Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-16 / 239. szám, péntek

Fagyasszuk le otthon a zöldfűszereket! 14 Ízvilág _____________ Hagyjuk a boltit! ISMERTETÉS Az igazán profi ínyencek sem tudják képzelni, hogy friss fűszer helyett szárítottál érjék be, és er­ről késő ősszel és télen sem kell le­mondaniuk, mert cserepes fűszer- növények bárhol kaphatók. Sok­kal érdemesebb azonban otthon lefagyasztani a saját kert vagy bal­kon termését: nemcsak olcsóbb, hanem sokszor vitamindúsabb fűszerekkel ízesíthetünk majd. Most már lassan tényleg télies­re fordul az időjárás, emiatt idő­szerű lefagyasztanunk, tartósíta­nunk a kertben és a konyhapárká­nyon található fűszernövényein­ket, ületve azok hajtásait és leve­leit, amelyeket így majd télen is frissen keverhetünk vagy süthe- tünk-főzhetünk mediterrán és magyaros ételeinkbe egyaránt. Ér­demes a fagyok előtt megkezdeni a szüretelést és a tartósítást, de mielőtt belevágunk, gyorsan néz­zük át, mit hogyan fagyasztha­tunk. A zöldfűszerek házi tartósításá­ra több módszer kínálkozik, lehet nyersen, többnyire hűtve, vízbe állítva tárolni, szárítással, sózás­sal vagy savanyítással tartósítani, de a legegyszerűbb és legkíméle­tesebb módszer a gyorsfagyasz­tás, ezzel garantált leginkább, hogy megőrizzük a fűszernövény zamatát és vitamintartalmát. A fa­gyasztásra legalkalmasabb a -18 Celsius-fokos hőmérséklet. A fa­gyasztókon csülagokkal jelzik, hogy alkalmasak-e gyorsfagyasz­tásra: a három csillag azt jelenti, hogy -18°C elérhető a fagyasztó­val, de gyorsfagyasztásra nem ké­pes, a négy csillag pedig a gyorsfa­gyasztásra is alkalmas készüléket jelzi. Kis fűszernövény-csomago­kat a három csillagos fagyasztóval is készíthetünk, mert a kis tö­megű, de nagy felületű zöldfűsze­rek pillanatok alatt megfagynak. Alapvetően három módszerrel tartósíthatjuk a fagyasztónkban a zöldfűszereket: szárazon, olajjal vagy vízzel elkeverve. A legegy­szerűbb a szárazon fagyasztás, lássuk hozzá a lépéseket: a zöldfű­szert mossuk meg, tiszta konyha­ruhán vagy papírtörlőn szárítsuk meg. Vágjuk össze, végül tiszta műanyag dobozban tegyük be a leghidegebb fokozatra állított fa­gyasztóba (nem kell lenyomkod­ni, hogy minél több féljen a do­bozba, csak lazán legyen). A fa­gyasztással a levelek nedvesség- tartalma nagyrészt megmarad, de kiolvasztás után löttyedté válhat­nak, ezért érdemes a fűszereket jól összevágni. Felhasználáskor csak kikotoijuk egy tiszta kanállal a szükséges mennyiséget a doboz­ból. Fontos, hogy nem szabad ki­olvasztani a jeges fűszerrel teli dobozt, mert az újrafagyasztás már nem tenne jót a maradéknak, elveszne a vitamintartalom, és az élvezeti értéke sem lesz már a ré­gi. Szükség sincs rá, mert a fagyos zöld levelek vagy szárak másod­percek alatt felolvadnak a forró ételben. Olajjal vagy vízzel éppen olyan, illetve sokkal finomabb és természetes alapanyagú zöldfű­szer kockákat is készíthetünk, mint amilyeneket készen is árul­nak a boltokban. Nem ördöngös­ség házilag előállítani őket, csak egy jégkocka-készítőre van hozzá szükség, és máris kezdhetjük: az összevágott fűszert kevés vízzel vagy olajjal keverjük össze, tölt­sük a mélyedésekbe és fa­gyasszuk meg. Miután megfagy­tak a kockák, ki is vehetjük a for­mából, és zacskóban vagy kisebb dobozban tárolhatjuk felhaszná­lásig. Érdemes megjelölni, hogy olajos vagy vizes kockákról van-e szó, mert az olajos nem alkalmas minden ételbe, meg nem is biz­tos, hogy kell még extra olaj bele. Mindenféle fűszerkeveréket is készíthetünk ízlés szerint, de je­löljük meg a dobozon, hogy mik szerepelnek benne, mert nem biztos, hogy hónapok múlva is emlékszünk majd arra, hogy pon­tosan miket aprítottunk össze egy kora őszi hétvégén. Illatra és kós­tolásra mindenesetre akkor is el­dönthetjük, illik-e a tervezett ebédbe, bár valószínűleg nem nagyon fogunk válogatni, mert ezek az izgalmas fűszermixek szinte minden kedvencünket tar­talmazzák, amelyek szinte min­den ételbe valók, (noilapozo) ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 16. www.ujszo.com ÍZT jól kifőztük „Rám nem jellemző az éhezés” Lucia Hablovičová, a Miss Szlovákia szépségverseny igazgatója, egykori modell „Tévedésből kerültem nagyvá­rosba, ezt mindig mondom. Gye­rekkoromban imádtam vidékre járni a nagymamához, ott az öcsémmel nyaggattuk az állatká­kat, persze, szeretetből, s ez a vi­szony mindmáig megmaradt. Jó ideje, hála istennek sikerült úgy megoldanom az életemet, hogy kiköltözhettem Pozsonyból egy vi­déki házba, s ott folyton túrom a földet, no meg az állataim is jól ér­zik magukat. Most már csak arra kell vigyáznom, hogy a két ku­tyámhoz ne szedjek össze még egy egész állatkertet, a múltkor a gyerekek egy szegény, nyávogó kismacskát találtak, s engem hív­tak, hogy segítsek. Nem is azzal van baj, hogy etetni kell, hanem a macskákra allergiás vagyok, bár imádom őket. Egyébként a kutyu- saimnak is főzök, nem csak ma­gamnak. E téren nem vagyok el­kényeztetett, tizenhat évesen mentem ki Párizsba, tíz évig vol­tam modell, s ennek zömét ott töl­töttem, két esztendeig voltam Mi­lánóban. Mindenütt magamra voltam utalva, meg kellett tanul­nom mindjárt főzni, elvégre nem járhattam örökké étterembe kajál­ni. Bár a modellekről az a hír járja, hogy folyton éheznek, rám ez nem volt jellemző. Persze, nem főztem magamnak háromfogásos vacsorát, kezdetben leggyakrab­ban spagettit ettem, vagy valami­lyen félkész ételt vettem, ami gyorsan elkészíthető, aztán foko­zatosan áttértem az olasz és a francia konyha más ínyencségeire is, s mindmáig ez a kedvencem. Ebből fokozatosan alakult ki a sa­ját konyhaművészetem, mert nem recept szerint készítem az ételt, a fantáziámra hagyatkozik, s így az­tán mindig más, még egyszer sem sikerült ugyanolyanra. A barátaim tudják, hogy imádok főzni - néha öt-hat órát töltök a konyhában. S azt mondják, hogy finom a főz- töm. Változatosan főzök (persze, ha van kinek, magamnak, csak magamnak nem érdekes, azt csak úgy összecsapom), a hazai kony­ha hagyományos ételeitől kezdve - sokszor főzök gulyást és pörköl­töt, fasírozottat - az olasz kony­hán át a franciáig. Egyébként az utóbbinak főbb jellemzői, hogy az ételei túlnyomórészt vajjal vagy növényi zsiradékkal készülnek, így könnyen emészthetők, válto­zatosak. Az édesvízi és tengeri ha­lak, a csigák, a rákok hidegen vagy melegen elkészített formái számtalan változatban, hozzáillő mártásokkal szerepelnek étrend­jeikben, s a húsételek is sok-sok változatban - marha-, borjú-, ürü- és bárányhúsból - készül­nek, a sertéshús ritkábban szere­pel az étrenden, annál többször a háziszárnyas és a vadhús. S ami engem külön megragadott, az a saláták rendkívüli gazdagsága. Az egyszerű fejes salátát is sokfé­leképpen készítik: ecettel, olajjal vagy majonézzel, mustárral, vagy különféle mártásokkal. Tésztáik, desszertjeik könnyűek, finomak. A franciák az étkezés igazi befe­jezőjének a sajtot tekintik, s bi­zonyos ételek kiegészítőjeként gyakran használnak gyümölcsöt.” Hozzávalók (4 személyre) 60 dkg vöröshagyma, 5 dkg vaj, 2 ek liszt, reszelt sajt, só, bors Elkészítése Egy kisebb fazékban megol­vasztjuk a vajat, majd beletesszük a vékonyra szeletelt vöröshagymát, és megpirítjuk. Rászóljuk a lisztet, összekeverjük és hozzáöntünk másfél liter vizet, felforraljuk, majd közepes tűzön 20 percig főzzük Tűzálló kerámia tálakba öntjük, majd fokhagymás pirítóst teszünk a tetejére, megszóljuk reszelt rajt­tal, és a sütőbe tesszük, hogy a sajt megpiruljon a tetején. Francia hagymaleves Francia quiche Hozzávalók • 15 dkg liszt, 5 dkg margarin, 1 tojássárgája, 2 dl tejföl, 5 dkg sza­lonna, 4 tojás, őrölt bors, só, kevés reszelt hagyma, kevés reszelt sajt. Elkészítése Tésztát készítünk a lisztből, a margarinból, a tojássárgájából kis só hozzáadásával. Hagyjuk pihenni, majd tepsiformára nyújtjuk, és félig megsütjük. A szalonnát megpirít­juk, hagymát reszelünk bele. A tej­fölt a 4 tojással és a borssal kikever­jük, és a félig sült tésztára öntjük. A tetejére szóljuk a reszelt sajtot, és forró sütőben megsütjük, (urbán) IZVILAG A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika (ízvilág - 02/59233 427). Az ízvilágban használt képek forrása: sxc.hu. Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava, e-mail: izvilag@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom