Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-03 / 254. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 3. Agrárkörkép 17 A gyökér-, szár- és levélmaradványoknak fontos szerepük van a talaj szerkezetének és tápanyag-szolgáltató képességének javításában A szármaradványok lebontása A talajban lejátszódó fizikai, kémiai és biológiai folyamatokat nagy mennyiségű szervesanyag-bevitellel tudjuk jelentősen befolyásolni. ÖSSZEFOGLALÓ A bevitt szerves anyaggal viszont, csak abban az esetben tudjuk a talaj szerkezetét, a tápanyag-szolgáltató képességét javítani, ha a lebomlásuk feltételeit is megteremtjük. Mindez műtrágyázással kiegészítve válik ideálissá a termesztett növények és a talajban élő mikroorganizmusok számára. A betakarítás után a talajon maradó nagytömegű tarló- és gyökérmaradványok több problémát is okozhatnak. Egyrészt nehezítik az agrotechnikai műveleteket (talajművelést, vetést, növényvédelmet), másrészt a növények tápanyagellátásában átmeneti zavarokat is okozhatnak. Nyilvánvaló, hogy a le nem bontott szerves anyag nem javítja a talaj szerkezetét, vízháztartását, fizikai tulajdonságait, művelhető- ségét, hanem inkább rontja. A nem kellően aprított, talajban megmaradt szárrészek rontják a vetés minőségét, romlik a mag csírázása. Ezért fontos az időben és jó minőségben végzett tarlóhántás. A tarlóhántással a megfelelően aprított és a talajfelszínen egyenletesen terített maradványokat keverjük a talajjal. A tarlóhántásnak nem az a célja, hogy a szármaradványokat teljesen eltüntessük, sőt ajánlatos a nem teljes aláfordítás, így a lebontási folyamatok gyorsabban, intenzívebben zajlanak. A megfelelő lebomlási folyamatokat tehát a szármaradványok megfelelő méretű aprításával és a tarlóhántással alapozzuk meg. A talajban élő mikroszervezetek tevékenységének eredményeként a szerves anyag lebomlik, átalakul. A mikroszervezetek az átalakítást, a lebontást, enzimek segítségével végzik. A különböző ve- gyületcsoportok bontását különböző enzimek végzik, így csak cellulózt vagy csak keményítőt vagy csak fehérjét képesek bontani. A talajba dolgozott szármaradványok lebomlásában a legfontosabb a szén- és nitrogénvegyületek átalakulása. Ez két módon mehet végbe: aerob (levegős), vagy anaerob (levegő nélküli) körülmények között. A sikeres lebomlás szempontjából kedvezőbb, ha a bontási folyamatok levegős körülmények között játszódnak, mert a folyamat végtermékeként széndioxid, víz és a növény számára felvehető tápelemek jönnek létre. A növények számára az a kedvezőbb, ha a talajba forgatott szármaradványok gyorsan lebom- lanak. A lebomlás sebessége függ a szármaradványok aprítási méretétől, kémiai összetételétől és a talaj állapotától (hőmérséklet, vízellátottság, levegőzöttség, pH). Amikor a talajba nagy mennyiségű szervesanyagot juttatunk, a mikroorganizmusok egyes csoportjai számára felszaporodási lehetőséget biztosítunk. A lebontás kezdeti időszakában a mikroorganizmusok a kellő felszaporodásukhoz szükséges tápanyagokat - elsősorban a nitrogént - a talajból, a növények számára is felvehető formában rendelkezésre álló készletekből fedezik és építik be szervezetükbe. Tehát átmenetileg csökkentik a növények számára felvehető nitrogén meny- nyiségét. Ez az úgynevezett káros pentozán hatás. Ezzel a hatással kell számolni abban az esetben is, ha a beforgatásra kerülő szerves anyag szénmitrogén (C/N) aránya tágabb, mint 30:1. A kukorica- és a búzamaradványok C/N aránya 80-120:1 körüli, tehát a nagy mennyiségű gyökér és szármaradvány talajba forgatásával egyidőben nitrogén kiegészítést is kell adni. A javasolt mennyiség 8-10 kg a tonnánként bemunkált szerves anyag meny- nyisége alapján. Ez a nitrogénbevitel a lebontáshoz szükséges mennyiségen túl, a növények számára is hozzáférhető tápanyagot ad, ami biztosítja a kultúrnövények normális növekedését és fejlődését. Tudni kell, hogy amíg a mikroorganizmusok intenzív szaporodása folyik, addig a növény számára csak az a hányad felvehető, ami a mikrobák igényeinek kielégítése után megmaradt. Később a mikrobák szaporodása és elhalása egyensúlyba kerül, majd az egyensúly fennmaradása mellett egyre több lesz az elhalt mikroba, ennek révén a hozzáférhető tápanyagmennyiség is. Azoknál a gyökér és szármaradványoknál, amelyeknél a nitrogén tartalom magasabb a lebontás is gyorsabb, míg, amelyeknél a nitrogén tartalom alacsonyabb, a lebontás sebessége is lelassul. A lebontás sebessége nagymértékben függ a mindenkori talajállapottól. A bontást végző mikroorganizmusok 25-40 °C-on a legaktívabbak. A lebontás sebessége 25 °C alatt fokozatosan csökken. Vízigényük nem nagy, de zavartalanul csak nedves talajban működnek. Erősen savas illetve erősen lúgos környezetben az aktivitás csökken. A folyamat számára a 6-8 pH-értékű tartomány a legkedvezőbb. A szerves anyag lebontását a talajban hosszú évek alatt kialakult mikroflóra végzi, mely jellemző a talajra és a klimatikus viszonyokra. A lebontás sebességét, intenzitását az ezt végző mikroorganizmusok felszaporodási üteme, mennyisége határozza meg. A piacon ma már többféle baktériumkészítményt árusítanak a szármaradványok lebomlásának gyorsítására. Ezek olyan baktériumokat tartalmaznak, amelyek a levegő nitrogénjét veszik fel és kötik meg, (N-fixáló baktériumoknak is nevezik őket). A másik csoport olyan baktériumokat tartalmaz, amelyek a szárban lévő hosszú cellulózmolekulákat bontják fel. Ezekkel a készítményekkel tehát a talajban jelen lévő mikroorganizmusokat szaporítjuk. (Forrás: Agroinfo) Javítja az állományok télállóságát, erőteljesebb tavaszi fejlődéshez és jobb stressztűrő képességhez vezet A szójaültetvényeket automatizált óriásgépek művelik A szója térhódítása Növekedésszabályozás az őszi repcében TÁJÉKOZTATÓ ISMERTETŐ A repcetermesztőknek idén őszszel előbb a rovarkártevők ellen kellett intenzíven védeniük a frissen kelő állományokat, a télbe fordulás előtt pedig a megfelelő átte- lelés és a jövő évi termés érdekében az állományok túlnövését is meg kell akadályozniuk. Az őszi növekedésszabályozó kezelés ugyanis megakadályozza a repce túlnövését. A gibberelin hormon redukált termelésének hatására a növények kompaktabbak maradnak, így lényegesen nagyobb eséllyel viselik el a tél viszontagságait, a kifagyás és a szárazság okozta kipusztulás jelentősen csökken. A visszafogott növekedés hatására a növény által termelt asszimilátumok jelentős része a gyökérzetbe kerül. Az így felhalmozott tápanyag mennyisége és a korai, tavaszi fejlődés intenzitása pedig szoros összefüggésben állnak egymással. A regulátor hatású fungicidek használata a repce növekedésszabályozásában már meglehetősen széles körben alkalmazott módszer. A triazol hatóanyagú készítmények gombaölő képességük mellett elsősorban fitohor- monális hatást gyakorolnak az intenzíven fejlődő növényzetre, és ennek köszönhetően javítják a növények általános vitalitását, csökkentik a betegségek fellépését. A kezelések hatására ugyanis erőteljesebb, ellenállóbb sejtszerkezet alakul ki a növényekben, ami érzékelhetően javítja az állományok télállóságát, erőteljesebb tavaszi fejlődéshez és jobb stressztűrő képességhez vezet. Az azol hatóanyag jelentős hatással van a növényi növekedésében oly fontos gibberelin hormonra, annak anyagcsere-folyamatát gátolja. A mérések alapján a kezelt növények magassága 45%-kal csökkent a kezeletlen kontrollal szemben. A metcona- zol kezelés hatására az ún. cito- kininek menynyisége is mintegy 20%-kal megnőtt a növényekben. A citokininek elsősorban a gyökerekben képződnek, és innen jutnak el a földfeletti hajtásokba. A gyökértömeg növekedésével ezért együtt jár a hajtásokba eljutó citokinin mennyiségének a növekedése is. Ez a változás a csökkent gibberelin mennyiséggel együtt a főhajtás dominanciájának megtöréséhez vezet. Ez az oldalhajtások számának növekedését is kiváltja. Az oldalhajtások száma pedig alapvetően befolyásolja a termés nagyságát, hiszen akkor számíthatunk jó termésre, ha az állományt erőteljesen fejlett, sok oldalhajtással rendelkező egyedi növények alkotják. Az oldalhajtásokon képződik ugyanis a teljes termés 60-70%-a. Az őszi kezelés hatására bekövetkező szárrövidítés és az erőteljes klorofilképződés (zöld színhatás) a termelő szemével nézve is azonnal felismerhető. A változások jelentős része azonban a föld alatt játszódik le: növekszik a gyökérzet hossza és ezzel együtt az össztömege is. Ez a növekedés a raktározó- és hajszálgyökerek esetében is már az ősz folyamán mérhetővé válik. Az őszi kezelésben részesült állományok a tavasz folyamán nagyobb gyökértömeggel rendelkeznek, a megnagyobbodott főgyökér tartalékaiból indul meg az erőteljesebb regenerálódás, a több tartaléknak köszönhetően pedig ezek az állományok lényegesebben jobban tűrik az időjárás okozta stresszhelyzeteket. A jobb tápanyag- és vízhasznosulás következtében nagyobb számban képződnek oldalhajtás-kezdemények, és a becők is erőteljesebb növekedést mutatnak. Összességében mind a föld alatt mind a föld felett egy erőteljesebb növényszerkezet alakul ki, ami egyrészt növeli a többlettermés kialakulásának lehetőségét, másrészt csökkenti a stresszhelyzetek által okozott terméscsökkenés valószínűségét. Az őszi kezelést a növények 4-6 leveles állapotában végezzük el, 0,5-1,5 1/ha dózissal. A kijuttatandó mennyiség függ az adott fajta vagy hibrid növekedési eré- lyétől, az állomány általános fejlettségétől és a prognosztizálható későbbi időjárási körülményektől. Igen korán vetett hibridek esetében javasolható az őszi meny- nyiség megosztva történő kijuttatása. Az őszi kezelés hatásának fokozására mindenképpen javasolt a tavaszi kezelés elvégzése is az állomány 3CM10 cm-es magasságánál 0,5-1,01/ha dózissal. Ha a termesztés során csak egy ilyen kezelést tervezünk, akkor az feltétlenül őszi legyen. (Farmit) Amint az a Föld Barátai nevű környezetvédelmi szervezet által az élelmezési világnapra készített „Gyilkos szójamezők: út az esőerdők pusztításától az európai állatgyárakig”, című filmből kiderül, az európai szarvasmarha-, sertés- és baromfigyárak fenntartása lehetetlen lenne a dél-amerikai szója nélkül. Az egyre intenzívebb termesztés következményei már nemcsak a helyi viszonyokra, hanem a globális környezetre is komoly veszély- lyel fenyegetnek. Az említett takarmányszóját ugyanis immár 11 millió hektáron termesztik Dél-Amerikában. A szójaföldek megszerzése, a telepesek elűzése érdekében kíméletlen módszereket vetnek be a nagygazdaságok. Emiatt falvak ezrei tűnnek el, és megszűnik a legeltető állattartásra, illetve a hagyományos helyi haszonnövények vetésforgós termesztésére alapuló életforma, az őslakosság pedig földönfutóvá, nincstelenné válik. A hatalmas területű szójaültetvényeket automatizált, sokszor vezető nélküli óriásgépek művelik, ezeken a táblákon még idénymunkásokat sem alkalmaznak. Az ültetvényeken legnagyobb meny- nyiségben a Monsanto cég Roundup Ready szójafajtáját termesztik. Ezt géntechnológiai úton ellenállóvá tették egy, szintén a Monsanto által gyártott totális gyomirtószerrel szemben, ami a génkezelt szóján kívül minden növényt elpusztít. Az új technológia következtében megnőtt a vegyszerfelhasználás, ami a földeket, a vizet és a közelben élő embereket is veszélyezteti. A „szójaipar” földéhségének másik drámai következménye az erdőirtás. Jelenleg a legtöbb délamerikai erdőt nem az eladható fa végett vágják ki, hanem azért, hogy szóját ültessenek a helyére. A fűm szerint az EU egész mezőgazdasági rendszere drasztikus változtatásokra szorulna. Az egész szisztéma egy olyan génkezelt növényre épül, amelyet az Unió nagy részén tüos lenne termeszteni - részben az egyelőre ismeretlen humán egészségügyi hatásai miatt és behozni is, ha az amerikai gyártókat kötelezni lehetne az EU jelölési gyakorlatára (vagyis arra, hogy a génkezelt árut megkülönböztessék a hagyományostól). Az EU tagállamai a hatalmas állatgyárak egyik végtermékével, az állatgyógyszerekkel és egyéb vegyi anyagokkal szeny- nyezett szilárd és hígtrágyával sem tudnak mit kezdeni -- ez is azt bizonyítja, hogy a jelenlegi gyakorlat tarthatatlan. A Föld Barátai szerint az európai mezőgazdasági és kereskedelmi szakpolitikákat meg kell változtatni: olyan támogatási rendszerre van szükség, amely az európai gazdákat arra ösztönzi, hogy maguk termesszék az állataik számára szükséges takarmány- növényeket, a húsgyárak helyett pedig vissza kell térni a családi gazdaságoknak a támogatására - különben az egész világ belepusztul a hús- és a takarmányipar összjátéka nyomán kialakuló környezeti válságba, (nol) A kezelt és kezeletlen repce gyökere közötti különbség (llluszrációs felvétel)
