuk a szabadságot, egy teljes nemzedék szocializálódott dik­tatúra-élmény nélkül. Kereszté­nyek és keresztyének, pravosz­lávok és ortodoxok várhatják szabadon a Megváltót, ateisták hirdethetik a szeretet ünnepét, a hedonisták meg a még na­gyobb bulizást. Húsz éve mi magunk dönthetjük el, miként tesszük szebbé azokat a napo­kat, amelýek elválnak a hét­köznapoktól, amelyek feltölte­nek bennünket, amelyekre vár­va a munkahelyi hajsza és egy­más lábának taposása a piacon elviselhetőbbé válik. Tegyük föl a kérdést: jobb emberek lettünk? Ha a politikai kommentárokat nézzük, bizony nagy az elégedetlenség. A poli­tikai kommentátor akár önkri­tikaként is megfogalmazhatja: napról napra ingerültebben félti a demokrácia vívmányait, az elmúlt hónapok térségbeli tör­ténései alapján egyre gyakrab­ban írhatja le, lezárul egy kor­szak, paradigmaváltás kell, rossz idők elé nézhetünk, ha nem szedjük össze magunkat. Ebben az évben többször is azt kellett itt írnom, hogy a helyzet nem rózsás, Európa keleti fele mintha háborúra készülne, de legalábbis szociális és etnikai feszültségeknek nézhetünk elé­be. Akár önkritikaként megír­hatjuk, nem egyszer afféle vi- lágvége-hangulatot közvetí­tünk, mert az események azt jelzik, nem tiszteljük szabadsá­gunkat, életszínvonalunkat, életmódunkat, kultúránkat. Ki az „idegenekben, merániakban” látja a hibát, ki a szólás szabad­ságában, ki a demokráciában, ki a könyörtelen kapitalizmus­ban, ki a választók irracionális döntéseiben, ki pedig a mérhe­tetlen fogyasztói pazarlásban - s mindenkinek megvan a maga igaza. Pedig nem jött el a világ vége. Csak egy olyan kultúra van felbomlóban, amelyet né­hány éve az előző helyett ál­modtunk meg, s a kis „amerikai álmaink” nem valósultak meg maradéktalanul. Rettegünk a másságtól, pedig a bevándorlók nélkül néhány éven belül alig marad aktív nemzedék, amely az inaktív életszínvonalát ga­rantálná. Egyre később, egyre kevesebb gyermek születik, mi meg egyszerűen nem készül­tünk föl arra, hogy ha ez nem változik, más kultúrák, más színek és nyelvek jelennek meg közvetlen szomszédságunkban, a szemben lévő házban, utcá­ban, beindul egy következő nagy népvándorlás. Megváltozik hát a világ, mert a világnak (nihil novum sub So­le) gondjai vannak. De a gon­dok nem a világ végét jelentik, csak valaminek a végét, amit hiába álmodtunk meg, nem tudtuk megvalósítani. Amit e sorok írójának nemzedéke sike­resen felrúgott, uram bocsá, el­árult, aprópénzre váltotta, és a nagy eszmék, gondolatok ma senldnek nem kellenek. Négy napja megjött a Megvál­tó. Évről évre megjön, hogy a megváltás üzenetét hozza, de semmit nem tesz meg nélkülünk. Az Úr szabad akarattal áldotta vagy verte meg Ádámot, s ebből nem enged. A mi kis világunk vé­ge ellen csakis a mi kis megváltá­sunk jelenthet gyógyírt. De azt magunkban hordozzuk, és senki más nem fogja helyettünk meg­tenni. S bár szkeptikusan, mégis érdemes föltenni a kérdést: elju- tott-e az idén hozzánk a Megvál­tó üzenete. Vagy csak a bejgli száradt ránk a kamarában... A helyszíni beszámolók szerint a három férfi közül kettő fegyvertelen volt, és meg akarta adni magát Az USA magyarázatot követel Izraeltől a palesztin fegyveresek lelövésére MTI-FIGYELŐ Az Egyesült Államok magyará­zatot követelt tegnap Izraeltől ar­ra, hogy izraeli katonák előző nap a ciszjordániai Nábluszban lelőtték a Fatah palesztin mozga­lom három tagját - közölték iz­raeli kormányforrások. A Jerusalem Post című lap be­számolója szerint a katonák a Sin Bét belbiztonsági szolgálattal kö­zösen végrehajtott akcióban há­rom olyan fegyveressel végeztek, akik csütörtökön megöltek egy zsidó telepest, Méir Háj rabbit Savéi Sómrón telep közelében. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő a minisztertanács szokásos vasárnapi ülését meg­nyitva gratulált a hadseregnek és a Sin Bérnek a gyorsan végrehaj­tott művelethez, s megismételte, hogy Izrael eltökélten és „a leg­határozottabban fellép minden merénylet és rakétatámadás ellen”. A szokatlan amerikai kérés azt követte, hogy a Palesztin Hatóság tiltakozott „az erőszak veszélyes eszkalációja” ellen, ami úgymond fenyegeti a palesztin biztonsági szolgálatok megteremtette biz­tonságot és stabilitást a megszállt területeken. Washington főként arról kért felvilágosítást, hogy a palesztin biztonsági szolgálatok állítólag nem kaptak előzetes ér­tesítést az izraeli behatolásról a palesztin autonóm övezetbe. Az amerikai kormányzat Űzi Araddal, Netanjahu nemzetbiz­tonsági kérdésekben illetékes fő­tanácsadójával lépett kapcsolat­ba, ő pedig azt mondta, hogy a művelet „önvédelmi jellegű” volt - olvasható a Háárec című napi­lapban. Az újság szerint egy ma­gas rangú amerikai tisztségvise­lő „aggodalmát fejezte ki” az erőszak feléledése miatt, és „ar­ra ösztönözte a két felet, hogy folytassák biztonsági együtt­működésüket”. A Bcelem izraeli emberjogi szervezet vizsgálatot követelt a nábluszi ügyben, mondván, „a helyszíni beszámolókból úgy tűnik, hogy a három férfi közül legalább kettő fegyvertelen volt, és meg akarta adni magád’. A szervezet szerint komoly aggoda­lomra ad okot, hogy a katonák kivégzőosztagként léptek fel - ír­ta szombaton a Jerusalem Post. Az izraeli hadsereg egyelőre nem nyilatkozott a nábluszi be­hatolásról. Életét vesztette szom­baton három palesztin a Gázai övezet és Izrael határán is: az iz­raeli katonák behatolási kísérlet közben lőtték le őket. KOMMENTÁR Jézuska szlovák követe BARAK LÁSZLÓ Avagyoneredet vizsgálatáról szóló törvényjavaslatígéretéthoztaa szlovákiai köznépnek a Jézuska. Az örömhírt önjelölt szlovák követe, a nagy mesemondó, Robert Fico közölte a karácsonykor. Nyilván azért, mert másra nem igen futja már neki. Hiszen elköltötte már azt a közpénzt, amit kormányra kerülésekor megörökölt a Dzurinda-ka- binettől. Amint azok a szlovák földi paradicsomról szóló ígéretek is „el lettek költve”, amelyekkel ugyanekkor traktálta volt elvakult híve­it. Azt a tömeget, amelynek „csoportos intelligenciahányadosa” a vo­natkozó társadalomtudományi evidenciák szerint körülbelül egy hatéves gyermek értelmi szintjét tükrözi. Ameséknekugyanis leg­alább részben ez a korosztály hajlamos még hinni. Avagyoneredet vizsgálatáról szóló törvényjavaslat ideája semmivel nem fajsúlyo­sabb mese, mint aszlovákföldiparadicsomrólszóló.Arrajátszik vele amesemondó, hogyajövőre esedékes parlamenti választásokelőtt legyen gumicsontja a plebsznek. Főként a plebsz azon rétegének, amely még a kollektivizmus, azaz a kommunizmus idején, a pártál­lam által kikényszerített egyenlőség jegyében cseperedett föl. Kellő szinten munkál benne az irigység, vagyis a nálánál csak egy kicsit is tehetősebb szomszédját akár egy kanál vízben is megfojtaná... Avagyoneredetvizsgálatáról szóló törvénynek persze igenis lettvol- naértelme. Hajó időben létezett volna. Hajó helyen, vagyis a tényle­ges tolvajok körében hajtották volna végre. Konkrétan akkor, amikor egy Vladimír Meéiar nevű kormányfő uralta az általa kitalált és kreált Szlovákiát. Nem mellesleg az a politikus, aki Robert Fico koalíciós partnerejelenleg! Azzal a Ján Slotávalegyütt, aki annakidején Meéiar cinkosa volt! Leginkább a tolvajlásban! Nélkülüklegalábbis nem mehetett volna végbe az állami bankszektor büntetlen lenyúlá- sa, az ország gazdaságának céltudatos tönkretétele, majd szétlopása. Aj árulékos nyfltszíni gyilkolászásról nem is beszélve... Köztudott, hogy RobertFico ellenzéki politikusként (2005-ben) egy­szer már átültette a vagyoneredet vizsgálatáról szóló törvényt. Csak azért, mert a 2006-ban esedékes választások előtt könnyedén meg lehetett szerezni a szükséges egyszerű többséget a százötven fős par­lamentben. Annak ellenére, hogy a törvényt akkor szentesítő képvi­selők számára is világos lehetett, a jogszabály nem állja majd ki az al­kotmányosság próbáját. Nem is állta ki, 2007-ben alkotmányelle­nesnek nyilvánította az alkotmánybíróság. És nemcsak azért, mert visszamenőleges hatályú, hanem, mert a mindenkori hatalom prece­densként játszhatta volna ki minden egyes olyan közember ellen, akit önkényesen kellemetlennek minősít. Áleggazdagabb tolvajok pedig - a fent nevezett főkolomposokkal együtt- úgyis mindig kivásárolják magukat a csávából... Fico okleveles jogászként, de akár egyszerű emberként is tudhatja te­hát, avagyoneredet vizsgálatáról szóló törvényjavaslat felmelegíté­sének semmilyen közhasznú értelme nincsen. Vagyis a közhellyel szólva, eső után köpönyeg! Viszont lehet vele a tömegeket szédíteni, választási kampányolni... Akárcsak a magyar kártyával, a cigányok, buzeránsok, négerek, ferde szeműek, a média stb. démonizálásával; az ellenségkereséssel általában - gondolj a Fico,a politikus. JEGYZET Amikor a víz az úr JUHÁSZ KATALIN A Rima békés folyócska, sőt leg­többször inkább terebélyesebb pataknak nevezhető. Utoljára harmincvalahány éve öntötte el a lakótelepet, bár a szüleim sze­rint akkor is inkább a talajvíz okozta abajt. Mi, gyerekek buli- ként fogtuk fel, hogy édesapánk ölbenviszki minket a házból, és helyez biztonságba a város má- sikvégénlakó nagymamánál. Nem féltünk, sőt meg se ijed­tünk, keveset fogtunk fel az egészből, a régi fotó azonban pár napj a képernyővédőként felvil- lant a számítógép monitorján, amikor a Rima fenyegetően duz- zadnikezdett. Ismétláthattam az elöntött környéket, az udvar helyén álló hatalmas tavat, a fé­lig víz alatt szomorkodó újsá­gosbódét, a használhatatlanná vált autókat és a térdig vízben gázoló embereket. Aztán kinéz­tem ahatodik emeletről. Abér- ház harminc méternyire fekszik a folyótól, a Rima huszonöt mé­ternyire hömpölyöghetett a be­járattól. Szélesebb medret vájt magának, sötétszürkén vicsor­gott és elképesztő erővel dübör­gőit a töltés mögött, sodorta a másfélméteres fahasábokat, szemetet, mintha máris letarolt volna néhány part menti viskót. És akkor félni kezdtem. Húszper­cenként ellenőriztem a vízszin­tet, és úgy láttam, folyamatosan növekszik. Nemsokkalkésőbb megjelenteka tévében az első híradások a Besztercebányai ke­rületből, ahol a folyók mentén harmadfokú készültséget ren­deltek el. Az emberekpedig te­hetetlenül figyelték az emelkedő vízszintet, vagy töltötték a ho­mokzsákokat. Néztem, ahogy evakuálják az embereket kará- csonymásodiknapján, közben az ablakon is ki-kisandítottam, és a Rima csak nem csillapodott. Kér­deztem a szüléimét, mi mindent tartanakapincében. Mosolyog­tak rajtam, mondván, nincs ak­kora veszély, túl sok tévét nézek. Aztán bemondták, hogy két em­bermegfulladt. Egy nyugdíjas nő és egy férfi, akinek haláltusáját a helyi polgármesternek kellett te­hetetlenül végignéznie. Nyugta­lanul aludtam, reggel első dol­gom volt, hogykinézzekaz abla­kon. ARimajócskánapadt, aztán visszavedlett békés nagypatak­ká. Kicsit szégyellem is, hogy ennyire féltem. De ezt az érzést nem kívánom senkinek...

Next

/
Oldalképek
Tartalom