Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-07 / 258. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 7. www.ujszo.com RÖVIDEN Éjszakai baglyok a könyvtárban Pozsony. Az irodalomkedvelők nyilván észrevették, hogy a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének könyvtára pár hónapig zárva tartott. A technikai kényszerszünet után ismét nyitva áll a nagy- közönség előtt. Ezt az örömteli tényt szeretnék megünnepelni hétfő éjjel, rendhagyó módon, a Múzeumok Éjszakája mintájára. A szervezők abból indultak ki, hogy rohanó világunkban legtöbben éjszaka tudunk időt szakítani az olvasásra. Ha ezt nemcsak jó könyvek, hanem hasonszőrű emberek társaságában tehetjük, teát, kávét, forralt bort kortyolgatva, randevúnk az irodalommal még különlegesebb lehet. Az éj leple alatt lekerül a polcról néhány könyvújdonság és ritkaság, lesz idézetfelismerő verseny és meglepetésvendég is, aki kedvenc könyveiről beszél az egybegyűlteknek. Az Olvass Könyvet Éjszaka című, úttörő jellegű rendezvény helyszíne tehát a Magyar intézet, időpontja november 9., 22 óra. (juk) Leonard Cohen visszatér Pozsonyba Pozsony. A legendás kanadai énekes-költő, Leonard Cohen visszatér Pozsonyba, és 2010. március 13-án a Sibamac Arénában (Nemzeti Teniszközpont) újra a hazai közönség elé lép. A karizmatikus kanadai bárd első szlovákiai koncertje, melyet augusztus 26-án adott a dugig telt Incheba Expo Arénában, lenyűgöző zenei élményt jelentett azok számára, akik ott lehettek a fellépésén. Az érdeklődők százainak, akiknek nyáron nem sikerült jegyet szerezniük Leonard Cohen fellépésére, most lehetőségük nyűik rá, hogy élőben láthassák a művészt, (tasr) Tudományos, ismeretterjesztő irodalmi konferencia Átadták a Turczel-díjat GULYÁS ZSUZSANNA Ipolyszalka. Idén adták át első ízben Turczel Lajos szülőfalujában, Ipolyszalkán a tiszteletére megalapított Turczel Lajos-díjat. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának (SZMÍT) jelentős hányada olyan író, aki elsősorban értekező, nonfiction prózát ír. Az irodalomtudósok és -kritikusok mellett megnőtt azok száma is, akik nem irodalmi jellegű tudományos és ismeretterjesztő művekkel jelentkeztek. Az ő munkásságuk elismerésére hivatott a neves irodalom-, művelődéstörténész és kritikus nevét viselő Turczel Lajos-díj. „Mivel első alkalommal adjuk át ezt a kitüntetést, választásunk olyan személyre esett, aki a jövőre nézve is súlyt és rangot ad ennek a díjnak” - mondta lapunknak Lacza Tihamér, az SZMÍT Tudományos és Ismeretterjesztő Irodalom Szekciójánakelnöke. A 81 esztendős Vadkerty Katalin nyugdíjazásáig a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársaként gazdaságtörténeti kutatásokat folytatott. A rendszerváltás után munkásságának középpontjába a csehszlovákai magyarság 1945-1948 közötti történelme került. Munkáját több rangos díjjal Vadkerty Katalin a Turczel Lajos- díjjal (A szerző felvétele) tüntették ki. „Én csak egy csontvázat hagyok hátra. A fiatal helytörténészek feladata lesz, hogy felöltöztessék” - mondta a jogfosztott- ság éveiről szóló kutatómunkája kapcsán Vadkerty Katalin. A második alkalommal megrendezett konferencia központi témája a helytörténet és a történet- írás volt. A szakmai találkozó Turczel Lajos síremlékének megkoszorúzásával zárult. Józsa János polgármester elmondása szerint a közeljövőben a helyi alapiskola épületében emlékszobát rendeznek be Turczel Lajos tiszteletére. Befejeződött a Bécsi Nemzetközi Filmfesztivál Szlovák siker a Viennalén ŠTEFAN VRAŠT1AK Bécs. Szerdán este fejeződött be a bécsi nemzetközi filmfesztivál, a 47. Viennale. Bár nem jubüeumi évfolyamról van szó, több szempontból újat hozott. Például, hogy a kelet-európai részvételt illetően olvadni látszik ajég: a programban bolgár és román film is szerepelt. Ennek a nyitásnak köszönhető az is, hogy Peter Kerekes munkája, a Hogyan főzték a történelmet? című dokumentumfilm, amely idehaza és külföldön is több elismerést begyűjtött már, a dokumentumfilm szekcióba besorolt 60 alkotás közül megszerezte a legjobb egészestés dokumentumfilmnek járó díjat. AzideiViennálénakl27 művészvendége volt: rendezők és színészek egyaránt ellátogattak a bécsi szemlére. A vetített filmekre több mint 94 ezren voltak kíváncsiak. A legnagyobb visszhangot Lars von Trier Antichrist című fekete-fehér munkája váltotta ki, amellyel kapcsolatban az újságírók már Cannes-ban pszichiátriára küldték a rendezőt. Hamarosan a hazai mozikba is eljut a film, s személyesen győződhetünk meg róla, vajon ,jogos-e”, hogy az opusszal kapcsokban „őrültnek” nevezik Lars von Triert. Aki nem jutott el, vagy lemaradt a Viennále jobb filmjeiről, hamarosan pótolhatja az élményt, hiszen jó néhányat közülük a november 27-én kezdődő Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál kínálatában is viszontláthatunk. Kézdi Kovács Zsoltot hosszú évekig szoros munkakapcsolat fűzte Mándy Ivánhoz Pontosság és lebegő poétika (Oláh Csaba felvétele) Két film köti Mándy Ivánhoz Kézdi Kovács Zsoltot. A Csutak és a szürke ló s A locsolókocsi. Forgatókönyvírója az egyiknek, rendezője a másiknak. A Duna Televízió nemsokára mindkettőt a műsorára tűzi. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kézdi Kovács Zsolt harmadéves rendezőszakosként került kapcsolatba Mándy Ivánnal. Ugyanakkor, amikor Elek Judit, akivel egy osztályba járt a főiskolán, és 1958 óta együtt él. „Mi mindig azt mondtuk magunkról, hogy költői realisták vagyunk, és Mándyban is ezt találtuk meg - meséli. - Imádtuk a dialógusait, áttett, furcsa párbeszédeit, amelyek mulatságosak és tele vannak fordulatokkal. Iván is egészen különleges ember volt. Nem éreztünk benne semmi nagyképűséget, az íróság legapróbb jelét sem lehetett felfedezni rajta, egyszerű volt és kedves. Engem mint főiskolást teljesen egyenrangú félként kezelt, így természetesen találtuk meg egymással a hangot.” Kapcsolatuk 1960-ban kezdődött, amikor Nemeskürty Istvánnak köszönhetően a Budapest Filmgyárban megismerkedtek. De már ezt megelőzően tízperces etűdöt akart készíteni a Nagyvüá- gi Főcső című Mándy-novellából. „Máriássy Félix volt az osztály- főnökünk, Makk Károly a tanárunk, de volt egy felső vezetőnk is, Keleti Márton személyében. Közvetlenül nem tanított bennünket, politjkai hatalma viszont annál nagyobb volt. Máriássyék el is fogadták a Mándy-mű alapján írt munkámat, Keleti Márton azonban úgy döntött: - Ezt a lábszagú dekadenciát nem! - úgyhogy mást kellett leadnom helyette, valami munkáshülyeséget. Mándy világa azonban megragadt bennem. Nemeskürty, aki filmtörténetet tanított a főiskolán, mint stúdió- vezető rendszeresen foglalkoztatta Ivánt. Az összes jó írót odacső- dítette a filmgyárba, voltaképpen menedékhelyet biztosított nekik. Ott és a Lukács cukrászdában rendszeresen találkoztam Ivánnal, miközben a Csutak és szürke ló című gyerekregénye forgató- könyvén dolgoztam. Ez volt a diplomamunkám. Nekünk ugyanis olyan művet kellett választanunk, ami az akkori hatalomnak is megfelelt, és elég semleges volt ahhoz, hogy valamilyen módon azt a fajta nem realista ízlését is megvalósíthassa az ember, amire egy köl- tőiséggel teli gyerekkönyv lehetőséget ad. Engem nagyon vonzott ez a világ, a Csutak és a szürke ló pedig igazi remekmű. Van benne valami nagyon földhözragadt, hiszen Iván mániákusa volt a pontos részleteknek, ugyanakkor van benne egy nagyon furcsa, lebegő poétika is.” Annak, hogy ebből film lesz, semmi reménye nem volt, emlékezik vissza Kézdi Kovács Zsolt. Jelentősége akkor lett a készülő forgatókönyvnek, amikor Makk Károly kezébe került. „Nagyon nehéz periódusa volt ez a kulturális és politikai életnek. 1960-ban még írók ülnek, éles téma még nem vetődhet fel, a szellemi ellenállás le van törve, kicsit légüres térben mozgunk, a filmrendezők is borzasztóan ne„Nagyon nagy minőséget képviselt... hezen találták meg, hogy mit lehetne csinálni. A friss szél, ami a forradalom előtt és után bejött, fokozatosan lecsendesedett, mindenki elbizonytalanodott, és láthatóan jól jött ez az ártatlan gyerektéma. Makk Károly hirtelen elkezdte pedzeni, hogy ő ezt szívesen filmre vinné. Tetszett neki a könyv. De mivel már akkor is negyven vasat tartott a tűzben, ez nem következett be. Ellenben egy másik tanárom, Várkonyi Zoltán, aki színészetet tanított a főiskolán, valószínűleg Nemeskürty inspirációjára lecsapott a forgató- könyvre. Ázt mondta: neki ez kell, ezt ő megrendezi. Makkon látszott, hogy sajnálja, de Várkonyi- tól már nem lehetett elvenni. Fura vállalkozás volt ez a részéről, hiszen a gyerekekhez az égadta világon semmi köze nem volt. Igazából Mándyhoz sem, csak érzékeny megvalósítóként mindenre rá tudott hangolódni. Hubay Miklóst kaptuk dramaturgnak, és így kezdtünk el dolgozni Ivánnal. Várkonyi mindig csak felrohant hozzánk, és el is ment gyorsan, őt a részletek, a történetbeli finom lebegések egyáltalán nem zavarták. Elfogadta Mándy világát. Csak aztán Hüdebrand István, a film operatőre vicsorogva próbálta lebeszélni őt, mert ő született realista volt. Lefoglalni az utcát, a várost, a vüágot, és elrepülünk a végén - neki ez nem kellett, le se forgatták. Én ügyelő voltam a filmben, de beleszólni nem nagyon tudtam. Rossz érzéssel szemléltem a történéseket. Vár- konyiról időközben kiderült, hogy egy csomó dologhoz nem is ért. Mándy Iván rendszeresen kijárt a forgatásra, innen a klasszikus mondás, hogy: írókám, dobjon fel egy párbeszédet! Várkonyi ugyanis fent ült egy nagy darun, és onnan szólt le neki, ha szüksége volt egy dialógra, s ennek aztán szimbolikusjelentése lett. Iván nagyon tudott alkalmazkodni. Úgy is beszélt, mint a hősei. Egészen különös fordulatai voltak. Nem is esett ki a saját vüágából soha. Beleszólni nem akart Várkonyi munkájába. A maga szelíd módján legfeljebb hümmögött. Nem volt az az erőszakos valaki, aki a saját világának a tönkretétele miatt balhézott volna.” A nyolcvanperces, fekete-fehér filmhez Farkas Ferenc komponált zenét, a színészek között olyan nevek szerepelnek, mint Kállai Ferenc, Szemes Mari, Farkas Antal, Kibédi Ervin, Makláry Zoltán és Raksányi Gellért. „Iván sosem volt hiú. Örült, hogy a film elkészült, a közönség pedig szerette. Ő akkor nagyon a pálya szélén állt, pici helye volt a magyar irodalomban. De emlékszem a Mélyvíz bemutatójára a Petőfi Színházban. Szinetár Miklós rendezte a darabot, és a premier is olyan szürreális élmény volt. Egy barátommal néztük meg az előadást, és a szünetben hozzánk csapódott egy fura fazon, s elkezdett beszélni hozzánk. Azt mondta, nem is olyan tehetséges ez a Mándy, a darab pedig egyáltalán nem sikerült neki. Mi csak néztük őt, és nem értettük, mit akar, és akkor jöttünk rá, hogy ez a papa volt, amikor elköszönt tőlünk. A kézfogása árulta el, hogy őt hallgattuk. Ivánnak is ugyanolyan vékony keze volt. A papa bizonyára titokban jött el az előadásra, Iván sem tudta, hogy ott lesz, és mi alkalmasnak tűntünk számára, hogy kihúzza belőlünk, mi a véleményünk a fia tehetségéről.” A főiskola elvégzése után Kézdi Kovács Zsolt pályája más irányba ment. Jancsó Miklós mellett dolgozott, s a barátsága Mándy Ivánnal nem változott, munkakapcsolatuk sokkal lazább lett. Később bekerült a Magyar Televízióba, s mivel szerette a gyerekeket, üyen műsorokban dolgozott. Amikor pedig már filmeket rendezett, Nemeskürty Istvántól kapott lehetőséget, s ennek köszönhetően készítette el 1973-ban Káldi Nóra, Schubert Éva, Bujtor István, Gera Zoltán, Várhegyi Teréz, Szilágyi István és mások közreműködésével A locsolókocsit. „Ezt a forgatókönyvet teljesen együtt írtuk Ivánnal. Megint előjött a költői realizmus, ami nekem borzasztóan fontos volt. A film is tele van fantáziával, emelkedettséggel. Ivánnal jól lehetett írni, imádta a filmet, a mozit, abszolút hajlékony volt munka közben. Kedves, toleráns embernek ismertem, aki gyűlölni is tudott. Rettenetesen erős tartása volt, amit nem lehetett szenvedély nélkül viselni. A locsolókocsit mindketten nagyon szerettük, Iván maximálisan elégedett volt vele, örült, hogy különös, elrajzolt arcokat is láthatott a vásznon, a későbbiek során azonban mindkettőnknek más irányba ment az élete. Én másfajta filmeket forgattam, ő pedig fokozatosan kikerült a szakmánkból. Vüág- és fiimi látásmódomat sokban befolyásolta. Nagyon jó periódusban értek a dolgai, komoly biztatást jelentettek számomra egy olyan korban, amikor a realizmus volt a megkövetelt, hivatalos irányzat. Jó érzés volt titokban olyan valakire támaszkodni, akitől ez idegen volt, ugyanakkor valami nagyon nagy minőséget képviselt.”
