Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-02 / 278. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 2. Kultúra 9 Frenák Pál nemzetközi társulata Seven címmel mutatta be legújabb darabját a Művészetek Palotájában Ez nem a gyönyör ideje Jantner Emese, Fekete Zoltán, Nelson Reguera és Kolozsi Viktória a Se- venben (Glózer Attila felvétele) Múzeumi Szalon Fukári Valériával Pozsony. Fukári Valéria irodalomkritikus, művelődéstörténet-kutató lesz a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősorozata, a Múzeumi Szalon vendége ma 17 órakor a Brámer-kúriában. Életéről, pályájáról a Szalon házigazdája, Miklósi Péter publicista faggatja a jeles szakembert, (ú) Félidőben a 11. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál Nyelvi meglepődések ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Végtelen térben, nagy átmérőjű gumikerekekkel hozza össze és választja szét hét táncosát Frenák Pál legújabb alkotásában, a Seven- ben. Fantáziájába gyorsan belelát a néző, s követi is őt az elszállás pillanatáig. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bárka, csónak, hajó, sziget és idegen város, batyu, zsák, szigorúan őrzött territórium, otthon és haza a hatalmas traktorgumibel- ső, mindenki másra asszociál, de mindenkinek az érzelmek tára, amelyhez köze volt, köze van és köze lesz. Frenák Pál friss opusával új útra, újonnan telített gondolatkörbe lépett. Itt és most nem éppen a pár- kapcsolatokat, a nemi identitást, az érzékiség legrejtettebb tartományait vizsgálgatja, mint korábbi műveiben, ez most mind háttérbe vonul nála. Ott van, szemmel látható, itt is történnek érintések, érintkezések, amelyekben a legégetőbb vágy, a legkínzóbb testiség pulzál, de minden egyes epizód témája a magányos egyén vagy a csoportos magány, a társas lét elvesztése és újbóli visszanyerése. Elszakadás, száműzetés, kitaszítottság, gyökértelenség, beilleszkedés, újrakezdés, megkapaszkodás, átalakulás, kétlakiság, önáltatás és tisztánlátás. Minden úgy elevenedik meg a színen, olyan erővel és akkora dinamikával, hogy a néző egyetlen pillanatra sem marad magára, minden azonnal hat rá, a zsigereibe hatol, az emlékeit szakítja fel, a lelkét világítja át. Frenákot ezúttal valóban az érdekli: mi történik azokkal, akiket a sorsuk arra kényszerít, hogy elhagyják megszokott területüket, a biztonságos zónát, akiket kiszakítanak saját közegükből, kultúrájukból, és másutt, más helyzetben, idegen körülmények és idegen emberek között kell talpon maradniuk. De mi vár azokra, akik képtelenek idomulni, eggyé válni azokkal, akik mások, akik nem tudnak beleolvadni egy új helyzetbe, akik nem tudnak elszakadni a múlttól, a beléjük ivódott szokásoktól, hagyományoktól. Sivár, határtalan térben vergődnek a Seven hősei. Hét ember igyekszik szökni, menekülni, egy biztos pontban, egy segítő kézben megkapaszkodni. Mindenüket odahagyva, elveszítve, lerázva küzdenek a puszta életben maradásukért. Itt már egy emberi szó, egy kézfogás, egy ölelés is aranyat ér. Mély és egyértelmű szimbólum a nagyra fújt gumikerék. Egyszer a múlt, amelyet húzunk, cipelünk, vonszolunk magunkkal, máskor a jelen, amelyről el lehet rugaszkodni. Teher, amikor nem ereszt, ugyanakkor elmozdulási pont is az újrakezdéshez. A valósággá gyúrt megfoghatatlan. A legnagyobb küzdelmet nem másokkal és nem is a természeti erőkkel vívja meg a két ember, de kínjaik a mi kínjaink, Frenák kín- kútja pedig úgy tűnik, feneketlen. Nincs sok derű, kevés az öröm a Sevenben. Ez a darab nem a boldogságkék madarát kergeti. Ez itt az ember tragédiája, a keservek vaskos nagykönyve, a befejezetlen csaták gyötrelmes sorozata. Előbb csak a torkunkat szorítja, aztán a gyomrunkban telepszik meg, majd a szív tájékára küld apró, de fájó nyilallásokat. A hét táncos hét egyéniség, hét erős akarat. Játszi könnyedséggel hajtják végre a legnehezebb mozgássorokat is. Hajlékonyságukat, elképesztő erejüket, dinamikájukat a fekete gumi mutatja meg, miközben egymás testéből építkezve is elképesztő mutatványokra képesek. Frenák még az anyanyelvét, a jelezést is belekomponálja a darabba, humor helyett azonban most inkább drámával tölti meg. Táncosai ezúttal is bravúros teljesítményt nyújtanak. Jantner Emesének a legapróbb rezzenése is érzelmekkel telített, lépteinek súlya van, mozdulatai néma jajkiáltások. Kolozsi Viktória groteszk báját villantja fel az egyik jelenetben, „csont- talanságát” pedig újfent akkor bizonyítja, amikor a négy fiú testén kúszik-mászik akrobatákat megszégyenítő súlytalansággal. Nelson Reguera gumitestű táncos, Fekete Zoltánnal (aki a földön úszva a szelíden hullámzó tenger legteljesebb illúzióját hozza) most is olyan duettet adnak, hogy az valóban kápráztató. De ugyanilyen lenyűgöző Fekete Zoltán azokban a percekben is, amelyeket az együttes új táncosával, Major Lászlóval tölt, aki meglepő gyorsasággal illeszkedett be Frenák társulatába. Vonzó egyéniségéhez szemmel láthatóan közel áll ez a stílus, érti és érzi, amit koreográfusa megkíván tőle, s az utolsó idegszálát is beleviszi a táncba. Holoda Péter és Várnagy Kristóf a hatodik és a hetedik táncos a darabban, mindketten pontosan teljesítenek. Gilles Gaurin drámai erejű zenéjéből a jeges szél, a hóvihar ugyanúgy kihallatszik, mint a gleccserek zaja, a jégtáblák reccsenése. Tökéletes aláfestése ez az ember minden fájdalmának, gyötrődésének. Jelmez: Szabó Gergő. Sokáig szürke és fekete, a legvégén színes sapka, színes kabát, színes sál, színes zokni. Szép színek, élénk színek. Hét kötél lóg be a magasból, mindenkinek a maga kötele. Sálak, sapkák hullanak a földre, egyre könnyebb és könnyebb lesz a test, és könnyebb a lélek is. Frenák mégsem ígér szebbet és jobbat. Csak mást. Valahol másutt. Súlyos egy óra. Értelemmel és érzelemmel teli. De nem a gyönyör ideje. Pozsony. All. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál kiemelt vendége Hiam Abbass palesztin származású, Franciaországban élő színésznő mostanra, a szemle félidejére már teljesítette kulturális nagyköveti küldetését a pozsonyi eseményen. Múlt pénteken neki tapsolt a nézőtér, ő nyitotta meg a szemlét, ám aznap nemcsak élőben, hanem az amerikai, kanadai és kuvaiti koprodukcióban készült Amreeka című nyitófilmben is láthatta őt a közönség. Másnap a szemle legnagyobb termében vetített két nagy produkcióban is ő volt a női „prím”. Különösen érdekes alakítást láthattunk tőle a Piros szatén című francia-tunéziai filmben. Ez utóbbiban nyújtott szerepével kapcsolatban elmondta, számára is újdonságot hozott, hiszen első alkalommal hagyta magát rábeszélni arra, hogy fedetlenebb testtel is kamera elé álljon, ráadásul egy erotikus jelenetben is megmutassa magát. Bár mielőtt Hiam Abbass filmjét ezzel a vallomással felkonferálta volna, a több nyelvet kulti- váló színésznő egy érdekes lingvisztikái felfedezést tett. Arra figyelt fel ugyanis, hogy milyen sok kifejezést használ a szlovák nyelv, mivel tapasztalata szerint - ahogy elmondta - a szlovákra fordító tolmács mindig hosszabb ideig beszél, mint ő. A film, a Piros szatén aztán tanúságát tette annak, hogy az a jelenet, amelyet a színésznő beharangozott, egy kissé merész ugyan egy Tunéziában játszódó, tunéziai részvétellel készült mozgóképben, ám maga az aktus visszafogott, inkább csak szimuláltan jelzésszerű, jóllehet kitűnő színészi teljesítménygyümölcse. Hiam Abbass palesztin-francia színésznő a fesztiválon (SITA-felv.) Vranik Roland magyar rendező is beleérzett a szlovák nyelvbe. Amikor filmje, az Adás bemutatása előtt a vászon elé szólították „Vra- nyik Roland rendező urat”, elismeréssel nyugtázta, s valamelyest helyénvalónak minősítette neve szlo- vákos ejtését, hogy Vranik helyett Vranyiknak szólították. Felmenői között ugyanis valamelyik nagymama szlovák származású, fedte fel, mielőtt filmjével kapcsolatban elmondta volna, hogy megosztja majd a nézőközönséget. Tegnap nyelvi „probléma” nem adódott, legalábbis Juraj Herz fogadásával összefüggésben nem. Mielőtt bemutatták volna T.M.A. című, cseh színekben készült filmjét, a cseh-szlovák filmművészet legendás alakjának művészi-rendezői munkája elismeréseként díjat adott át a fesztivál bizottsága. Tavaly ugyanilyen díjban Szabó István Oscar-díjas magyar rendező részesült Pozsonyban, (tébé) IV. Őszi írófesztivál: az Arany Opus Díjat a fiatal Száz Pál nyerte, 16. századi magyar nyelven írt pályaművével Nem minden arany, ami fénylik A pénzjutalommal járó díj mellé Hodossy Gyula átadta Száz Pálnak Dolán György Zöld alma című festményét is, melyet a művész ajánlott fel (Szabó Viktória felvétele) SZABÓ VIKTÓRIA A Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) idei, november 27-én zajlott IV. Őszi írófesztiválján Párkányban és környékén találkoztak hazai magyar irodalmáraink a diákokkal. Párkányban, Szálkán, Köbölkúton és Szőgyén- ben járt vendégségben Balázs F. Attila, Hizsnyai Zoltán, Gyüre Lajos, Vida Gergely, Z. Németh István, Juhász R. József, Barak László, Aich Péter, Jakubecz Márta, Csicsay Alajos, Vércse Miklós, M. Csepécz Szilvia, Nagy Erika, Hajtman Béla, Poór József és Bettes István. Délután egy izgalmas asztalitenisz-mérkőzésre került sor a párkányi gimnázium lánycsapata és az SZMÍT csapata között. A lányok nem adták könnyen a győzelmet, tisztességes játszmában maradtak alul a H. Nagy Péter, Juhász R. József, Vida Gergely és Hajtman Béla alkotta felállással szemben. A délutáni-esti programnak a Hotel Thermal adott otthont. Fesztiválnyitó beszédében Hodossy Gyula, az SZMÍT elnöke köszöntötte azokat a hazai magyar szerzőket, akiket idén munkájuk elismeréseként irodalmi díjakkal jutalmaztak meg. A Társaság az Év Irodalmi Alkotása Pályázat .jogutódjaként” Arany Opus Díj címmel szépirodalmi pályázatot hirdetett meg szlovákiai magyar szerzők számára. A pályázat címének megváltoztatása az SZMÍT által alapított új irodalmi folyóirat, az Opus és a díj egymásra utaltságát erősíti. Grendel Lajos Kossuth-díjas író, a pályázat zsűrijének elnöke értékelő beszédében elmondta: a beküldött pályaművekre is vonatkozik az a mondás, miszerint nem minden arany, ami fénylik. A minőség vegyes volt, közölte, ami nem meglepő, mert nemcsak profik, hanem amatőrök előtt is nyitott volt a kapu. A zsűri másik két tagja, Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő és Csehy Zoltán József Attila- díjas költő is egyetértett abban, hogy a beküldött versekről sok jót nem lehetett elmondani. „Ez annál is inkább meglepő, mert a szlovákiai magyar irodalomban a líra minőségi primátusa még ma is szembetűnő. Véleményem alátámasztására legalább egy tucat költőnk nevét említhetném. A pályázatra beküldött anyagban ennek viszont alig láthattuk nyomát” - jelentette ki Grendel. A prózai munkák közt is sok volt a gyenge szöveg, az anyag az egészét tekintve viszont színesebb, kiegyensúlyozottabb színvonalú volt a verseknél. Az Arany Opus Díjat a zsűri egyhangú döntése nyomán az Orlando - Az csinált Arcadia comoe- diája című pályamű nyerte az esztétikailag és jelentéstanilag leginkább feldúsított szövegével, melynek szerzője Száz Pál, aki egykor az SZMÍT által minden évben kihirdetett Pegazus Alkotópályázat díjazottja volt több alkalommal is. Az SZMÍT honlapján megtalálható pályázatokra ebben az évben is szavazhattak az olvasók. Az olvasói különdíjat Feliinger Károly kapta Kabaré avagy a por tragédiája című verséért. November 28-án szintén a Hotel Thermal konferenciatermében zajlott a SZMÍT tisztújító közgyűlése, melyre a 118 tagból mindössze 31-en jöttek el. Ennek értelmében a közgyűlést előkészítő bizottság elnöke, Grendel Lajos rendkívüli közgyűlést hirdetett ki. Titkos szavazással ismételten Hodossy Gyulát választották meg a Társaság elnökének az elkövetkezendő három évre. A választmányban Csanda Gábor, H. Nagy Péter, Vida Gergely, Juhász R. József, Mészáros András, Tóth László és Z. Németh István, az ellenőrző bizottságban Balázs F. Attila, Horváth Géza és Szalay Zoltán, az etikai bizottságban pedig Bodnár Gyula, Grendel Lajos és Pénzes István képviseli a tagság érdekeit. Szlovák szerzők műveivel A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje Pozsony. Ma 19.30-tól lép fel a Pozsonyi Zenei Napokon a budapesti Liszt Ferenc Kamarazenekar, amely szlovák és magyar zeneszerzők műveit adja elő, jelezve a két zenei világ közelségét. A Rolla János vezetésével működő zenekar nemcsak a magyar, hanem a világ zenei életének élvonalába is tartozik. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatóiból alakult együttes fennállása óta szinte minden kontinensen fellépett már. „Szinte együtt lélegeznek a zenével, vezetőjük, Rolla János egy titkos jelzése hatásosabb minden karmesteri instrukciónál. És ami a legfontosabb: mintha csak szórakozás lenne számukra mindez...” - írta róluk a Washington Post kritikusa. A pozsonyi hangverseny helyszíne a Moyzes-terem, műsoron Alexander Albrecht, Ilja Zel- jenka, Alexander Moyzes, Liszt Ferenc, Bartók Béla, illetve Wolf Péter egy-egy műve szerepel. Bővebb tájékoztatás a www.bhsfestival.sk honlapon, (juk)
