Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-06 / 230. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 6. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ THE INDEPENDENT A brit kormány titokban 14 millió fontot ajánlott Moam- mer el-Kadhafi líbiai vezetőnek az 1970-es években cserébe azért, hogy Tripoli hagyjon fel az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) katonai támogatásával - írta a The Independent brit napilap. Harold Wilson volt kormányfő tárgyalásokat folytatott Líbiával az Észak-írországba irányuló líbiai fegyverszállítmányok leállításáról. Az 500 millió fontnak megfelelő ajánlat egy csomag része volt, mellyel London Kadhafit akarta kiengesztelni és megpróbálta előmozdítani az észak-afrikai országgal való kereskedelmet. A tárgyalások végül nem jártak sikerrel - írta a The Independent. (mti)- Úgy tűnik, a cigaretta és az alkohol mellett a politikát is meg kell tiltanom önnek! (Peter Gossónyi rajza Az ellentmondó statisztikák szerint a megtorlás során mintegy 500 halálos ítélet született Százhatvan éve végezték ki az aradi vértanúkat Százhatvan éve, 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány volt miniszterelnökét. Október hatodikét 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánították. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák ugyan amnesztiát kaptak, de ez nem büntetlenséget jelentett, sokukat a császári seregbe sorozták be. A magasabb rangú tisztek, tisztviselők és képviselők hadbíróság elé kerültek, a tárgyalások sorrendjét a „bűnösség” foka határozta meg. Először Pesten gr. Batthyány Lajos volt miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perére került sor. Batthyányi még 1849 januárjában letartóztatták, és végül az olmützi törvényszék ítélte - felsőbb utasításra - kötél általi halálra. Esetében a bíróság a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozott, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. Hay- nau október 5-én erősítette meg az ítéletet. Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték felségsértés és lázadás miatt halálra. Haynau ezt 30-án jóváhagyta, de Gáspár András, Ferenc József egykori lovaglómestere büntetését végül börtönre változtatták. A kivégzéseket október 6-ra, a bécsi forradalom évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, ezért nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta az ítéletet, ami miatt Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: „Allez Jäger, éljenahaza!” Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger- Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Sch- weidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. (Lázár Vilmos csak ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon.) Előbb a vár északi sáncában a golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Sch- weidelt, Dessewffyt és Lázárt lőtték agyon, majd a többi kilencet akasztották fel a vártól délre egy sebtében összetákolt bitófára. A holttesteket elrettentésül estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró helylett. Az ellentmondó statisztikák szerint a megtorlás során mintegy 500 halálos ítélet született, s körülbelül 110-et hajtottak végre. A legismertebb emigránsokat in ef- figie - távollétükben - végezték ki, azaz nevüket egy akasztófára szö- gelték. Másfélezer embert ítéltek sokévi börtönre vagy változtatták erre a halálos ítéletet, a honvédsereg állományának 25-30 százalékát besorozták és hét évet kellett szolgálniuk távol a hazától. A hosszúhullám csak 1850júliusától mérséklődött, amikor az európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a „hatáskörét túllépő” Haynaut. Angela Merkel két és fél éve első vezető női politikusként látogatott a szigorúan iszlám Szaúd-Arábiába Lehet homoszexuális külügyminiszter? MTl-HÁTTÉR Németországban senki nem csinált ügyet abból, hogy a vasárnapi parlamenti választások legnagyobb győztesének számító liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) elnöke, a homoszexualitását már évek óta nyíltan vállaló, 47 éves Guido Westerwelle a választási partin több mint 1000 FDP-tag jelenlétében élettársával, a 42 éves üzletemberrel, Michael Mronz-cal közösen ünnepelt. Mint ahogy abból sem, hogy a másnapi lapok - mindenekelőtt a több milliós Bild - erről fotókkal bőségesen ellátott tudósításokban számolt be. De a hangsúly azon volt, hogy az Angela Merkel kancellár vezetette konzervatívok csakis az FDP-nek - és személy szerint Guido Westerwellének - köszönhetik a győzelmet, illetve azt, hogy a korábbi nagykoalíciót egy konzervatív-liberális koalíció válthatja fel. Westerwelle és a kölni üzletember kapcsolatáról szinte egyetlen szó sem esett. A győzelemmel Westerwelle egy csapásra a külügyminiszteri tisztség jelöltje lett, amit - egy-egy elhamarkodott véleményt nem számítva - a politikusok táborában senki nem kérdőjelezett meg és az amúgy csípős nyelvű média is természetesnek vette a dolgot. Mint a Financial Times Deutschland, az egyik legelismertebb német újság is. Csütörtöki kommen- táijában a lap határozott igennel válaszolt arra az önmaga által feltett kérdésre, lehet-e Németországnak homoszexuális külügyminisztere. Az újság információi szerint a keresztény pártok, a CDU és a CSU, sőt a szociáldemokrata SPD legkonzervatívabb köreiben voltak fenntartások egy olyan külügyminiszterrel szemben, aki nyíltan vállalja homoszexualitását. Az említett körökben sem a másság ellen foglaltak állást, inkább amiatt aggódtak, hogyan tud egy homoszexuális külügyminiszter a német diplomácia szempontjából fontos arab országokba utazni, amelyekben büntetik a homoszexualitást. A Financial Times Deutschland szerint a német külügyminisztériumban ugyanakkor semmifajta ilyen „megfontolást” nem vetnek fel a minisztérium jövendő gazdájával kapcsolatban. De - mint az újság írta - a kancellári hivatalban sem. Az újság arra is emlékeztetett, hogy Angela Merkel két és fél évvel ezelőtt első vezető női politikusként tett látogatást a „szigorúan iszlám” Szaúd-Arábiában. Annak idején sokan figyelmeztették Mer- kelt, hogy ne feledkezzen meg a nők számára kötelező fekete lepelről, az abajáról, a kancellár mégis szokásos nadrágkosztümjében - abaja nélkül - sétált a palota oszlopai között. És semmifajta diplomáciai válságot nem okozott. A lap arra is emlékeztetett, miként viselkedett Németország háború utáni első kancellárja, a konzervatív Konrad Adenauer, amikor 50 évvel ezelőtt külügyminiszteréről, Heinrich von Brentanóról kiderült, hogy homoszexuális. „Nekem teljesen mindegy, egészen addig, míg engem meg nem környékez” - idézte a Financial Times Deutschland Adenauert, akit - mint a lap fogalmazott - egyáltalán nem zavart a dolog. Abban az időben ez rendkívül liberális felfogásnak számított, a homoszexualitást akkoriban még büntették Németországban- emlékeztetett az újság. A német toleranciát, a másság tiszteletben tartását jelzi az is, hogy a csütörtöki sajtó a szociáldemokraták jövendő kancellárjelöltjeként említette azt a személyt, aki a német politikusok közül annak idején elsőként vállalta a nyilvánosság előtt homoszexualitását. A szóban forgó személy Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere, és kancellári esélyeit senki nem vonja kétségbe. KOMMENTÁR » ... • - r - .■VVj-.'iV.*. ŤsZ&SŔ&mž?, t? --T A jövőt végképp eltörölni GÁLZSOLT Kelet-Közép-Európa országaiban a rendszerváltás óta nem volt olyan kormány, amely a gazdaságot és a közpénzügyeket olyan jó helyzetben örökölte volna meg, mint a Fico-kabinet 2006-ban. A régi jó munkásmozgalmi dal („a múltat végképp eltörölni”) által inspirálva a szlovák kormánynak azóta sikerült tönkretennie elődje hagyatékát, de itt nem állt meg. A 2010-es költségvetés tervezete arról árulkodik, hogy szorgosan dolgozik a (jobb) jövő eltörlésén is. A büdzsé sarokszámai egy összefüggő, nagy aknamezőt alkotnak, amelyen lépni sem lehet robbanásveszély nélkül. Valószínű, hogy sem a makrogazdasági előrejelzések (amelyekre a költségvetés épül), sem a büdzsé előirányzatai nem teljesülnek. Előszöris, az 1,9 százalékra becsült jövő évi szlovákiai gazdasági növekedés - akárcsak a 12,1 százalékra várt munkanélküliség-túlzottan optimista jövőkép. Különösen egy olyan kormánytól, amely idén 6% feletti növekedést várt, amiből végül csaknem ekkora visszaesés lett. Ebből tanulhattak volna. Ennél is túláradóbb derűlátásra vall, hogy az uniós alapokból 3,5 milliárd eurót terveznek lehívni, ami csekélyke harmincszorosa az eddig felhasznált összegnek. Másodszor: elképesztő, hogyakormányakiadásokl5%-os (az unióban a legnagyobb) növelését tervezi az idei költségvetés terveihez képest. Eközben Fico a spórolásról, Počiatek pénzügyminiszter meg a büdzsé konszolidációjáról beszél. Ez utóbbi abban merülne ki, hogy az idei (a tervezettet több mint háromszorosan felülmúló), a bruttó nemzeti termék (GDP) 6,3%-ára várt államháztartási hiány 5,5%-ra apadna. Itt jön a harmadik nagy bukfenc, mivel ehhez a „konszolidációhoz” az kellene, hogy a kiadások állami költségvetésen kívüli részei enyhe többlettel zárjanak. A Szociális Biztosítónál ez azért illúzió, mert több mint 130 ezer fővel apadt a járulékot fizető foglalkoztatottak száma, miközben a nyugdíjasoké havonta kétezerrel nő, ráadásul Fico a szociális standardok megtartását és nyugdíjemelést ígér. A két állami egészségbiztosító egyesülésük ürügyén nemrég gombolt le 65 milliós plusztámogatást az állam bácsitól, ráadásul őket is érintik az elbocsátások miatt kiesőjárulékbevételek. Ezért aligha fognak nullszaldósan gazdálkodni. És a helyhatósági választások évében ez az önkormányzatoktól is nehezen várható el. Negyedszer: az ország történetének legnagyobb hiányába még mindig nem számítják be az állami egészségügyi intézményekben körbetartozások révén, illetve a PPP-beruházások keretében növekvő implicit államadósságot. Reálisan inkább az várható, hogy - egy populista kormányzat tipikus választási költségvetéséről lévén szó - az államháztartási hiány még az idei rekordnál is nagyobb lesz, a GDP-arányos államadósság pedig a 2008-as 27,5%-ról nem 42%-ra, hanem még magasabb szintre ugrik. Ilyen lesz a gyakorlatban Fico spórolása és Počiatek konszolidációja. A tragédia az lehet, ha a Smer a választóktól még négy évre megkapja a mandátumot arra, hogy a fő kormánypárt lehessen (minden eddigi közvélemény-kutatás ezt vetíti előre). Akkor végleg temethetjük a jövőt, annyi lesz a tátrai tigrisnek. A Nyugatot legfeljebb az államadósság mértékének tekintetében étjük utol - de ebben az egyben nagyon gyorsan. TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY A Hospodárské Noviny című cseh politikai és gazdasági napilap szerint a Lisszaboni Szerződés jóváhagyása az ír népszavazási igennel befejeződött. Ezentúl azonban nehezebb lesz a nemzeti érdekek védelme és érvényesítése. Bár az euroszkeptikus Václav Klaus cseh államfő most nagy napjait éh, mert övé lesz a végső szó,saviláglapokelsőoldalánfog szerepelni, ő is tudja, hogy a szerződés jóváhagyását nem tudja megakadályozni. Az ünneplés helyett azonban a cseheknek most inkább arra kellene odafigyelniük, hogyan védjék meg nemzeti érdekeiket-írta a lap. „Most mindenütt nagy szavakat hallani, hogy Dublinban Európa nyert. Az üdvrivalgás helyett azonban inkább fokozott figyelemre van szükség: mától fogva ugyanis érdekeink érvényesítése az Európai Unióban nehezebb lesz, s gyakrabban fog kelleni igazodnunk a többség véleményéhez” - áll a tekintélyes újságban, amely szerint a cseheknek három dologra kell különösen figyelniük. Az első az a paragrafus, amely többségi döntést engedélyez olyan kérdésekben is, amelyekben eddig a vétójog volt érvényben. Ezt Prága már kezelte, miután megkötötte a kormány kezét, amely semmiféle döntési jogot nem ruházhat át az EU-ra a parlament jóváhagyása nélkül. A második az alapvető szabadságjogokkérdése. Ez jelentősen kiszélesíti a kollektív társadalmijogok körét, ami nagy teret nyit a szakszervezetek előtt, és nehezítheti a vállalkozásokat. Problémát jelenthet a szabályokat magyarázó Európai Bíróság is. A harmadik érzékeny témát a közös külpolitika jelenti. Ez Csehország számára „kockázatos lehet“, különösen abban a helyzetben, amikor Oroszország nyíltan visszaköveteli közép-európai befolyási övezeteit. Legalább Párizsban nem titkolják, hogy a Kreml fontosabb lehet számukra, mint uniós kollégáik aggodalmai. „Lisszabont el kellett fogadnunk, bár formálisan jogunk volt nemet mondani” - írta a Hospodárské Noviny a parlamenti jóváhagyásra utalva. „Azok, akik Lisszabont akarták, sokan és befolyásosak voltak, ezzel kötötték össze karrierjüket és ambícióikat. Ugyan senki sem mondja ki hangosan, két lehetőségünk volt: vagy jóváhagyni a szerződést, vagy távozni az Európai unióból.” (mti)
