Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-12 / 235. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 12. Vélemény És háttér 5 Az SNS-től jövök. Nem tudna találni egy távoli bolygót, amit felajánlanánk az MKP-nak? (PeterGossányi rajza A 105 bíró petíciója a jogszerű és normális állapotok védelmében született Apolitikus a politikus? TALLÓZÓ PER SPIEGEL A német katonai főiskolák hallgatói közül minden nyolcadik rokonszenvezik a jobboldali eszmékkel - írja a ma megjelenő számában a Der Spiegel. A müncheni és a hamburgi Bundeswehr-egye- temeken tanuló jövendő tisztek körében végzett felmérés tanúsága szerint a hallgatók 13%-a ért egyet az „új jobboldal” politikai céljaival. Az egyelőre nem publikált tanulmányból, amelyet a Bundeswehr szociológiai intézete készített, kitűnik, hogy a szóban forgó hallgatók vonzódnak a jobboldali és alkotmányellenes gondolatokhoz. Nézetük szerint „a sok külföldi fenyegetést jelent Németország nemzeti identitására”. Egyetértenek továbbá azzal az állítással, miszerint az ország „útját erős vezető elitnek kell megszabnia”. A tanulmány szerzői elgondolkodtatónak találják azt a tényt is, hogy a megkérdezett tiszthallgatóknak mintegy fele „súlyos kételyeket táplál a német parlamentáris rendszer formájával” kapcsolatban. (MT1/DPA) THESUN Madeleine McCann vagy a hasonmása tekint le egy fotóról, amely nemrég készült Svédországban, és amelynek nyilvánosságra kerülése óta a rendőrség is keresi a képen látható gyermeket. Az idén hatéves skót kislány 2007 májusában tűnt el a dél-portugáliai Praia da Luz üdülőközpontjából. Madeleine a szobában aludt, miközben szülei az épülettől nem messze, baráti társasággal vacsoráztak. Az esetet szinte példátlan nemzetközi figyélem kíséri, különösen azóta, hogy a portugál rendőrség2007 őszén az Angliában élő orvos szülőket, Gerry és Kate McCannt nyilvánította gyanúsítottá az ügyben. A The Sun, a legnagyobb brit bulvárlap szombaton azonban közölt egy fotót, amely a leírás szerint augusztusban készült Stockholmban, egy autókiállításon. A fényképen látható, rózsaszín ruhát és azonos színű sapkát, valamint fülbevalót viselő, mosolygó kislány megdöbbentő módon hasonlít ahhoz a nemrég közzétett, számító- gépes „öregítő”. eljárással alkotott portréhoz, amely azt ábrázolja, hogy Madeleine miként nézhet ki most, hatévesen. A svéd fotón látható leánygyermek és a számító- gépes portrén szereplő kislány arcvonásai szinte azonosak, szemük színe pedig megegyezik. A The Sun beszámolója szerint ahogy akép megjelent az interneten, a svéd rendőrséget rengetegen hívták fel azzal, hogy a gyermek mennyire hasonlít Madeleine- hez. Brit rendőrségi szakértők arcvonás-azonosító technológiával vizsgálták a fotót, és ennek alapján nem zárták ki az azonosságot. A képet látták Madeleine szülei is, akik szerint a fotón látható kislány valóban hasonlít ahhoz, ahogy az ő gyermekük ma kinézhet - írta a The Sun. (MTI) . Méltatlankodik a kormányfő, hogy az a 105 bíró, aki petíciót fogalmazottmeg áttételesen Štefan Harabin ellen, de alapvetően a bíróságok függetlensége okán, a hazai igazságszolgáltatást politizálja. Ugyanezt állítja kissé finomabban Vladimír Mečiar. Mindkét úr félrebeszél. LOVÁSZ ATTILA A bíróságok működésében a politika minimum a harmadik Mečiar- kormány óta keményen jelen van, de amúgy igazából az elmúlt hónapokban költözött a taláros testületek székházaiba. A beköltözés pedig akkor kezdődött, amikor a HZDS csúcspolitikusa, az adott helyzetben minisztere, Štefan Ha- rabin úgy döntött, elég volt a politikából, inkább legfelső bíró lesz, azok közt is az első. Nem tudni, arra számított-e Harabin, hogy a bíróság épületébe zárkózva majd leszáll róla a sajtó, és nem foglalkozik tovább az albán maffiafőnökkel fenntartott állítólagos kapcsolatával, vagy a fia által használt szolgálati gépkocsival. Először elkészített egy olyan törvénymódosítást, amely megerősíti a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogköreit és bebetonozott állásait, ezt megszavaztatta a Robert Ficóhoz még mindig hű kormánytöbbséggel és megvá- laszttatta magát LB-elnöknek. Szó se róla, Harabin ugyanolyan állampolgár mint mi, joga van a politikai karrierhez, s aktív választójoga mellett (tehát választhat) a passzív is megvan (tehát választható) . Abaj a visszatérésnél kezdődik. Egy hivatásos katona, rendőr, vagy bíró is dönthet úgy, hogy feladja apolitikus állását és politikai szerepet vállal, de akkor ne akarjon visszajönni. Egy aktív csúcspolitikus, aki egyben aktív pártpolitikus is, nem hitetheti el választóival vagy a szakmájával, hogy eredeti szakmájába visszatérve független- né válik egy kilépési nyilatkozattal, mert ezt nem hihetjük el. S főleg nem hihetjük el, ha - és most már konkrétan - a volt HZDS miniszter főbíróként fegyelmit indít az ő szakmai elfogulatlanságát kétségbe vonó bírók ellen, vagy amikor nyomást gyakorol, gyakorolhat alacsonyabb bíróságok vezető bíráira, hogy ugyanígy járjanak el az elégededenkedőkkel. Nem hihetjük el, hogy a főbíró független, ha egy olyan ügyvéd kamarai kizárásával ért egyet, aki állampolgári kötelességét teljesítve feljelentést és később tanúvallomást tett korrupciós ügyben egy bíró ellen. Ha- rabin számos alkalommal adott okot arra, hogy az ő emberi és bírói függedenségét legalábbis kétkedve fogadjuk. Méltadankodhat a 105 elégedetlenkedő bíró petícióján Fico és Mečiar egyaránt. Nem marad nekik más hátra, mert a megoldást nem tudhatják. Ók ugyanis a független bíróságokon esett csorbának nem a megoldói, hanem közvetíen okozói. Ha nem tudnák a jogban képzett urak (mert mindkettőnek ilyen irányú diplomája van, az egyik még docens is), hát egy abszolút laikus firkász próbálja meg elmagyarázni: a bírói függedenség nem a bíró joga, hanem az állampolgáré. A bírói függedenség nem a bírót menti fel a kritika alól, hanem az állampolgárt védi azzal a hatalommal szemben, amely gyakran kacérkodik a hatalommal való visszaélés gondolatával. A105 bíró petíciója a jogszerű és egyben normális állapotok védelmében született. Fico, Mečiar és Harabin ellen. Akikben a bírók nem a politikai oldalt, hanem a bíróságokat veszélyeztető triót látják. JEGYZET írással nagy pénzt keresni JUHÁSZ KATALIN Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Engedjékmeg, hogy felhívjam figyelmüket egy már-már tényként aposztrofálható, fontos megállapításra, amelyet eddigi beszédhallgatási és -elemzési tapasztalataim során sikerült megfogalmaznom. Jó közéleti beszédet írni nehéz. Komoly tudomány ez, amely elmélyült tanulmányok során sajátít- ható csak el. Épp ezért ma már senki sem csodálkozik azon, hogy a közemberek, politikusok beszédeit legtöbbször nem ők maguk fogalmazzák, hanem profikat híznakmegafeladattal. Magyar- országon például egy szakkérdésekről szóló miniszteri beszéd 160 ezer forint, egy ütősebb napirend előtti felszólalás 640ezer, egy miniszterelnöki programbeszéd pedig több mint másfél millió forint-legalábbis ez derül ki a HVG körkérdéséből, amelyre neves, de nevük elhallgatását kérő politikai tanácsadók válaszoltak. Kedves barátaim, önökbizonyára most egy emberként csettintenek elismerően, és teszik fel a kérdést, hogy vajon hol képeznek nálunk üyen „kreatívírókat”. Nos, el kell szomorítanom Önöket: tudtommal sehol. Az egyetemeken nincs üyen tantárgy, a magánszféra pedig érthetetíen okokból szintén hanyagolja eme területet. Túlzás • nélkül állítható, hogy Magyarország ismét lekörözni látszik Szlo- vákiátvalamiben. Budapesten ugyanis évek óta működik egy Magyar írói Akadémia nevű intézmény, amely szépírói tanfolyamokkal kezdte oktatási tevékenységét, elismert kortárs írók, költők bevonásával. Mivel azonban vers- és novellaírásból nem lehet megélni, hamarosan bővült a kurzusválaszték. Örömmel számolhatok be Önöknek arról, hogy ma már bestsellerírói, dal- szövegírói, minőségi bulvár-újságírói, sőtreklámszlogenírói mesterkurzusokra is be lehet iratkozni az említett akadémiára, persze borsos tandíj fejében. A legjobb választásnak azonban kétségtelenül a közéleti beszédírás művészetének elsajátítása tűnik. Kutatásokbizonyítják, hogy avezetőimunka 70%-ban kommunikáció. Anagytettekjól megválasztott szavak nélkül félkarú óriások. (Az előző mondatban felbukkanó képzavart kéretik pirossal aláhúzni.) Itt az ideje, hogy a volt minisztériumi szóvivők és állástalan politológusok nálunkis alapítsanak egy, a pestihez hasonló üzleti vállalkozást. Le a gyatra, követheteden és unalmas beszédekkel! Le a nyelvileg és logikailaghibás eszmefuttatásokkal! Éljenek a tömör, hatásos, szellemes felszólalások! Köszönöm megtisztelő figyelmüket! KOMMENTÁR Fico meg a foci BARAK LÁSZLÓ Egyelőre nem lehet eladni a Fico-kabinet kizárólagos és világraszóló sikereként, hogy Szlovákia „kamaszkora” dacára futballcsapatot delegálhat a labdarúgó-vb-re. így is evidenciává nemesítve, hogy Szlovákia nemcsak a gazdaság állapota tekintetében különb riválisként számon tartott és kezelt szomszédjánál, Magyarországnál, hanem a fociban is. Ezért fordult meg sokak fejében, mi lett volna abból ebben az országban, ha a kettő nullás vereség helyett hazai győzelemmel végződik a szombati szlovák-szlovén párharc. A kincstári sóder természetesen az lett volna, hogy a siker mindenekelőtt Robert Fico, a focit a legjobban szerető, legszlovákabb, legszociáli- sabb, legszebb és legokosabb nemzetvezető, valamint ugyanilyen állagú kormánya érdeme. Annak ellenére is, hogy egy-egy efféle sportsikerhez körülbelül annyi köze van a politikusoknak - tekintet nélkül arra, hogy kormányoznak-e, avagy ellenzékiek -, mint az ibolya illatához vagy a gané bűzéhez... Égyébként egyáltalán nem kell gyászolni a szombati szlovák fut- ballkudarcot, amint a vonatkozó kárörvendés is oktalanság lenne. És nem csak azért, mert sehol nincsen megírva, ami megtörténhetett volna szombaton, nem a szerdai lengyel-szlovák meccsen válik valóra. Mármint, hogy mégis kiharcolja a továbbjutást a szlovák válogatott. Aminek az ellenfélre való tekintettel is sokkal nagyobb az esélye, mint amekkora a magyar válogatotté volt Portugáliában. (A portugál és a magyar csapatjátékosai közti minőségi különbség és a szóban forgó meccsen produkált j áték miatt a három nullás vereség sajna, tulajdonképpen a magyarok számára volt hízelgő eredmény...) De mi köze is van vajon egymáshoz a szlovák és a magyar focistáknak, szurkolóknak meg a politikusoknak? Annyi biztosan, hogy a legnagyobb tömegeket megmozgató sportágként mind Szlovákiában, mind pedig Magyarországon a politikusok potenciális eszközei, sőt prédái. Olyan értelemben, hogy a nemzeti válogatottak esetieges sikerei legalább annyira befolyásolhatják a politikai, társadalmi történéseket, mint az, hogy mennyibe kerül a sör... Vagyis a kenyér, meg a cirkusz, amivel mindenekelőtt hatalmi érdekekből szokás kiszolgálni az istenadta népet. Hiszen, ha a plebsz jóllakhat, és önfeledten szórakozik, kevésbé veszi észre, hogy minduntalan hülyére veszik... Bizonyítékul tessék felidézni, mit csinált Robert Fico a magyar kormányfővel abszolvált legutóbbi eszmecseréje után. Az önfényezés, egyszersmind a magyarok cikizése, meg hát a szlovák öntudat és büszkeség glancolása céljából arról sóderolt a sajtónak, hogy Szlovákia nemzeti futballválogatottja a szlovák állam pár éves létezése dacára vb-résztvevő lehet... Pedig Fico nyilván tisztában volt azzal, hogy nem a nemzeti futballválogatottak pillanatnyi formaidőzítése, egymáshoz való viszonya volt a szóban forgó magyar-szlovák csúcstalálkozó témája és tétje. Hanem az, hogy a két szomszédos állam „válogatott*’ politikusai ne viselkedjenek úgy egymással szemben és egymás közt sem, mint két rivális drukkertábor jellemzően korlátolt, Jcöménymagosai” csapataik rangadóin... ________________FIGYELŐ Török-örmény megbékélés Törökország és Örményország külügyminisztere szombaton Zürichben írta alá azt az egyezményt, amely diplomáciai kapcsolatok létesítését és a másfél évtizede lezárt közös határ megnyitását irányozza elő. A mindkét országban megtalálható nacionalisták azonban arra készülnek, hogy megakadályozzák az egyezmény megvalósítását. Pénteken mintegy tízezer tüntető gyűlt össze az örmény főváros központjában, hogy tiltakozzon a szombati diplomáciai aktus ellen. A felvonulók plakátjain az alábbi jelmondatok voltak olvashatók: „Nem teszünk engedményt a törököknek!”, illetve, ,A népirtás nem lehet alku tárgya!” A feszültséget és a várható negatív reagálásokat jól példázta az örmény államfőnek a libanoni és a franciaországi diaszpóra körében tett minapi látogatása. Szerzs Szárgszjánt,Áruló!” kiáltásokkal fogadták Párizs utcáin az örmények, akik elítélték a Törökországgal létesítendő diplomáciai kapcsolatok tervét. A dokumentum bizottság létrehozását irányozza elő a „történelmi dimenzió” megvitatása céljából. Ez a megfogalmazás az Oszmán Birodalomban (a mai Törökország jogelődjében) az örmények terhére elkövetett 1915. évi népirtást takarja. A szakértők vitája kiterjedne a „történelmi feljegyzések és levéltári anyagok elfogulatlan, tudományos igényű megvizsgálására”, miáltal lehetővé válna „létező problémák meghatározása és ajánlások megfogalmazása”. Megfigyelők ezt a mondatot Ankarának tett engedménynek tekintik. Örményország ugyanis azt állítja, hogy a népirtás tényét nemzetközi történészek is megerősítették, s az erről folytatott vita zsákutcába vezetne. Törökország tagadja, hogy 1915-ben népirtás történt volna; állítása szerint az örmények által közölt számadatok túlzottak, az áldozatok pedig a polgárháborúban vesztették életüket. A két ország közötti megbékélés szempontjából fontos gesztus lehet az örmény elnöknek az a terve, hogy megtekinti a török és az örmény labdarúgó válogatott soron következő világbajnoki selejtező mérkőzését, amelyre Bursában, az Oszmán Birodalom XTV-XV. századi fővárosában kerül sor szerdán. (MTI)
