Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-12 / 235. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 12. Vélemény És háttér 5 Az SNS-től jövök. Nem tudna találni egy távoli bolygót, amit felajánlanánk az MKP-nak? (PeterGossányi rajza A 105 bíró petíciója a jogszerű és normális állapotok védelmében született Apolitikus a politikus? TALLÓZÓ PER SPIEGEL A német katonai főiskolák hallgatói közül minden nyol­cadik rokonszenvezik a jobb­oldali eszmékkel - írja a ma megjelenő számában a Der Spiegel. A müncheni és a hamburgi Bundeswehr-egye- temeken tanuló jövendő tisz­tek körében végzett felmérés tanúsága szerint a hallgatók 13%-a ért egyet az „új jobboldal” politikai céljaival. Az egyelőre nem publikált ta­nulmányból, amelyet a Bun­deswehr szociológiai intézete készített, kitűnik, hogy a szó­ban forgó hallgatók vonzód­nak a jobboldali és alkot­mányellenes gondolatokhoz. Nézetük szerint „a sok külföl­di fenyegetést jelent Német­ország nemzeti identitására”. Egyetértenek továbbá azzal az állítással, miszerint az or­szág „útját erős vezető elitnek kell megszabnia”. A tanul­mány szerzői elgondolkodta­tónak találják azt a tényt is, hogy a megkérdezett tiszt­hallgatóknak mintegy fele „súlyos kételyeket táplál a német parlamentáris rend­szer formájával” kapcsolat­ban. (MT1/DPA) THESUN Madeleine McCann vagy a hasonmása tekint le egy fotó­ról, amely nemrég készült Svédországban, és amelynek nyilvánosságra kerülése óta a rendőrség is keresi a képen látható gyermeket. Az idén hatéves skót kislány 2007 má­jusában tűnt el a dél-portugá­liai Praia da Luz üdülőköz­pontjából. Madeleine a szo­bában aludt, miközben szülei az épülettől nem messze, ba­ráti társasággal vacsoráztak. Az esetet szinte példátlan nemzetközi figyélem kíséri, különösen azóta, hogy a por­tugál rendőrség2007 őszén az Angliában élő orvos szülőket, Gerry és Kate McCannt nyil­vánította gyanúsítottá az ügyben. A The Sun, a legna­gyobb brit bulvárlap szomba­ton azonban közölt egy fotót, amely a leírás szerint augusz­tusban készült Stockholm­ban, egy autókiállításon. A fényképen látható, rózsaszín ruhát és azonos színű sapkát, valamint fülbevalót viselő, mosolygó kislány megdöb­bentő módon hasonlít ahhoz a nemrég közzétett, számító- gépes „öregítő”. eljárással al­kotott portréhoz, amely azt ábrázolja, hogy Madeleine miként nézhet ki most, hat­évesen. A svéd fotón látható leánygyermek és a számító- gépes portrén szereplő kis­lány arcvonásai szinte azono­sak, szemük színe pedig meg­egyezik. A The Sun beszámo­lója szerint ahogy akép megje­lent az interneten, a svéd rendőrséget rengetegen hív­ták fel azzal, hogy a gyermek mennyire hasonlít Madeleine- hez. Brit rendőrségi szakértők arcvonás-azonosító techno­lógiával vizsgálták a fotót, és ennek alapján nem zárták ki az azonosságot. A képet látták Madeleine szülei is, akik sze­rint a fotón látható kislány va­lóban hasonlít ahhoz, ahogy az ő gyermekük ma kinézhet - írta a The Sun. (MTI) . Méltatlankodik a kormányfő, hogy az a 105 bíró, aki petíciót fogalmazottmeg áttételesen Štefan Harabin ellen, de alap­vetően a bíróságok független­sége okán, a hazai igazság­szolgáltatást politizálja. Ugyanezt állítja kissé fino­mabban Vladimír Mečiar. Mindkét úr félrebeszél. LOVÁSZ ATTILA A bíróságok működésében a po­litika minimum a harmadik Mečiar- kormány óta keményen jelen van, de amúgy igazából az elmúlt hóna­pokban költözött a taláros testüle­tek székházaiba. A beköltözés pe­dig akkor kezdődött, amikor a HZDS csúcspolitikusa, az adott helyzetben minisztere, Štefan Ha- rabin úgy döntött, elég volt a politi­kából, inkább legfelső bíró lesz, azok közt is az első. Nem tudni, arra számított-e Harabin, hogy a bíró­ság épületébe zárkózva majd le­száll róla a sajtó, és nem foglalkozik tovább az albán maffiafőnökkel fenntartott állítólagos kapcsolatá­val, vagy a fia által használt szolgá­lati gépkocsival. Először elkészített egy olyan törvénymódosítást, amely megerősíti a Legfelsőbb Bí­róság elnökének jogköreit és bebe­tonozott állásait, ezt megszavaz­tatta a Robert Ficóhoz még mindig hű kormánytöbbséggel és megvá- laszttatta magát LB-elnöknek. Szó se róla, Harabin ugyanolyan állampolgár mint mi, joga van a po­litikai karrierhez, s aktív választó­joga mellett (tehát választhat) a passzív is megvan (tehát választha­tó) . Abaj a visszatérésnél kezdődik. Egy hivatásos katona, rendőr, vagy bíró is dönthet úgy, hogy feladja apolitikus állását és politikai szere­pet vállal, de akkor ne akarjon visszajönni. Egy aktív csúcspoliti­kus, aki egyben aktív pártpolitikus is, nem hitetheti el választóival vagy a szakmájával, hogy eredeti szakmájába visszatérve független- né válik egy kilépési nyilatkozattal, mert ezt nem hihetjük el. S főleg nem hihetjük el, ha - és most már konkrétan - a volt HZDS miniszter főbíróként fegyelmit in­dít az ő szakmai elfogulatlanságát kétségbe vonó bírók ellen, vagy amikor nyomást gyakorol, gyako­rolhat alacsonyabb bíróságok veze­tő bíráira, hogy ugyanígy járjanak el az elégededenkedőkkel. Nem hihetjük el, hogy a főbíró független, ha egy olyan ügyvéd kamarai kizá­rásával ért egyet, aki állampolgári kötelességét teljesítve feljelentést és később tanúvallomást tett kor­rupciós ügyben egy bíró ellen. Ha- rabin számos alkalommal adott okot arra, hogy az ő emberi és bírói függedenségét legalábbis kétkedve fogadjuk. Méltadankodhat a 105 elégedet­lenkedő bíró petícióján Fico és Mečiar egyaránt. Nem marad nekik más hátra, mert a megoldást nem tudhatják. Ók ugyanis a független bíróságokon esett csorbának nem a megoldói, hanem közvetíen oko­zói. Ha nem tudnák a jogban kép­zett urak (mert mindkettőnek ilyen irányú diplomája van, az egyik még docens is), hát egy abszolút laikus firkász próbálja meg elmagyarázni: a bírói függedenség nem a bíró jo­ga, hanem az állampolgáré. A bírói függedenség nem a bírót menti fel a kritika alól, hanem az állampolgárt védi azzal a hatalommal szemben, amely gyakran kacérkodik a hata­lommal való visszaélés gondolatá­val. A105 bíró petíciója a jogszerű és egyben normális állapotok vé­delmében született. Fico, Mečiar és Harabin ellen. Akikben a bírók nem a politikai oldalt, hanem a bírósá­gokat veszélyeztető triót látják. JEGYZET írással nagy pénzt keresni JUHÁSZ KATALIN Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ked­ves Barátaim! Engedjékmeg, hogy felhívjam figyelmüket egy már-már tényként aposztrofálha­tó, fontos megállapításra, ame­lyet eddigi beszédhallgatási és -elemzési tapasztalataim során sikerült megfogalmaznom. Jó közéleti beszédet írni nehéz. Ko­moly tudomány ez, amely elmé­lyült tanulmányok során sajátít- ható csak el. Épp ezért ma már senki sem csodálkozik azon, hogy a közemberek, politikusok be­szédeit legtöbbször nem ők ma­guk fogalmazzák, hanem profikat híznakmegafeladattal. Magyar- országon például egy szakkérdé­sekről szóló miniszteri beszéd 160 ezer forint, egy ütősebb napi­rend előtti felszólalás 640ezer, egy miniszterelnöki programbe­széd pedig több mint másfél millió forint-legalábbis ez derül ki a HVG körkérdéséből, amelyre ne­ves, de nevük elhallgatását kérő politikai tanácsadók válaszoltak. Kedves barátaim, önökbizonyára most egy emberként csettintenek elismerően, és teszik fel a kérdést, hogy vajon hol képeznek nálunk üyen „kreatívírókat”. Nos, el kell szomorítanom Önöket: tudtom­mal sehol. Az egyetemeken nincs üyen tantárgy, a magánszféra pe­dig érthetetíen okokból szintén hanyagolja eme területet. Túlzás • nélkül állítható, hogy Magyaror­szág ismét lekörözni látszik Szlo- vákiátvalamiben. Budapesten ugyanis évek óta működik egy Magyar írói Akadémia nevű in­tézmény, amely szépírói tanfo­lyamokkal kezdte oktatási tevé­kenységét, elismert kortárs írók, költők bevonásával. Mivel azon­ban vers- és novellaírásból nem lehet megélni, hamarosan bővült a kurzusválaszték. Örömmel számolhatok be Önöknek arról, hogy ma már bestsellerírói, dal- szövegírói, minőségi bulvár-új­ságírói, sőtreklámszlogenírói mesterkurzusokra is be lehet irat­kozni az említett akadémiára, persze borsos tandíj fejében. A legjobb választásnak azonban kétségtelenül a közéleti beszéd­írás művészetének elsajátítása tűnik. Kutatásokbizonyítják, hogy avezetőimunka 70%-ban kommunikáció. Anagytettekjól megválasztott szavak nélkül fél­karú óriások. (Az előző mondat­ban felbukkanó képzavart kéretik pirossal aláhúzni.) Itt az ideje, hogy a volt minisztériumi szóvi­vők és állástalan politológusok nálunkis alapítsanak egy, a pesti­hez hasonló üzleti vállalkozást. Le a gyatra, követheteden és unal­mas beszédekkel! Le a nyelvileg és logikailaghibás eszmefuttatá­sokkal! Éljenek a tömör, hatásos, szellemes felszólalások! Köszönöm megtisztelő figyel­müket! KOMMENTÁR Fico meg a foci BARAK LÁSZLÓ Egyelőre nem lehet eladni a Fico-kabinet kizárólagos és világraszó­ló sikereként, hogy Szlovákia „kamaszkora” dacára futballcsapatot delegálhat a labdarúgó-vb-re. így is evidenciává nemesítve, hogy Szlovákia nemcsak a gazdaság állapota tekintetében különb rivális­ként számon tartott és kezelt szomszédjánál, Magyarországnál, ha­nem a fociban is. Ezért fordult meg sokak fejében, mi lett volna ab­ból ebben az országban, ha a kettő nullás vereség helyett hazai győ­zelemmel végződik a szombati szlovák-szlovén párharc. A kincstári sóder természetesen az lett volna, hogy a siker mindenekelőtt Ro­bert Fico, a focit a legjobban szerető, legszlovákabb, legszociáli- sabb, legszebb és legokosabb nemzetvezető, valamint ugyanilyen állagú kormánya érdeme. Annak ellenére is, hogy egy-egy efféle sportsikerhez körülbelül annyi köze van a politikusoknak - tekintet nélkül arra, hogy kormányoznak-e, avagy ellenzékiek -, mint az ibo­lya illatához vagy a gané bűzéhez... Égyébként egyáltalán nem kell gyászolni a szombati szlovák fut- ballkudarcot, amint a vonatkozó kárörvendés is oktalanság lenne. És nem csak azért, mert sehol nincsen megírva, ami megtörténhe­tett volna szombaton, nem a szerdai lengyel-szlovák meccsen válik valóra. Mármint, hogy mégis kiharcolja a továbbjutást a szlovák vá­logatott. Aminek az ellenfélre való tekintettel is sokkal nagyobb az esélye, mint amekkora a magyar válogatotté volt Portugáliában. (A portugál és a magyar csapatjátékosai közti minőségi különbség és a szóban forgó meccsen produkált j áték miatt a három nullás vereség sajna, tulajdonképpen a magyarok számára volt hízelgő ered­mény...) De mi köze is van vajon egymáshoz a szlovák és a magyar focisták­nak, szurkolóknak meg a politikusoknak? Annyi biztosan, hogy a legnagyobb tömegeket megmozgató sportágként mind Szlovákiá­ban, mind pedig Magyarországon a politikusok potenciális eszkö­zei, sőt prédái. Olyan értelemben, hogy a nemzeti válogatottak esetieges sikerei legalább annyira befolyásolhatják a politikai, tár­sadalmi történéseket, mint az, hogy mennyibe kerül a sör... Vagyis a kenyér, meg a cirkusz, amivel mindenekelőtt hatalmi érdekekből szokás kiszolgálni az istenadta népet. Hiszen, ha a plebsz jóllak­hat, és önfeledten szórakozik, kevésbé veszi észre, hogy mindunta­lan hülyére veszik... Bizonyítékul tessék felidézni, mit csinált Robert Fico a magyar kor­mányfővel abszolvált legutóbbi eszmecseréje után. Az önfényezés, egyszersmind a magyarok cikizése, meg hát a szlovák öntudat és büszkeség glancolása céljából arról sóderolt a sajtónak, hogy Szlo­vákia nemzeti futballválogatottja a szlovák állam pár éves létezése dacára vb-résztvevő lehet... Pedig Fico nyilván tisztában volt azzal, hogy nem a nemzeti futballválogatottak pillanatnyi formaidőzítése, egymáshoz való viszonya volt a szóban forgó magyar-szlovák csúcstalálkozó témája és tétje. Hanem az, hogy a két szomszédos ál­lam „válogatott*’ politikusai ne viselkedjenek úgy egymással szem­ben és egymás közt sem, mint két rivális drukkertábor jellemzően korlátolt, Jcöménymagosai” csapataik rangadóin... ________________FIGYELŐ Török-örmény megbékélés Törökország és Örményor­szág külügyminisztere szomba­ton Zürichben írta alá azt az egyezményt, amely diplomáciai kapcsolatok létesítését és a más­fél évtizede lezárt közös határ megnyitását irányozza elő. A mindkét országban megtalálha­tó nacionalisták azonban arra készülnek, hogy megakadá­lyozzák az egyezmény megva­lósítását. Pénteken mintegy tíz­ezer tüntető gyűlt össze az ör­mény főváros központjában, hogy tiltakozzon a szombati diplomáciai aktus ellen. A fel­vonulók plakátjain az alábbi jelmondatok voltak olvashatók: „Nem teszünk engedményt a törököknek!”, illetve, ,A népirtás nem lehet alku tárgya!” A fe­szültséget és a várható negatív reagálásokat jól példázta az ör­mény államfőnek a libanoni és a franciaországi diaszpóra köré­ben tett minapi látogatása. Szerzs Szárgszjánt,Áruló!” ki­áltásokkal fogadták Párizs utcá­in az örmények, akik elítélték a Törökországgal létesítendő dip­lomáciai kapcsolatok tervét. A dokumentum bizottság létreho­zását irányozza elő a „történel­mi dimenzió” megvitatása céljá­ból. Ez a megfogalmazás az Oszmán Birodalomban (a mai Törökország jogelődjében) az örmények terhére elkövetett 1915. évi népirtást takarja. A szakértők vitája kiterjedne a „történelmi feljegyzések és le­véltári anyagok elfogulatlan, tudományos igényű megvizsgálására”, miáltal lehe­tővé válna „létező problémák meghatározása és ajánlások megfogalmazása”. Megfigyelők ezt a mondatot Ankarának tett engedménynek tekintik. Örményország ugyanis azt állítja, hogy a népirtás tényét nemzetközi történészek is meg­erősítették, s az erről folytatott vita zsákutcába vezetne. Török­ország tagadja, hogy 1915-ben népirtás történt volna; állítása szerint az örmények által közölt számadatok túlzottak, az áldo­zatok pedig a polgárháborúban vesztették életüket. A két ország közötti megbékélés szempont­jából fontos gesztus lehet az ör­mény elnöknek az a terve, hogy megtekinti a török és az örmény labdarúgó válogatott soron kö­vetkező világbajnoki selejtező mérkőzését, amelyre Bursában, az Oszmán Birodalom XTV-XV. századi fővárosában kerül sor szerdán. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom