Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-14 / 237. szám, szerda
14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 14. www.ujszo.com A késedelem oka az egyik cég anyagi gondja Nincs pénz az ipari park befejezésére ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Rozsnyóbánya. Még tavaly novemberben kezdték meg építeni a rozsnyói ipari parkot azzal, hogy idén októberben fejezik be. Ez a határidő néhány hónappal kitolódik. A polgármester szerint a késedelem oka az egyik szállító cég anyagi gondjaiban keresendő. A rozsnyói ipari park Rozsnyóbányán épül, a valamikori vasércbánya helyén. Ha elkészül, mintegy tíz cég teleped- hetleitt,eza munkanélküliség által leginkább sújtott régióban több száz új munkahelyet jelentene. ,A területen a Kelet-Szlovákiai Elektromos Műveknek trafóállomást kellene felépítenie, amelyet a társaság saját forrásból finanszírozna” - tájékoztatott a polgármester. Vladislav Laciak hozzátette, mintegy 166 ezer euróról (5 millió korona) van szó, de ez a pénz pillanatnyilag hiányzik. ígéretük szerint azonban a munkát a jövő év első két, legfeljebb harmadik hónapjában elvégzik. Ezzel együtt pedig az ipari parkot műszakilag is átadhatják, és készen állhat a beruházók fogadására. 2007 végén a város és a gazdaságügyi minisztérium szerződést kötött, amelynek révén a minisztérium 5643 ezer euró (170 millió korona) vissza nem térítendő támogatást adott az ipari park felépítésére. A polgármester elmondta, ebből a forrásból 896 240 ezer eu- rót (27 millió korona) használtak fel a területek felvásárlására, és a projekt megvalósítására. A pénz egy részét pedig a földmunkákra költötték. A maradékot az építkezés befejezéséig, jövő márciusig el kell költeni. Az ipari park iránt már érdeklődik néhány potenciális beruházó, igaz, az előszerződést eddig még csak egyetlen vállalattal, a higiéniai termékeket gyártó és forgalmazó szlovák Celltex-szel írták alá. A területen 150 új munkahely létesülne. További munkalehetőséget várnak egy kínai társaságtól is. „A következő hónapban ellátogat Rozsnyóra a kínai nagykövet, akivel beruházókról is tárgyalni fogunk” - mondta Laciak. A többi befektető letelepedése még bizonytalan. „Megtette a magáét a gazdasági válság is, például az egyik japán befektető is elbizonytalanodott” - mondta a polgármester. Hasonló a helyzet egy fémbútorokat gyártó holland céggel is, és egy további vállalattal, amely 200 munkahelyet ígért. Az Ekoplastika Slovakia, amely hulladék-újrahasznosítással foglalkozik, anyagi forrásra vár. „A velük való együttműködés akkor lesz lehetséges, ha sikeres lesz a pályázatuk. Ez a cég 150 munkahelyet ígér” - mondta a polgármester. Az befektetők két héttel a műszaki átadást követően beköltözhetnek az ipari parkba. „Azt vátjuk, hogy márciusban már 100-350 ember számára akad munkahely” - reménykedik Vladislav Laciak polgármester. (kov) A város jelöli ki a parcellákat Parkolóhely rendelésre ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Vágsellye. Új parkolóhelyeket létesít a város a lakosok anyagi hozzájárulásával. A legutóbbi ön- kormányzati ülésen a városatyák úgy döntöttek, az első fázisban, kilenc utcában mintegy száz parkolóhelyet létesítenek. A gépkocsi-tulajdonosok a városházán érdeklődhetnek az új lehetőség iránt. A program célja szebbé varázsolni a közterületeket, a környezetrendezéshez betonkockát fognak használni. A járási székhelyen, más városokhoz hasonlóan, évek óta parkolási gondokkal küzdenek. Vágsellye önkormányzata szerződést kötne a parkolóhelyet igénylő lakosokkal, és elvégezné helyettük a szükséges munkálatokat. A szerződésben a gépkocsi tulajdonosa a területrendezési munkálatok egyik résztvevőjeként szerepelne. A szerződéses fél ötszáz euró fejében három évig használhatná a parkolóhelyet. Az első fázisban - 2010. május 30-ig - a város által ajánlott gond (Képarchívum) Szigorították a feltételeket A városatyák az első őszi ülésükön szigorították a parkolási feltételeket. Mostantól tilos más rendszámú gépkocsival állni a fizetett helyeken. A városi rendőrség munkatársai azokat az autótulajdonosokat is megbírságolják, akik nem a bejelentett rendszámú gépkocsival parkolnak a kijelölt helyükön. (száz) területeken építenének parkolókat. A második fázisban - 2010 szeptember 30-ig - a lakosok javasolhatnának további utcákat, ahol nagy szükség lenne újabb parkoló létesítésére. A Billa, a Kaufland és a vágvecsei városrészben található Tesco bevásárlóközpont közelében élő autótulajdonosoktól megtudtuk, több alkalommal is igénybe vették a boltok parkolóját, amikor foglalt volt a házuk előtti útpadka. Itt azonban nem tudják szemmel tartani a gépkocsijukat. Nyugodtabbak lennének, ha éjszakára közvetlenül az ablak alá parkolhatnának. A parkolóhelyek iránt érdeklődő gépkocsi-tulajdonosoknak, akik már az első fázisban igényt tartanak egy-egy helyre, kérvényt kell benyújtaniuk a városházára, a következő címre: Szentháromság tér 7,927 01 Vágsellye. (száz) Jövőbe mutató következtetések vonhatók le a magyar-szlovák határszélen kialakult helyzet elemzéséből Határhelyzet - kérdésekkel és válaszokkal Bazsó Lajos, Rajka: „Elgondolkodtató, mi készteti az embereket arra, hogy megváljanak az ingatlanoktól..." (A szerző felvétele) A Magyar Tudományos Akadémiának, illetve a so- morjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézetnek köszönhetően ismét téma a „pozsonyi határhelyzet”. Pontosabban: végre téma, hiszen az elkövetkező egy évben komoly szakmai vita alakul ki az immár a magyar-szlovák országhatárt is átlépő agglomeráció körül. LŐR1NCZ ADRIÁN Európa a világnak az a része, ahol az országhatárok csak elvétve esnek egybe az etnikai határokkal, s nem kivétel ez alól a Kárpát-medence sem. A XX. század elejéig természetesen fejlődő térségeket az első, majd a második világháborút követő határrendezések során felaprózták, gondosan mellőzve az ésszerűségnek még a látszatát is. Ennek tudható be például az, hogy Dél- Szlovákia régióinak egy része mindmáig leszakadozó térség. Egy másik „helyi specifikum”, hogy a Szlovák Köztársaság fővárosa egy határszéli település lett, mely a tudatos betelepítési politikának köszönhetően fél évszázad múltán egyszerűen „túlcsorduld’, így lakossága előbb a Kis-Kárpá- tok keleti lábainál elterülő településeket, majd az Erdőhát falvait és városait, később Szencet és vidékét, a kilencvenes évek elején pedig a Felső-Csallóközt vette célba. A schengeni övezethez való csatlakozás óta folyamatos kiköltözés tapasztalható a hármas határ térségében elterülő magyarországi falvak irányába, melyek óvatos becslések szerint másfél-két évtizeden belül Pozsony „kertvárosaivá” válhatnak. Az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete, illetve a Fórum Intézet által néhány hete útjáraindított, Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén - Közszolgáltatás-fejlesztési hálózat Pozsony határon átnyúló agglomerációjában elnevezésű, egyéves kifutású projekt célja, hogy az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve válaszokat adjon a város és a vidék hasznos együttélésének problémába. Somorja megállíthatatlan folyamat Az együttműködési programba hat település kapcsolódott be - a Duna „innenső” oldalát Vajka, Po- zsonypüspöki és Somorja képviseli, míg a „túloldalt” Mosonmagyaróvár, Rajka és Dunakiliti. A kutatók szerint hat mintatelepülés, melyek fejlődésén felmérhetők a várható tendenciák. „Somoija iránt bő egy évtizeddel ezelőtt kezdtek érdeklődni a pozsonyiak - tudom meg Domsitz Károly polgármestertől -, mivel nagyon jó volt a megközelíthetősége, s itt nem kellett nyelvi problémákkal számolniuk, mint a magyarországi vagy ausztriai falvak, városok esetében. A beköltöző, pozsonyi polgárok megtartották fővárosi munkahelyüket, ám a gyerekeik már itt járnak iskolába. Néhány éve lelassult a betelepülési folyamat, aminek oka az úthálózat leterheltségében keresendő. Az alig harminc kilométerre fekvő fővárosba be-, vagy onnan kijutni a reggeli és az esti csúcsforgalom idején körülbelül másfél órás tortúra. Ugyanakkor a városban csökkent az építkezési lehetőségek száma, s a gazdasági válság szelét természetesen az ingatlan- piac is megérezte.” Körülbelül ezerötszázzal növekedett a lakosság lélekszáma a betelepülési hullám következtében, ma tizenkét és fél ezer ember lakja a várost. A 2001-es népszámlálási adatok szerint az ezredfordulón Somoiját 65 százalékban magyar, 35 százalékban pedig szlovák ajkúak lakták. A polgármester becslése szerint ez az arány ma 55:45 százalék lehet. Nem a betelepülők okozták, hogy a város szlovák tannyelvű iskoláját ma kétszer annyi gyerek látogatja, mint a magyar tannyelvűt, mondja Domsitz. A helyiek egy része a könnyebb boldogulás reményében már korábban is a szlovák tannyelvű tanintézményt részesítette előnyben az anyanyelvivel szemben, sikertörténetekről beszámolni most nem fogok. Elgondolkodtató viszont a polgármester víziója Somorja jövőjéről: „Ez egy megállíthatatlan folyamat; s szerintem nem áll messze a valóságtól, hogy húsz éven belül a nemzetiségi arányok 65:35 százalékra változnak, és Somorján a szlovák ajkúak lesznek többségben.” Vajka - lovat alájuk...? A bősi vízierőmű felvízcsatornája által szigetre szorított, kilencven százalékában ma is magyarlakta kisközség jó megközelíthetősége, illetve a természeti környezet miatt vált vonzóvá a pozsonyiak számára. ,A vajkai illetőségű lakosok lélekszáma négyszázötven fő körül mozog - mondja Álló Donát polgármester -, ugyanakkor további több mint kétszáz állandó lakhellyel nem rendelkező személy él a községben. Ennek megvan az a hátránya, hogy a falu nem kapja meg utánuk az úgynevezett fejpénzt, ugyanakkor minden lakossági szolgáltatásra igényt tartanak, sőt olykor túlzott igényekkel lépnek fel a községgel szemben.” Néhány évvel ezelőtt Vajkát a média a szomszédságában épülő üdülőövezet miatt kapta fel. A nagyléptékű tervek megvalósultak, a Vajkai-tó partján, illetve a Dunamenti Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet tőszomszédságában felépült rekreációs zóna „ezerrel várja” az ingatlanok iránt érdeklődőket, akik a gazdasági válság miatt ma már kissé visszafogottabban költekeznek. ,A törvény lehetővé teszi, hogy egy természetes személy az üdülőjét jelölje meg állandó lakhelyként - tudom meg a polgármestertől. - Kétszázötven hétvégi házzal és egy átlagos, négytagú családdal számolva ez megközelítőleg ezerfős gyarapodást jelentene Vajkának. Megjegyzem: az üdülőzóna önálló közműhálózattal rendelkezik, így azok fenntartása, kezelése nem terhelné le a községet.” A beköltözés hozadékainak taglalása során Áló Donát a község pénztárába ingatlanadó címén becsordogáló tiszta jövedelmet emeli ki, majd megjegyzi: az eddigi tapasztalatokból kiindulva viszont biztos abban, hogy néhány éven belül úgymond nemzetiségi vonzata is lesz a jelenségnek, s egyéb konfliktushelyzetekkel is számolni kell. íme, az aktuális téma: egy Pozsonyból leköltözött család ma azért küzd Vajkán, hogy a község vezetése rendeletben tiltsa be a lótartást - mivel a ló erős szagot áraszt. Rajkaa mai magyar valóság Míg a nemzeti beállítottságú magyar sajtó gyakorta hullat gyászkönnyeket a magyar-szlovák határszélen fekvő Rajkáért, Bazsó Lajos polgármester megnyugtat: a helyzet korántsem ennyire lehangoló. , Az elmúlt években mintegy ötszáz szlovák állampolgár települt át községünkbe, közülük körülbelül kétszázan rendelkeznek a bevándorlási hivatal által kiállított lakcímkártyával - tudom meg. Rajka lélekszáma így ma eléri a kétezemyolcszázat, s bár a betelepültek nem kis arányban vannak jelen, nem hinném, hogy az elszlovákosodás az, ami legjobban jellemezné a mai magyar valóságot. Az itt élő közösség természetesen egy merőben új helyzettel találta magát szembe, melyet fel lehet mérni, lehet elemezni, de szerintem a válasz az egyénben, az emberben keresendő. Elgondolkodtató, hogy miért is kínálják fel önként a házaikat, földjeiket eladásra, s kíváncsi volnék arra is, hogy a magyar hazát féltők mit szólnának ahhoz, ha történetesen nem szlovákok, hanem osztrákok vagy amerikaiak telepednének le Rajkán...? Mielőtt tehát pálcát törnek a rajkaiak fölött, meg kellene hallgatni az indokaikat, s elgondolkodni afölött, kit terhel a felelősség azért, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben itt nem alakult ki egy jól működő, megtartó közösség.” Bazsó Lajosnak nincs tudomása arról, hogy a leghangosabb bírálók közül valaha valaki is tett volna ennek érdekében. „Elvonatkoztatva minden politikumtól, a közép-európai valóságot véve alapul a helyzet egyértelmű: adott egy község, s egy tőle alig tizenöt küométerre lévő többszázezres lélekszámú, dinamikusan fejlődő nagyváros rengeteg beruházási, üzleti lehetőséggel. Ezzel egyet tudunk kezdeni: tudomásul vesszük. Igaza van annak, aki Trianont emlegeti; de korántsem vagyok meggyőződve afelől, hogy Rajka orvosolni tudná a múlt hibáit, sérelmeit. A község és közösség történetének ez a szakasza arról szól, hogy megtanuljunk élni a lehetőséggel, s a viszonyt a kölcsönösség elvén működtessük.” Hogyan tovább? Lados Mihály, a MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének igazgatója a hármashatárszéli magyar-szlovák valóság kapcsán jegyzi meg: nem egyszeri, konjunkturális jelenséggel állunk szemben, hanem egy folyamattal, mely Pozsony földrajzi helyzetéből, fejlődéséből adódik. A szlovák fővárosnak egyszerűen nincs akkora földrajzi tere, hogy reális megközelíthetőségi távolságban helyet biztosítson annak a népességnek, mely Pozsonyba még be fog költözni - így az osztrák és a magyar oldalt egyaránt igénybe fogja venni. Ez esetben az agglomeráció túlcsordulása azt is magával vonja, hogy ha a kitelepülés elér egy kritikus tömeget, akkor a gazdaság is vonul tovább. A rajkai polgármester szerint a kedvezőtlen adózási és vállalkozási törvények miatt Magyarországnak ettől egyelőre nem kell tartania. Gond egy szál se, sommázhatnám, ilyet már látott a művelt világ, hiszen Genf elővárosa is átnyúlik a svájci-francia határon. Ugyanakkor Sceszin „teijeszke- dése” idején számtalan konfliktus fakadt a gazdaságilag elmaradott német határszéli régióban a lengyel lakosság megjelenéséből. Magyarország és Szlovákia remélhetőleg nem ezt a példát veszi át. M — ■ I lí ■T’j ..i i. ŕi-y-j-u, ’ ■' A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Siti Ü ilJlJll Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klem@ujszo.com
